Legutóbbi tartalom: tibi1992

Sziaa. ha elmagyaráznád a stílus konvertálást és küldenél leírást is azt nagyon megköszönném :) ! https://www.facebook.com/tibor.toth.1612 itt a facebook adatlapom ha ott neked egyszerübb. E-mail : [email protected].

Abból végy, ami kéznél van, mert bánat a szívnek távoli dolgok után vágyódni.

Nem látlak, csak elképzellek, Minden éjjel másmilyennek, De tudnod kell, Hogy minden éjjel szép vagy.

Mindig ébredj mellettem, Nézz rám úgy, hogy érezzem, Nem vár több magányos éj, És nálad lesz menedék.

Égess el! Kéjes tűzhalálra vágyom. Szerelmed máglyáján adjam ki lelkem. Hadd égjen a pogány, ki a halálon Tul sem hisz másban, csak a szerelemben.

Lehet, hogy valóban úgy igaz, ahogy a régiek tartják. Lehet, hogy a szív valóban egy darab száraz nyírfa, amely életében csak egyszer lángolhat tiszta, vakító fénnyel - és minden más szenvedély, amely ezt követően támad benne, inkább csak pislákoló parázsra hasonlít. Ilyen az én szerencsém...

Mindig beteljesedik, amire lasszót vet égő fantáziád. Életfa nő belőle. Leszüreteled a magját. Teremtő mágus vagy. Jól válaszd meg vetésed talaját.

Olyan erős lett a keleti szél, hogy az arcán érezte. (...) Megirigyelte a szél szabadságát, és rádöbbent, hogy a szabadságot ő is megszerezheti magának. Ennek nincs semmi akadálya, csupán ő maga.

A jövő bizonytalan (...), mert a jövő a vászon, amelyre vágyainkat festjük. Így az emberi állapot mindig egy csodálatos, üres vászonnal néz szembe.

Mindig beteljesedik, amire lasszót vet égő fantáziád. Életfa nő belőle. Leszüreteled a magját. Teremtő mágus vagy. Jól válaszd meg vetésed talaját. kiss

Nagyon szeretnék szerelmes lenni, méghozzá úgy, hogy azt mondhassam, ez egy egész életre szól. Még ha aztán nem is, az sem baj.

Csak száll a por a finom esti légbe, S örökre egyesülve benne réved az elmúló - kifogyhatatlan élet.

Rengeteg időt töltünk azzal, hogy kialakítsuk a világunkat. Órákat és naptárakat készítünk, megpróbáljuk előrejelezni az időjárást. De életünk mely része áll igazán az irányításunk alatt? Mi van, ha csak az általunk elképzelt valóságban akarunk létezni? Ez őrültté tesz minket? És, ha igen...

Ahogyan a megbánásban, úgy abban sem hiszek, hogy egész életünkben a múltat kellene okolni nyomorúságos jelenünkért vagy kilátástalan jövőnkért.

Élem az életem, vagy álmodom, hogy élek, Mint a remény rabjai, néha a szabadságtól félek.