[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]
A nagyszéksósi aranylelet[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]
A 67. lelõhelyrõl származik a máig legnagyobb és legjelentõsebb hun aranylelet. l926-ban aranytárgyak kerültek elõ Nagyszéksóson, Bálint Mátyás szõlejében. Nagy részük a szegedi múzeumba, valamint a Fleissig-gyûjteménybe jutott, de egy részük elkallódott. Móra Ferenc az aranytárgyak nyomán jutott el Nagyszéksósra, de csak hosszas elõkészítés után tudott ásatni. Az aranytárgyak egy körtefa alól kerültek elõ. Móra és "személye körüli minisztere", Kotormány János már az elsõ helyszíni szemlén egy aranycsatot talált. Bálint Imre elmondása szerint iskolás korában sok encsömbencsömöt találtak ott, és az iskolában sült tökért és almáért cserélték el õket. Az így elcsereberélt leletek számát fél kubikostalicskára becsülte! Mórának csak hosszas huzavona után sikerült engedélyt szereznie Bálint Mátyástól az ásatáshoz. A gazdát négyszáz pengõ és minden aranytárgy után egy pengõ illetett meg.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]
A körtefa körül ástak, de a fában és a szõlõben nem tehettek kárt. 93 aranytárgy került elõ, csontváz vagy temetkezésre utaló nyom nélkül. l934-ben Bálint Imre egy összelapított aranycsészét és néhány apró aranytöredéket próbált eladni egy szegedi ékszerésznek. Rendõrségi bejelentés nyomán Kotormán János szállt ki a helyszínre és megállapította, hogy az aranytárgyak az l926. évi ásatás helyszínérõl származnak, ahonnan idõközben még egy három darabra vágott arany csészefenék is elõkerült. Cs. Sebestyén Károly március 21-24. között 564 m2-en a bolygatatlan homokig fölásatta és átszitáltatta a talajt, de csak négy aranytárgyat talált. l965-66-ban még további három aranytárggyal bõvült a leletek köre. Több mint kétszáz aranytárgyat számlál ez a mindezidáig páratlan leletegyüttes.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]
A nagyszéksósi leletek a hun halotti torral függenek össze. A leletkörülmények és a párhuzamok azt igazolják, hogy ezt a tort gyakran a temetés után napokkal, esetleg hetekkel tartották. A szokás alapja az a hiedelem, hogy a halott lelke a halál után még egy bizonyos ideig a földön tartózkodik. Az elõkelõ elhunytakat általában magányosan és titokban temették el, nehogy kirabolják a néha több kiló arannyal eltemetett halottat. A tort, vagyis a végleges búcsúztatót sem a sírnál, hanem másutt tartották. Az ott elásott tárgyakat halotti áldozatnak szánták. Néha az elhunyt mását, esetleg szobrát is fölállították és ott az õsök kultuszának szellemében idõnként áldozatot is bemutattak. Nagyszéksóson is ilyen áldozati helyet találtak. Az elhunytat vagy a közelben, de inkább távolabb temethették el.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]
Az aranytárgyakra jellemzõ a rekesztechnika, azaz a fölületükre szalagocskákat forrasztottak, azokból rekeszeket képeztek, amelyekbe leginkább piros almandint helyeztek. A kõ alá sima ezüst- vagy aranylemezt tettek, amelyet néha finoman recéztek, hogy a kõ ragyogása jobban érvényesüljön. A vékony aranylemezek egy részébe ponccal pikkelymintákat ütöttek. Ez a díszítési mód leginkább kard-, és tõrhüvelyeken, nyergeken és tegezeken fordult elõ. [/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]
Az elektronkehely és egy aranycsat jellemezheti legjobban az ötvöstechnikát. A tömör elektroncsésze olvadás következtében erõsen eltorzult, de a restaurálása a szakember jó munkáját dicséri. A 4 mm széles perem enyhén ki van hajtva. A kerek áttörésekben egykor üveg és hegyikristály betét volt. A kerek nyílások szélét elvékonyították, majd az áttörések külsõ felére vékony körgyûrût forrasztottak és ezeket hajlították rá a betétekre. A rövid, tölcsérszerû talpat keményforrasztással illesztették a kehelyhez. A láb belsõ oldalán görög nyelvû karcolt fölirat van. A darab a tömör arany nyakpereccel együtt az elhunyt magas rangját igazolja.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]
A csat vöröses színû aranyból készült, és keményforrasztással összerakott négy rekeszbõl áll. Alulra vékony aranylemezt szögeztek, amely a csattest elején hurkot alkot, hogy a csatrész összekapcsolódhasson a testtel. A csat tojásdad alakú, elõrehajló pecekkel készült. A szíjat egykor a rekeszek és a vékony aranybádog közti 2 mm széles részbe illesztették. A rekeszekben lévõ piros almandinnak ma már csak a nyomai vannak meg.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]
Többször megkísérelték az elõkerült leletek alapján rekonstruálni a tárgyakat. Erre a jobb megfigyelési körülmények között napvilágot látott fegyverek, lószerszámok stb. nyújtottak segítséget. Ezek alapján a következõ leletegyüttest sikerült meghatározni:[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]
1. Arany nyakperec.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]
2. Arany díszöv csattal, szíjvégekkel és övveretekkel.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]
3. Kardnak és hüvelyének aranyveretei és borítása.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]
4. Arany csizmaveretek csattal, szíjvégekkel.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]
5. Tõr markolatának és hüvelyének aranyborítása.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]
6. Kés markolatának és hüvelyének arany- és ezüstborítása.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]
7. Kés hüvelyének aranyborítása.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]
8. Valószínûleg íjhoz tartozó aranylemez.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]
9. Tegez aranyborítása.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]
10.Korbács nyelének aranyborítása.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]
11.Nyereg és lószerszám aranyveretei. A nyerget halpikkelydíszes aranylemezzel vonták be, a kápákat almadinnal ékesített aranylemezszalagok borították.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]
12. Az elõzõkhöz hasonlóan díszített nyereg és arany kantárveretek.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]
l3. Elektronkehely. A görög föliratos edény korong alakú áttöréseiben egykor hegyikristály és színes üveg volt.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]
l4. Elektron ivóedény.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]
l5. Fa ivóedény aranyveretekkel.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]
l6. Fa ivóedény az elõzõhöz hasonló aranyveretekkel. Elképzelhetõ, hogy az aranyveretes fa ivóedények száma négy-hat volt.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]
A bizánci császár követségének tagjaként Priszkosz Rhetor 448-ban kereste föl Attila udvarát. Figyelemre méltók krónikájának azok a sorai, amelyek Attiláról szólnak. hangsúlyozza, hogy az uralkodó puritánságával is kiemelkedett a többi elõkelõ huntól. Nem arany- és ezüstedényekbõl ivott, sem alacsony szárú csizmája, sem lószerszáma nem volt drágakövekkel berakott aranylemezekkel borítva. Priszkosz leírása nyomán könnyû ráismerni a nagyszéksósi leletre. A hun fejedelmi központban sok hun elõkelõség és hûbéres király tartózkodott. Ezek gazdagon, hun stílusban öltözködtek, de ez rangjelzõ és nem etnikumjelzõ volt. A nagyszéksósi leletnél gazdagabbat még nem sikerült találni. Ennek ellenére nem szükséges hun uralkodó leletanyagára gondolnunk. Inkább valamely magas rangú, befolyásos, a hun fejedelmi udvarban élõ ember lehetett.[/FONT]
http://www.telehaz.roszkenet.hu/roszke/monografia/0202.htm