A mangófa megmászása a megvilágosodás allegóriája, ami önmagában mit sem ér, ha megtartom magamnak, ezzel nem segítek Istennek a víziója megvalósításában. Isten csak akkor lesz maradéktalanul elégedett, ha minden ember elérte a megvilágosodást. Ezért a már megvilágosodottaknak segíteni kell, azaz vinni kell a gyümölcsből a mászást még el sem kezdőknek, ezzel is inspirálva őket. A valóságban nem mangót, hanem fényt hoznak le, ezt érezni boldogság és béke formájában az ilyen emberek közelében. Aki viszont csak "enni" akar, de nem tesz semmit érte, az nem képes megtartani azt a kevés fényt sem, amit átvett, mire hazaér, az egója máris megtámadja, hogy szemfényvesztés, vagy hipnózis áldozata volt. Azaz nincs mit kihasználni, mert a fény korlátlan mértékben rendelkezésre áll, de hasztalan, ha az egyén nem képes fogni.