Ezen egy éjszaka
Bevetés a Bevezetéshez…
Méltóságos Pé Hóvárnak, alias rejt Őnek,
és úgy is mint la Verynek író úrnak, Mennyország balra, netán
Tisztelt Alkotóm, pillanatnyi tartózkodási helye földi illetékességet tekintve nehezen megtekinthető az idők végzetén egy másnemű Alkotóval való találkozásig. De az azonban ellenében késznéllévő technikai vívmányok mentén sajátúlag röpítek méltóságának elektrosztatikus levelet, felteszem ugyanis, hogy földi létből való exportálása után is besandítani kegyeskedhet íróságának címzett dolgokba, s kihalászni nem röstelli azokat a Nagy Büdös Univerziumból.
Nem tudom, volt-e szerencséje a Tisztítóhoz, ahol bevállalják a nem egészen tiszta lelkeket, s teszik ki fehérítő eljárásnak, viszontlag mégis emlékeztetnem kellene, ha eme processzort ki is kerülni nem késlekedett, és minden rendben már Önnek a Szentlélekkel, és a másik két személlyel is – akiknek neve emlékezetemben jelenleg nem elérhető -, hogy néhány momentumot elszalasztott az üdvösséges kimosás előtt velem kapocsban. Bár a kiadók nyomott formátumú verzióiban kicserélődtem királyi alter egommal, Sam Tantónióval, valóságosan vagy hatvan éve nehezül vállamra már a főhercegi mismásolás. Pediglen minden udvari tickettet benyaltam, de a néppel pertuban lévén sincs meg a Kilincs, Ami Vezet a Valahovába. [Élc.] Éjjeleim a tisztes úri társaság vidám ötórai késelései után kapkodnak, és országomban legfogatlanabbjaként harapom a bifsztéket. Sok beszédnek kevés az alja, vagy ahogy mondani szokta a köszvélemény. Drága barátaim fölpatkoltak boroszkálni már az égi utakra: Hallató Trukics bányászati célban robbantással előidézett páncélszekrény ajtaja által temetve lett a feledésbe, ugyanígy kedves hölgye Melanie, mind a nyolc fokával együtt. Kékszakáll megtalálta az igazi Kaput, Amely Vezet Valahová, de az ottanról biztos informáltabb a szerző úr most már. S lehet, szívélyes közegébe köszöntheti valami Bartókot is, aki Kékszakáll barátomat herceg-kartácsként örökítette be egy zenés operációba, s állítván, hogy zománcolt szakállú ismerősömet rokonsági madzagolás köti bizonyos Wagnerhez, aki szintén nem vetette meg a zenei pacientúrát. Talán fegyház lakó volt ő is, és keveri, mint a málnaszőrt a masszőrrel. De üdv a békétlenekkel.[Szövegromlás.]
Már életem nagy részét komfortan töltöttem, népes uralkodócsaládot csinálva a népnek. Eleinte gyanakodtam, hogy vigyázni kell az udvarral, és szíveskedtem volna lelépni a kormányzás elől. Később kihalt az udvar, ekkor személyközi tranzakciókban fogadtam föl néhány furcsa nevű társamat. Lassan ők is kihaltak. De előbb udvart csináltak a népnek. Most Boldogság-szigeteken, ha nem is mindenki gyomra jelez fullt, de nyugodtabb van, mint a kísérethajón. Nem fenyeget derült égből lecsapódó marhaság. Nem szeretném az Alkotómat szidni azért, hogy méltánylásában nem sok alkalmat engedélyezett tisztes elkövetőként a razziátorok enyves kezéhez tapadni, de Szan FrancIszkó rakodópartján kötött ital – és cigarettaügyi egyezményeimet mégis hiányolom, amik mégsem nagy dolgok a dinasztikalapításhoz képest. Kérdést állítok: hogy miért nem Sam Tantónió főherceg áldozódott be kormányzásilag a kösznek? Hiszen ő mégis arisztokrácia.
[Vita.] Ezen egy éjszaka sem tudtam alvadásra bírni fáradt tagjaim, s gondolatok nyüzsögnek szívem körül. Mielőtt azonban a Nagy Reterátú Tajtékos Semmibe belelépnék, aminek a zárjának kompilációit annyira sem ismerem, mint a Világbank trezornyitóit, szeretném, ha Alkotóm engedélyezne kitérnem ebből az általa előjegyzett kézirati szabványból. Szeretnék egy kicsit letérni. Néhány szájton ismertségbe üdvözöltem magam néhány csinos úrhölggyel, akiknek piros ágyuk van, mert látom a fotón. Meg mást is. Persze számítanék diszkreációjára. Mivel azonban belátható idő nincs, hogy válaszoljon, indulok is, levelét a Túlvilágról post restarant várom, majd az Emil nevezetű úriember átadja.
Ezzel zárom az aúúút-lukot,
Don Fülig, jelenleg még Sam Tóni
<!-- InstanceEndEditable -->