Legutóbbi tartalom: takled

Amikor már évek óta úgy kelsz föl, hogy minden áldott nap miden csatát meg kell nyerni, mindig be kell bizonyítani, hogy te vagy a legjobb... Nagyon elkezdtem félni, hogy mi van, ha nem én vagyok a legjobb. Nem akartam félni.

Az élet olyan, mint egy doboz bonbon: az ember nem tudhatja, mit vesz belőle.

Ne gyűlöld az ellenséged, a gyűlölet elvakít!

Temesd el a múltat azért, hogy lehessen jövőd!

Anyámmal élek, Babettával járok, macskám van, és ne legyek kemény?

Ne feledd, akinek barátai vannak, nem lehet felesleges!

Figyelj! Végül is mit veszíthetsz? A semmiből jöttél, a semmibe mész. Mit veszítettél? Semmit.

Itt nyugszik nőm, e néma hant alatt, s én otthon leltem meg nyugalmamat.

Mutasd meg azt, ki nem kerget ábrándokat, s én mutatok egy boldog embert. Ám az ember igazán csak álmában szabad, így van ez rég, s örökre így marad.

A zsenit és az őrültet az különbözteti meg egymástól, hogy a zseni időben észreveszi, ha egy hibás hipotézist akar megvalósítani. Az őrült végig kitart eszement ötlete mellett.

Az idő azért szalad oly gyorsan, mert nem tűzünk ki benne jelzőpontokat. Mint holdat, a zenitjén, és a láthatáron. Az ifjúság évei azért hosszúak, mert telítettek, az öregség évei azért rövidek, mert már készek. Figyeljük meg például, hogy majdnem lehetetlen öt teljes percig szemmel követni az...

A szerencsétlenség pillanatában szokunk rá az igazságra, azaz a csendre.

Ha az ember rájönne, hogy a világmindenség is képes szeretni és szenvedni, akkor megbékélne a sorsával.

Gyakran azok a szálak, amiket a sors sző bele az életedbe, sokkal erősebbek, mint bármiféle családi kötelék.

Az életed nem akkor kezdődik, amikor meglátod a fényt. Hanem egy másik pillanatban. Egy találkozással, egy mosollyal, egy zavart kézfogással. Amikor meglátod Őt. Amikor megtalálod.