Érdekességek a történelemből

A beszédes, de megtévesztő név



II. József hivatalossá tette a német nyelvet, az egri érsek és a környezetében lévő papok viszont a magyaron kívül csak latinul beszéltek, ezért szükségük volt egy németül tudó személyre. A főpap választása egy Bleyzeffer nevű falusi papra esett, aki a neve alapján nyilván német származású volt. Maga mellé vette, és kinevezte kanonoknak.
Amikor megjött az első német nyelvű leirat, az érsek hívatta Bleyzeffert, kezébe nyomta az írást, hogy fordítsa le. Az újdonsült kanonok restelkedve mondta, hogy ő abból bizony egy kukkot sem ért.
- Nem tudsz németül? Hát miért neveztelek én ki kanonoknak?
- Azt nem tudom, magam is nagyon csodálkoztam rajta.

A z egri érseki palota:


Zsákmányolás helyett olvasott



Fazekas Mihály, a Lúdas Matyi költője főhadnagyként vett részt a franciák elleni háborúban. Amikor egy Rajna menti várost szállt meg az ezrede, a polgárok ellenállása miatt szabad zsákmányolást engedett az óbester a huszároknak. Fazekas egy előkelő házat szemelt ki magának, ahol a család megrettenve fogadta. A főhadnagy köszönt, bement a könyvtárszobába, kiválasztott egy könyvet, leült, és olvasott, míg fel nem harsant a sarcolás végét jelző trombitaszó. Akkor a könyvet visszatette a helyére, s indult az ajtó felé. Mivel a költő nem fosztogatott, hálából a háziúr egy aranyórát tukmált rá. Az ajándékot elfogadta, megköszönte, és megjegyezte:
- Csak emlékként fogadom el, mert az igazi kincset itt viszem a fejemben.


Csokonai és a szakácskönyv

Csokonai korában a református főiskolák a nagy ünnepek alkalmával, karácsonykor, húsvétkor és pünkösdkor prédikálni küldték az egyházközségekbe a hittant hallgató, jogásznak, tanítónak készülő növendékeiket. Egy ilyen útja során a költőt meg akarták tréfálni. Az ötletet tett követte: a prédikációs könyv helyett egy hasonló táblájú szakácskönyvet tettek a szószékre. Csokonai gyanútlanul ment fel az emelvényre, a jelzőszalagnál kinyitotta a könyvet, és elkezdte fennhangon olvasni:
- Az ecettel és – megdöbbenve látta, hogy a szöveg az uborkasavanyítás módját ismerteti. Nem esett kétségbe, pillanatnyi szünet után folytatta, de már könyv nélkül. - „Az ecettel és epével megitatott Úr Jézus Krisztus lehajtván fejét, ekképp sóhajta: Elvégeztetett!” - s olyan prédikációt rögtönzött, amellyel ámulatba ejtette az ünnepi szertartás résztvevőit.


Kard helyett bunkósbot


Az eset Kecskeméten történt, a Griseldis című darab bemutatásakor. Petőfinek nem jutott kard, hiába követelte a kellékekért is felelős szabótól. Azzal fenyegetőzött, hogy anélkül nem lép színpadra. Fogadkozás ide, fogadkozás oda, kardot nem kapott, de feltalálta magát, és egy bunkósbotot dugott a kardszíjába. A nézők talán észre sem vették volna, ha az egyik statisztatársa nem kezd el nevetni, és nem hívja fel rá a mellette álló figyelmét. Kisvártatva a színpadon minden szem Petőfire szegeződött, a szereplők nevetgéltek, a Parsifalt játszó színész kiesett a szerepéből, és az előadás kis híján botrányba fulladt. A rendbontóra öt forint bírságot szabtak ki, amit később az igazgató elengedett.
Bizonyára a pontatlan emlékezet szülte azt a változatát, amely szerint amikor a főszereplő szájából elhangzott a kard ki kard! felszólítás, Petőfi előrántotta a bunkósbotot, és a nézőtéren harsány nevetés tört ki.


Egyik kalap olyan, mint a másik

Deák Ferenc indult volna haza a Szabadelvű klubból, de meglepődve látta, hogy nincs a kalapja ott, ahová akasztotta. Elkezdte keresni, s hamarosan meg is találta az egyik képviselőtársának, Besze Jánosnak a fején.
- János, az én kalapom tetted fel.
Besze levette kalapot, s belátva, hogy tévedett, így szólt:
- Tényleg. Úgy látszik, hogy körülbelül egyforma a fejünk.
- Lehet, hogy körül egyforma, de belül biztos nem – jegyezte meg a haza bölcse.


Rajzos vélemény a miniszterről

Báró Eötvös József 1848-ban is, és a kiegyezés után megalakult kormányban is vallás- és közoktatási miniszterként tevékenykedett. A korabeli élclapban, a Ludas Matyiban humorosnak aligha nevezhető gúnyrajzot közölt róla. A rajz egy szamarat ábrázolt, az oldalán báró Eötvös József felirattal.
A miniszter nem forralt bosszút, nem sértődött meg, csupán annyit fűzött szellemesen a rajzhoz:
- Még szerencse, hogy ráírták a szamárra a nevem, különben senki sem ismert volna rám.

Toronyórák számlap nélkül


A XIII. században feltalált kerekes óra az 1300-as évek elején kezdett elterjedni Itáliában, majd egész Európában. Az első órákat templomok tornyába szerelték fel a mesterek. Ezek még nem mutatták az időt, mert nem volt számlapjuk, ütéssel jelezték az órákat.
Hazánkban először a besztercebányai polgárok szereltettek fel toronyórát a 14. század vége felé. Példájukat az 1400-as években több gazdag város is követte, köztük Pozsony, Kassa és Eger. Budán a Magdolna-templom tornyába építettek órát. A nem istentiszteleti célra emelt épületek közül elsőként az esztergomi érseki palotában állítottak fel órát.

A kassai Szent Erzsébet székesegyház, s egy hordozható XV. századi napóra:

Egy különleges ötvösremek

Az esztergomi bazilika kincstárában őrzik Mátyás király kálváriáját. Az ötvösremeket Merész Fülöp burgundi fejedelem felesége készíttette egy francia ötvössel, s a férjét ajándékozta meg vele 1402 újév napján. A tiszta aranyból készült, 72,5 centiméter magas, szobrászzománccal, gyöngyökkel, drágakövekkel díszített kincs ma ismert alapzatát Mátyás készíttette 1480 körül egy firenzei ötvösszobrásszal.
A kálvária alsó részén Mátyás címere látható, amit három szfinx fog közre. Fölöttük egy fülkében oszlophoz kötözött Jézus áll, legfelül pedig a Golgota hegyén keresztre feszített Jézus, a kereszt mellett pedig Mária és Szent János.

Mátyás király „unikornisszarvai”


Mátyás király 1468-ban vásárolt két unikornisszarvat a Sáros megyei várúrtól, Kapi Sandrintól, aki valószínűleg házasság révén tett szert a különlegességre. A boroszlói jegyző a király 1476-ban tartott fényes esküvője kapcsán jegyezte le, hogy a pohárszéket ezüst egyszarvú pár ékesítette, amelyeknek három rőf hosszú, valódi szarvuk volt. Bartolomeo de Maraschi pápai köve 1483-ban csodálta meg Mátyás kincstárát, az egyik egyszarvút ló, a másikat szamár méretűnek írta le, s a szarvukról megállapította, hogy igaziak.
E különös szarvaknak mérgezés elleni bűvös erőt tulajdonítottak, ezért jó néhány uralkodó igyekezett szert tenni rájuk. I. Erzsébet angol királynő 10 ezer fontért vett egyet, a spanyol király 12 darabbal büszkélkedhetett, de a Habsburgok is birtokoltak egyet. III. Frigyes dán király ilyen szarvakból készíttetett trónt, amit az utódai is használtak a koronázási ünnepségeken.
Valószínű, hogy ezek a nagy becsben tartott trófeák narválszarvak voltak.
S hogy mi lett Mátyás unikornisszobrainak és a szarvaknak a sorsa? Alighanem örök titok marad.
Mátyás egykori gyűjteményéből származó, unikornist és szüzet ábrázoló majolikatányér:

​

​

​

Mátyás király katonái

A Hunyadiak ellensége, Giskra 1462-ben írásban fogadott hűséget Mátyásnak, aki ekkor fogott hozzá a zsoldos sereg megszervezéséhez, amelynek magját az egykori cseh husziták alkották. A had létszáma változó volt, még a törökök által veszélyeztetett déli végeken is. Becslések szerint ötezer fő körül mozgott a zsoldosok létszáma.
Mátyás hada könnyűlovasságból (huszárokból), nehézlovasságból, gyalogságból, tüzérségből, valamint hajónaszádból állt. A gyalogosok között voltak puskások, pajzsosok és nehézfegyverzetűek. A gyalogosok negyed évre 6-9, a könnyűlovasok tíz, a nehézlovasok 15 aranyat kaptak minden ló után. Többre becsülte az ágyúknál a kőhajító gépeket.
Hadvezérei közül Magyar Balázs, Kinizsi Pál, Báthory István és Jan Haugwitz tett szert nagy hírnévre.
A nehézgyalogospk állópajzsa és alabárdjaik: Az Elefánt nevű ostromágyúja:

Miért lett fekete Mátyás serege?

Mátyás király halála után két évvel, 1492-ben Bécsben keltezett oklevélben bukkant fel először a fekete sereg elnevezés, amellyel a Sziléziából 1490-ben hazatérő, Haugwitz által vezetett csapatokat illették. Nem tudni, hogy e név csak erre a seregrészre vonatkozott, vagy Mátyás egész seregére.
Jan Haugwitz Mátyás kiváló hadvezére volt, és lehetséges, hogy az ő nevéhez társított fekete jelzőt használták zsoldos hada megnevezésére.
Egyesek szerint a zsoldosok páncélja, mások szerint Mátyás címerállatának, a hollónak a színe után nevezhették el így a sereget, vagy a katonák gyászszalagjáról, amit a király halálakor viseltek.
Szoborcsoport Bikalon:

Szerették-e az alattvalói Mátyás királyt?


Mátyás történetírója, Bonfini rendkívül terjedelmes munkában örökítette meg az alakját. Elődeiről összesen nem írtak annyit, mint róla. Az olasz krónikás műve a XVI. században mintául szolgált a latin és a magyar nyelvű történetírók számára, akik a mestertől gyakran kiszínezve ültették át a különböző történeteket a saját históriájukba.

Bár ő az egyik legismertebb királyunk, de korántsem biztos, hogy ismereteink alapján hiteles képet őrzünk róla. A mondákban, legendákban, mesékben okos, furfangos, szigorú, igazságos, az országot álruhában járó, a szegények pártján álló, a kapzsi és a tudatlan urakat megszégyenítő, a jótettet százszorosan visszafizető uralkodó volt, amilyen sem előtte, sem utána nem ült a magyar trónon.

Tényleg ilyen volt az igazságosnak kikiáltott király?

Odaadó híveinek, érdek nélküli rajongóinak, tisztelőinek nem volt népes tábora. Az előkelők háromszor szervezkedtek ellene. Annak ellenére, hogy a mellette felsorakozó főuraknak anyagi érdekük volt a király támogatása, a harmadik alakalommal bizalmas emberei, a saját hívei is az összeesküvők oldalára álltak, sőt közülük kerültek ki a pártütés fő szervezői. Az ellenszegülőket, ellenfeleket általában lekenyerezte, adományokkal állította maga mellé, vagy megbüntette őket.

Bőven akadtak elégedetlenkedők a társadalom más rétegeiben is. A fényűző udvartartás, a hatalma alapját képező katonaság, a hivatalnoksereg és a háborúk óriási pénzösszegeket emésztettek fel. Mindezek fedezetét a kíméletlenül behajtott adók biztosították. Olykor a katonái váratlanul jelentek meg a falvakban és a mezővárosokban, s erőszakkal gyűjtötték be az adókat.

Az 1467-es országgyűlés beleegyezésével bevezette a királyi kincstár adóját, 20 dénáros adót, amelyet mindenkinek meg kellett fizetnie. Az intézkedés országos felzúdulást eredményezett. Sok településen megtagadták a fizetést, Zala megyéből pedig kikergették a behajtókat. Több megyében és Erdélyben fellázadtak ellene. A következő évtől újabb teher nehezedett a jobbágyokra, a rendkívüli hadiadó, amit szinte minden esztendőben bevasalt. A hadiadó beszedéséhez is sokszor fegyveres beavatkozásra is szükség volt. A cseh háború folytatásához 1470-ben vetett ki újabb adókat, s megadóztatta az egyházi javakat is.

Mátyás megőrizte az ország egységét, uralkodása alatt nem érte súlyos török támadás az országot, s amikor támadtak, sikeresen védekezett. Erélyes és következetes volt. Vitathatatlan érdemei ellenére az alakja csak a halála után emelkedett a legendák világába.

Miért nem lett Mátyás a csehek királya?

II. Pál pápa 1466-ban eretnekség vádjával megfosztotta a királyságától és kiátkozta az egyházból a cseh Podjebrád Györgyöt, és keresztes hadjáratot hirdetett ellene. Vezetésére Mátyást kérte fel, akinek alkalma nyílt volt apósa trónjának megszerzésére, amelyre első felesége révén tartott igényt. A fegyveres beavatkozásra többek között az sarkallta, hogy Podjebrád rendszeresen betört a Felvidékre. Az 1468 megindított hadjárata a nemességben erős ellenállást váltott ki, mert a sok pénzt felemésztő háborút értelmetlennek tartották, s úgy vélték, hogy az uralkodó az ország érdekeit szolgáló török elleni fellépéshez kapott segélyt is egyéni céljai megvalósítására pazarolja el. A hadjárat sikeresen indult. Bár falakkal övezett városok és erős várak tucatjai állták útját a jól felszerelt, képzett fekete seregnek, a várostromokra, döntő csatákra nem vállalkoztak, helyette az ellenfelet nyugtalanították, és az utánpótlásukat igyekeztek megszerezni. Mátyás elfoglalta és megszállta Morvaországot, Sziléziát és Lausitzot, s felvette a „Csehország királyi helyettese” címet, s a következő évben Olmützben cseh királlyá választották. Ezután balszerencsésen alakultak az események. III. Frigye nem ismerte el Mátyás cseh királyságát, és ígérete ellenére sem nyújtott neki pénzbeli támogatást, Podjebrád pedig a lengyel Jagelló-házból jelölte ki utódját. Megfordult a hadiszerencse is. A Csehországra törő magyar hadat Podjebrád csapatai Chrudin mellett bekerítették, Mátyás pedig fegyverszünetet kötött volt apósától.
Mátyás volt apósa 1471 tavaszán elhunyt, és a cseh rendek egy részének támogatásával Ulászlót Prágában királlyá koronázták, így a Podjebrád elleni keresztes hadjárat jogalapját vesztette.

Egy évforduló kapcsán
A szövetségesek nem irgalmaztak Magyarországnak

A szövetségesekkel 1945. január 20-án megkötött fegyverszüneti egyezmény kötelezte Magyarországot a Szovjetuniónak, Csehszlovákiának és Jugoszláviának okozott károk megtérítésére. Az USA-nak járó kártérítést viszont mérsékelték, mert a kormány megszüntette ellene a háborút, és hadat üzent a németeknek.
A jóvátételen felül az itt lévő szovjet csapatok ellátásának teljes költsége, valamint a szövetségesek itt lévő ingatlanjaiban és vállalkozásaiban keletkezett károk megtérítése is hazánkat terhelte. Összegük elérte a hárommilliárd forintot.
A szövetségesekben nem volt irgalom, a jóvátételbe csaknem belerokkant az ország.

Tényleg ekkora kárt okoztunk?

Az 1945. június 15-én aláírt szovjet–magyar jóvátételi megállapodás értelmében Magyarországnak hat év alatt (1945. január 20-tól 1953. január 20-ig) 200 millió dollár értékű árut kellett leszállítani a Szovjetunió részére, amely többek között igényt tartott 5000 vasúti kocsira, 525 széles nyomtávú mozdonyra, 10 ezer bányacsillére, 44 telefonközpontra, 140 ezer telefonkészülékre, továbbá 51 ezer lóra, 60 ezer szarvasmarhára, 60 ezer sertésre, és 202 ezer tonna búzára.
A győztes diktált, a vesztes nem tiltakozhatott.


Térdre kényszerítve

A jóvátétel teljesítése több okból is emberfeletti erőfeszítést igényelt, hiszen az átvonuló front óriási károkat okozott. A visszavonuló németek kirabolták az országot, s amit nem tudtak elvinni, azt felrobbantották. A háborúban elesettek, a kitelepítések, a kivándorlás és a deportálások miatt nem volt elegendő munkaerő.
Mindezt tetézte az, hogy Csehszlovákiának és Jugoszláviának is 100-100 millió dollár értékű kártérítést kellett fizetni.
A későbbiekben valamelyest enyhültek a terhek. A szovjetek figyelembe vették, hogy nem csatlakoztunk a Marshall-tervhez, és hajlandók voltak közös vállalatokat létesíteni, s így nem kellett gyáregységeket, gépsorokat leszerelni és kiszállítani.

Végveszélybe került Mátyás koronája


Mátyás nem nyugodott bele a csehországi kudarcba, s az 1470-es országgyűlésen kierőszakolt hadiadóval, a sérthetetlen egyházi javak megsarcolásával megteremtette az újabb cseh hadjárat anyagi fedezetét, s 1471-ben ismét Csehország ellen vonult.
Mindez a korábbiaknál is erősebb ellenállást váltott ki az előkelők és a nemesség soraiban, akiket felháborított, hogy nem a török ellen használja fel az ország erejét, hanem egy értelmetlen, rengeteg aranyat felemésztő hadakozásra. Ezúttal saját hívei közül is sokan szembefordultak vele, köztük az óriási hatalommal rendelkező Vitéz János esztergomi érsek, és Janus Pannonius is. Szervezkedni kezdtek ellene. Mátyás koronája végveszélybe került, mert Vitéz mögé sorakoztak fel az udvari előkelőségek, s 75 vármegyéből 66-nak a megadóztatott köznemessége is velük rokonszenvezett. Az összeesküvők kiszemelték az utódját is, a lengyel Kázmér herceget hívták meg a trónra.
Mátyás Brünnben tartózkodott, s a cseh fővárosba akart vonulni, amikor Beckensloer János egri püspöktől hírt kapott a pártütésről. A hadjáratot megszakította, július közepén már Budán volt, s az ott talált összeesküvőket ígéretekkel, gazdag adományokkal lekenyerezte. Szeptemberre országgyűlést hívott össze, melyen megígérte a nemességnek a sérelmeik orvoslását, a pártütők részére pedig általános büntetlenséget hirdetett. A módszer ezúttal is bevált, a mellőzött és sértett lázadók zöme visszatért Mátyás hűségére.
Minderről a magyar trónra meghívott Kázmér herceg semmit sem tudott, és szeptember 20-án hadat üzent Mátyásnak. Ezután benyomult az országba, elfoglalta a Felvidék egy részét, ahol meglepetésére csak néhány nemes csatlakozott hozzá. Novemberben elérte Hatvant, onnan Nyitrára vonult. A magyar sereg követte, majd körülzárta a várost, de az ostrom elmaradt, mert a király úgy ítélte meg, hogy a herceg már nem veszélyezteti a hatalmát. Kázmér év végén el is hagyta az országot.
Az uralkodó csapatai Nyitráról Esztergom alá vonultak a fő szervező, Vitéz János ellen, ostromra azonban itt sem került sor, mert az ország ura békésen megegyezett a magyar egyház fejével.

A lázadók szétszéledtek, de a büntetésük nem maradt el

A budai országgyűlés 1467-ben új adókat vezetett be, melyek lényegében egy szempontból különböztek a korábbiaktól: az addig érvényben lévők fizetése alól nagyon sokan kaptak felmentést, az újakat viszont mindenkinek le kellett rónia. Emiatt elégedetlenség ütötte fel a fejét a Szepességben, Gömörben, Szlavóniában és Erdélyben.
Az erdélyi magyar nemesek, a székelyek és a szászok képviselői a Kolozsmonostoron tartott gyűlésükön az egész ország érdekében kötöttek szövetséget Mátyás ellen, aki eltörölte a régi kiváltságaikat, és magas adókat vetett ki. A tanácskozáson számos főúr mellett részt vettek az erdélyi vajdák, Szentgyörgyi János és Zsigmond, valamint Ellerbach Bertold is. A tanácskozás kapcsán az az alaptalan szóbeszéd kapott szárnyra, hogy az erdélyiek el akarnak szakadni Magyarországtól, és leendő királyuknak Szentgyörgyi Jánost választották meg. Mátyás nem késlekedett, augusztus 19-én nyolcezer lovassal és négyezer gyalogossal indult a legveszélyesebbnek ítélt Erdélybe, s egy hónappal később elérték Kolozsvárt. A félelmetes had láttán az összeesküvők ellenállás nélkül szétszéledtek, a vajdák behódoltak, büntetésül elveszették a tisztségüket, de hamarosan megbocsájtott nekik az uralkodó, mert egy évvel később már ott voltak a királyi tanácsban. Az elfogott magyar nemesek, a szász és székely vezetők számára nem volt irgalom: „tüzes vasfogókkal csípve, kerékbe törve, nyársra vonva, felnégyelve, vagy másként kínozva lakoltak merészségükért”. Sokan Lengyelországba menekültek. Őket Mátyás megfosztotta javaiktól, a pártütőket összesen 400 ezer arany megfizetésére kötelezte, s az országrész egész nemességét pedig azzal megbüntette, az egy nemes után fizetendő vérdíjat száz aranyról hatvanhatra csökkentette, míg másutt ez az összeg kétszáz aranyat taksált. Nem sokkal később Kolozs megye nemeseit felmentette e büntetés alól.
Az erdélyi lázadók kudarcának hírére a lázongások mindenütt megszűntek.

A pártütő Vitéz és unokaöccse

Vitéz János esztergomi érsek és Janus Pannonius pécsi püspök is támogatta Mátyás első Csehország elleni támadását, mert a huszitának bélyegzett Podjebrád elleni keresztes hadjáratnak tekintették. Az 1471-es háború tervét viszont ellenezték, mert Csehország élére katolikus király került. Hiányolták viszont a török elleni erélyes fellépést, zúgolódtak a magas adók, és a sérthetetlen egyházi vagyonra kivetett adó miatt is.
A tervet tárgyaló tanácskozáson Vitéz is ellenezők között volt. Egyes források szerint a vita annyira elmérgesedett, hogy a király elvesztette az önuralmát, és kezet emelt egykori nevelőjére, Vitéz Jánosra, aki odaadó támogatója, s egyik fő támasza volt. Ha e durva jelenet megtörtént, akkor személyes indíték is sarkallta az érseket a párütésre.
Amikor az összeesküvők által behívott Kázmér herceg serege megfogyatkozott, Mátyás hada körülzárta az érseki székhelyet, de ostromra nem volt szükség, mert a bárók közvetítésével a király kibékült a magyar egyházfővel. Megegyeztek, hogy fátylat borítanak a múltra, Vitéz rokonainak nem esik bántódása, az érsek cserébe segélyhadat nyújt Kázmér ellen, és több új erősséget is lerombol. Vitéz hamarosan ürügyet vagy okot adott Mátyásnak a bizalmatlanságra, aki elfogatta, s fogolyként őriztette Budán. Ettől kezdve az érsek az ország ügyeibe nem szólhatott bele. Bár a pápai követ és a főurak közbenjárására 1472 áprilisában az uralkodó szabadon engedte, de nem nyerte vissza a teljes szabadságát, mert Esztergomban az érsekség irányításával felruházott Beckensloer János felügyeletére bízta. A felügyelet mindössze néhány hónapig tartott, mert Vitéz augusztusban meghalt.
Vitéz unokaöccse, Janus Pannonius, akit az összeesküvés felbujtójának tartottak, püspöki székhelyén kezdett szervezkedni. Amikor látta, hogy Mátyásnak vérontás nélkül sikerül felszámolnia az uralmát fenyegető legveszélyesebb pártütést, nem kért kegyelmet, elhagyta Budát, és Itália felé menekült. Mivel beteg volt, nem jutott csak Szlavóniáig, ahol Zágráb közelében fekvő Medvevárban 1472. március 27-én meghalt.
Vitéz János és Janus Pannonius:
Vitéz János - Fotó: Oxxo - A feltöltő saját munkája, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=16876674)

Miért nem büntette meg Mátyás a moldvai fejedelmet?

Miután Mátyás 1467-ben szétugrasztotta a lázadókat, III. István moldvai fejedelem ellen indult, aki részt vett az összeesküvésben. A magyar had ellenállás nélkül nyomult előre, elfoglalta Moldvabányát, s már a fejedelmi központ elfoglalására készült, amikor váratlan esemény történt. December 15-én éjszaka arról értesült a király, hogy István rajtaütést tervez, amiről a moldvabányaiak is tudnak. A felkészülésre nem sok idő maradt. Egyesek szerint maga Mátyás riasztotta és keltegette a katonáit, akik igen nehéz helyzetbe kerültek, mert a támadással egyidőben a városban házak sora lobbant lángra. Végül a túlerejüknek köszönhetően négy órás harc árán kiszorították a fejedelemseregét a városból, de másnap visszavonultak. III. István megúszta a büntetést.
Miért fejezte be a bosszúhadjáratot Mátyás?
A magyar hadból nagyon sokan életüket vesztették a csatában, becslések szerint tízezren, és maga a király is súlyosan megsebesült a támadók kopjáitól, nyílvesszőitől.

Mátyás és Beatrix is tudott sakkozni

Mátyás udvarában voltak olyan főurak, akik tudtak sakkozni, és amikor az uralkodónak vagy a feleségének, Beatrixnek kedve támadt a táblajátékhoz, közülük kerültek ki az ellenfeleik. Aligha kétséges, hogy a királyi pár egymással is leült játszani.
Honnan tudjuk, hogy a király és a királyné is tudott sakkozni?
A magyar történelem tizedei című művében jegyezte le Bonfini, hogy 1479-ben, az olmützi béketárgyalások során, szabad idejük egy részében mind a ketten szívesen mérték össze tudásukat Ulászló cseh királlyal, aki 1490-ben e néven másodikként került a magyar trónra.
(Illusztráció a Manesse-kódexből)

Mátyás is osztott borravalót

A középkori Európában szokás volt borravalót adni. A nemesek, a tehetős polgárok, a városok tanácsai jutalmazták a szolgálókat a feladatkörükbe nem tartozó kisebb munkákért, szolgáltatásokért, szívességekért, és megtoldották a mesterek jól végzett munkájáért járó összeget.
A svájci kantonok Budán tartózkodó követei 1488-89-ben 66 forint borravalót fizettek ki Mátyás király kamarásainak, a különféle szolgálóknak és zenészeknek. Az uralkodó is jutalmazta palotája személyzetét. Ilyen alkalmakkal mindenki a maga jellegzetes eszközével vonult fel előtte, s abba kapta a borravalót: a szakácsok a fazekába, a pincemester a serlegébe, a trombitások a trombitájukba… Galeotto a könyveivel jelent meg a szemlén, s azok nyitott lapjaira több aranyat kapott, mint a többiek együttvéve.
Mátyás aranyforintja:

Mátyás király utolsó napjai

Mátyás királyt 1489 elejétől köszvény gyötörte, s ettől kezdve hol javult, hol romlott az állapota. Tavasszal már járni sem tudott, hordszékbe kényszerült. Nyáron könnyebben érezte magát, ősszel viszont feldagadt a lába és a térde, lázzal küszködött, és le is fogyott. Mivel 1490 januárjában ismét javult az állapota, ezért az orvosai beleegyeztek, hogy Bécsbe utazzon. Ezután olyan dolgok történtek, amelyek szerint tudatában volt állapota súlyosságával. Elutazása előtt fiára bízta a budai és a visegrádi várat, valamint a Szent Korona kulcsát, Bécsben pedig eladományozta az ottani házát.

Április 4-én, virágvasárnap gyaloghintón vitték a vár erkélye alatt készített emelvényre, s a főurak, a pápai legátus és a követek társaságában részt vett a mintegy hat órán át tartó istentiszteleten. Utána lovaggá ütötte a velencei követet, akinek aranyos ruhát és felszerszámozott lovat ajándékozott. Ezalatt Beatrix templomokat járt sorra, s az ebéd ideje későbbre tolódott.

Mátyás aznap még nem evett, éhes volt, a kamarásától fügét kért, de romlottnak érezte, s olyan dührohama támadt, amit a hazaérkező Beatrix is alig tudta lecsendesíteni. Ezután megkezdődött az ebéd, de a király szédült, látási zavarai támadtak, s kérésére a szobájába vitték. Nagy fájdalmában a „haj, haj” felkiáltások mellett Jézust emlegette. ahol hat óra tájban agyvérzés érte. Ekkor a királyné „éltető folyadékot" öntött a szájába, utána pedig „elkötözik kezét, lábát, ahogy ilyenkor szokás”. Ágyát a fia, két unokatestvére, a kancellár, az erdélyi vajda, az egri püspök és Ausztria főkapitánya állta körül. Április 5-én már beszélni sem tudott. A következő nap reggelén hörgött, hányt. 7 és 8 óra között „a gyomrában hirtelen diónyi gömb támad, emelkedik, s csuklást okozva torka irányába tart. Midőn nyeldeklőjéhez ér, a király nyomban kiadja lelkét”.

Mátyás a fiát szánta utódjának

Mátyás első felesége, Podjebrád Katalin 1464-ben szülés közben meghalt. Az újra házasodni szándékozó királyt több európai udvarban is kikosarazták kapott, míg végül elnyerte a nápolyi király lányának, Beatrixnak a kezét, akivel 1476 decemberében kötött házasságot. Mátyás örököst remélt, de a nála 14 évvel fiatalabb feleség meddő volt, s ezen a legkiválóbb orvosok sem tudtak segíteni. Ezután döntött úgy, hogy az osztrák polgárlánytól, Edelpeck Borbálától 1473-ban Budán született fiát, Corvin Jánost teszi meg utódjául. A fiút trónörököshöz illően neveltette, ünnepi alkalmakkor maga mellé ültette. Ő örökölte nagyanyjának, Szilágyi Erzsébetnek a birtokait, s a kezére jutottak olyan földek is, amelyek egy-egy család kihalása folytán szálltak a királyra. Apja halálakor az ország leggazdagabb embereként ezer falut, 49 mezővárost és 30 várat birtokolt. Mátyás a főurakat is megeskette, hogy halála után trónra segítik a fiát.
Corvin trónra lépését akadályozta egy 1642-ben született szerződés, amelyben Mátyás megígérte III. Frigyes német-római császárnak, hogy fiúörökös nélküli halála esetén trónja Frigyesé lesz. Később megpróbálta rávenni a császárt, hogy a trónigényéről mondjon le, de sikertelenül. Amikor a császár fiát, Miksát német királlyá választották, vele egyezkedett arról, hogy Corvin feleségül veszi Miksa lányát, Margitot, ő pedig segít abban, hogy veje fejére kerüljön a Szent Korona. A szerződés megváltoztatását nem sikerült elérnie, de annak megkötésekor még meg sem fordult a fejében, hogy nem lesz törvényes örököse.
Baldassare Estense: A fiatal Corvin János (1486):

Csodák Mátyás halálakor

1489 januárjában hatalmas égzengés támadt. A jósok és a matematikusok a szokatlan természeti jelenséget az egyre rosszabbodó egészségi állapotú Mátyás király közelgő halála előjelének tekintették.
Halála napján, 1490. április 6-án Budán elpusztultak az oroszlánjai, és a magyar uralkodók fő temetkezési helyéül szolgáló Fehérváron pedig sok holló jelent meg.
Nem sokkal később a megáradt Duna vize öntötte el a part menti településeket.

Mi adott okot a mérgezés gyanújára?


Több királyunkkal kapcsolatban vélekedtek úgy, hogy nem természetes halál vetett véget az uralkodásuknak, hanem megmérgezték őket. Ezt tartották II. Lászlóról, III. Bélárról, III. Istvánról és III. Andrásról is. Mérgezésre gyanakodtak.
Sokan gyanakodtak mesterien kieszelt gyilkosságra Mátyással kapcsolatban is. Felbujtó bőven akadhatott volna külföldön és itthon is, hiszen a háborúival és a keménykezűségével sok ellenséget szerzett magának. Gyanúra adott okot, hogy halála után könnyen és gyorsan kiebrudalták tisztségeikből a híveit. Gyanús volt, hogy a halála előtti esztendőben itáliai orvos került mellé, aki megbízásból folyamatosan mérgezte.
A virágvasárnapi szertartás után kért füge konkrét bűnjel lehetett volna, csakhogy rossz ízűnek találta, s nyilvánvalóan nem ette meg. Bár Bonfini is mérgezést említett a visszaemlékezésében, de arról, hogy a király megette volna a gyümölcsöt, egy szót sem ejt.
Kétkedésre adhatott okot a királyné viselkedése, aki az erős fájdalmaktól gyötört férjének „éltető folyadékot” erőltetett a szájába. Valószínűtlen, hogy mérget itatott vele. Beatrix minden bizonnyal tisztában volt azzal, hogy a hatalma, befolyása addig tart, amíg Mátyás él, annak halála után pedig álmában sem remélheti, hogy a főurak nőként elfogadják uralkodónak. Alapvető érdeke volt, hogy a férjét minél tovább életben tartsa.
Mátyás halálát valószínűleg stroke okozta.