FOMO ....hátha nem ismed
Milyen tünetei vannak az internetfüggőségnek?
A viselkedésfüggőségek osztályába tartozó internetfüggőség a többi függőséghez hasonló elveken alapul.
A biológiai háttérfolyamatok is megegyeznek, hiszen kialakulása a
dopaminhoz köthető, ami az agy jutalmazó rendszerének ingerületátvivő anyaga (neurotranszmitter).
A hatásmechanizmus egyszerű: amikor például pozitív visszajelzést kapunk egy megosztott tartalomra a közösségi médiában, valamilyen izgalmas, új funkciót fedezünk fel a telefonunkon, vagy sikerül szintet lépnünk egy videójátékban, hatalmas dopaminlöket szabadul fel az agyunkban.
Az ennek eredményeként tapasztalt örömérzet arra kondicionál minket, hogy még többet foglalkozzunk az adott tevékenységgel, ami könnyen megszállottsággá fajulhat.
Több figyelmeztető jel is utalhat arra, hogy elindultunk a függőség felé vezető úton.
Ha naponta többször sürgető kényszert érzünk arra, hogy kézbe vegyük a telefonunkat, ismételten ellenőrizzük üzeneteinket, és válaszoljunk rájuk, az jelentősen megnehezíti az egyéb tevékenységekben való elmélyülést.
Ha az élő kapcsolatok ápolása helyett virtuális kapcsolatokat építünk, és meglévő érzelmi hiányainkat az online térben pótoljuk ahelyett, hogy szeretteinkhez fordulnánk, az egyenes út az érzelmi elmagányosodáshoz.
Ha gyakrabban tapasztalunk koncentrációs nehézségeket, ami akadályoz a munkavégzésben vagy a tanulásban.
Ha lefekvés előtt is a telefonunkat nyomkodjuk, a kijelzők által kibocsátott kék fény miatt éberebb állapotba kerülünk, aminek következtében alvási problémákat tapasztalhatunk. A kialvatlanság hatásai aztán továbbgyűrűznek, és hétköznapi működésünket, munkavégzésünket és hangulatunkat is negatívan befolyásolják.
- Ha pozitív visszajelzéseket vadászunk a külsőnkre, életvitelünkre vagy egyéb szokásunkra vonatkozóan, ez akár egy, a magunkat és környezetünket is megtévesztő, hamis „virtuális én” felépítésébe is sodorhat, ami bizonytalan alapokra helyezi az önmagunkkal való kapcsolatot.
Ha pozitív visszajelzéseket vadászunk a külsőnkre, életvitelünkre vagy egyéb szokásunkra vonatkozóan, ez akár egy, a magunkat és környezetünket is megtévesztő, hamis „virtuális én” felépítésébe is sodorhat, ami bizonytalan alapokra helyezi az önmagunkkal való kapcsolatot.
Ráadásul könnyen belecsúszhatunk a megfelelési kényszer csapdájába, amikor a vélt elvárásoknak megfelelően hajlítgatjuk online személyiségünk profilját, ami rendkívül negatívan hat az önértékelésünkre.
A legárulkodóbb jel mind közül azonban talán az, amikor elkezdjük elveszíteni a kapcsolatunkat a realitással, és a függőséget okozó tevékenységgel szemben háttérbe szorulnak az életünk más, valódi jelenlétet igénylő területei. /mindsetpszichologia/
A függőség kialakulásával párhuzamosan megjelenhetnek az elvonási tünetek is, így fokozottan feszültté és ingerültté válhatunk, ha nem férünk hozzá képernyőinkhez. A ‘Félek, hogy kimaradok valamiből’ szindróma (azaz angolul FOMO – Fear Of Missing Out) napjankban szinte népbetegséggé kezd válni./mindsetpszichologia/
Folyton a telefonunkon lógunk és ha csak egy perc üresjárat is van, akkor elkezdjük a közösségi oldalakat böngészni.
Csak görgetjük és görgetjük lefelé és nézegetjük, hogy az ismerősök mit csináltak, mit ettek, merre jártak…
És még ha eddig nagyjából elégedettek is voltunk a saját életünkkel, ennek hatására elkezdjük úgy érezni, mintha szürke és unalmas lenne.
Szóval megpróbáljuk felvenni a ritmust, részt venni mindenben, legyen az baráti összejövetel vagy egy új trend, amit követni illik.
Még akkor is, ha nem is feltétlenül van hozzá kedvünk.
Mert minden azt sugallja, hogy ha nem ezt tesszük, akkor kimaradunk valamiből.
Magát a FOMO kifejezést csak 2013 óta használják hivatalosan, ekkor került be az Oxford Értelmező Kéziszótárba is.
A
’Félek, hogy kimaradok valamiből’ azaz FOMO szindróma ma már a tudományban is ismert kategória, és 2013-ban egy kérdőívet is kidolgoztak a mérésére.
Egy ötfokozatú skálán kell értékelni, hogy mennyire jellemzőek rád az állítások. Álljon itt néhány példa, a teljesség igénye nélkül:
- Attól félek, hogy a másoknak sokkal több izgalomban és kalandban van részük, mint nekem.
- Attól meg különösen ideges leszek ha megtudom, hogy a barátaim nélkülem mentek valahova.
- Zavar az is ha nem tudom, hogy a barátaim éppen mit terveznek.
- Minden belső poént ismernem kell, ami a barátaim között forog, különben nem érzem magam igazán a társaság részének.
- Néha arra gondolok, hogy talán túl sokat foglalkozom azzal, hogy lépést tartsak a dolgokkal.
- Nem merek nemet mondani egy baráti találkozóra – még akkor sem ha más, előre eltervezett dolgot kell miatta lemondanom.
- Bármi történik velem, azt (majdnem) azonnal posztolnom kell valamelyik közösségi média oldalon.
- Nagyon zavar, ha megtudom, hogy valamiből kimaradtam – még akkor is, ha egyébként nem lett volna túl sok kedvem részt venni az eseményen.
- Amikor nyaralni megyek akkor is mindig kb. óránként nézegetem a közösségi oldalakon, hogy mi történik éppen az ismerőseimmel.
Szóval ahelyett, hogy annak örülnél ami van, és azoknak az embereknek a társaságát élveznéd akik körülvesznek,
mindig attól tartasz, hogy ‘máshol zöldebb a fű’ és kimaradsz valamiből.
Na de mit lehet tenni ellene?
Először is ne hasonlítgasd magad másokhoz. Mert nincs semmi értelme.
Tudom, hogy ezt mondani sokkal könnyebb, mint megtenni. Mégis próbáld meg! Leginkább akkor tudod megvalósítani,
ha a saját életedet éled, azaz találsz olyan tevékenységet, amit szeretsz, ami igazán feltölt.
Ha mondjuk szeretsz rajzolni, akkor iratkozz be egy tanfolyamra!
Ha táncolnál, akkor tánctanfolyamra.
Amint azt csinálod, amit szeretsz, sokkal kevésbé lesz az ‘program’, hogy mások életét nézegesd a közösségi oldalakon.
Ami szinte mindig torz képet mutat, a legjobb pillanatokat, amelyek kifejezetten a nagyközönségnek készültek és a like-vadászat a céljuk.
Ahelyett, hogy bedőlnél ezeknek, próbáld megtalálni a saját utadat!
1.Olyasmivel töltsd az idődet, amitől több leszel és ami érdekel!
Figyelj oda az egészségedre, a mozgásra. Ha például szeretnél utazni, de nincs kivel, akkor sincs semmi baj! Keress olyan helyeket ahova egyedül is lehet menni, a városnézéshez nem kell feltétlenül partner. Vagy ha mostanában keveset voltál velük, akkor tölts több időt a családoddal vagy csinálj programot azokkal a barátaiddal, akikkel nemcsak online lehet kommunikálni..
2. Nézegesd kevesebbet a közösségi oldalakat!
Az ilyesmi úgyis csak „gyorsétel az agynak” és eleve úgy van kitalálva, hogy minél tovább ott maradj.
Például olyan hirdetéseket hoz fel ami az érdeklődésednek megfelel, hogy akár órákig is ott időzz..
Ne dőlj be ennek!
Tudom, hogy nehéz mert valóban úgy működik, mint a gyorsételek.
Elsőre finom, mert tele van mindenféle ízfokozóval, de aztán nagyon hamar telítődni lehet vele és valódi tápértéke sincsen.
Ugyanez a helyzet a közösségi médiával is. Kis dózisban nem gond, de könnyen túladagolható…
Ezért
a legtöbb, amit tehetsz magadért ha korlátozod a használatát.
Mondjuk elhatározod, hogy csak napi 30 percet szánsz erre. Aztán ezt fokozatosan csökkentheted.
Hidd el, ha csak napi 10 percig nézegeted, akkor sem veszítesz semmit.
3.Csak akkor kövess valakit az Instagramon, ha a képeinek nézegetése feltölt
-Kérdezd meg magadtól: inspirál vagy inkább elkeserít a képek nézegetése?
-Van-e utána olyan érzésed, hogy kevés vagy, hogy nem vagy elég?
-Lehangol vagy feldob?
-Esetleg azt reklámozzák és hirdetik, hogy folyton vásárolj valamit?
-Ha úgy érzed, hogy hosszabb távon rossz hatással van rád és lehangol, akkor egész egyszerűen hagyd abba a követést.
-Nem is kell erre különösebb okot keresni, egyszerűen nem akarod tovább követni és kész.
FOMO helyett JOMO
Azaz ‘Joy of Missing Out’
Nincs azzal semmi baj, ha nem veszel részt mindenben, nem vagy ott mindenhol…
Vagy ha néha kikapcsolod (de legalábbis repülő üzemmódra teszed
) a mobilodat és nem vagy elérhető…
-Lehet, hogy jól is esne néha egy-egy nyugis, olvasgatós vagy filmnézős, vagy egyszerűen csak semmittevős, sehova nem menős este
-Tudom, hogy nem könnyű, hogy a rád zúduló rengeteg információ, kapcsolattartásra kitalált platform és közösségi média világában ne érezd úgy, hogy kimaradsz valamiből.
-Vagy hogy mindig up-to-date-nek kell lenni minden lehetséges fórumon.
-Ahhoz, hogy megőrizd az egyensúlyt muszáj határokat szabni, és nem szabad mindent válogatás nélkül beengedni.
-Ha már észrevetted magadon a FOMO jeleit, akkor éppen itt az ideje változtatni.
-Eleinte talán nem lesz könnyű de ha sikerül, akkor hosszabb távon sokkal jobban fogod magad érezni és a valódi (nem virtuális) kapcsolataid minősége is javulni fog.
/Dr Mráz Katalin /
A Facebookon látszólag többnyire mindenki boldog;
boldog születésnapja és boldog névnapja van,
örvendezhetünk új frizurájának,
jól sikerült profilképének,
szerető párjának,
gyönyörű családjának,
gyermeke újabb sikerének,
továbbá, hogy milyen káprázatos helyekre utazik,
milyen jókat eszik-iszik.
És mindjárt késztetést is éreznek, hogy az örömüket, sőt a táplálkozásukat is megosszák velünk.
Mi meg csak szorongunk. „Mi a fene? Mindenki boldog, csak mi szomorkodunk, mérgelődünk, bosszankodunk, sírdogálunk néha?”
De inkább mi is megosztjuk az arcunkra erőltetett smiley-maszkot, hadd lássák az emberek, bennünket sem kell sajnálni, kicsit azért mi is boldogok vagyunk ám.
Cserébe csupán egy felemelt hüvelykujjat, szívecskét, pár jó szót várunk. Sok embernek manapság csak ennyi figyelem jut.
/Kepes András/
