Legutóbbi tartalom: totszegi

Akinek nincsen sem neje - vagy kiskutyája -, sem lova, s fogytán van már az élete, az nem csoda, ha tétova. Kit feleség vár, hazatérvén (vagy eb vagy ló), s van otthona, pontosan tudja hova tart, s azt is, hogy mikor ér oda. tangabugyi

Egy flaska bor sokat segít, ha baj ér s hogyha bánat, ha elvesztetted kedvesed, vagy apádat, anyádat. Ha már mindenki elhagyott, ki ideköt a léthez, s már a múltad sem érdekes - egész biztos megértesz. Nem! Nem elég a rossz lötyi, csak a testes-bor-varázslat, csak az, ami még visszaad az...

Vén tündér - Weöres Sándor emlékére - Bóbita, Bóbita fázik. Szörnyű nagy hidegek jönnek. Nincs ideje most a csóknak, nincs ideje örömöknek. Bóbitaegyre öregszik. Arcán csak gyűlnek a ráncok. Vágyai eltünedeztek, akár a régi románcok. Bóbita, Bóbita retteg...

Bóbita, Bóbita fázik. Szörnyű nagy hidegek jönnek. Nincs ideje most a csóknak, nincs ideje örömöknek. Bóbita egyre öregszik. Arcán csak gyűlnek a ráncok. Vágyai eltünedeztek, akár a régi románcok. Bóbita, Bóbita retteg. Hópihe hullik hajára, lábán egy zúzmara-bocskor, jégpáncél alatt a...

Fából készült, már annyi szent, a sarkon álló kis faszent. Koldus faragta oldalát, s a maga arcát, bánatát, ráncait véste a fába be. Benne az egész élete: a szertefoszlott álmai, a valódi régi, s az ál-mai. Dühöket vésett és glóriát, majd elmondott egy jó imát, s tovább...

Gyűlik, egyre gyűlik bennem az őszi lom, Noha kora nyár van. Még virít a nőszirom, de már a tűzliliom is lángszínekre kel. A konyhakertben duzzadoz a kel... Az elmúlás csak annak lelkét üli meg, aki a múltba nézvén sűrűn megremeg, s kit nem csábít már sem völgy sem orom, pipacs, pacsirta...

Ezen a földön bárhol laksz is, családdal élsz vagy önmagadban, üressé lesz az egész Galaxis, ha nem vagy otthon otthonodban. frászkarika

Szigeti Szonja (valóságos magyar személy, jeles pinpongozó) [másként tagolva, kiejtve a nevét: sziget iszonya]

ananászzselé

SZÁMÍTOTT CÉDRUSOM A lét/nem-lét tág intervallumában szélütött ebként fölugat s irdatlan, iromba testet ölt a determinált köztudat. A kommutatív lét hiánya vérzi belsőmet legbelül ős-ekvalens igék, ha kelnek, a józanész nem menekül. Tangens, kotangens mind kevés, hisz párhuzamos a lélek...

Földrengés, tűzvihar, orkán tépte házak, Vízben álló földek, város, amit sár mos, holtak ezrei a tévéhíradókban, s tipp-topp bemondó, ki évek óta sármos. Öngyilkos merénylők, ámokfutók, rémek törnek be szobánkba örök harcot víván. Könnyek árja ömlik, vér foly patakokba, de ő csak "további" jó...

És íme itt van újra már az ősz. Lassan és szépen megszeptemberül köröttünk s bennünk minden. Hajunk és hitünk éppúgy megfakul, ahogy a lelkünk facsarul az őszbe. Nincs visszaút! A nyárba semmiképp: múltunk növekszik, jövőnk elfogy. Telünk talán még messze. De hisz benn a nyárban bőszen...

Bocs! Látom, megnézted a többit is. Nos, ennek a Popper-kötetnek, amiből az első idézet származik, ha jól emlékszem a "Felnőttnek lenni" volt a címe.

"Megríkattál... Nagyon megérintett, köszönöm!" Hálás vagyok, hogy megírtad. Én köszönöm. Remélem a többi blogbejegyzésem közt is körülnéztél... Ha nem tetted volna, különösen ajánlom figyelmedbe a két "Muszáj látnotok" (vagy valami hasonló) című bejegyzésemben csatolt videókat. Zsepi...

Ha karácsony, akkor a beigli mákja, a kalács diója, a krém mandulája a narancs-, a fenyő- s a fahéjillat, s amit az ember nem tapinthat: a fényeké a legfőbb fókusz, s hogy ki ne hagyjuk: az a kókusz, mint reszelék a süteményen, ami túltesz minden reményen, hirdetve, hogy van még varázsa az...