Élet a halál után

Ernoe

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Kyra_
-
Ha jol tudom, Dienes István egy régész, aki a kor szellemének megfelelöen a "magyarok eredetével" foglalkozik, ez egy felkapott téma, a Quantumfizika az valami más.
", mert a jelek szerint a kvantumfizika - kilépve a laboratóriumok zárt világából - hamarosan sokkal-sokkal nagyobb szerepet fog játszani akár mindennapi életünkben, mint azt valaha gondoltuk volna." (idézet a "Kvantum radar" cimü cikkböl)
A nézeteim szerint, a quantumfizika már régen kikerült a laboratoriumbol, ma mindenki zsebében van egy laser-pointer, egy smart-phone, egy digitális-fényképezögép, nem találnánk haza GPS nélkül, a memory-stick ott log a kulcstarton, a számitogép egyébként is... szoval már ma nem tudunk egy lépést tenni quantumfizika nélkül.
-
A cikket csak végigfutottam mert az irottak dandárja csak betekintést kiván adni a quantum-mechanika furcsa világába de nem egy szakkönyv vagy olyan amiböl valamit hozzátanulhatna az olvaso, ellenkezöleg, misztifikálja a mikroszkopikus világot, teret nyitva ezzel a babonának.
-
Vannak magyarországon olvasásra méltobb szakemberek is akik valoban értenek a fizikához.
Ernő! Te annyira rossz véleménnyel vagy mindarról, amit "ezotéria" címszó alá lehet beskatulyázni, pedig ha tudnád, hogy mennyire közeledik a tudomány egyre közelebb kerül ahhoz, hogy megmagyarázza azoknak a jelenségeknek az okát és valódiságát (!) melyek közül csak az egyik a halálközeli élmény. Kérlek olvasd el ezt a cikket, mert nagyon jó szórakozásnak is és rettentően érdekes.
Nekem az a meglátásom, hogy nem a tudomány közeledik a babonákhoz hanem az ezoterika probál egy tudományos-álköntösben megjelenni a nyilvánosság elött.
-
A Yeti már karikirozta hogyan dobáloztok szakkifejezésekkel anélkül, hogy egy csöpp sejtésetek is lenne a valos tartalmukrol.
-
Az ezoterika egy gyüjtö fogalom minden féle babona, okkultizmus, vallási irányzat, jövöbelátás, csillagjoslás, telekinézis, kanál-görbités, csoda-doktorkodás stb. számára, tehát egy nem komolyan veendö idötöltés ami orjási kereskedelmi faktorrá vált a produktiv munkátol megszabadult emberiség számára. Az embereknek van idelyük ilyen passziokra.
-
Nagyon meglep, hogy a magyar gyogyászat is beadta a derekát a homöopathia szolgálatába.
-
Olvasom a németnyelvü magyar reklámot: "Homöopathikus fogorvos kinálja a szolgálatait kedvezö áron". Na kiváncsi vagyok hogyan néznek ki a pátiensek "felhigitott" fogakkal.
-
Zahnlos.jpg

-
A képen egy pátiens homöopathikus fogsorral, 1:32-os higitással. :)
Ma mindenkinek van egy saját homöopathikus orvosa, a cimek partikon cserélnek gazdát, a felkeresésük egy divattá vált mind az angol lordok között a rokavadászat, vagy a bridge party sznobok között.
-
Ha a homöopathia müködne akkor lenne hatásos homöopathikus- fogamzásgátlo globuli a nök számára amit nem kell mindig a térdek között összeszoritva tartani. :)
 
Utoljára módosítva:

Kyra_

Kitiltott (BANned)
Állandó Tag
Őszintén szólva nem láttam a videót, csak a cikket olvastam, ezért aztán nem tudok hozzászólni Dienes régészségéhez, de meg fogom nézni. Mellékesen Yeti nem ezt karikírozta ki, hanem a lélekről szóló fejtegetést, amit azt hiszem Kisfaludy írt. Én őt sem gúnyolnám ki, csak éppen nem tartom hihetőnek, nem tudom miből és honnan jött neki ez a gondolat...:)

Ki tudja, akár igaza is lehet:oops::D
 

Kyra_

Kitiltott (BANned)
Állandó Tag
Dr. George G. Ritchie: Visszatérés a holnapból (Három részlet a könyvből)

I.

"Megfordultam és megdermedtem.

Valaki feküdt az ágyban.

Egy lépéssel közelebb mentem. Meglehetősen fiatal, rövid barnahajú ember volt. Nagyon csöndesen feküdt. De... de ez lehetetlen! Én voltam, aki az ágyból éppen felkeltem! Egy pillanatig ez a rejtély foglalkoztatott. Túlságosan furcsa volt ezen tűnődni - és különben sem volt időm. Szemben volt a gyógyszeres szoba ajtaja, égett a lámpa, de az ápoló nem volt benn. Beléptem, a polcokon a szokásos felszerelés, de sem a ruháimat, sem a cipőimet nem láttam. Az orvosi- és nővérszobák sötétek voltak -, ott sem volt senki. Halkan elhaladtam az alvó katonák mentén a nagy betegszobában és azon gondolkoztam, vajon itt kint hová rakhatták a holmimat. Visszamentem, az irodahelyiségek előtt kiléptem a folyosóra. Egy őrmester jött szembe velem, terítővel letakart műszeres tálcát vitt. Valószínűleg nem tudott semmiről, mégis boldog voltam, hogy valakivel találkozom, aki közvetlenül felém tart.

- Bocsánat őrmester - mondtam. Nem látta véletlenül az idevaló ápolót?

Nem válaszolt, még rám sem nézett rendesen. Csak jött felém egyenesen anélkül, hogy lassított volna.

- Vigyázzon! - kiáltottam fel és oldalra ugrottam.

A következő pillanatban elhaladt mellettem és nem tudtam felfogni, hogy miképp nem ütköztünk össze. Aztán megláttam valamit, ami új ötletet adott. Távolabb, a folyosó végén volt az egyik nehéz fémkapu, ami a szabadba vezetett. Odasiettem. Ha már a vonatról lekéstem, valamilyen lehetőséget fogok találni, hogy Richmondba jussak. Szinte öntudatlanul a szabadban találtam magam és sebesen rohantam, olyan gyorsasággal, hogy azelőtt sose mozogtam életemben. Nem volt olyan hideg, mint az előbb este - tulajdonképpen se meleget, se hideget nem éreztem. Amikor lepillantottam, elcsodálkoztam, hogy nem a földet látom, hanem a bokrok teteje van alattam. A Barkeley tábor már távolinak tűnt, amikor a sötét, fagyos sivatag felett száguldottam. Az értelmemmel igyekeztem megfejteni, hogy amit tettem, lehetetlen volt, és mégis... megtörtént. Egy város fényei tűntek fel alattam, a kereszteződéseknél figyelmeztető lámpák villogtak. Nevetséges volt! Emberi lény nem tud repülni repülőgép nélkül - egy repülőgéphez viszonyítva pedig túl alacsonyan repültem.

Amíg lefelé bámultam, megállapítottam, hogy nyugalmi állapotba kerültem. Az érzés, tizenöt méterrel a föld felett lebegni, még furcsább volt, mint a repülés a forgószélben. De nem volt időm ezen a fejemet törni, mert egy férfi jött sietve e járdán az éjszakai kávéház irányába. Azt hittem, legalább megtudhatom tőle, melyik város ez és milyen irányban haladtam. Amint ezt gondoltam - mintha a gondolat és a mozgás azonos lett volna -, a járdán találtam magam és az idegen mellett siettem. Civil volt, talán negyven vagy negyvenöt éves, kabátot viselt, de kalapja nem volt. Látszólag gondterhelten tűnődött valamin, mert azóta, hogy mellészegődtem és követtem, egyáltalán rám se nézett.

- Meg tudná mondani kérem - kérdeztem -, melyik város ez?

- Kérem, uram - szóltam és most hangosabban beszéltem. - Idegen vagyok itt és igen hálás lennék, ha...Elértük a kávéházat, befordult, hogy megfogja az ajtókilincset. Süket volt a pasas? Kinyújtottam a bal kezemet és a vállát akartam megkopogtatni. De nem volt ott semmi.

Valószínűleg én vagyok az, aki valahogy megváltoztam. Mintha valamilyen lehetetlen képtelen módon elvesztettem volna a szilárd testemet, a képességemet, hogy dolgokat tapintsak, hogy ezzel a világgal érintkezésbe kerüljek! Sőt azt is, hogy meglássanak! Akár ez a pasas is. Nyilvánvaló volt, hogy se nem látott, se nem hallott. Az őrmester sem látott meg a kórházban, ahogy végre világos lett előttem. Olyan volt, mintha egyiküknek sem léteztem volna. Hirtelen eszembe jutott az a fiatalember, akit az ágyban, a kis betegszobában láttam. Hogyan is lehetett... én lettem volna az? Vagy csak az anyagi, szilárd részem, amitől megmagyarázhatatlan módon elváltam. Vajon a porhüvely, amit Texasban, a betegszobában hagytam, a sajátom lenne? S ha igen, miképp kerülhetnék vissza hozzá? Hogyan is tudtam ilyen meggondolatlanul elrohanni onnan! Ismét mozgásba lendültem és hamar távolodtam a várostól. Alattam volt a széles folyó.Valószínűleg a visszafelé vezető úton voltam, abban az irányban, amerről jöttem és úgy tűnt,mintha a sebesség még nagyobb lett volna. Dombok, tavak, tanyák suhantak el alattam a sötét éjszakai vidéken, ahogy rendületlenül egyenes vonalban száguldottam. Végül fogyni kezdtek a fák és az emlékezés derengésében megláttam magam alatt a Barkeley tábor barakktetőit, alacsonyabban repültem, lassítottam. A kórház központja előtt megálltam. elkezdődött a legszokatlanabb keresések egyike, ami valaha is megtörténhetett: saját magam felkutatása. Ennek az óriási létesítménynek egyik kórterméből a másikba rohantam, minden kis kamránál megálltam, az ágyban fekvők fölé hajoltam és továbbsiettem.

A falnak dőltem (közben megszoktam, hogy a falak nem tartanak meg, de szokásommá vált ez a tartás) és a tudatomban bizonyos különlegességek után kutattam, testi ismertetőjelek után, melyek a húszéves alvó katonák tömegéből saját azonosságomat bizonyítanák. Valami jel az arcomon vagy a kezemen? Esetleg egy szemölcs vagy egy sebhely? Persze! A fekete ovális ónix az arany bagollyal... Miért is nem gondoltam erre előbb.

A következő hálókamrában - senki. Az ágy lehúzva. Az utolsóban visszatorpantam, megijedtem. Valaki volt az ágyban, de a lepedőt egészen a fejére húzták, csupán a karja lógott ki a takaró alól. Furcsán merevnek és egyenesnek tűntek ezek a karok, természetellenesnek, a tenyerek lefelé fordultak...

A bal kéz harmadik ujján egy kis arany bagoly volt az ovális fekete ónixon.

Visszatoltam magam a bejárathoz. Az ember ott az ágyban halott volt. Ugyanazt az idegenkedést éreztem, mint legutóbb, amikor halottal voltam az egyik helyiségben. De... ha ez az én gyűrűm volt, akkor... ez mégis én lehettem, a belőlem elvált rész, amely itt fekszik a lepedő alatt. Azt jelentené ez, hogy én...Most először fordult elő az egész élmény alatt, hogy a „halál” szó a velem történtekkel kapcsolatban eszembe jutott. De én nem voltam halott! Hogy lehetek egyszerre halott és eleven? Gondolkoztam. Próbákat csináltam. A halál valami más kellett legyen. A halál... nos, egyszerűen nem tudtam, mi a halál. Én éberen saját magam voltam, épp csak fizikai testem nem volt, amivel különben mozogtam. Mint egy őrült kaptam a lepedő felé és megpróbáltam visszahúzni, megpróbáltam az ágyban lévő alakot kitakarni. De valamennyi erőfeszítésem hiábavaló volt. Ez volna hát a halál? Egy személy egyik részének a többitől való leválása?

Nem voltam biztos magamban. A helyiségben a fény változni kezdett; hirtelen észrevettem, hogy világosabb lett, sokkal világosabb, mint az előbb láttam. mindent betölt. A kórteremben lévő valamennyi izzó nem tudott volna ennyi fényt kibocsátani. A világ összes villanykörtéje is kevés lett volna ehhez. Hihetetlenül erős fény volt: olyan, mint milliónyi hegesztőlámpáé, melyek egyszerre égnek. Bámulatom közepette prózai gondolatom támadt, ami valószínűleg még az egyetemi biológiaórákról származott. „Örülök, hogy ebben a pillanatban nincs fiziológiai szemem”, gondoltam. „Ez a fény a másodperc tizedrésze alatt szétroncsolná a szivárványhártyámat.” Nem, nem a fény vakít el, javítottam ki magamat. Hanem Ő! Ő volt annyira ragyogó, ahogy rátekintettem. Mert most láttam meg, hogy nem fény, hanem egy férfi volt, aki a szobában megjelent, vagyis inkább fényből való férfi, bár ezt éppoly kevéssé tudtam felfogni, mint a fényesség leírhatatlan erősségét, amiből alakja állt.

Abban a pillanatban, amikor megláttam, az értelmemnek engedelmeskedve - parancsot hallottam:

- Kelj fel!

A szavak a b e n s ő m b ő l fakadtak, mégis a puszta gondolatnak olyan hatalma volt, amit eddig soha nem tapasztaltam. Felálltam és ahogy ez megtörtént, csodálatos bizonyossággal tudtam..."
 

Kyra_

Kitiltott (BANned)
Állandó Tag
Az előzőekben ott hagytam abba, ahol ezeknél a halálközeli élményeknél megjelenik egy alak szikrázó fényben és megkérdezi: "Mit tettél az életeddel?", majd lepereg az élet minden momentuma egy időben, 3D-ben... Az élményt átélt emberek általában Őt megszemélyesítik. Mindenki a hite szerint nevezi Istennek, vagy Fénylénynek, Allahnak, Buddhának, Jézusnak. Ez a kis katona éppen keresztény neveltetésben részesült és ő Jézust látta ebben a személyben, aki határtalan szeretet érzését sugározta felé. Kalandjaikat kihagyom, hogy rövidebb legyen ez az írás. Akit érdekel, ott a könyv a topikban, ahova feltöltöttem.

II.

"Teljes közönnyel észleltem, hogy a takaró alatt egy alak fekszik az ágyon, ami a parányi helyiséget majdnem betöltötte. Hihetetlen volt ugyan, de Ő azt mondta, hogy ehhez a betakart alakhoz tartozom és az Ő akaratából feküdt ott, mint egy darab fa a testem, akár tetszett ez nekem, akár nem. Közelebb kerültem ahhoz az alakhoz. Még eltöltöttek a látomások, de a fény kialudt. Kétségbeesetten kiáltottam utána, ne hagyjon el, készítsen elő a ragyogó városra, ne hagyjon magamra ezen a sötét és szűk helyen. Mint régesrégi, majdnem feledésbe ment történet derengett bennem, ahogy a kórház folyosóin és kórtermeiben elkeseredve kutattam, hogy rátaláljak arra az ágyban fekvő alakra. Életem legmagányosabb pillanatából kerültem aztán a legnagyszerűbb állapotba, amilyent eddig nem ismertem. A fény teljesen betölt és a gondolat, hogy el kell szakadnom tőle, több volt, mint amit el tudtam viselni.
Ahogy így könyörögtem, éreztem, hogy visszatér az öntudatom. Érzékeim zavarossá váltak... Már nem tudtam, miért küszködök. A torkom égett, s a mellem súlya majdnem összenyomott.
Kinyitottam a szemem, de volt valami az arcom előtt. Tapogattam a takarón, hogy megtaláljam, mi volt az, de a karom olyan volt, mintha ólomrudakat próbálnék emelni. Végre összeértek az ujjaim. Jobb kezemmel éreztem a balkezem gyűrűsujján az ováliskörű gyűrűt. Lassan körbe-körbe csavargattam, míg elborított a sötétség.

III.
A következőkben, amire biztosan emlékeztem, felnyitottam a szemem, iszonyú fejfájást éreztem. - Milyen nap van ma? - nyögtem ki.

- Szenteste, Ritchie közlegény! Irwine hadnagy vagyok - tette hozzá.

- Nekem pedig éppen egy csodálatos élményem volt - fogtam hozzá. - Olyasmi, amiről a földön mindenkinek tudnia kell.
Köhögési roham tört rám. Irwine hadnagynak a hátam mögé kellett csúsztatnia a karját és fel kellett ültetnie, hogy egy korty vizet adjon.

- Ne beszéljen most tovább - mondta. - Később majd megint megnézem magát.

Arra gondoltam, tényleg, hogyan is kezdhetném elmondani? Az imént Istent láttam? A pokolban jártam? Bekukkantottam a mennyországba? azt hinnék, megbolondultam. Ezután valahányszor bejött valaki a szobába, egész héten keresztül azzal próbálkoztam, hogyan írjam le a fényt, ami betöltötte ezt a helyiséget, hogyan mondjam el valamennyi fontos kérdését, amit hozzám intézett. De sohase jutottam néhány szónál tovább.

- Meg kell nyugodnia. Próbáljon meg nem beszélni - vélekedett az orvos vagy a nővér.

Három napba telt, mire teljesen magamhoz tértem, öt napba, hogy a kritikus esetek listájáról töröljenek, két hétbe, míg újra felkelhettem. De csak most, miután huszonhét évi saját praxis van mögöttem, tudom elképzelni a személyzet zavarodottságát, ahogy gyógyulásomat figyelték. Meglátogatott dr. Donald G. Francy, a parancsnoktiszt, akinek az ügyeletes tiszt jelentette azon estének eseményeit. Dr. Francy a gyógyulásomat „a legmeglepőbb orvosi esetnek” nevezte, „ami vele előfordult” és évekkel később egy közjegyzőileg hitelesített előadást írt a következő címmel: „George G. Ritchie közlegény rövid látogatása a tulajdonképpeni halálban és teljes felépülése természetfeletti eszközökkel magyarázható.”
 

yeti108

Állandó Tag
Állandó Tag
Ha a lélek 5760 élet információit tárolja, az kb. 400 000 évnyi élet. Hol vagyunk akkor az éonok (világkorszakok)
hatalmas számaihoz képest? És mi van akkor, ha ennyi élet alatt sem tudja valaki elérni a megvilágosodást?
Már kérdeztem korábban, nem tudom válaszolt-e rá valaki? A halál után a köztes létben 49 napig időzik a "lélek". Utána kötelező azonnal leszületni? Eddig így tudtam. Megnéztem a dalai lámák leszületéseit, ott is van néhány év köztük... Addig a bardóban kóborol a lélek? A Tibeti halottaskönyv ezt nem írja...vagy én voltam felületes...
 

Kyra_

Kitiltott (BANned)
Állandó Tag
Nem csak alternatív oldalakon lehet olvasni, de a tudomány is elpöttyinti itt-ott, hogy a mi időszemléletünkkel nincs minden rendben, ezt állítja mindenki, akinek volt halálközeli élménye. Különösen akkor érvényes ez az állítás, ha lélekről és információról beszél az ember.
 

Kyra_

Kitiltott (BANned)
Állandó Tag
Ha a lélek 5760 élet információit tárolja, az kb. 400 000 évnyi élet. Hol vagyunk akkor az éonok (világkorszakok)
hatalmas számaihoz képest? És mi van akkor, ha ennyi élet alatt sem tudja valaki elérni a megvilágosodást?
Már kérdeztem korábban, nem tudom válaszolt-e rá valaki? A halál után a köztes létben 49 napig időzik a "lélek". Utána kötelező azonnal leszületni? Eddig így tudtam. Megnéztem a dalai lámák leszületéseit, ott is van néhány év köztük... Addig a bardóban kóborol a lélek? A Tibeti halottaskönyv ezt nem írja...vagy én voltam felületes...

Épp az "időt" és a könyv írójának, dr. Ritchienek a halálközeli élmény alatt átélt "száguldozásának" valóságosságát szemlélteti ez a rész a könyvből. Ugyanis egyszer, véletlenül épp arra kellett mennie, ahol testben még soha nem járt, csak lélekben, Vele... Bevallom őszintén, hogy a tibeti és az egyiptomi halottaskönyv, bár átolvastam, bennem nem hagyott mély nyomokat. Az az érzésem, hogy annak a kornak az embere, aki lejegyzett valamit, amit látott, hallott, sok mindent félreértett. Bizonyíték erre a Tóra. :)

IV.
„...A következő nap délutánján elértük a Mississippit és keleti partja mentén délnek tartottunk, Vicksburgnál kereszteztük a folyót. Pete ült a volánnál, míg mi, többiek a hídhoz vezető útelágazásokra figyeltünk, ahogy a térképeink jelölték. A városban Pete az utcát választotta, amely a folyóhoz vezetett.

- Látsz valamilyen táblát? - kérdezte tőlem a vállán keresztül. A vezető mögötti ülésemről félszemmel az út bal oldalát kellett volna figyelnem.

Nem válaszoltam. Az utolsó mérföld alatt a szám teljesen kiszáradt, a gyomrom összeszorult.

Ennek a városnak a fekvése valahogy megdöbbentően, hihetetlenül ismerősnek tűnt: tudtam, soha nem voltam itt azelőtt, mégis pontosan emlékeztem, milyen lesz a part a következő forduló mögött. Hogyan fognak az utcák kereszteződni. Íme! Éppúgy, ahogy gondoltam: egyszerre biztos voltam benne, hogy ezen az úton egyenesen, néhány háztömb után fehér favázas ház következik, piros tetővel és az ajtaja felett a neonbetűkkel: „Cafe.”


- Itt van! Balra! - a srác elöl, Pete mellett egy kis jelzőtáblára mutatott a sarkon.
- Ott hátul kell lennie a hídnak.
Pete lassabban hajtott és a kezét kitartotta, hogy a balra fordulást jelezze.
- Kérlek! - A hangom rekedten szólt. - Ne állj meg itt. Hajts egyenesen tovább.
A srác, aki a táblát látta, felém fordult. - De a tábla arrafelé mutatott.
- Tudom. De én - én szeretnék még egy pár háztömbnyire ebben az irányban továbbmenni, ennyi az egész.
A kocsiban most mindenki rám nézett.

- Azt hiszem, valamire ráismertem - mondtam.
Pete a vállát vonogatta és a kormányt a továbbhaladáshoz igazította.
- Mennyivel tovább? - kérdezte és lassan hajtott előre.
A szívem túl erősen vert, semhogy beszélni tudtam volna. Egy tömbbel előttünk, a kocsi felém eső oldalánál, a sarkon ott volt a fehér, pirostetős éjszakai kávéház. az ajtó feletti neon betűk a nappali fényben nem világítottak, de a jobb ablakban a sörreklám még villogott. Itt volt a járda, ahol a férfi mellé szegődtem, aki nem láthatott meg. Ott volt a telefonoszlop, ahol oly sokáig álltam... milyen sokáig is? Miféle időben és miféle testben?
- Stop! kiáltottam, mivel Pete továbbhajtott volna a kis vendéglőn. Pete átállt a járdához a másik oldalra és megint éreztem, hogy a többiek meglepetten néznek rám. Pontosan ugyanolyan közönséges út volt, mint a többi tucatnyi, melyeken áthajtottunk, mióta elhagytuk Richmondot.
- Azt hittem, még sose voltál Mississippiben? - mondta Pete.

A kezem izzadt a kilincset fogva. Arra vágytam, hogy kiugorjam a kocsiból, az utcán keresztül a telefonoszlophoz szaladja, hogy a tartókötelet elérjem, megragadjam és megrázhassam. Ki akartam nyitni a kávéház ajtaját, bemenni és figyelni, észrevesznek-e. Valamit kérdezni. Hány óra? Bármit, csakhogy a hangomat és valakinek a válaszát hallhassam. Elengedtem a kilincset, kényszerítettem a szemem, hogy ne nézzem a sarki fehér kávéházat.
- Én is azt hittem - mondtam.
Mi egyebet mondhattam? Hogy egy éjszaka itt jártam, míg Texasban a kórházi ágyban feküdtem?

Louisianán keresztül mentünk- egy egyenes vonalon Abilene-ből kelet felé Vicksburgba, Mississippi irányában. Amikor a széles, barna víztömeg fölött hajtottunk már, egy hang szólalt meg bennem. Tehát itt voltam. Vicksburg, Mississippinél. Itt történt, amikor abbahagytam a lebegő, testnélküli repülést.
Itt álltam meg és gondolkozni kezdtem, majd visszatértem...”
 

Istefan

Állandó Tag
Állandó Tag
Erre lenne egy-két gondolatom, most sajnos nincs időm válaszolni, mert elutazok, de kb. tíz nap múlva, ha újból visszatérek a civilizációba, majd tálalom őket
Kedves István!

Én is tudok a sorok között olvasni, és igyekszem nem a sorok helyett tenni ugyanezt. Értem én, hogy mire gondoltál, de mégiscsak azt írtad, hogy a Bibliában nincs szó vallásról, az csak emberi kitaláció. Azt igyekeztem alátámasztani, hogy ezzel szemben van vallás a Bibliában, de az teljesen mást jelent, mint amire az emberek gondolnak. Sajnálom, de én már csak ilyen szőrszálhasogató vagyok.

Amit vallásoknak neveznek az emberek, azok különféle hitrendszerek. Ezek közül a Biblia kettőt igazol: a zsidót és a keresztényt. A többivel nem foglalkozik, csak annyiban, hogy óva int tőlük. Amikor azonban kereszténységről beszélünk, akkor nem tekinthetjük a különféle felekezeteket különféle vallásoknak, hiszen mindegyik ugyanazt az Istent, ugyanazt a Megváltót, és ugyanazt a Szent Szellemet tiszteli és fogadja el, mert ha nem ezt tenné, akkor nem is lehetne keresztény. A Biblia értelmezésekben vannak valójában a különbségek.

Az egyik irányzat azt mondja, hogy nem kell szó szerint értelmezni azt, hogy csak egyetlen közbenjáró van Isten és ember között, az ember Jézus Krisztus, hanem közbenjáró és kegyelem közvetítő még Mária is, akinek ahhoz, hogy megszülhesse Krisztust, szintén szeplőtlenül kellett fogannia, azaz nem földi apától. Azt már csak én teszem hozzá, hogy e logika szerint Mária sem születhetett volna szeplőtelenül, ha az ő anyja nem úgy született volna és így tovább egészen az első emberpárig, ahol is kiderülne, hogy Jézus Krisztus még anyai ágon sem Ádámtól és Évától származik, ami ellenkezik a nekik adott ígérettel. Ezen kívül azt is állítják, hogy nem kell a hívő embernek személyes módon elfogadnia a megváltást ahhoz, hogy az működjön az életében, elég ha az embernek hit van a szívében.

A másik irányzat szerint valóban csak egy a közbenjáró, sőt a szobrok, képek előtt való hajbókolás is tabu, de az embernek magának kell igényelnie a megváltást ahhoz, hogy működjön az életében, viszont nem kell a hívő embernek a hitre való jutása után megkeresztelkednie, ha már a szülei még csecsemőkorában megkereszteltették, amikor még nem volt képes a gyermek a hitre.

A harmadik azt mondja, hogy mivel a Biblia szerint a vízkeresztségnek a hitet kell követnie, elfogadhatatlan a csecsemőkeresztség, ezért nem csecsemőkorban kell keresztelni, hanem a hívő embernek kell azt igényelnie, amennyiben be akarja tölteni a Biblia követelményét, nem pedig másoknak kell ezt a döntést meghozniuk helyette. Megjegyzem, hogy a keresztel az eredeti nyelvben baptidzó, ami annyit jelent, hogy bemárt, bemerít és magához a kereszthez nincs több köze, mint a keresztény - khrisztianosz - szónak, ami eredetileg Krisztusra, valamint a kenetre utal, nem pedig a kivégző eszközre, ami görögül sztaurosz. De azt mondja ez az irányzat, hogy amennyiben befogadtuk Jézus Krisztust a szívünkbe és megkeresztelkedtünk, akkor túl is vagyunk mindenen, ami elérhető.

A negyedik irányzat azt mondja, hogy Jézus Krisztust személyesen kell behívni a szívünkbe, önként kell megkeresztelkedni, de tovább kell lépni, és kérni kell Jézustól, hogy Szent Szellemben is kereszteljen meg bennünket. A Biblia alapján pedig a Szent Szellemmel való beteljesedés első számú bizonyítéka a nyelveken szólás. Ha azonban valaki vette a Szent Szellemet, szól nyelveken, akkor már mindent megkapott, ami megkapható Istentől ebben az üdvtörténeti korszakban.

Az ötödik azt mondja, hogy miután az ember újjászületett, azaz befogadta Jézus Krisztust, megkeresztelkedett vízben, belemerült a Szent Szellembe, szól nyelveken, valójában ott kezdődik a keresztény élet, és az előző három lépés csupán a kereszténnyé válás szükséges fázisai, amelyek együttesen csupán a kaput jelentik, amin be kell lépni. Ez a három lépés együtt érvényes, egymásra épül, de bármelyik lépés előtti megtorpanás, a hitben való megtorpanást is jelenti. Miután azonban beléptünk, meg kell tisztulni a bűntől, meg kell szabadulni a démonoktól és el kell foglalni az ígéret földjét, ami ugyan minden keresztény előjoga, de csak az a mienk ténylegesen, amit elvettünk az ellenségtől, aki természetesen nem ember, hanem e világ istene, azaz a Sátán. Hadd mondjam el, hogy a Biblia ezt a legutolsót támasztja alá, a többi irányzatnak egy csomó bibliai mondatot kell figyelmen kívül hagynia ahhoz, hogy tartani tudja az álláspontját.

A Biblia tanítása szerint nem az ember a végső oka a világban uralkodó gonoszságnak, hanem a szellemvilágban van a sötétség birodalma, és ez tartja fogságban az emberiséget. Vagyis nem az az ember alapvető problémája, hogy nem a mózesi törvények alatt él. Már maga a mózesi törvény is csupán egy válságkezelési terv volt, soha nem volt a célja az emberiség megjobbítása, csupán a már meglevő bűn kordában tartása, hogy megszülethessen a Megváltó. Isten célja azonban már eredetileg is az volt, hogy az embert kihozza a sötétség birodalmából, ezért történt meg a megváltás, azaz visszavásárlás. Isten a tulajdon Fiának Vére árán vásárolta vissza a Sátántól az ember szabadságát. Aki igényli a szabadulást, és Jézus Vérére hivatkozik, annak az életében válik jogerőssé a megváltás, persze, ebben az igénylésben kitartónak kell lennie, mert a Sátán nem könnyen adja be a derekát, hanem úgy viselkedik, mint egy agyafúrt jogász, aki igyekszik a kiskapukon közlekedni. Ezért elengedhetetlenül szükséges a bűnökből való megtisztulás, mert a Sátán hivatkozási alapja minden esetben a bűn. Jézus azt mondta közvetlenül az elfogatása előtt, hogy közeledik a világ fejedelme, de énbennem nincs semmije. Ha ezt el tudjuk mondani magunkról mi is, akkor a Sátán rajtunk sem talál fogást. Ha azonban bűn van az életünkben, az olyan fogantyút szolgáltat a Sátán számára, amin keresztül bármeddig fogva tud bennünket tartani mindaddig, amíg ez az állapot fennáll.

Amint ígértem hozzáfűzök néhány gondolatot, de nem hasogatom a szőrt.

Kezdeném a kezdettel, mondjuk nem a legelején, hanem azon időkkel, amikor az emberiség annyira elszaporodott a Földön, hogy nem is emlékezett rá, ki is teremtette az első emberpárt(Kínában, Indiában, stb. például a mai napig nem emlékeznek erre), elkezdett fűt-fát imádni, és nem egy istenben hitt. Maguk a zsidók, akik valamilyen oknál fogva Isten kiválasztott népe lett, úgy amilyen kevesen voltak(relatív), annyi sok istent, bálványokat imádtak.
Mivel kiválasztott nép volt, Isten nem szerette volna, hogy szétszóródjanak, és kisebb csoportokba verődve futkorásszanak egy-egy istenség után, ezért van a tíz parancsolat, ami megmentette a zsidóságot.
Ezért hát parancsolatai által, monoteizmusra biztatja, mondhatnám erőlteti a zsidó népet, mert mi emberkék is tudjuk, hogy egységben az erő, nemhogy a Teremtő ne tudná ezt.
Itt zárójelben megjegyezném, ha például mondjuk, hogy minden magyar az én istenemben, a Magyarok Istenében hinne(aki természetesen ugyanaz, mint a zsidóknak Jehova), és nem egyházakban, pártokban, meg mit tudom én miben, akkor bizony nem itt lennénk, ahol vagyunk.
De hadd folytassam. Tehát az Ótestamentumban világosan megmondja, hogy „Ne csináljatok magatoknak bálványisteneket”... „Mert én, az Úr, vagyok a ti Istenetek”. Ez így van kijelentve, ebből se elvenni, se hozzátenni nem szabad. (csak kimondottan a hittel és vallással kapcsolatos kijelentésekről beszélek)
Tehát csakis egy élő istenben való hitről van szó, egyetlen egy Istenről, ezt jó ha bevési az ember az agyának egyik cikornyájába.
Ez az ami szerintem az Ótestamentum lényege, a hittel kapcsolatosan, a többi történelem.
Ezért aztán amikor Jézus megszületik, bizony egy kicsit gondolkodóba ejti azt, aki gondolkodik, hiszen mindaddig csakis az egy istenben való hitet tanítja a Biblia, és íme megjelenik még egy személy, akit istenként kell elismerni.
Nincs miért csodálkozni, hogy nemigen akaródzott a zsidóknak elfogadni Jézust mint istent(lehet ma nem is léteznének, ha elfogadják), hiszen az már politeizmus, amit a Biblia tilt és az Úr szigorúan büntet.
Igen ám, de elfogadták mások, mert észrevették, hogy ezáltal egy kicsit megszeghetik a törvényeket, mert állítólag Isten úgyis megbocsájtja.
Nos, ebben én sem vagyok biztos, akárcsak a zsidók, akiknek fontosabb az e világi erényes élet, és nem fektetnek nagy hangsúlyt a másvilágra.
Csakhogy felmerült a kérdés, hogy mi legyen, hiszen egy monoteista nem hihet két istenben, hiába az egyik a másiknak fia(ógörög isteneknek is voltak fiai), mert nemsokára ennek is születik egy fia, és lehet kezdeni elölről az egészet.
Ezért jelentek meg a magyarázatok,(számomra nem kielégítő egyik sem) hogy tulajdonképpen egy személyről van szó, akiket valahogy összeköt a Szentlélek.(ez is különböző vallások megjelenéséhez vezetett)
De végül is csak homályos a helyzet, mert a végítélet napján ott ül a Fiú, az Atya Istennek jobbján, tehát valahogy csak ketten vannak. Valami baj lenne a kereszténység alapjainál? Talán ezt vette volna észre Dávid Ferenc?
Egyesek rájöttek, hogy az emberek általában félnek az ismeretlentől, a másvilágtól, ezért ezzel kezdték először ijesztgetni őket, mert ugyebár rossz viselkedésért, büntetés jár. Utána meg az Atya szigorúságát és személyét kezdi mindegyre eltakarni a Fiú engedékenysége, odáig fajulva ma már, hogy az ártatlan tömeggyilkosoknak is meg lesznek bocsájtva bűnei, ha fél perccel halála előtt megbánja őket.
Ezt hirdeti ma a legtöbb vallás, mindegyre megszegve Isten törvényeit, mert egyik sem szeretne a másiknál szigorúbb lenni, nehogy híveket veszítsen.
Például a fajtalankodás ma már szinte erény, lopni csak az nem lop, akinek nincs rá lehetősége, mindenki csak magát szereti, véletlenül se felebarátját, és folytathatnám. Mindez pedig a hitetlen vallásosság eredménye.
Kérdem én, hova jutunk, ha így folytatjuk?
 

Asperrimus

Állandó Tag
Állandó Tag
Amint ígértem hozzáfűzök néhány gondolatot, de nem hasogatom a szőrt.

Kezdeném a kezdettel, mondjuk nem a legelején, hanem azon időkkel, amikor az emberiség annyira elszaporodott a Földön, hogy nem is emlékezett rá, ki is teremtette az első emberpárt(Kínában, Indiában, stb. például a mai napig nem emlékeznek erre), elkezdett fűt-fát imádni, és nem egy istenben hitt. Maguk a zsidók, akik valamilyen oknál fogva Isten kiválasztott népe lett, úgy amilyen kevesen voltak(relatív), annyi sok istent, bálványokat imádtak.
Mivel kiválasztott nép volt, Isten nem szerette volna, hogy szétszóródjanak, és kisebb csoportokba verődve futkorásszanak egy-egy istenség után, ezért van a tíz parancsolat, ami megmentette a zsidóságot.
Ezért hát parancsolatai által, monoteizmusra biztatja, mondhatnám erőlteti a zsidó népet, mert mi emberkék is tudjuk, hogy egységben az erő, nemhogy a Teremtő ne tudná ezt.
Itt zárójelben megjegyezném, ha például mondjuk, hogy minden magyar az én istenemben, a Magyarok Istenében hinne(aki természetesen ugyanaz, mint a zsidóknak Jehova), és nem egyházakban, pártokban, meg mit tudom én miben, akkor bizony nem itt lennénk, ahol vagyunk.
De hadd folytassam. Tehát az Ótestamentumban világosan megmondja, hogy „Ne csináljatok magatoknak bálványisteneket”... „Mert én, az Úr, vagyok a ti Istenetek”. Ez így van kijelentve, ebből se elvenni, se hozzátenni nem szabad. (csak kimondottan a hittel és vallással kapcsolatos kijelentésekről beszélek)
Tehát csakis egy élő istenben való hitről van szó, egyetlen egy Istenről, ezt jó ha bevési az ember az agyának egyik cikornyájába.
Ez az ami szerintem az Ótestamentum lényege, a hittel kapcsolatosan, a többi történelem.
Ezért aztán amikor Jézus megszületik, bizony egy kicsit gondolkodóba ejti azt, aki gondolkodik, hiszen mindaddig csakis az egy istenben való hitet tanítja a Biblia, és íme megjelenik még egy személy, akit istenként kell elismerni.
Nincs miért csodálkozni, hogy nemigen akaródzott a zsidóknak elfogadni Jézust mint istent(lehet ma nem is léteznének, ha elfogadják), hiszen az már politeizmus, amit a Biblia tilt és az Úr szigorúan büntet.
Igen ám, de elfogadták mások, mert észrevették, hogy ezáltal egy kicsit megszeghetik a törvényeket, mert állítólag Isten úgyis megbocsájtja.
Nos, ebben én sem vagyok biztos, akárcsak a zsidók, akiknek fontosabb az e világi erényes élet, és nem fektetnek nagy hangsúlyt a másvilágra.
Csakhogy felmerült a kérdés, hogy mi legyen, hiszen egy monoteista nem hihet két istenben, hiába az egyik a másiknak fia(ógörög isteneknek is voltak fiai), mert nemsokára ennek is születik egy fia, és lehet kezdeni elölről az egészet.
Ezért jelentek meg a magyarázatok,(számomra nem kielégítő egyik sem) hogy tulajdonképpen egy személyről van szó, akiket valahogy összeköt a Szentlélek.(ez is különböző vallások megjelenéséhez vezetett)
De végül is csak homályos a helyzet, mert a végítélet napján ott ül a Fiú, az Atya Istennek jobbján, tehát valahogy csak ketten vannak. Valami baj lenne a kereszténység alapjainál? Talán ezt vette volna észre Dávid Ferenc?
Egyesek rájöttek, hogy az emberek általában félnek az ismeretlentől, a másvilágtól, ezért ezzel kezdték először ijesztgetni őket, mert ugyebár rossz viselkedésért, büntetés jár. Utána meg az Atya szigorúságát és személyét kezdi mindegyre eltakarni a Fiú engedékenysége, odáig fajulva ma már, hogy az ártatlan tömeggyilkosoknak is meg lesznek bocsájtva bűnei, ha fél perccel halála előtt megbánja őket.
Ezt hirdeti ma a legtöbb vallás, mindegyre megszegve Isten törvényeit, mert egyik sem szeretne a másiknál szigorúbb lenni, nehogy híveket veszítsen.
Például a fajtalankodás ma már szinte erény, lopni csak az nem lop, akinek nincs rá lehetősége, mindenki csak magát szereti, véletlenül se felebarátját, és folytathatnám. Mindez pedig a hitetlen vallásosság eredménye.
Kérdem én, hova jutunk, ha így folytatjuk?
Kedves Istefan!

Mivel más irányú elfoglaltságaim is vannak, időről időre a háttérbe szoktam húzódni, miután elmondtam, amit akartam, és képességeim szerint a legvilágosabban, sokszor a szájbarágás mértékéig kifejtettem az álláspontomat. Bizonyára vannak jobb képességű emberek is, akik egy-két mondattal is el tudnák mondani a telefonkönyvet, azaz rá tudnak világítani bonyolult összefüggésekre, de nekem ez csak hosszú hozzászólásokkal megy, amihez csak akkor szokott kedvem lenni, amikor a túloldalon a vételnek egy minimális esélyét látom.

Már többször is hivatkoztam Pál apostol tesszaloniki és béreai prédikációira ( ApCsel 17,1-12). Elment Tesszalonikibe és szokása szerint bement a zsinagógába, hogy Krisztusról prédikáljon az ottani zsidóknak. Hetekig vetekedett velük és csupán néhány ember fogadta el Pál beszédét, ezek hozzá is csatlakoztak. A többiek pedig ellenszenvvel viseltettek Pál iránt. Elment - valójában elmenekült - innen egy Bérea nevű városkába, ahol szintén bement a zsinagógába. Az itteni zsidókról azt írja a Biblia, hogy nemesebb lelkűek voltak a tesszalonikieknél, mert nyitott fülekkel hallgatták és az Írásokból követték Pál beszédét, hogy lássák, hogy csakugyan úgy van-e, ahogy Pál mondja. A végeredmény az volt, hogy sokan közülük hittek. Vagyis, míg Tesszalonikiben csak néhány ember hitt, addig Béreában sokan. Ugyanaz a Pál, ugyanazt az Evangéliumot hirdette. Az egyik helyen szinte eredménytelenül, a másikon pedig hatékonyan. Mi volt a két eset közötti alapvető különbség? A hallgatóság hozzáállása. Tesszalonikiben három szombaton át vetekedett az Írásokból, hogy rámutasson Jézus Krisztus feltámadásának a szükségességére. Az a kifejezés, amely megállapítja, hogy Pál vetekedett az Írásokból a tesszaloniki zsidókkal, arra utal, hogy a hallgatósága az Írásokat igyekezett Pál szavai ellen fordítani, amelyek szintén az Írásokra épültek. A kardcsörgéshez ugyanis legalább két kardra van szükség. Sajnos vannak, akik a Biblia soraira hivatkozva igyekeznek kibújni a Biblia más sorainak a hatálya alól. Ez persze önáltatás, a Biblia ugyanis komplett egész, amit nem lehet büntetlenül részekre osztani, és egyik részét a másik ellen fordítani, ugyanis a Biblia összhangban van önmagával. De Tesszalonikiben a zsidók már elfogadták a Biblia tradicionális értelmezését, az önvizsgálatra pedig nem sok képességük volt, ezért Pál szavait nem a Bibliával vetették össze, hanem a tradíciójukkal. A két esetből leszűrve, legalább két fajta hallgatóság létezik. Az egyik már kialakult értékrenddel rendelkezik, amit abszolút igazságnak tekint és mindent abból vezet le, még a Biblia szavait is annak veti alá. A másik csoport tisztában van önmaga korlátoltságával, ezért nagyobb tisztelettel közelít a Bibliához és a Biblia Istenéhez. Ha megszólítjuk az első embercsoportba tartozó embereket, azok az általunk mondott beszédnek nem az értelmét és igazságtartalmát vizsgálják meg, hanem azt, hogy a beszédünk milyen viszonyban van a tradíciójukkal, prekoncepciójukkal. Ha ellentmondunk a tradíciójuknak, akkor gondolkodás nélkül utasítják el a mondandónkat velünk együtt, és ellenségesen fognak fellépni. A második embercsoport azonban valóban a beszédünk igazságtartalmát és értelmét vizsgálja. A Biblia a második embercsoportot szánja pozitív példának. A Biblia szerint minden kegyelemből kapható Istentől. A kegyelmet azonban az alázatosaknak adja, a büszke embernek pedig ellenáll Isten. Vagyis azt a természetfeletti segítséget, amire minden embernek szüksége van, csak azok kaphatják meg Istentől, akik félre merik dobni büszkeségük álarcát, és tisztelettel közelítenek Istenhez. Aki nem ezt teszi, annak nincs garancia semmire.

Mindezeket csak azért mondtam el, mert csak abban az esetben látnám az értelmét a továbbiaknak, ha a túloldalon valódi kérdések merülnének fel, ilyet azonban nem látok ( ha mégis volnának, akkor mutass rá!). Nem célom, hogy bárkinek a torkán lenyomjam azt, amit nem szándékozik megenni, nem volna az jó senkinek sem. Mindenki szabad arra, hogy azt gondoljon, amit akar. Ha neked szimpatikusabb az unitárius vallás a Bibliánál, akkor kövesd azt, ha akarod, vagy csak távolról szimpatizálj vele, ha úgy jobban esik. Én azonban a Biblia útmutatásait fogadom el, és azt, ami ezzel összhangban van. Ha például azt mondja a Biblia, hogy Krisztus Jézusban nincs zsidó, sem görög, idegen vagy szkíta, akkor világos, hogy magyar sincs, azaz a kereszténység nem lehet nemzeti, hanem nemzetek feletti. Így aztán az a kifejezés, hogy magyarok istene, a Biblia szerint nem érthető Ábrahám Istenére, azaz egy hamis istenség. Ha te ezt másképp látod, nem az én dolgom, de a Biblia nem támasztja alá az álláspontodat. Az, hogy bizonyos felekezetekben szabad-e fajtalankodni, nem az én problémám, mert én azonnal elhagynám azt a helyet, ahol ezt, vagy akár a lopást, vagy bármelyik másik bűnt elnéznék, vagy pártolnák.
 
Légy szíves értelmezd még azt, hogy zsidó vallású! Tudtommal a judaizmus tekinthető zsidó vallásnak, annak pedig még a zsidók között is viszonylag kevés követője van. Amit fentebb mondtam, azt a zsidókra, mint nemzetre, nem pedig mint vallásra értettem, már ami az Armageddont illeti, mivel ott nem is mint vallás, hanem mint nemzet lesz megtámadva. Ami pedig a kereszténységet illeti, azt csak akkor nevezheted zsidónak, ha a zsidóság körét kibővíted, és mindazokra alkalmazod, akik a Bibliában hisznek. Egyébként, ha kriminalizálni akarod a Biblia Istenének az egyedülvalóságát, akkor ezt ki kellene terjesztened az iszlámra is, ugyanis ők is az ő istenük egyedülvalóságát hangsúlyozzák, csak ezt még megtoldják azzal, hogy az összes zsidót meg kell ölni, illetve mindazokat a keresztényeket is, akik továbbra is hisznek abban, hogy Jézus Krisztus Isten Fia. A többi embert pedig rá kell vezetni a helyes útra, persze, a cél a lényeg, az eszköz nem számít. Ha jobban megnézed, akkor Európát jelenleg nem a kereszténység népszerűsége fenyegeti, sokkal inkább a globális felmelegedés és a szingli életmód következtében elöregedő társadalom, illetve az iszlám fogja szőröstől-bőröstől lenyelni, ha a jelenlegi folyamatok folytatódnak. Persze, ami jó a dologban, hogy a muszlimok biztos, hogy a homoszexuális lobbit sem kesztyűvel és csipesszel fogják kezelni. Ez azonban fájdalmasnak ígérkezik, én a magam részéről inkább a Bibliánál maradok.
Egy apróság...nem tudom ki mit olvasott Nostradamustól...a harmadik nagy világégés kelet felől jön....
 

1958

Állandó Tag
Állandó Tag
Szia Zsolt!

"Egy apróság...nem tudom ki mit olvasott Nostradamustól...a harmadik nagy világégés kelet felől jön...."

Itt most a sárga veszedelemnek nevezett jóslatra gondolsz?

Nagyon bízunk abban, hogy nem lesz semmilyen VILÁGÉGÉS! Hanem el jön az az időszak amiről mindenki oly sokat álmodott/álmodik. Nevezetesen a VILÁGBÉKE!!!

Fénnyel teli áldott szép napot kívánok.:Kati
 

Ozsvárt Melinda

Állandó Tag
Állandó Tag
Mióta édesapámat elvesztettem,még jobban érdekel ez a téma.Én is sok könyyvet olvastam el a témával kapcsolatban,de nem tudom,igazán,mit higgyek.Remélem,jó ott nekik és boldogok
 

eska2

Állandó Tag
Állandó Tag
Mióta édesapámat elvesztettem,még jobban érdekel ez a téma.Én is sok könyyvet olvastam el a témával kapcsolatban,de nem tudom,igazán,mit higgyek.Remélem,jó ott nekik és boldogok
Csak készits minél több fotót családi összejöveteleken majd nézd meg jól....majd fogod túdní mit higgyél....Neki a fizikai lét meg szünt. Csak a fizikai lét.
 

Istefan

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Istefan!

Mivel más irányú elfoglaltságaim is vannak, időről időre a háttérbe szoktam húzódni, miután elmondtam, amit akartam, és képességeim szerint a legvilágosabban, sokszor a szájbarágás mértékéig kifejtettem az álláspontomat. Bizonyára vannak jobb képességű emberek is, akik egy-két mondattal is el tudnák mondani a telefonkönyvet, azaz rá tudnak világítani bonyolult összefüggésekre, de nekem ez csak hosszú hozzászólásokkal megy, amihez csak akkor szokott kedvem lenni, amikor a túloldalon a vételnek egy minimális esélyét látom.

Már többször is hivatkoztam Pál apostol tesszaloniki és béreai prédikációira ( ApCsel 17,1-12). Elment Tesszalonikibe és szokása szerint bement a zsinagógába, hogy Krisztusról prédikáljon az ottani zsidóknak. Hetekig vetekedett velük és csupán néhány ember fogadta el Pál beszédét, ezek hozzá is csatlakoztak. A többiek pedig ellenszenvvel viseltettek Pál iránt. Elment - valójában elmenekült - innen egy Bérea nevű városkába, ahol szintén bement a zsinagógába. Az itteni zsidókról azt írja a Biblia, hogy nemesebb lelkűek voltak a tesszalonikieknél, mert nyitott fülekkel hallgatták és az Írásokból követték Pál beszédét, hogy lássák, hogy csakugyan úgy van-e, ahogy Pál mondja. A végeredmény az volt, hogy sokan közülük hittek. Vagyis, míg Tesszalonikiben csak néhány ember hitt, addig Béreában sokan. Ugyanaz a Pál, ugyanazt az Evangéliumot hirdette. Az egyik helyen szinte eredménytelenül, a másikon pedig hatékonyan. Mi volt a két eset közötti alapvető különbség? A hallgatóság hozzáállása. Tesszalonikiben három szombaton át vetekedett az Írásokból, hogy rámutasson Jézus Krisztus feltámadásának a szükségességére. Az a kifejezés, amely megállapítja, hogy Pál vetekedett az Írásokból a tesszaloniki zsidókkal, arra utal, hogy a hallgatósága az Írásokat igyekezett Pál szavai ellen fordítani, amelyek szintén az Írásokra épültek. A kardcsörgéshez ugyanis legalább két kardra van szükség. Sajnos vannak, akik a Biblia soraira hivatkozva igyekeznek kibújni a Biblia más sorainak a hatálya alól. Ez persze önáltatás, a Biblia ugyanis komplett egész, amit nem lehet büntetlenül részekre osztani, és egyik részét a másik ellen fordítani, ugyanis a Biblia összhangban van önmagával. De Tesszalonikiben a zsidók már elfogadták a Biblia tradicionális értelmezését, az önvizsgálatra pedig nem sok képességük volt, ezért Pál szavait nem a Bibliával vetették össze, hanem a tradíciójukkal. A két esetből leszűrve, legalább két fajta hallgatóság létezik. Az egyik már kialakult értékrenddel rendelkezik, amit abszolút igazságnak tekint és mindent abból vezet le, még a Biblia szavait is annak veti alá. A másik csoport tisztában van önmaga korlátoltságával, ezért nagyobb tisztelettel közelít a Bibliához és a Biblia Istenéhez. Ha megszólítjuk az első embercsoportba tartozó embereket, azok az általunk mondott beszédnek nem az értelmét és igazságtartalmát vizsgálják meg, hanem azt, hogy a beszédünk milyen viszonyban van a tradíciójukkal, prekoncepciójukkal. Ha ellentmondunk a tradíciójuknak, akkor gondolkodás nélkül utasítják el a mondandónkat velünk együtt, és ellenségesen fognak fellépni. A második embercsoport azonban valóban a beszédünk igazságtartalmát és értelmét vizsgálja. A Biblia a második embercsoportot szánja pozitív példának. A Biblia szerint minden kegyelemből kapható Istentől. A kegyelmet azonban az alázatosaknak adja, a büszke embernek pedig ellenáll Isten. Vagyis azt a természetfeletti segítséget, amire minden embernek szüksége van, csak azok kaphatják meg Istentől, akik félre merik dobni büszkeségük álarcát, és tisztelettel közelítenek Istenhez. Aki nem ezt teszi, annak nincs garancia semmire.

Mindezeket csak azért mondtam el, mert csak abban az esetben látnám az értelmét a továbbiaknak, ha a túloldalon valódi kérdések merülnének fel, ilyet azonban nem látok ( ha mégis volnának, akkor mutass rá!). Nem célom, hogy bárkinek a torkán lenyomjam azt, amit nem szándékozik megenni, nem volna az jó senkinek sem. Mindenki szabad arra, hogy azt gondoljon, amit akar. Ha neked szimpatikusabb az unitárius vallás a Bibliánál, akkor kövesd azt, ha akarod, vagy csak távolról szimpatizálj vele, ha úgy jobban esik. Én azonban a Biblia útmutatásait fogadom el, és azt, ami ezzel összhangban van. Ha például azt mondja a Biblia, hogy Krisztus Jézusban nincs zsidó, sem görög, idegen vagy szkíta, akkor világos, hogy magyar sincs, azaz a kereszténység nem lehet nemzeti, hanem nemzetek feletti. Így aztán az a kifejezés, hogy magyarok istene, a Biblia szerint nem érthető Ábrahám Istenére, azaz egy hamis istenség. Ha te ezt másképp látod, nem az én dolgom, de a Biblia nem támasztja alá az álláspontodat. Az, hogy bizonyos felekezetekben szabad-e fajtalankodni, nem az én problémám, mert én azonnal elhagynám azt a helyet, ahol ezt, vagy akár a lopást, vagy bármelyik másik bűnt elnéznék, vagy pártolnák.

Kedves Asperrimus!


Úgy érzem nem értetted meg, amit mondani akartam. Elsősorban, ha nem vetted volna észre, nem szimpatizálok semmilyen vallással, hanem a hit elsőbbségéért hangicsálok. Válaszom csak egy példa arra, hogy például az Ótestamentum(többek között) összefogásra tanítja az embereket hit által, míg a vallások ennek ellentétét csinálják.(lásd a mai napig is pislákoló vallásháborúk)

A Bibliában vannak ellentmondások, ezt csak az nem ismeri el, aki nem akarja, de itt nem erről van szó, hanem arról, hogy a vallások elterelik az emberek figyelmét a hitről, mindenik igyekezve különböző engedményeket adni,(Isten nevében!!!) úgy ezen a világon, mint a másvilágon, csakhogy hívei sorát gyarapítsa. Ezt még a vak is látja. A Biblia nem mondja és nem mondhatja, hogy Jézus nem volt zsidó,(legalábbis származás szerint) ez már csak emberi okoskodás. Elgondolkodtál valaha, hogy miért olyan kevés zsidó fogadja el Jézust, mint istent? Vagy a mono kontra politeizmusról?

Ritkán szoktam idézni a Bibliából, ha valakivel egy adott témában beszélgetek, mert feltételezem, hogy az illető is olvasta azokat a sorokat, ezért inkább saját gondolataimat mondom el, melyek sokszor merésznek tűnnek, de vállalom értük a felelősséget. Üdv. István
 

Asperrimus

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Asperrimus!


Úgy érzem nem értetted meg, amit mondani akartam. Elsősorban, ha nem vetted volna észre, nem szimpatizálok semmilyen vallással, hanem a hit elsőbbségéért hangicsálok. Válaszom csak egy példa arra, hogy például az Ótestamentum(többek között) összefogásra tanítja az embereket hit által, míg a vallások ennek ellentétét csinálják.(lásd a mai napig is pislákoló vallásháborúk)

A Bibliában vannak ellentmondások, ezt csak az nem ismeri el, aki nem akarja, de itt nem erről van szó, hanem arról, hogy a vallások elterelik az emberek figyelmét a hitről, mindenik igyekezve különböző engedményeket adni,(Isten nevében!!!) úgy ezen a világon, mint a másvilágon, csakhogy hívei sorát gyarapítsa. Ezt még a vak is látja. A Biblia nem mondja és nem mondhatja, hogy Jézus nem volt zsidó,(legalábbis származás szerint) ez már csak emberi okoskodás. Elgondolkodtál valaha, hogy miért olyan kevés zsidó fogadja el Jézust, mint istent? Vagy a mono kontra politeizmusról?

Ritkán szoktam idézni a Bibliából, ha valakivel egy adott témában beszélgetek, mert feltételezem, hogy az illető is olvasta azokat a sorokat, ezért inkább saját gondolataimat mondom el, melyek sokszor merésznek tűnnek, de vállalom értük a felelősséget. Üdv. István
Kedves István!

Én úgy gondolom, hogy nem ismered vagy nem értetted meg a Bibliát olyan mélységben, ahogyan az megismerhető és megérthető. Azok a dolgok, amelyeket ellentmondásnak látsz, nem valódi ellentmondások. Ha például Péter vagy Pál apostol, vagy István, az első mártír pontatlanul idézett az Ószövetségből, az nem a Biblia önellentmondása, hanem nevezettek emberi mivoltának a bizonyítéka, vagyis ők sem voltak tévedhetetlenek. A Biblia lejegyzi ezeknek az embereknek a tévedéseit is. Ugyanakkor még ezek is csupán apróságok, nem lényeges dolgok. Olyan részletek, amelyek igazából nem adnak hozzá, és nem vesznek el a lényegből. Hány démonizáltból űzte ki a démonokat Jézus Gadarában egyből, vagy kettőből? A római százados személyesen kereste fel Jézust, vagy a szolgái az Ő nevében? Milyen sorrendben kísértette meg a Kísértő Jézust: a magas hegyre vitte fel előbb, vagy a templom tetejére? Pál kísérői hallották a szót, de senkit sem láttak, vagy világosságot láttak ugyan, de annak szavát, aki beszélt Pállal, nem hallották? A pontatlanságok másik jelentős része fordítási és értelmezési hiba. A Biblia nem azt állítja magáról, hogy nem jegyezte le azoknak az embereknek a tévedéseit, akiken keresztül Isten leíratta a Biblia könyveit, hanem azt, hogy az egész könyv egy olyan megtisztítási folyamaton esett át a lejegyzése pillanatában, ahogyan az ezüstöt tisztították a Közel-Keleten agyagkemencékben. "Az Úr beszédei tiszta beszédek, mint földből való kohóban megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva." ( Zst 12,7 ) A hetes szám a Szent Szellem munkájára utal, mint sok más helyen a Bibliában. "A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített." ( 2Tim 3,16-17) "A Te Beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűeket" ( Zst 119,130) Az együgyűt nem pejoratív értelemben használja a Biblia, hanem a nyitottságra, taníthatóságra utal, ahogyan a béreai illetve a tesszaloniki zsidók esetében már kifejtettem. "A te igédnek summája igazság, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló." ( Zst 119,160 ) Az ige summája, a Biblia összességére, egészére utal, az igazság - émet -pedig a megbízhatóságra, a mondat második felében pedig - cedeq - igazságra, jogosságra. Péter apostol így beszél a témáról: "És igen biztos - bebaiosz, azaz szilárd, megalapozott -nálunk a prófétai beszéd, amelyre jól teszitek, ha figyelmeztek - proszekhó, azaz vigyáz, ügyel, odaadással foglalkozik valamivel, odatapad valamihez -, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben; Tudván először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból. Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei." ( 2Pét 1,19-21) Péter szerint a legelső dolog, amit tudnia kell annak, aki az Írásokat tanulmányozza, az az, hogy abban egyetlen egy szó sem önkényes emberi okoskodás folyománya, hanem a Szent Szellem kijelentéséből származik. Összevetve egyéb bibliai állításokkal, személyes tapasztalataimmal, illetve mások tapasztalataival, elmondható, hogy a Biblia kódolva van, és csak annak az embernek nyílik meg, aki maga is nyitott a Bibliára, lásd például az előző hozzászólásomban írtakat. A Biblia mögött intelligens személy áll. Ő a Biblia Istene, Aki megkülönbözteti a Bibliát kezükbe vevő embereket aszerint, hogy ténylegesen tanulni akarnak-e, valódi kérdésekre várnak-e valódi válaszokat, vagy csupán úgy turkálnak benne, ahogyan az elkényeztetett gyermek az ételben. A magam részéről biztos vagyok abban, hogy ritka kivételektől eltekintve, Isten megvárja azt, amíg az ember megváltoztatja a hozzáállását, és csak azután szól. Ha ez a változás soha nem történik meg, akkor a Biblia is végig néma marad. Addig pedig, amíg néma, könnyű kritizálni a Bibliát, mindazokkal együtt, akik azt állítják, hogy a Biblia tud szólni is. Én is ezt állítom, és azt is hozzáteszem, hogy az én számomra ugyanolyan néma és érthetetlen könyv volt a Biblia, mint sokak számára, amíg el nem fogadtam a Péter által mondottakat kb. huszonhárom éve. Azért kb. mert 1989 év elejétől 1990 végéig tartó folyamat következménye volt.

Isten egységével kapcsolatban hozzáfűzném, hogy az Ószövetség következetesen Jahve Elohim néven mutatja be a Biblia Istenét, az Elohim pedig az Eloah többesszáma. Még a gyakran idézett rész is Jahve Elohim nevet mond. "Halld Izrael: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr! Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből. ( šəma' jiśərá'él jəhváh 'ĕlóhênú jəhváh 'ehád )" ( 5Móz 6,4-5 ) Ha kissé magyartalanul akarnánk fordítani, akkor valahogy így hangzana: Halld Izrael, Jahve Isteneink, egy Jahve! Ugye furcsán hangzik? Mégis tudomásul kell venni, hogy minden alkalommal, amikor a zsidók Jahve Elohimot olvasnak, akkor többesszámban olvassák Istent. Ez még annak ellenére is így van, hogy a Jahve nevet Adonájjal helyettesítették be. Úgy gondolom, hogy ez magyarázatot igényelne azok részéről, akik az egyen, mint számnéven lovagolnak és nem hajlandóak tudomásul venni azt a tényt, hogy noha a Biblia nem beszél konkrétan Szentháromságról, mégsem értelmezhető másképpen a Biblia, ha komplett egésznek tekintjük, és nem csupán bölcs mondások gyűjteményének.

Azzal, amit korábban a különféle felekezetekkel kapcsolatban írtam, csak arra akartam rávilágítani, hogy ez a sok vélemény nem következik magából a Bibliából. Sokan állítják, hogy a Bibliát rugalmasan lehet értelmezni. Ez azonban csak abban az esetben van így, ha nem összetett egésznek tekintem, hanem a saját érdekeimnek megfelelően értelmezem az általam kiollózott részleteket. Mihelyt felül tudok emelkedni a saját egómon, azonnal meglátom, hogy az igazság egy és oszthatatlan. Az önigazságnak azonban millió arca van, ezek azonban csak békaperspektívából tűnnek igaznak. Azért van annyi felekezet, mert csak részlegesen mertek, vagy akartak hinni a Bibliában, de nem voltak hajlandóak teljesen átadni az életüket Istennek. Amit fentebb mondtam a Biblia kódoltságával kapcsolatban, az annyira úgy van, hogy egészen Jézus Krisztus visszajöveteléig lesznek olyan kijelentései a Szent Szellemnek a Bibliából, amit korábban egyetlen ember sem értett meg. Vagyis minden egyes felekezet, amelyik lecövekel a korábbi kijelentések szintjén, és nem hajlandó Isten újabb kijelentéseit elfogadni, az azon a ponton meg is reked, megcsontosodik és fokozatosan elveszti azt a kegyelmet is, amit korábban kapott. Sajnos, sok felekezetet elnézve, ezt láthatjuk. Nem tudják megszólítani az embereket, nincsenek valódi válaszaik, belemerülnek hatalmi harcokba a húsosfazék körül, Isten munkáját pedig nem végzik, mert nem is képesek már. Ezért nőnek ki új irányzatok, mert Istennek mindig van B terve, ha a hivatalosok meggondolnák magukat. Persze, szükség van a bölcsességre, mert ez nem az eretnekség vadhajtásaira vonatkozik.

Amit a hitről mondasz, nem egészen érthető a számomra. A hit nem válogat Isten Beszédében, hanem igyekszik mindent elfogadni, azt is, amit még nem képes. A Biblia nem ismer olyan hitet, amelyik különválik az Egyháztól. Az Egyház nem földi intézmény, hanem Isten hozta létre, és az eredeti Eklézsia ( Ekklesia ) kifejezés azt jelenti, hogy a kihívottak közössége. Olyan emberekre vonatkozik, akiket Isten megszólított, és kihívott a világból - és persze ők hajlandóak voltak Isten hívásának engedni. Olyan emberekre vonatkozik, akik valóságosan újjászülettek, új szellemük van, megkeresztelkedtek - pontosabban bemerítkeztek, mert a baptidzó kifejezés ezt jelenti szó szerint - és vették a Szent Szellem ajándékát. Az Élő Egyház nem veszi figyelembe a felekezeti határokat, de tény, hogy a kihívottak előbb-utóbb elmenekülnek onnan, ahol nem kapják meg a mindennapi kenyerüket, ami ebben a kontextusban a rémát jelenti, ahogy Jézus mondta, hogy "nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével ( rémával ), ami Istennek szájából származik." ( Mt 4,4 ) Az Élő Egyháznak nem kell, nem is szabad mindenkivel összefogni. A hívők csak a hívőkkel lehetnek egységben, ahogy Pál apostol kifejti: "Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában" ( 2Kor 6,14 ) A felemás iga azt jelenti például, hogy az egyik ló kelet felé, a másik pedig nyugat felé van bekötve ugyanabba a szekérbe, ezért vagy a szekér szakad ketté, vagy nem tud haladni egyik ló sem. A szekér útja, a két ló ellentétes irányú erejének az eredője szerint fog alakulni. Előre bocsátható, hogy nem fog messzire jutni a kiindulási ponttól.

Persze, a fenti megállapítás egyáltalán nem igazol egyetlen vallásháborút sem. A Biblia útmutatása az, hogy "ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek." ( Rm 12,18 ) Az összefogás és az egység azonban többet jelent, mint békében élni a környezetünkkel.
 

Istefan

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves István!

Én úgy gondolom, hogy nem ismered vagy nem értetted meg a Bibliát olyan mélységben, ahogyan az megismerhető és megérthető. Azok a dolgok, amelyeket ellentmondásnak látsz, nem valódi ellentmondások. Ha például Péter vagy Pál apostol, vagy István, az első mártír pontatlanul idézett az Ószövetségből, az nem a Biblia önellentmondása, hanem nevezettek emberi mivoltának a bizonyítéka, vagyis ők sem voltak tévedhetetlenek. A Biblia lejegyzi ezeknek az embereknek a tévedéseit is. Ugyanakkor még ezek is csupán apróságok, nem lényeges dolgok. Olyan részletek, amelyek igazából nem adnak hozzá, és nem vesznek el a lényegből. Hány démonizáltból űzte ki a démonokat Jézus Gadarában egyből, vagy kettőből? A római százados személyesen kereste fel Jézust, vagy a szolgái az Ő nevében? Milyen sorrendben kísértette meg a Kísértő Jézust: a magas hegyre vitte fel előbb, vagy a templom tetejére? Pál kísérői hallották a szót, de senkit sem láttak, vagy világosságot láttak ugyan, de annak szavát, aki beszélt Pállal, nem hallották? A pontatlanságok másik jelentős része fordítási és értelmezési hiba. A Biblia nem azt állítja magáról, hogy nem jegyezte le azoknak az embereknek a tévedéseit, akiken keresztül Isten leíratta a Biblia könyveit, hanem azt, hogy az egész könyv egy olyan megtisztítási folyamaton esett át a lejegyzése pillanatában, ahogyan az ezüstöt tisztították a Közel-Keleten agyagkemencékben. "Az Úr beszédei tiszta beszédek, mint földből való kohóban megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva." ( Zst 12,7 ) A hetes szám a Szent Szellem munkájára utal, mint sok más helyen a Bibliában. "A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített." ( 2Tim 3,16-17) "A Te Beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűeket" ( Zst 119,130) Az együgyűt nem pejoratív értelemben használja a Biblia, hanem a nyitottságra, taníthatóságra utal, ahogyan a béreai illetve a tesszaloniki zsidók esetében már kifejtettem. "A te igédnek summája igazság, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló." ( Zst 119,160 ) Az ige summája, a Biblia összességére, egészére utal, az igazság - émet -pedig a megbízhatóságra, a mondat második felében pedig - cedeq - igazságra, jogosságra. Péter apostol így beszél a témáról: "És igen biztos - bebaiosz, azaz szilárd, megalapozott -nálunk a prófétai beszéd, amelyre jól teszitek, ha figyelmeztek - proszekhó, azaz vigyáz, ügyel, odaadással foglalkozik valamivel, odatapad valamihez -, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben; Tudván először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból. Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei." ( 2Pét 1,19-21) Péter szerint a legelső dolog, amit tudnia kell annak, aki az Írásokat tanulmányozza, az az, hogy abban egyetlen egy szó sem önkényes emberi okoskodás folyománya, hanem a Szent Szellem kijelentéséből származik. Összevetve egyéb bibliai állításokkal, személyes tapasztalataimmal, illetve mások tapasztalataival, elmondható, hogy a Biblia kódolva van, és csak annak az embernek nyílik meg, aki maga is nyitott a Bibliára, lásd például az előző hozzászólásomban írtakat. A Biblia mögött intelligens személy áll. Ő a Biblia Istene, Aki megkülönbözteti a Bibliát kezükbe vevő embereket aszerint, hogy ténylegesen tanulni akarnak-e, valódi kérdésekre várnak-e valódi válaszokat, vagy csupán úgy turkálnak benne, ahogyan az elkényeztetett gyermek az ételben. A magam részéről biztos vagyok abban, hogy ritka kivételektől eltekintve, Isten megvárja azt, amíg az ember megváltoztatja a hozzáállását, és csak azután szól. Ha ez a változás soha nem történik meg, akkor a Biblia is végig néma marad. Addig pedig, amíg néma, könnyű kritizálni a Bibliát, mindazokkal együtt, akik azt állítják, hogy a Biblia tud szólni is. Én is ezt állítom, és azt is hozzáteszem, hogy az én számomra ugyanolyan néma és érthetetlen könyv volt a Biblia, mint sokak számára, amíg el nem fogadtam a Péter által mondottakat kb. huszonhárom éve. Azért kb. mert 1989 év elejétől 1990 végéig tartó folyamat következménye volt.

Isten egységével kapcsolatban hozzáfűzném, hogy az Ószövetség következetesen Jahve Elohim néven mutatja be a Biblia Istenét, az Elohim pedig az Eloah többesszáma. Még a gyakran idézett rész is Jahve Elohim nevet mond. "Halld Izrael: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr! Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből. ( šəma' jiśərá'él jəhváh 'ĕlóhênú jəhváh 'ehád )" ( 5Móz 6,4-5 ) Ha kissé magyartalanul akarnánk fordítani, akkor valahogy így hangzana: Halld Izrael, Jahve Isteneink, egy Jahve! Ugye furcsán hangzik? Mégis tudomásul kell venni, hogy minden alkalommal, amikor a zsidók Jahve Elohimot olvasnak, akkor többesszámban olvassák Istent. Ez még annak ellenére is így van, hogy a Jahve nevet Adonájjal helyettesítették be. Úgy gondolom, hogy ez magyarázatot igényelne azok részéről, akik az egyen, mint számnéven lovagolnak és nem hajlandóak tudomásul venni azt a tényt, hogy noha a Biblia nem beszél konkrétan Szentháromságról, mégsem értelmezhető másképpen a Biblia, ha komplett egésznek tekintjük, és nem csupán bölcs mondások gyűjteményének.

Azzal, amit korábban a különféle felekezetekkel kapcsolatban írtam, csak arra akartam rávilágítani, hogy ez a sok vélemény nem következik magából a Bibliából. Sokan állítják, hogy a Bibliát rugalmasan lehet értelmezni. Ez azonban csak abban az esetben van így, ha nem összetett egésznek tekintem, hanem a saját érdekeimnek megfelelően értelmezem az általam kiollózott részleteket. Mihelyt felül tudok emelkedni a saját egómon, azonnal meglátom, hogy az igazság egy és oszthatatlan. Az önigazságnak azonban millió arca van, ezek azonban csak békaperspektívából tűnnek igaznak. Azért van annyi felekezet, mert csak részlegesen mertek, vagy akartak hinni a Bibliában, de nem voltak hajlandóak teljesen átadni az életüket Istennek. Amit fentebb mondtam a Biblia kódoltságával kapcsolatban, az annyira úgy van, hogy egészen Jézus Krisztus visszajöveteléig lesznek olyan kijelentései a Szent Szellemnek a Bibliából, amit korábban egyetlen ember sem értett meg. Vagyis minden egyes felekezet, amelyik lecövekel a korábbi kijelentések szintjén, és nem hajlandó Isten újabb kijelentéseit elfogadni, az azon a ponton meg is reked, megcsontosodik és fokozatosan elveszti azt a kegyelmet is, amit korábban kapott. Sajnos, sok felekezetet elnézve, ezt láthatjuk. Nem tudják megszólítani az embereket, nincsenek valódi válaszaik, belemerülnek hatalmi harcokba a húsosfazék körül, Isten munkáját pedig nem végzik, mert nem is képesek már. Ezért nőnek ki új irányzatok, mert Istennek mindig van B terve, ha a hivatalosok meggondolnák magukat. Persze, szükség van a bölcsességre, mert ez nem az eretnekség vadhajtásaira vonatkozik.

Amit a hitről mondasz, nem egészen érthető a számomra. A hit nem válogat Isten Beszédében, hanem igyekszik mindent elfogadni, azt is, amit még nem képes. A Biblia nem ismer olyan hitet, amelyik különválik az Egyháztól. Az Egyház nem földi intézmény, hanem Isten hozta létre, és az eredeti Eklézsia ( Ekklesia ) kifejezés azt jelenti, hogy a kihívottak közössége. Olyan emberekre vonatkozik, akiket Isten megszólított, és kihívott a világból - és persze ők hajlandóak voltak Isten hívásának engedni. Olyan emberekre vonatkozik, akik valóságosan újjászülettek, új szellemük van, megkeresztelkedtek - pontosabban bemerítkeztek, mert a baptidzó kifejezés ezt jelenti szó szerint - és vették a Szent Szellem ajándékát. Az Élő Egyház nem veszi figyelembe a felekezeti határokat, de tény, hogy a kihívottak előbb-utóbb elmenekülnek onnan, ahol nem kapják meg a mindennapi kenyerüket, ami ebben a kontextusban a rémát jelenti, ahogy Jézus mondta, hogy "nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével ( rémával ), ami Istennek szájából származik." ( Mt 4,4 ) Az Élő Egyháznak nem kell, nem is szabad mindenkivel összefogni. A hívők csak a hívőkkel lehetnek egységben, ahogy Pál apostol kifejti: "Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában" ( 2Kor 6,14 ) A felemás iga azt jelenti például, hogy az egyik ló kelet felé, a másik pedig nyugat felé van bekötve ugyanabba a szekérbe, ezért vagy a szekér szakad ketté, vagy nem tud haladni egyik ló sem. A szekér útja, a két ló ellentétes irányú erejének az eredője szerint fog alakulni. Előre bocsátható, hogy nem fog messzire jutni a kiindulási ponttól.

Persze, a fenti megállapítás egyáltalán nem igazol egyetlen vallásháborút sem. A Biblia útmutatása az, hogy "ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek." ( Rm 12,18 ) Az összefogás és az egység azonban többet jelent, mint békében élni a környezetünkkel.

Kedves Asperrimus!



Az, hogy ki mennyire értette meg a Bibliát fogas kérdés. Kettőnk között az a különbség, hogy míg én magánszorgalomból vettem kezembe, addig téged több mint valószínű, valamilyen vallás önjelölt prófétája vett rá. Köztem és Isten között nincs senki, aki lábatlankodjon, így minden kérdésem nyílt és egyenes, mert nincs, aki elferdítve tolmácsolja, osztán választ adjon rá ujja, vagy bibliai idézetek mögé bújva, kitekervén kérdésem nyakát. Tehát az én viszonyom Istennel szabad és nyílt, nincs keretek közé szorítva, míg te csak vallásod keretein belül mozoghatsz. Míg én bármilyen kérdést vagy állítást megengedek magamnak, addig te ezt nem teheted, mert félős, hogy kitiltanak valahonnan. Folytathatnám , de szerintem nincs értelme.

Ha pl. véleményed kérem a politeizmusról, mármint arról amit írtam Isten és Jézus személyével kapcsolatban, akkor egy logikus magyarázatra, vagy cáfolatra számítok, nem a fordításokból adódó félreértések, félre magyarázatára.

Tehát: „Én az Úr, vagyok a te Istened” ...ez a monoteizmus, ha megjelenik még egy isten, legyen az Istennek a fia, akkor már politeizmusról kell beszélni, ez pedig a Szentírás szerint nem igazán jó dolog. Nos? „to be, or not to be?” üdv. István
 

Asperrimus

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Asperrimus!



Az, hogy ki mennyire értette meg a Bibliát fogas kérdés. Kettőnk között az a különbség, hogy míg én magánszorgalomból vettem kezembe, addig téged több mint valószínű, valamilyen vallás önjelölt prófétája vett rá. Köztem és Isten között nincs senki, aki lábatlankodjon, így minden kérdésem nyílt és egyenes, mert nincs, aki elferdítve tolmácsolja, osztán választ adjon rá ujja, vagy bibliai idézetek mögé bújva, kitekervén kérdésem nyakát. Tehát az én viszonyom Istennel szabad és nyílt, nincs keretek közé szorítva, míg te csak vallásod keretein belül mozoghatsz. Míg én bármilyen kérdést vagy állítást megengedek magamnak, addig te ezt nem teheted, mert félős, hogy kitiltanak valahonnan. Folytathatnám , de szerintem nincs értelme.

Ha pl. véleményed kérem a politeizmusról, mármint arról amit írtam Isten és Jézus személyével kapcsolatban, akkor egy logikus magyarázatra, vagy cáfolatra számítok, nem a fordításokból adódó félreértések, félre magyarázatára.

Tehát: „Én az Úr, vagyok a te Istened” ...ez a monoteizmus, ha megjelenik még egy isten, legyen az Istennek a fia, akkor már politeizmusról kell beszélni, ez pedig a Szentírás szerint nem igazán jó dolog. Nos? „to be, or not to be?” üdv. István
Kedves István!

Mindenkinek szüksége van közbenjáróra, még neked is. Jézus nélkül nincs kapu, nincs út, ami Istenhez vezetne. Ezt nem én, hanem a Biblia mondja, ami nem vallás.

Amit a felvetésedre mondtam, nem igazán szorul korrekcióra. Az "én vagyok az Úr a te Istened", szintén csak magyarul hangzik így, vagyis csak magyarul kérhető számon ebben a formában,az eredeti nyelv azonban a héber, ott pedig Elohim szerepel. Nem igazán értem, hogy mit vársz tőlem, hiszen az egész Bibliában felfedezhető az Atya, Fiú, Szent Szellem munkája, ha nincs is minden egyes helyen kiemelve, számos helyen kimutatható. A politeizmus sokkal inkább a démonológia világát idézi, mint a Biblia Istenét. A politeizmusban van egy főisten, aki összefogja az összes isten tevékenységét. Nem vagyok profi ezekben a dolgokban, de azt tudom, hogy mind az egyiptomi, mind a görög, mind pedig a római hitvilág hasonlóan épült fel. De az ún. katolikus szentek tisztelete is a politeizmusra hajaz, azzal a különbséggel, hogy ezeket szenteknek nevezik, nem pedig isteneknek. Mégis hozzájuk imádkoznak, kérik a segítségüket, az áldásukat, számomra teljesen nyilvánvaló, hogy egy nem is annyira rejtett politeizmusról van szó, amit persze, nem neveznek a nevén. Állítólag az indiai hitvilágban többmillió isten van. Nem tudom, hogy ez egy valós érték-e, vagy csupán egy eltúlzott megközelítés, de ha ez nem is így van, mindenképpen sok istenük van , a szó szoros értelmében.

Ezzel szemben a Biblia Isten-képe sokkal egyértelműbb. Az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nem osztotta föl a mindenséget három részre, hanem együtt kormányoznak. Jézus azt mondta, hogy az Atya nagyobb nálam. Ez azonban nem azt jelenti, hogy Jézus kevesebb, hanem azt, hogy mivel Ő az Atyától született, abszolút egytermészetű ugyan az Atyával, de az Atya annyival van magasabb pozícióban, amilyen mértékben bármelyik apa a fia felett áll még felnőtt korában is. Ennek az oka az, hogy az apáé az elsőbbség, és így van ez az Atyával és a Fiúval is. De ahogyan egy normális apa nem irányítja, manipulálja a felnőtt fiát, hasonlóképpen az Atya és a Fiú között is a szeretet a domináns, nem pedig a rangsor. Arról is beszél Jézus, hogy ahogyan az Atyának élete van önmagában, ugyanúgy megadta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában. Ezen kívül teljesen rábízta az ítéletet a Fiúra. Azt is írja a Biblia, hogy az Atya mindent a Krisztus által teremtett, sőt, Őreá nézve teremtett. Azt is mondja a Biblia, hogy Krisztus tartja fenn az egész Mindenséget hatalma szavával. Az ember hajlamos Jézust elesettnek, szánalomra méltónak látni, de Jézus egész földi életének csupán az utolsó órái voltak szánalomra méltóak, ez pedig nem Önmaga miatt, hanem értünk volt. Krisztus a feltámadás után visszakapta a dicsőségét, istenségét, amiről lemondott a világba való bejövetele előtt ( Fil 2, 5-11). Most Krisztus egyáltalán nem elesett és szánalomra méltó, nem gyenge, hanem Övé minden erő és hatalom a Mennyben, de eljön az idő, amikor a Földön is az Övé lesz. Krisztus jelenlegi állapotát jól szemlélteti János apostol leírása, aki Jézus földi életében az egyik legjobb barátja volt. Itt azonban nem egy érettségi találkozó légkörét fedezhetjük fel, hanem sokkal inkább emlékeztet Mózes találkozására, amikor Isten megszólította.

"Lélekben valék ott az Úrnak napján, és hallék hátam mögött nagy szót, mint egy trombitáét, Amely ezt mondja vala: Én vagyok az Alfa és az Omega, az Első és Utolsó; és: Amit látsz, írd meg könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek, amely Ázsiában van, Efézusban, Smirnában, Pergámumban, Thiatirában, Sárdisban, Filadelfiában és Laodiceában. Megfordulék azért, hogy lássam a szót, amely velem beszéle; megfordulván pedig, láték hét arany gyertyatartót; És a hét gyertyatartó között hasonlót az ember Fiához, bokáig érő ruhába öltözve, és mellénél aranyövvel körülövezve. Az ő feje pedig és a haja fehér vala, mint a fehér gyapjú, mint a hó; és a szemei olyanok, mint a tűzláng; És a lábai hasonlók valának az izzó fényű érchez, mintha kemencében tüzesedtek volna meg; a szava pedig olyan, mint a sok vizek zúgása. Vala pedig a jobb kezében hét csillag; és a szájából kétélű éles kard jő vala ki; és az ő orcája, mint a nap [amikor] fénylik az ő erejében. Mikor pedig láttam őt, leesém az ő lábaihoz, mint egy holt. És reám veté az ő jobb kezét, mondván nekem: Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó, És az Élő; pedig halott valék, és íme élek örökkön örökké Ámen, és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai." ( Jel 1,10-18 ) Itt Jézus mutatkozik be, mint Első és Utolsó. Hogy Ő Jézus, nem csupán hasonlít rá, onnan tudhatjuk, hogy megmondja, hogy halott volt, de él, és ez már soha nem fog megváltozni. Ézsaiás próféta így szól:
" Így szól az Úr ( Jahve avagy Jehovah, ha úgy jobban tetszik ), Izraelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kívül nincsen Isten." ( Ézs 44,6 ) Ez a személy, nem lehet más, mint ugyanaz, Aki a jelenések könyvében is így mutatkozott be. Azt érted, ugye, hogy két első és két utolsó nem lehet?

Egyébként nem áll szándékomban vitatkozni veled, ha mégis vitatkozni akarsz, akkor menj és vitatkozz a Bibliával. Ha te a fentieket politeizmusnak nevezed, akkor legyen politeizmus, de akkor nem igazán vagy tisztában a politeizmus fogalmával.
 

Istefan

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves István!

Mindenkinek szüksége van közbenjáróra, még neked is. Jézus nélkül nincs kapu, nincs út, ami Istenhez vezetne. Ezt nem én, hanem a Biblia mondja, ami nem vallás.

Amit a felvetésedre mondtam, nem igazán szorul korrekcióra. Az "én vagyok az Úr a te Istened", szintén csak magyarul hangzik így, vagyis csak magyarul kérhető számon ebben a formában,az eredeti nyelv azonban a héber, ott pedig Elohim szerepel. Nem igazán értem, hogy mit vársz tőlem, hiszen az egész Bibliában felfedezhető az Atya, Fiú, Szent Szellem munkája, ha nincs is minden egyes helyen kiemelve, számos helyen kimutatható. A politeizmus sokkal inkább a démonológia világát idézi, mint a Biblia Istenét. A politeizmusban van egy főisten, aki összefogja az összes isten tevékenységét. Nem vagyok profi ezekben a dolgokban, de azt tudom, hogy mind az egyiptomi, mind a görög, mind pedig a római hitvilág hasonlóan épült fel. De az ún. katolikus szentek tisztelete is a politeizmusra hajaz, azzal a különbséggel, hogy ezeket szenteknek nevezik, nem pedig isteneknek. Mégis hozzájuk imádkoznak, kérik a segítségüket, az áldásukat, számomra teljesen nyilvánvaló, hogy egy nem is annyira rejtett politeizmusról van szó, amit persze, nem neveznek a nevén. Állítólag az indiai hitvilágban többmillió isten van. Nem tudom, hogy ez egy valós érték-e, vagy csupán egy eltúlzott megközelítés, de ha ez nem is így van, mindenképpen sok istenük van , a szó szoros értelmében.

Ezzel szemben a Biblia Isten-képe sokkal egyértelműbb. Az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nem osztotta föl a mindenséget három részre, hanem együtt kormányoznak. Jézus azt mondta, hogy az Atya nagyobb nálam. Ez azonban nem azt jelenti, hogy Jézus kevesebb, hanem azt, hogy mivel Ő az Atyától született, abszolút egytermészetű ugyan az Atyával, de az Atya annyival van magasabb pozícióban, amilyen mértékben bármelyik apa a fia felett áll még felnőtt korában is. Ennek az oka az, hogy az apáé az elsőbbség, és így van ez az Atyával és a Fiúval is. De ahogyan egy normális apa nem irányítja, manipulálja a felnőtt fiát, hasonlóképpen az Atya és a Fiú között is a szeretet a domináns, nem pedig a rangsor. Arról is beszél Jézus, hogy ahogyan az Atyának élete van önmagában, ugyanúgy megadta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában. Ezen kívül teljesen rábízta az ítéletet a Fiúra. Azt is írja a Biblia, hogy az Atya mindent a Krisztus által teremtett, sőt, Őreá nézve teremtett. Azt is mondja a Biblia, hogy Krisztus tartja fenn az egész Mindenséget hatalma szavával. Az ember hajlamos Jézust elesettnek, szánalomra méltónak látni, de Jézus egész földi életének csupán az utolsó órái voltak szánalomra méltóak, ez pedig nem Önmaga miatt, hanem értünk volt. Krisztus a feltámadás után visszakapta a dicsőségét, istenségét, amiről lemondott a világba való bejövetele előtt ( Fil 2, 5-11). Most Krisztus egyáltalán nem elesett és szánalomra méltó, nem gyenge, hanem Övé minden erő és hatalom a Mennyben, de eljön az idő, amikor a Földön is az Övé lesz. Krisztus jelenlegi állapotát jól szemlélteti János apostol leírása, aki Jézus földi életében az egyik legjobb barátja volt. Itt azonban nem egy érettségi találkozó légkörét fedezhetjük fel, hanem sokkal inkább emlékeztet Mózes találkozására, amikor Isten megszólította.

"Lélekben valék ott az Úrnak napján, és hallék hátam mögött nagy szót, mint egy trombitáét, Amely ezt mondja vala: Én vagyok az Alfa és az Omega, az Első és Utolsó; és: Amit látsz, írd meg könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek, amely Ázsiában van, Efézusban, Smirnában, Pergámumban, Thiatirában, Sárdisban, Filadelfiában és Laodiceában. Megfordulék azért, hogy lássam a szót, amely velem beszéle; megfordulván pedig, láték hét arany gyertyatartót; És a hét gyertyatartó között hasonlót az ember Fiához, bokáig érő ruhába öltözve, és mellénél aranyövvel körülövezve. Az ő feje pedig és a haja fehér vala, mint a fehér gyapjú, mint a hó; és a szemei olyanok, mint a tűzláng; És a lábai hasonlók valának az izzó fényű érchez, mintha kemencében tüzesedtek volna meg; a szava pedig olyan, mint a sok vizek zúgása. Vala pedig a jobb kezében hét csillag; és a szájából kétélű éles kard jő vala ki; és az ő orcája, mint a nap [amikor] fénylik az ő erejében. Mikor pedig láttam őt, leesém az ő lábaihoz, mint egy holt. És reám veté az ő jobb kezét, mondván nekem: Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó, És az Élő; pedig halott valék, és íme élek örökkön örökké Ámen, és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai." ( Jel 1,10-18 ) Itt Jézus mutatkozik be, mint Első és Utolsó. Hogy Ő Jézus, nem csupán hasonlít rá, onnan tudhatjuk, hogy megmondja, hogy halott volt, de él, és ez már soha nem fog megváltozni. Ézsaiás próféta így szól:
" Így szól az Úr ( Jahve avagy Jehovah, ha úgy jobban tetszik ), Izraelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kívül nincsen Isten." ( Ézs 44,6 ) Ez a személy, nem lehet más, mint ugyanaz, Aki a jelenések könyvében is így mutatkozott be. Azt érted, ugye, hogy két első és két utolsó nem lehet?

Egyébként nem áll szándékomban vitatkozni veled, ha mégis vitatkozni akarsz, akkor menj és vitatkozz a Bibliával. Ha te a fentieket politeizmusnak nevezed, akkor legyen politeizmus, de akkor nem igazán vagy tisztában a politeizmus fogalmával.

A helyzet az, kedves Asperrimus, hogy én nem várok tőled semmit, csak felhívnám figyelmed egy. két dologra, és nem a Bibliával vitatkozom, hanem a Bibliában leírtak helyes értelmezéséről. Se te, se más nem tudhatja milyen kapcsolat van köztem és Isten között, ezért nem állíthatod olyan magabiztosan, hogy szükségem van közbenjáróra. Az idézeted nem helyes, egész más az értelme, ha(akarva, vagy akaratlan) nem felejted ki a vesszőket, ha nem hiszed nézz utána alaposabban. Az Ótestamentumban nincs szó fiúról, már megbocsáss. Istennek fiairól van szó, akik az emberek lányait vették volt feleségül, tehát tulajdonképpen innen következik, hogy mindnyájan az ő gyermekei vagyunk, csak bizonyára nem volt szeplőtelen a fogantatásunk.

Mózes I:6:2 „És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közül, kiket megkedvelnek vala.” Nem szeretek idézni, de ezt muszáj volt, hogy add össze azzal, amit mondtál, avagy csak az Új Testamentum a Biblia? (Meglehet, mert egyesek csak a jelenésekben hisznek.)

Gondolom a te gyereked se fogad ügyvédet, ha veled akar beszélgetni, tehát ne légy olyan biztos a bizonytalanban. Aki nem mer személyesen Isten színe elé járulni, hanem közbenjárót keres, szerintem gyáva, és nem meri vállalni tetteiért a felelősséget. Soraiddal saját magad bizonygatod, hogy az Új Testamentumban felüti fejét a politeizmus, mert a három nem egy, ezt még „reductio ad absurdum”- mal is nehéz bizonyítani.

Megértelek, ha nem akarsz vitatkozni, sokan feladták már, mert eléggé kínos kérdéseket szoktam feltenni, melyekre nem igazán tudnak, vagy akarnak felelni a kérdezettek. Például sose válaszolt nekem az a katolikus pap, akitől nyilvánosan megkérdeztem, hogy mit tesz olyankor, amikor belé áll a kangörcs.

Azért szerintem gondolkozz el azon, hogy mit jelent az, hogy: „Én vagyok a kezdet és a vég”, de ne a véggel kezdjed, hanem a kezdettel, mert csak úgy van értelme az egésznek. Üdv. István
 

Asperrimus

Állandó Tag
Állandó Tag
A helyzet az, kedves Asperrimus, hogy én nem várok tőled semmit, csak felhívnám figyelmed egy. két dologra, és nem a Bibliával vitatkozom, hanem a Bibliában leírtak helyes értelmezéséről. Se te, se más nem tudhatja milyen kapcsolat van köztem és Isten között, ezért nem állíthatod olyan magabiztosan, hogy szükségem van közbenjáróra. Az idézeted nem helyes, egész más az értelme, ha(akarva, vagy akaratlan) nem felejted ki a vesszőket, ha nem hiszed nézz utána alaposabban. Az Ótestamentumban nincs szó fiúról, már megbocsáss. Istennek fiairól van szó, akik az emberek lányait vették volt feleségül, tehát tulajdonképpen innen következik, hogy mindnyájan az ő gyermekei vagyunk, csak bizonyára nem volt szeplőtelen a fogantatásunk.

Mózes I:6:2 „És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közül, kiket megkedvelnek vala.” Nem szeretek idézni, de ezt muszáj volt, hogy add össze azzal, amit mondtál, avagy csak az Új Testamentum a Biblia? (Meglehet, mert egyesek csak a jelenésekben hisznek.)

Gondolom a te gyereked se fogad ügyvédet, ha veled akar beszélgetni, tehát ne légy olyan biztos a bizonytalanban. Aki nem mer személyesen Isten színe elé járulni, hanem közbenjárót keres, szerintem gyáva, és nem meri vállalni tetteiért a felelősséget. Soraiddal saját magad bizonygatod, hogy az Új Testamentumban felüti fejét a politeizmus, mert a három nem egy, ezt még „reductio ad absurdum”- mal is nehéz bizonyítani.

Megértelek, ha nem akarsz vitatkozni, sokan feladták már, mert eléggé kínos kérdéseket szoktam feltenni, melyekre nem igazán tudnak, vagy akarnak felelni a kérdezettek. Például sose válaszolt nekem az a katolikus pap, akitől nyilvánosan megkérdeztem, hogy mit tesz olyankor, amikor belé áll a kangörcs.

Azért szerintem gondolkozz el azon, hogy mit jelent az, hogy: „Én vagyok a kezdet és a vég”, de ne a véggel kezdjed, hanem a kezdettel, mert csak úgy van értelme az egésznek. Üdv. István
Kedves István!

Vannak értelmes, kevésbé értelmes és értelmetlen viták. Van aki szerint vitatkozni az Interneten olyan, mint indulni a Paralimpián: hiába nyersz, mégis mindenki tudja, hogy retardált vagy! Persze, ez nem az én véleményem. De értelmetlen vitára mindenképpen értendő. Mint kettővel ezelőtt kifejtettem, abban az esetben látom a vita értelmét, ha legalább az egyik fél némi hajlandóságot mutat. Persze úgy írtam, hogy amennyiben a túloldalon tapasztalható némi nyitottság, vagy valami hasonló, de ez kb. ugyanazt jelenti. A kérdéseidet nem kínosaknak, legfeljebb éretleneknek tartom, pedig lehet, hogy te vagy az idősebb. Például nyilvános helyen megkérdezni valakit az élete intim dolgait illetően, kifejezetten furkóságnak tartom. Mert amennyiben a kérdés őszinte, akkor nincs szükség a nyilvánosság nyomására. Ha azonban csupán jópofák akarunk lenni, és mást meg akarunk szégyeníteni, akkor valóban megfelelő módszer, csupán a megoldás álságos. De hát nem vagyunk egyformák. Van, akinek többet elbír a gyomra hányinger nélkül. Nekem például voltak olyan kollégáim kanász koromban, akik szemrebbenés nélkül oltották el a cigarettájukat a disznó hátán, úgyhogy nehezen lepődök meg. Azt azonban megjegyzem, hogy azon az emeleten, ahol felnőttem, az ilyesmi egyáltalán nem lett volna elfogadható, de az általad feltett nyilvános kérdés sem.

Valóban nincs szükséged közbenjáróra, amennyiben soha életedben nem követtél el bűnt, a Biblia minden egyes betűjének megfelelő életmódot folytattál életed minden pillanatában, és születésedtől mind mostanáig tökéletes voltál, és a jövőben is tökéletes maradsz. Ha azonban mondjuk valaha is loptál, füllentettél, húzgáltad a lányok haját, bosszantottad az osztálytársaidat, tanáraidat, szüleidet, vagy bárkit, ha egyetlenegyszer is a kezedbe vettél pornóújságot, vagy ilyen filmet néztél, ha ok nélkül haragudtál valakire, trágárul vagy durván beszéltél valakivel, ha Isten nevét a szádra vetted káromlás céljából, vagy csupán hiábavaló módon, vagy indulattal, ha verbális erőszakot követtél el valaki ellen például azáltal, hogy nyilvánosan sarokba szorítottad csak azért, hogy fölénybe kerülj, akkor igenis nagy szükséged van a közbenjáróra, és a legdurvábbakat nem is említettem. Persze, sem Ő nem akarja rád tukmálni magát, sem én nem akarom. Ha úgy érzed, hogy nincs Rá szükséged, akkor ne hívd segítségül soha az Ő Nevét, de a Biblia szerint akkor nem fogsz megmenekülni. Ehhez is jogod van.

Az 1Mózes 6-ból idézett részlet nem egészen arról szól, amire értelmezed. Abban az értelemben, ahogyan ott Isten fiairól van szó, minden Isten által teremtett lény Isten fia, te is. Remélem azonban, nem okozok nagy törést, ha elárulom neked, hogy a te természeted különbözik Isten természetétől. Ha ezt vitatod, akkor próbálj átsétálni a városligeti tó színén. Azért ott, mert abból biztos nem lehet baj még akkor sem, ha nem tudsz úszni. Abban az értelemben, ahogyan a Krisztus Isten Fia, senki sem az Őrajta kívül. Krisztust nem teremtette az Atya, hanem szülte, tehát ugyanaz a természete. Hogyan lehetséges ez? Meg kell kérdezni Tőle. Azt meglehetősen nagy baromságnak tartanám, ha a mi világunkat akarnánk kivetíteni Istenre. A mi világunk alacsonyabb rendű, ezért még azt sem igazán értjük, hogy hogyan is lehet jobb a mennyei élet, ha ott nincsen például szexualitás. De az Atyának nincs szüksége sem szexualitásra, sem anyaméhre ahhoz, hogy szüljön. Az 1 Mózes 6-ban leírt lények valójában angyalok, méghozzá gonosz angyalok, akik a Sátánnal együtt buktak el. Erre utal a gyerekeik neve is. A nefilimek, akiket óriásoknak fordított Károli, bukottakat, hullottakat, leesetteket jelent. Fallen angyalok, broken gyermekei. A Piramisban énekelte egykor Révész, hogy angyal zuhan tépett szárnnyal a farkasok közé. Valamiért az ember hajlamos a bukott angyalokkal együtt érezni, a probléma az, hogy ők maguk a farkasok: bukott angyal a Sátán, bukott angyal a Halál, bukott angyal a Pokol, akiket név szerint említ a Biblia, de a többiek természete sem jobb azoknál semmivel sem.

Nyilvánvaló, hogy a gyerekem nem fogad ügyvédet, ha beszélni akar velem. Ha azonban emberrablók elrabolnák, akkor feltehetőleg örülne, ha volna valaki, aki mellé áll, és képviseli az ügyét. Sajnos a Sátán jogi szakértő, és úgy közlekedik a kiskapukon, hogy azzal megszégyenítene bármilyen menő sztárügyvédet. Isten pedig kizárólag akkor tehet valamit a te érdekedben, ha a jog és igazság melletted áll, az azonban soha nem fog a te oldaladra állni, te azonban átállhatsz oda. De maradhatsz ott is ahol vagy, csakhogy ott nem ér el téged Isten.

Nem tudom, melyik idézetre mondod, hogy pontatlan, mert nincs, vagy nem jó helyen van a vessző. Legjobb tudomásom szerint az eredeti héber nyelvben nem használtak központozást, vagyis azok a vesszők, amiket az Ószövetségben találsz, a fordító betoldásai az érthetőség kedvéért, ráadásul, ha rosszul értelmezte, akkor lehet, hogy félrevezetőbb a központozás, mintha egyáltalán nem volna.
 

Istefan

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves István!

Vannak értelmes, kevésbé értelmes és értelmetlen viták. Van aki szerint vitatkozni az Interneten olyan, mint indulni a Paralimpián: hiába nyersz, mégis mindenki tudja, hogy retardált vagy! Persze, ez nem az én véleményem. De értelmetlen vitára mindenképpen értendő. Mint kettővel ezelőtt kifejtettem, abban az esetben látom a vita értelmét, ha legalább az egyik fél némi hajlandóságot mutat. Persze úgy írtam, hogy amennyiben a túloldalon tapasztalható némi nyitottság, vagy valami hasonló, de ez kb. ugyanazt jelenti. A kérdéseidet nem kínosaknak, legfeljebb éretleneknek tartom, pedig lehet, hogy te vagy az idősebb. Például nyilvános helyen megkérdezni valakit az élete intim dolgait illetően, kifejezetten furkóságnak tartom. Mert amennyiben a kérdés őszinte, akkor nincs szükség a nyilvánosság nyomására. Ha azonban csupán jópofák akarunk lenni, és mást meg akarunk szégyeníteni, akkor valóban megfelelő módszer, csupán a megoldás álságos. De hát nem vagyunk egyformák. Van, akinek többet elbír a gyomra hányinger nélkül. Nekem például voltak olyan kollégáim kanász koromban, akik szemrebbenés nélkül oltották el a cigarettájukat a disznó hátán, úgyhogy nehezen lepődök meg. Azt azonban megjegyzem, hogy azon az emeleten, ahol felnőttem, az ilyesmi egyáltalán nem lett volna elfogadható, de az általad feltett nyilvános kérdés sem.

Valóban nincs szükséged közbenjáróra, amennyiben soha életedben nem követtél el bűnt, a Biblia minden egyes betűjének megfelelő életmódot folytattál életed minden pillanatában, és születésedtől mind mostanáig tökéletes voltál, és a jövőben is tökéletes maradsz. Ha azonban mondjuk valaha is loptál, füllentettél, húzgáltad a lányok haját, bosszantottad az osztálytársaidat, tanáraidat, szüleidet, vagy bárkit, ha egyetlenegyszer is a kezedbe vettél pornóújságot, vagy ilyen filmet néztél, ha ok nélkül haragudtál valakire, trágárul vagy durván beszéltél valakivel, ha Isten nevét a szádra vetted káromlás céljából, vagy csupán hiábavaló módon, vagy indulattal, ha verbális erőszakot követtél el valaki ellen például azáltal, hogy nyilvánosan sarokba szorítottad csak azért, hogy fölénybe kerülj, akkor igenis nagy szükséged van a közbenjáróra, és a legdurvábbakat nem is említettem. Persze, sem Ő nem akarja rád tukmálni magát, sem én nem akarom. Ha úgy érzed, hogy nincs Rá szükséged, akkor ne hívd segítségül soha az Ő Nevét, de a Biblia szerint akkor nem fogsz megmenekülni. Ehhez is jogod van.

Az 1Mózes 6-ból idézett részlet nem egészen arról szól, amire értelmezed. Abban az értelemben, ahogyan ott Isten fiairól van szó, minden Isten által teremtett lény Isten fia, te is. Remélem azonban, nem okozok nagy törést, ha elárulom neked, hogy a te természeted különbözik Isten természetétől. Ha ezt vitatod, akkor próbálj átsétálni a városligeti tó színén. Azért ott, mert abból biztos nem lehet baj még akkor sem, ha nem tudsz úszni. Abban az értelemben, ahogyan a Krisztus Isten Fia, senki sem az Őrajta kívül. Krisztust nem teremtette az Atya, hanem szülte, tehát ugyanaz a természete. Hogyan lehetséges ez? Meg kell kérdezni Tőle. Azt meglehetősen nagy baromságnak tartanám, ha a mi világunkat akarnánk kivetíteni Istenre. A mi világunk alacsonyabb rendű, ezért még azt sem igazán értjük, hogy hogyan is lehet jobb a mennyei élet, ha ott nincsen például szexualitás. De az Atyának nincs szüksége sem szexualitásra, sem anyaméhre ahhoz, hogy szüljön. Az 1 Mózes 6-ban leírt lények valójában angyalok, méghozzá gonosz angyalok, akik a Sátánnal együtt buktak el. Erre utal a gyerekeik neve is. A nefilimek, akiket óriásoknak fordított Károli, bukottakat, hullottakat, leesetteket jelent. Fallen angyalok, broken gyermekei. A Piramisban énekelte egykor Révész, hogy angyal zuhan tépett szárnnyal a farkasok közé. Valamiért az ember hajlamos a bukott angyalokkal együtt érezni, a probléma az, hogy ők maguk a farkasok: bukott angyal a Sátán, bukott angyal a Halál, bukott angyal a Pokol, akiket név szerint említ a Biblia, de a többiek természete sem jobb azoknál semmivel sem.

Nyilvánvaló, hogy a gyerekem nem fogad ügyvédet, ha beszélni akar velem. Ha azonban emberrablók elrabolnák, akkor feltehetőleg örülne, ha volna valaki, aki mellé áll, és képviseli az ügyét. Sajnos a Sátán jogi szakértő, és úgy közlekedik a kiskapukon, hogy azzal megszégyenítene bármilyen menő sztárügyvédet. Isten pedig kizárólag akkor tehet valamit a te érdekedben, ha a jog és igazság melletted áll, az azonban soha nem fog a te oldaladra állni, te azonban átállhatsz oda. De maradhatsz ott is ahol vagy, csakhogy ott nem ér el téged Isten.

Nem tudom, melyik idézetre mondod, hogy pontatlan, mert nincs, vagy nem jó helyen van a vessző. Legjobb tudomásom szerint az eredeti héber nyelvben nem használtak központozást, vagyis azok a vesszők, amiket az Ószövetségben találsz, a fordító betoldásai az érthetőség kedvéért, ráadásul, ha rosszul értelmezte, akkor lehet, hogy félrevezetőbb a központozás, mintha egyáltalán nem volna.

Nem értem, mit értesz nyitottság alatt, hiszen én olyan nyitott vagyok bármire, mint a legnyitottabb könyv, ami a szívemen, az a számon, és nem zárkózok be mások által épített falak, vagy korlátok mögé, sőt sokszor a saját magam által építetteket is lerombolom, ha úgy látom, hogy nincsenek vízmértékben.

Az általam felvetett kérdés, már rég várja a megoldást(elvi kérdés volt, a cölibátussal kapcsolatosan, aminek nem leltem magyarázatát sehol a Bibliában), és ha jók az információk, az új pápa megreformálja a katolikus vallást.

Azt írod nem fogok megmenekülni, de honnan? Ez itt a kérdés, mert „Lenni, vagy nem lenni?” nagyon jó kérdés, de mit tudsz te arról, hogy hol leszek, amikor nem itt leszek? Semmit az égvilágon nem tudsz te arról kedves Asperrimus, lehet, hogy szeretnél, de sajnos nem kötötte senki az orrodra, legfeljebb valaki elbolondított, hogy ő tudja, te meg elhitted neki. Szerintem ne törődj a másvilággal, majd elválik mi lesz ott, inkább azzal törődj, hogy mi van, és mi lesz itt.

Te mindegyre a fordítás helytelenségére kensz mindent, hát kérdem én tőled, hogyha nem fordították volna le, te most kiben, vagy miben hinnél? Mert a zsidóknak megvan Jehova, akiben hisznek, és akinek nincs fia, a muzulmánok Allahban és Mohamed prófétában és így sorolhatnám. Ha István király nem fedezi fel a Bibliának azon tanítását, amiről írtam, félős hogy ma nem itt beszélgetnénk magyarul. Ez a legtöbb ember gondja, hogy amikor kezébe kapja a Bibliát, vagy megpróbálja szó szerint értelmezni(ami lehetetlen), vagy elkezdi kitekerni a mondatok értelmét, mindenkit hibáztatva azért, mert nem tud olvasni. Ajánlom, ne próbáld kitekerni a mondatok értelmét, mert a végén porul jársz, a teremtés könyve nem a példabeszédek könyve.

Jézust Mária szülte és nem Isten, már megbocsáss! Ezért hívják emberistennek, ( pl. Raszputyin is így mutatkozott be, még II Miklós cár is hitt benne, nemcsak babonás felesége, mindez az 1900-as években!!!) ha egy földi nő méhében fejlődött, muszáj volt emberi vér is keringjen ereiben.

Te úgy beszélsz feltételezett dolgokról, mintha tényleg tudnád miről van szó, szinte érzem milyen közeli viszonyban vagy a Sátánnal, hogy ilyen jól ismered a szokásait. Fested az ördögöt a falra, holott nem is biztos, hogy van ördög, állítasz engem ide-oda, holott azt se tudod, te hol állsz. Én nem vagyok biztos abban, mint egyesek, hogyha helytelenül cselekszek, osztán rákenem a Sátánra, Isten el is hiszi, hogy ő a hibás érte.

Énszerintem hagyd már a héber nyelvet annak, aki érti és ne mind keresd a bogot ott ahol nincs.
 
Oldal tetejére