Legutóbbi tartalom: szlaci314

Vajda János: Húsz év múlva Mint a Montblanc csucsán a jég, Minek nem árt se nap, se szél, Csöndes szivem, többé nem ég; Nem bántja újabb szenvedély. Körültem csillagmiriád Versenyt kacérkodik, ragyog, Fejemre szórja sugarát; Azért még föl nem olvadok. De néha csöndes éjszakán Elálmodozva...

Juhász Gyula: Tiszai csönd Hálót fon az est, a nagy, barna pók, Nem mozdulnak a tiszai hajók. Egyiken távol harmonika szól, Tücsök felel rá csöndben valahol. Az égi rónán ballag már a hold: Ezüstösek a tiszai hajók. Tüzeket raknak az égi tanyák, Hallgatják halkan a harmonikát. Magam...

Juhász Gyula: Emlék A szálló évekkel Sok minden megy el, De a szív, a koldus, Tovább énekel. Mi remény volt régen, Emlék ma csupán, De legalább sírhatsz Tűnt szépek után! Ami emlék, szebb is, Mint az, ami él, Romok is ragyognak Hűs hold fényinél!

Radnóti Miklós: Rejtettelek Rejtettelek sokáig, mint lassan ért gyümölcsét levél közt rejti ága, s mint téli ablak tükrén a józan jég virága virulsz ki most eszemben. S tudom már mit jelent ha kezed hajadra lebben, bokád kis billenését is őrzöm már szívemben, s bordáid szép ívét is oly hűvösen...

Radnóti Miklós: Bájoló Rebbenő szemmel ülök a fényben, rózsafa ugrik át a sövényen, ugrik a fény is, gyűlik a felleg, surran a villám s már feleselget fenn a magasban dörgedelem vad dörgedelemmel, kékje lehervad lenn a tavaknak s tükre megárad, jöjj be a házba, vesd le ruhádat...

Radnóti Miklós: Virágének Fölötted egy almafa ága, szirmok hullnak a szádra, s külön egy-egy késve pereg le, ráhull a hajadra, szemedre. Nézem egész nap a szádat, szemedre hajolnak az ágak, fényén futkos a fény, csókra tünő tünemény. Tűnik, lehunyod szemedet, árny játszik a pilla felett...

Radnóti Miklós: Hasonlatok Olyan vagy, mint egy suttogó faág, ha rámhajolsz, s rejtelmes ízű vagy, olyan vagy, mint a mák, s akár a folyton gyűrűző idő, oly izgató vagy, s olyan megnyugtató, mint sír felett a kő, olyan vagy, mint egy vélem nőtt barát s nem ismerem ma sem egészen még...

József Attila: A fán a levelek A fán a levelek lassan lengenek. Már mind görbe, sárga s konnyadt, puha. Egy hallgatag madár köztük föl-le jár, mintha kalitkája volna a fa. Igy csinál lelkem is. Jár-kel bennem is, ágról-ágra lépked egy némaság. Szállhatnék - nem merek. Meghajlik, remeg a...

Robert Burns: Oh, ha járnál ott a pusztán... Oh ha járnál ott a pusztán, Zord idővel, zord idővel, Betakarnálak én téli Nagy kendőmmel, nagy kendőmmel. Vagy ha balsors bősz viharja Érne téged, érne téged. Mérge ellen keblem adna Menedéket, menedéket. Volnék bár vad kietlenben Elhagyottan...

Kányádi Sándor: Két nyárfa Én sem volnék, ha nem volnál, ha te hozzám nem hajolnál, te sem volnál, ha nem volnék, ha én hozzád nem hajolnék. Osztódom én, osztódol te. Só vagy az én kenyeremben, mosoly vagy a bajuszomon, könny vagyok a két szemedben. Köt a véred, köt a vérem: szeretőm vagy és...

Áprily Lajos: Tavasz a házsongárdi temetőben Apáczai Csere Jánosné, Aletta van der Maet emlékének A tavasz jött parttalan időben s megállt a házsongárdi temetőben. Én tört kövön és porladó kereszten Aletta van der Maet nevét kerestem. Tudtam, hogy itt ringatja rég az álom, s tudtam...

Áprily Lajos: Tél integet Hajnalban deret hint az égi kék. Eltűntetek már, mókusok, pelék? Befogadott-e régi odvatok? Dióimtól szörnyen meghíztatok. Vajon szigorú lesz-e teletek? Szeretnék elaludni veletek. Csak lelnék barlangot, mely befogad, hogy zsibbadásba öljem gondomat. Sziklás...

Paul Verlain: Holdfény Fehér fényben Ring az erdő Sűrűjében Nesz: mesélő Hangok árja Ó, te drága... Kék tó tükrén Vén Hold mereng Száz ezüst fény Villan, dereng Zúg a bús szél Minden oly szép! Halk nóta száll Sejtelmesen Mennyből alá Szép kedvesem Hirdetve, hogy Tied vagyok...

Radnóti Miklós: téli napsütés Az olvadt hó beroskad és szertesündörög, kondérok gőzölögnek, mint bíbor sülttökök. A jégcsap egyre nyúlik, a csöppje már nehéz, egy-egy kis tócsa pattan s szelíden égrenéz. S ott fönn az égi polcon hátrább csuszott a hó, kevésbeszédü lettem s ritkán...

József Attila: Mikor az uccán átment a kedves Mikor az uccán átment a kedves, galambok ültek a verebekhez. Mikor gyöngéden járdára lépett, édes bokája derengve fénylett. Mikor a válla picikét rándult, egy kis fiúcska utána bámult. Lebegve lépett - már gyúlt a villany s kedvükre...