Biztos, hogy a témát anyóscentrikusan kell néznünk? :mrgreen::mrgreen:Hááát, nem is tudom. Bár nem biztos, hogy anyósom tömegszerencsétlenségben fog eltávozni, de nem kellene piszkálni ezt a témát. 6 évaz olyan hamar van......:mrgreen:
Biztos, hogy a témát anyóscentrikusan kell néznünk? :mrgreen::mrgreen:Hááát, nem is tudom. Bár nem biztos, hogy anyósom tömegszerencsétlenségben fog eltávozni, de nem kellene piszkálni ezt a témát. 6 évaz olyan hamar van......:mrgreen:
Biztos, hogy a témát anyóscentrikusan kell néznünk? :mrgreen::mrgreen:
Amíg a kisfiam meg nem született, én is úgy gondoltam, felesleges pénzkidobás a gépi lélegeztetés, a mesterséges életben tartás. Már nem így látom. A fiam 3 hónappal korábban született, mert levált a méhlepény. Az egyik orvoscsoport engem mentett, a másik őt. Semmije nem volt még rendesen kifejlődve, újraélesztették és csak gépek tartották életben. Hamarosan kiderült, hogy agyvérzést kapott. Nem tudtam valaha hazahozhatom-e a klinikáról, azt meg végképp nem, hogy egészséges lesz-e. De nem lett volna erőm azt mondani, hogy kapcsolják ki a gépeket. Pedig majdnem belehaltam a fájdalomba úgy látni. Két hónapot töltöttünk kórházban, most egészséges, semmi nyoma, hogy a halálból hozták vissza.
Kérdéses, hogy az újraélesztés után ugyanolyan értékű (egészségi állapotú) embert kapunk vissza vagy csak egy emberi roncsot?
Újraélesztés után vajon milyen egészségi állapotú emberek lesznek?
Kedves Mindenki és Nevada!Jó azért olyanokat olvasni itt hogy sikerült megmenteni egy csöpp lelket, de az nagyon szomorú ha valaki csak reménykedik pedig megérdemelné azt a kis szerencsét és mégsem kapja meg. Öszintén együtt érzek velük. Nekem eddig 3 sikertelen terhességem volt. A párommal úgy döntöttünk nem próbálkozunk többet hanem örökbe fogadunk.
Felületesen szemlélve úgy tűnik, mintha az orvosok, esetleg a hozzátartozók döntenék el, ki marad életben, ki hal meg, illetve csak pénz kérdése, meddig tarunk gépeken egy testet, amiről nem tudjuk megállapítani, élőnek, vagy halottnak kell-e tekintenünk. És mindebből ki van rekesztve mindazon emberek csoportja, ahol nem hogy életbentartó gépek, de orvos is ritka, mint a fehér holló és a napi fejkvóta az egy dollárt sem éri el.
Itt sokan írtak már, akikről esetleg feltételezhető egy picit magasabb tudás, vagy legalább a keresése.
Alaptörvénynek kellene tekinteni minden élőnek, hogy életet csak az vegyen el, aki életet teremteni is tud. Jelen ismereteim szerint erre csak egy valaki képes: Isten, aki mindnyájunkban jelen van. Az orvosokban is. Ha Isten szólít valakit, akkor annak eljött az órája, nincs gép, amely itt tarthatná a függöny innenső oldalán, nem kell hát aggódnod Kicsi Fecske. S ha Istennek terve van még valakivel, akkor nem számít 5 perc, vagy 10 perc, vagy felszerelések hiánya. Köztünk marad. Mert még nem végezte el a feladatát, amiért megszületett. Mindnyájan Isten eszközei vagyunk, jól-rosszul, de végezzük feladatunkat. Az orvos is egy eszköz, akinek Isten lehetőséget ad, hogy jól végezze munkáját az Ő akaratának megfelelően. De sosem az ellen. Mert az lehetetlen.
Nem szentbeszédnek szántam ezt a pár sort. Ez is csak egy lehetőség, hogy ne csak nézzünk, de néha lássunk is. Ha megvillan szemünk előtt a cél egy pillanatra, elég bátorítást ad, hogy kitartsunk akkor is, amikor minden a feladás mellett szól. Oka van az életnek, és oka van a halálnak is. És csak mert számunkra ismeretlen ez az ok, ne veszítsük el a hitünket.
Ne feledd: sosem vagy egyedül.
Csak arra utaltam, hogy mint minden felfedezésnek, ennek is vannak kockázatai:mrgreen:Biztos, hogy a témát anyóscentrikusan kell néznünk? :mrgreen::mrgreen: