Legutóbbi tartalom: tipetupa71

Megtanulja az ember, hogy nem azok a percek a legsúlyosabbak, amelyekben valóban történik valami (...), hanem a látszólag ártatlanok, üresek.

Az instabilitás maga az élet, mivel az idők végtelenségéig változtatja a helyzetét, törekedve saját azonosságának megőrzésére.

Az élet nagy dolgait sosem tervezzük.

Amiket az ember csupán közjátéknak tekint, éppen azok adják az ember életét.

Néha vissza kell néznünk, hogy tudjuk, a múltunk tanított meg értékelni a jövőnket.

Jó elfoglaltnak lenni (...), mert amikor az ember elfoglalt, megrohanja a számtalan, de feldolgozható napi probléma, amelyek kiszorítják a fájdalmat, és elfojtják a bűntudatot.

A szürkeség időszakos, ha sokat teszel azért, amiben hiszel, az majd kiszínezi, eltünteti a fájdalmakat. De eleget kell tenni érte, mert a csodákat csak az kaphatja meg, aki hisz benne, és bízik abban, hogy megérdemli, hogy lesz majd olyan nap, amikor úgy ébred fel, hogy végre nem érzi magát...

Nem hiúság azt kívánni, hogy az ember jól nézzen ki; a hiúság az, ha azt hiszed, olyan jól nézel ki, hogy mindegy, mit viselsz.

Némelykor már tényleg úgy érzem, hogy elhagyhatom magamat egy országúton, vagy megelőzhetem egy utcán.

Vannak nagy pillanatok, olyanok, amik időről-időre megtörténnek, keringenek mindannyiunk élete körül, és csak arra várnak, hogy bekopogtassanak, hogy jöjjenek. Hatalmas erő van bennük, az viszont, hogy mit hogyan alakítanak, nagyban függ attól, hogy akarsz vagy nem. Akarsz élni, vagy csak...

Az élet mindig a hétköznapokon múlik. Szépek az ünnepek, jó várni őket, jó a vakáció, a szabadidő, de az élet a hétköznapok szépen csinálásából áll. És ez a legnehezebb.

Vannak pillanatok, amikor úgy látjuk, hogy minden megváltozott körülöttünk; még a mozdulatok is új jelentőséget kapnak, talán a nap egyes órái is megváltoztatták helyüket

A csend adománya a fül számára felülmúlja a hangot.

Nem minden kilométer egyforma hosszú, s ennek az az oka, hogy az emberek sem egyformák. Néha még városhelyen is elég befordulni egy mellékutcába, s máris egészen más világban találjuk magunkat.

Mostanában minden olyan furcsa. Csendes káosz uralkodik körülöttem. Mint akit beérzéstelenített az élet, érzem, hogy történni fog valami, de nem tudom, mi az. Vagy talán csak azért gondolom így, mert vágyom a változásra.