Legutóbbi tartalom: sirpercy

Eljön a nagy nap- az a nap, amire büszke a szív-, régi hitem csoda- Párizsa hív... Már csak ennek élek, álmom vágya éget: rág, elemészt- nem ereszt-, fojt ez a vaskéz, újra övemen a kés...

Vezet a szél, nincs térkép, és csak hajt a láz-, erőm nő, mért' félnék? Ez egy csodás ragyogás... Várom az éj legmélyét: végső zuhanás! Gyilkos tűzként széttép- nem lelsz békét-, mert a sólyom levadász...

Hát hova tűnt, hisz' volt egy álmom?! Egy csodaszép-, ma mégsem látom... De lehet még parázsból tűz-, ha igaz láng űz, fel nem adom!

Elfogy a Hold legvégül, örök éjt hoz rád-, csak a szívem szédül, de a szárnyam visz tovább. Lobog a tűz, jég éget-, csillag-villanás! Bárhogy bújsz, túléllek: bárhogy sietsz, ez a sólyom levadász...

Ha ezen múlik, szörnnyé válok, ha ezen múlik, szélként szállok-, 'kik ellenállnak, megkapják az ég csúf viharát!

De hogyan kéne mindent látni? Hisz' olyan ez, mint vízen járni... Ha csoda kell, hát megkapják: lesz vér, nem fognak megalázni!

Ó, a pokolba is, 'hogy kapjam el azt a pimasz zsiványt?! De most esküszöm rá, soha többé nem tesz itt kárt!

Indul a tánc! Új a parancs: semmi nincs, ami szent... egész addig Párizs zárva marad, amíg átkutattok mindent! Menj! Mindegyik ház, mindegyik sarok-, minden ágy, minden árny! Féljen az is, aki holt...

Hol a lány, hol a lány, kiben tombol a láng, aki életet győz, s tán halált? Nincs már,vagy éppen úgy vár,mint én?

Marguerite, ne feledd,hogy én rég! Közös sor,s ami véget nem ért, az a tűz, az a vágy bennünk él még ! Hol a lány,akin ámult a föld és az ég, az a lány,aki lángokkal élt, hol a lány,akiért meghalnék? Vágyom rád! Lehet úgy,ahogy volt: hív a szél, minden feledett múlt visszatér. Gyere...

Hol a lány, hol a lány, kiben tombol a láng, aki életet győz, s tán halált? Aki álmomban mellettem száll még. Hol a lány, aki táncol ha tiltott a tánc? Hol a lány, akit nem győzhet lánc, aki elment de mégis itt jár még ?

Nem feledem én, soha nem múlik a tegnap, nem feled el, pedig távol már ! Nem feledem fényét, miért az kell ki elhagy? Nem feledem őt, talán vár rám, vár.

Világ végén, pokol szélén... csak emlékkép az otthon, de ha látlak, él még! Más nem számít, lásd: ég még a láng, tart még mesénk... van még csodánk-, vár még, vár ránk!

Szólj, az oltalom a gonosztól!

Én követlek, mint senki mást, mert hozzám tartozol.