A mindent rosszul csináló gyerekekről

Könnyű lenne elhoffmannrózsáznom magam egyes, a diákokat rühellő pedagógusok kapcsán, de ennél nagyobb a baj.

Az egyik olvasóm küldött egy fotót, az általános iskola negyedik osztályába járó gyereke tanul (?!) belőle, elméletileg környezetismeretet. A szerző Dr. Mester Miklósné, és ez a, nem is tudom, hogy hívjam, „nyomtatott gyerekbántalmazás” keltette fel a figyelmét:

Egyfelől ijesztő, hogy Miklósné milyen részletes listával rendelkezik arról, hogy mit nem tud elviselni a gyerekekben. A tízévesek szerinte bámészkodnak, a szemüket forgatják, kukucskálnak, fintorognak, orrot húznak és mindenbe beleütik azt, trombitálnak, terjesztik a náthát, beleszólnak, közbevágnak, csúnyán beszélnek, szájalnak, tele szájjal ásítanak, nyelvet öltenek, köpködnek, hallgatóznak, fülelnek és fület piszkálnak, ajtót csapkodnak, mutogatnak, vakaróznak, mindenhez hozzányúlnak, zsebre tesznek, toporzékolnak, a lábukat az asztalra teszik és rugdosnak. Ehelyett a gyerekek szeme, füle, szája, keze-lába szerinte arra való, hogy nézzenek és lássanak, éjszaka becsukják és aludjanak, vegyenek levegőt és tartsák tisztán az orrukat, helyesen beszéljenek és egyenek, írjanak, dolgozzanak, másoknak segítsenek, járjanak és fussanak.

Kedves Miklósné, fenti szöveg alapján ön szó szerint tetőtől-talpig utálja a gyerekeket. Már az a processzus is elriaszt, amivel összeszedhette ezt a bő kéttucatnyi ősbűnt, azon töprengve, hogy még mit ne csináljon a tízéves a testrészeivel. Zavarja minden, ami túlnyomórészt teljesen természetes és egészséges tulajdonsága egy tízévesnek, de mindezt belegyúrja A Világ Legrosszabb Gyereke szobrába, hogy aztán szembeállítson vele egy leszedált, megkötözött, örömtelen kisgyerekről szóló, elkeserítő elváráshalmazt. Kérem, olvassa vissza, ön szerint mi a dolga, mit szabad egy gyereknek – és (figyelem, foglalkoztató feladat!) húzza alá kék postairónnal azokat az elemeket, amelyek számára örömet is okoznak, amitől jó neki, amit szeret, amit szívesen csinálna!

Ahogy mondtam, könnyű lenne azt mondani, hogy ez kizárólag Hoffmann Rózsa hatása, bűne és öröksége. Szó se róla, a magyar oktatáspolitika elmúlt hét évének legmarkánsabb szereplője, a volt MSZMP-káderből lett kereszténydemokrata, aki már akkor a pártállami oktatási tárcánál dolgozott, amikor Orbán Viktor még az akkori (pont ilyen) környezetismereti tankönyveket biflázta, szóval Hoffmann Rózsa belépője tényleg az volt, hogy „túl jó dolga van a diákoknak”. Kivétel nélkül minden döntése, nyilatkozata, terve azt célozta, hogy legyen rosszabb élmény iskolába járni (sőt, ott dolgozni, de erről majd máskor). Diákként mindenkinek voltak hoffmannrózsák az életében, akiknek az óráit gyomorgörccsel várták, akiktől soha egy jó szóra nem számíthattak, akik minden számonkérésnél azt nyomozták, hogy mit nem tud a gyerek, min lehet „rajtakapni”. Mindeközben úgy tettek, mintha a tudás-nem tudás nem egy közös működés eredménye lenne, amihez a diák tanul, a tanár pedig tanít. Minden a gyerek hibája, aki eleve rossz! Egyszemélyes, hideg kivégzőosztaggá alakították a katedrát. Nos, egy ilyen emberre bízták a 2010-es kormányváltás után az összes magyar gyereket.

Miklósné könyve viszont nem ekkor, hanem még a legelső Fidesz-kormány idején, 2000-ben íródott. Csodásan passzol a hét éve hivatalossá tett, kormányprogramba foglalt, állami gyermekbántalmazáshoz, de nem annak terméke. Sokkal régebbi, masszívabb, és bizony: párpolitikai törésvonalakon is áthömpölygő örökség. Igen, a mai Fidesz sokkal direktebb módon, sokkal büszkébben áll bele ebbe (ugyanolyan határozottan, ahogy a rendszerváltás idején, tisztességes liberális pártként pont ennek ellenkezőjét képviselte). De az egy feszt nyikhajozó, a számukra nem szimpatikus politikai álláspontot megfogalmazókat taknyosozó habitus bizony sajátja az ellenzéki szavazóknak is, pontosabban szólva: nem attól függ a gyakorlása, hogy ki melyik pártra szavaz.

Ezért nincs abból forradalom, amit a Fidesz a gyerekekkel csinál, ezért küldi el csak titokban nekem a szülő ezt a könyvet, ahelyett, hogy az első tanóra után a teljes szülői munkaközösség követelné, hogy tépjék ki ezt az oldalt, és felháborodott apák, anyák tiltakoznának Balog emberminiszter tárcájánál. A nyilvános ábrázolások, a blikkfangosra tekert hírműsorok is mind ezt segítik: időről időre olyan érzésünk lehet, hogy a diákok naponta agyba-főbe verik a tanáraikat, pedig ennek ellenkezője az igaz, azaz van néhány (igen, elítélendő és kezelendő) atrocitás a tanárokkal, de közben a gyerekbántalmazás látenciája óriási, gyakorlata pedig a legmagasabb helyről bátorított.

Vannak attitűdök a magyar társadalomban, melyek bár többségi álláspontot képviselnek, de csak a legnagyobb gazemberek játszanak rá ezekre – ilyen például a halálbüntetés pártolása, melynek dacára (és uniós tagságunkkal biztosítva) nem hozzák vissza az állami gyilkosságok gyakorlatát. Akkor se, ha időről időre a legszutykosabb lelkű, beteg barmok szórakoznak ezzel a pulpituson. Más a helyzete a rasszizmusnak. Ez a szintúgy minden releváns párt szimpatizánsi körét mérgező bűn sajnos komoly nyomot hagy a magyar politikusi döntéseken.

A Fidesz évek óta egy vegytisztán rasszista, fajgyűlölő kampánysorozatra költi el a közpénz-tízmilliárdokat, a Jobbik már csak tapsolni tud, hogy Habony és Rogán milyen szépen bebiflázta a kurucinfót, a magát baloldalinak mondó ellenzék pedig kevés kivételtől eltekintve a cinkos hallgatás, a mellébeszélés, vagy a „mi máshogy utáljuk a cigányokat”-féle pásztoralbertizmus eszközéhez nyúl. Az antiszemitizmus és a homofóbia (egyelőre) kisebbségi álláspont, ennek köszönhetően a buzizó és zsidózó kampányok mindig el is buktak.

Nos, és akkor ahhoz kéne tisztesség, bátorság, politikusi felelősség, hogy legalább az ellenzék sorai közt találjunk olyat, aki egyértelműen a gyerekek és fiatalok oldalára áll. Miklósné habitusa, amivel egy komoly társadalmi vélekedés tükröz vissza, nem szimplán „túlzás”, hanem rossz, és pont az ellenkezőjére lenne szükség. Ahogy nincs olyan, hogy „mérsékelt, normális szélsőjobboldali”, úgy nem lehet létjogosultsága annak, ha valaki akár ennyire, akár csak annyira utálja a gyerekeket. Sem a katedrán, sem tankönyvet, sem az oktatási államtitkárság döntéseit szövegezve.

Olyan emberekre van szüksége a gyerekeknek, a tanároknak (igen, nekik is, ha rendes munkát akarnak végezni), Magyarországnak, akik kifejezetten bátorítják a gyerekeket, hogy legyél kíváncsi, fogd meg, mutogass, fintorogj, legyél szabad és érdeklődő. Egy dologban ugyanis Hoffmann Rózsának teljesen igaza van: az ilyen tiltólistákkal idomított magyar diákok egy múzeumban rendezett Biblia-ismereti versenyen kiválóan állnának helyt külföldi társaikkal szemben – utóbbiak viszont gyorsabban megértik, ügyesebben használják az igazán hasznos tudást, mert hagyták, sőt bátorították őket kérdezni, gyereknek lenni, fejlődni, boldognak lenni. Miklósné droidjai boldogtalan, képzetlen, könnyen befolyásolható felnőttek lesznek. Nem az újításokért, hanem a futószalagos munkáért felelnek majd. Nem lesz belőlük művész vagy feltaláló, nem forradalmasítják a magyar politikát, sajtót, szolgáltatóipart. Frusztrált, engedelmességre szoktatott robotokká nőnek.

Tudom, hogy kényelmesebb az ilyenekkel dolgozni, csak épp ezzel nyírjátok ki Magyarország jövőjét.

Ceglédi Zoltán

koyv.jpg
 
Nézd meg interneten, vagy ha van kábelszolgáltatód és ott létezik visszanéző program akkor akár 3-4 nap múlva is vissza tudod nézni a filmeket és átpörgeted a reklámokat.
probaltam de azt mondtak hogy az internet be kell dugni a tvboxba az meg a lakas mas reszen van vifin meg nem megy
 
*
Ez igaz. Az emberek sokat informálódnak, olvasnak a monitoron, okos telefonjuk kijelzőjén. Szinte már idejük sem marad, de mégsem tájékozatlanok. Minden infó azonnal az ölükbe hullik. Ezek tények.
Az is tény, hogy ismertem olyan asszonyt, aki - ezt szó szerint vedd! - színek szerint választotta a könyveket a szekrényének a könyves polcára. Igaz, ez még a 60-as évek végén, 70-es évek elején volt.
Nálunk nagyon sok könyv volt és van is. A könyv olvasásának is megvan a maga szertartása, van aki megteheti, van aki pedig nem. Ezért soha senkit nem szólok meg. Én szerettem olvasni, vannak kedvenc könyveim, amit többször is olvastam. A cselekményét tudtam, de mindig találtam benne új meg új szófordulatot. Mindkét szememet megműtötték glaukómával. A műtét csoda jól sikerült, tény. Sokat vagyok a neten, itt éppen eleget olvasok, kímélnem kell a szemeimet. Ezért aztán rákattantam a hangos könyvekre. Igényem és lehetőségem van rá. No meg időm is.
De még mindezek ellenére, időnként elkap a vágy, leemelek egy-egy könyvet, bekucorodom a fotelba és olvasok. Azt nem lehet elmondani, hogy milyen érzés az, amikor egy-egy olyan mondatot találok, vagy leírást, amit vagy elfelejtettem, vagy "átugrottam" előző olvasatamkor.
Mint ahogyan az újság zizegése, a nyomda illat is hiányzik.
Úgy, mint a dohányosnak a "szertartás", ahogyan rágyújt a cigarettájára.
Ezt Te érted, de sajnos sokan vannak, akik nem.
ez azer van mer ha olvasol konyvet akkor elkepzeled ami ott van es te mast latsz belole mint pl en vagy mas
a tvbe meg mindenki ugyanazt latja meg
 
ahhoz hogy valaki okos legyen sok mindent meg kell tanulnia
A tananyagot meg kell tanulni, ez evidens. Gond a bekezdésbeli felsorolással van. Tizenéves gyerek ezt na csinálja, azt ne csinálja, amazt ne csinálja, stb, stb. Amelyik ilyen minta gyerek, az nem gyerek. Akinek ilyen kell, az vegyen magának egy robotot, az az előírásnak megfelelően működik. Ha pl. netán mégis tátott szájjal ásít, csak ki kell cserélni egy IC-t és hiba elhárítva. De továbbra is gép marad. Vagy gépesen működő ember. Gondolat, érzelem nélkül.
Az az előírás annyit se ér, mint a papír, amire írták. Miből gondolják az "okosok", h a gyerek majd mindig engedelmeskedik? Hisz' a felnőtt is úton-útfélen megszeg egy csomó szabályt. Szabálytalanul megy át az úton, gyorsan hajt, bliccel, kamu indokkal lóg a munkából, és még sorolni lehetne.
Ésszerű határok közt engedni kell a gyereket. Ha mindent előírnak, sose fog kibontakozni.

Bár zord a harc, megéri a világ,
Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.
(Ady Endre)
 
en voltam katona es volt aki nem ismerte a rendes wct
erre azt lehet mondani hogy ne azal toltsunk idot hogy awc hasznalatat tanitsuk felnot embereknek de van akinek kellett mer osszeronditotta mindig

Gondolom, nem a közelmúltban voltál katona, ahogyan Georgina Bojana öccse sem. A szomorú helyzet, hogy ma is vannak emberek, akiknek tanítani kell a wc használatát.
 
A tananyagot meg kell tanulni, ez evidens. Gond a bekezdésbeli felsorolással van. Tizenéves gyerek ezt na csinálja, azt ne csinálja, amazt ne csinálja, stb, stb. Amelyik ilyen minta gyerek, az nem gyerek. Akinek ilyen kell, az vegyen magának egy robotot, az az előírásnak megfelelően működik. Ha pl. netán mégis tátott szájjal ásít, csak ki kell cserélni egy IC-t és hiba elhárítva. De továbbra is gép marad. Vagy gépesen működő ember. Gondolat, érzelem nélkül.
Az az előírás annyit se ér, mint a papír, amire írták. Miből gondolják az "okosok", h a gyerek majd mindig engedelmeskedik? Hisz' a felnőtt is úton-útfélen megszeg egy csomó szabályt. Szabálytalanul megy át az úton, gyorsan hajt, bliccel, kamu indokkal lóg a munkából, és még sorolni lehetne.
Ésszerű határok közt engedni kell a gyereket. Ha mindent előírnak, sose fog kibontakozni.

Bár zord a harc, megéri a világ,
Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.
(Ady Endre)
de attol meg el lehet neki mondani hogy mi a jo
a felnot is megszeg szabalyokat de neki akkor is tudnia kell mik a szabalyok
 
A tananyagot meg kell tanulni, ez evidens. Gond a bekezdésbeli felsorolással van. Tizenéves gyerek ezt na csinálja, azt ne csinálja, amazt ne csinálja, stb, stb. Amelyik ilyen minta gyerek, az nem gyerek. Akinek ilyen kell, az vegyen magának egy robotot, az az előírásnak megfelelően működik. Ha pl. netán mégis tátott szájjal ásít, csak ki kell cserélni egy IC-t és hiba elhárítva. De továbbra is gép marad. Vagy gépesen működő ember. Gondolat, érzelem nélkül.
Az az előírás annyit se ér, mint a papír, amire írták. Miből gondolják az "okosok", h a gyerek majd mindig engedelmeskedik? Hisz' a felnőtt is úton-útfélen megszeg egy csomó szabályt. Szabálytalanul megy át az úton, gyorsan hajt, bliccel, kamu indokkal lóg a munkából, és még sorolni lehetne.
Ésszerű határok közt engedni kell a gyereket. Ha mindent előírnak, sose fog kibontakozni.

Bár zord a harc, megéri a világ,
Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.
(Ady Endre)
*
No ez a beírásod nagyon tetszett! Köszönöm. Megérdemeljük, hogy ezt a videót megnézzük és meg is hallgassuk :)
 
Likeoltam a posztodat, de hozzá fűznék pár gondolatot.
A válások nagy számához szerintem az is hozzájárul erősen, hogy az emberekben egyre kevésbé van meg a hajlam az alkalmazkodásra és az empátiára....pedig ezek nélkül semmilyen kapcsolat, pláne párkapcsolat nem lehet sikeres.

Igen valóban, a negatív példa is jó motiváció, bár ehhez kell egy stabil belső váz, hogy felülemelkedj a tapasztatakon. Sajnos azonban sokan követik a hozott példát és ez nem függ iskolázottságtól, társadalmi helyzettől.

Nem érzem elfogadható hivatkozási alapnak a gyerekkel való nem megfelelő törődésre a létfenntartási küzdelmet. Az én szüleim még szombaton is dolgoztak, mégis volt idejük rám. Délután ahogy mindnyájan haza kerültünk, rólam szólt a dolog - lecke - vacsora - lefekvés - mese.... és a mamám utána mosott, vasalt, intézte amit kellett, beszélték meg a felnőtt dolgokat.... vasárnap délután pedig pl. játszottunk együtt, kirándultunk, stb.. Hidd el, az ötvenes évek végén, hatvanas évek elején sem volt piskóta előteremteni a betevőt.
Itt csatolok vissza egy korábbi posztomra a fiatal szülők személyes igényeivel kapcsolatban.
Teljesen egyetértek veled. Én sem mentségként, hanem egyfajta magyarázatként említettem a létfentartást.
 
Szerinted a családok széthullásának semmi köze nincs ahhoz, amilyenek a mai gyerekek?
De. Én a mostani és a korábbi válások számának összehasonlításával nem értek egyett és az ebből levont következtetésedre. Te arra alapoztad a hozzászólásodat, hogy most sokkal több a válás és emiatt olyanok a gyerekek amilyenek. Ha régebben nem az lett volna, hogy mit szól hozzá a család, a szomszéd, a párt, az egyház (kinek mi volt a fontos), akkor az előző generációkban is hasonló lehetett volna a válások száma.
 

2013-ban Magyarországon az élve születések 46,2 százaléka történt házasságon kívül. Ez az arány jelenleg kismértékben haladja meg az EU-átlagot, ugyanakkor jelentős növekedést jelez: 1989-ben az anyák még csupán 12,4 százaléka volt nem házas családi állapotú gyermeke születésekor.
http://demografia.hu/hu/tudastar/fogalomtar/68-hazassagon-kivuli-szuletesek-aranya

Korábban is volt a gyermekeiket egyedül nevelő anya, I.és II. háborús hadiárvák stb.
A nagylány a gyerekekkel volt, az anya dolgozott, akár több helyen is.
Sok a válás a házasoknál is, de nélküle, sokan csak elsétálnak. Az ilyen családokból felnőtt gyermek, jó Apa Anya lehet?
 
De. Én a mostani és a korábbi válások számának összehasonlításával nem értek egyett és az ebből levont következtetésedre. Te arra alapoztad a hozzászólásodat, hogy most sokkal több a válás és emiatt olyanok a gyerekek amilyenek. Ha régebben nem az lett volna, hogy mit szól hozzá a család, a szomszéd, a párt, az egyház (kinek mi volt a fontos), akkor az előző generációkban is hasonló lehetett volna a válások száma.
*
Igen, igen, a régvolt időkben a házaspárok többnyire együtt maradtak. Látszólag. De igazából az apuka a szeretőjéhez rohant munkája után, s utána ért haza fáradtan, amit a feleség tudomásul is vett. Nem szólt, kiszolgáltatott helyzetben volt. Meg különben is, a feleségnek nagy a köténye, s el kellett takarnia a bajokat. Mások sem éltek másként, mondták oly sokan. Később aztán valahogy mégis, a párok össze csiszolódtak az évek alatt, ahogyan megöregedtek.
Volt, hogy a fiatalkori botlások elfelejtődtek, de az is, hogy légüres tér maradt a házaspárok között.
A gyerekek pedig hiába hitték azt, a felnőttek, hogy semmit nem vesznek észre, nem így volt. Szenvedtek attól, hogy felül mosoly, alatta pedig a hidegség és a halk bántás. Ez sem az igazi. Manapság könnyebben válnak. Nem, nem vagyok a válás híve, pedig én magam is gyakoroltam. Az okosak azt tanácsolják, hogy még a legrosszabb házasságot is menteni kell. Hogyan? Ezt viszont kevesen tudják. A bárhogyan nem válasz erre. Tény viszont, hogy ismertem olyan párokat, akik toleránsak voltak és tudtak megbocsátani. A szerelem elmúlik, mondják, s helyette KELL jönnie a szeretetnek. S, ha nem jön? Van aki borít, van aki vár, s közben elszaladnak felette az évek.
Okosnak, ügyesnek lenni, ebben a témában nem lehet. Legfeljebb meg kell tanulnunk a borotva éleken nem táncolni, de egyensúlyozni, de jól. Van akiknek sikerül, többeknek nem.
Van olyan feleség, aki a mániákus takarításba menekül, van aki a gyerekeit nem hagyja felnőni, kibontakozni, mert rájuk telepszik. Ezek nagyon rossz példák. A harmóniára törekvés lenne a jó, de ez viszont ritkán sikerül, pedig nagyon akarjuk, szinte mindnyájan.
S, közben a gyerekeink felnőnek, s vagy ezt, vagy azt látják. Vagy követnek, vagy pálcát törnek.
Egy mondat az igaz, nehéz felnőttnek lenni, de gyereknek sem könnyü. Ugye, ugye, csupa ellentmondás az, amit leírtam. Hát kérem, ilyen az ÉLET. A nagybetűs ÉLET.
 
Atapata
Miert ne lehetne jo anya, vagy apa?
Az en szuleim is elvaltak par honapos koromba, anyam nevelt fel es igazan jo es normalis gyerekkorom volt. Mentes a balhektol vitaktol.
Amitol en szenvedtem ,hogy allandoan egyedul voltam, csak az iskola idoszak volt hogy baratoknokkel jatszhattam.
Sajnos en is elvaltam bar nem igy terveztem de igy alakult, azt hiszem mindent megtettem, lagalabbis a gyerekekim is allitjak hogy jo anya legyek.
Az biztos ok mar ovatosabbak, mert allittjak nem egy konnyu elet egyedul helytallni.
 
Utoljára módosítva:
Miert ne lehetne jo anya, vagy apa?
Az en szuleim is elvaltak par honapos koromba, anyam nevelt fel es igazan jo es normalis gyerekkorom volt. Mentes a balhektol vitaktol.
Amitol en szenvedtem ,hogy allandoan egyedul voltam, csak az iskola idoszak volt hogy baratoknokkel jathattam.
Sajnos en is elvaltam bar nem igy terveztem de igy alakult, azt hiszem mindent megtettem, lagalabbis a gyerekekim is allitjak hogy jo anya legyek.
Az biztos ok mar ovatosabbak, mert alttak nem egy konnyu elet egyedul helytallni.
*
Egy pillanat tört része alatt sem állítottam azt, hogy elváltan nem lehetünk jó és tökéletes apák vagy anyák. Az elvitathatatlan, hogy óriási felelősség és a fáradtságról nem is szólva. Amikor egyik kezünkkel símogatni, szeretni kell, de a másik kezünket fel kell emelni az intésre! Hogy nana! Eddig és ne tovább. Nem verésre gondoltam. Szigorúságra, ennek vagy annak a dolognak a megkövetelesére. Irdatlan nehéz. Onnan és azért tudom, mert gyakoroltam.
A gyerekek általában két felnőtt emberre vannak kitalálva.
Az egyedül maradt felnőttnek hatalmas feladatai vannak, amíg az aki elment, mindezekből kimarad. Ő rá csak a hétvégi mosolygás és az öröm marad, meg az engedékenység. Ami érthető is, hiszen nem lehet azt, hogy alig találkozik (többnyire) a gyerekével, s akkor kérdezzen erre meg arra, akkor mondja el az aktuális hegyibeszédeit. Ezek a dolgok érthetőek, csak nehéz helytállni, piszok nehéz. S, akkor még a munkahelyről nem is énekeltem. Mert ott is teljesíteni kell, többnyire nem tolerálják azt, ha otthon fizetett nörsz maradt a beteg gyerekünkkel, mert nekünk nincs lehetőség arra, hogy otthon maradjunk. Tudom, csináltam. Az igazság az, hogy ezek nem komoly betegségek voltak, mert akkor ha leégett volna a munkahelyem, akkor is rohantam volna haza. De a kisebb gyerekbetegségek is megráztak, hogy nem tudtam otthon maradni. S, ezzel minden egyedülálló édesanya így van. Megszenvedi ezeket a helyzeteket.
Egy kívülről jó és látszat házasságban élő szülőknek a gyerekeik sem élnek jól.
Olyan jó lenne, de ez álom, ha mindenki boldog le(het)ne és lenne is. Egy életen keresztül...
 
persze mer nezzetek meg jobban mi is van
mar ot kezdodik hogy sokaknak nem kel csalad mer az kototseg csak a szorakozas a fontos
ha meg gyereked van akkor meg sokkal keveseb a penz nem jut szorakozasra
ha meg becsuszik egy gyerek akkormeg nem torodnek vele mer nevelje az iskola meg vesznek neki egy szamitogepet hogy jatszon azzal ne zavarja oket

aztan a tv is milyen
vannak a valosagsok ahol mindenfele bunko embert mutogatnak akik itt lesznek hiresek es utana is sokszor szerepelnek a tvbe ok lesznek a peldakepek
meg az ejjelnappal budapest arrol is azt hiszik hogy az a valosag amikor mindenki mindenkivel szekszel mer ez a meno dolog
este tizig semmi jo musor nincs sose akkor meg le kell fektetni a gyereket ha meg megnezi a jobb musorokat akkor meg nem figyel az iskolaba

Mondasz valamit....
 
Mondasz valamit....
*
Így igaz. A rossz példa ragadós. No meg a bíróság, a válás is pénzbe kerül. Így többen úgy gondolják, megspórolják a +költségeket. A Hold fényénél nősülnek és a Nap világosságánál lépnek. Mármint lelépnek, de örökre. Vagy vissza- visszatérőben, esetleg egy férfi több hölgyet is látogat, felváltva. Újfajta hárem. No igen, de u.ezt fordítva is láttam, akkor egy nőnek, egyszerre 3 kapcsolata volt. Hiába, változnak az idők, csak győzzük kapkodni a fejünket, hogy még mit élünk meg. Sajnos kevesen vannak, akik így, együtt élik meg az idős kort. Mondhatnám, írhatnám azt, hogy egy igaz és szerető párkapcsolat többet ér egy lottó ötösnél! S, mondom, vallom, sőt le is írom ezt.
5.jpg
 

Hírdetőink

kmtv.ca

kmtv.ca

Friss profil üzenetek

livian wrote on bnrn's profile.
Szia. Csak így ismeretlenül is szeretném megköszönni neked a Sutherland könyvek fordítását, nagyon nagy örömet okoztál a fiamnak. Hétről-hétre várta a fordításodat, napi szinten érdeklődött mindig, hogy van-e új rész. Kicsit szomorú, hogy több rész ebből a sorozatból már nem lesz.
Esetleg megkérdezhetem, tervezel hasonló sorozatot még? Olvashat még tőled fantasy fordítást?

Köszönettel: Livian
beamix wrote on Ajuda67's profile.
Szia,bocs de csak most csatlakoztam,hogyan tudok hozzájutni a fordításaidhoz ? Főképp a Kárpátok vampirjai sorozat 36,37.reszei érdekelnek. Előre is köszönöm az útbaigazítást
Hi! Does anyone here have the easy deutsch books by Jan richter in English?
hanna322 wrote on pöttyösdoboz's profile.
Szia! Érdeklődni szeretnék, hogy az Okosodj mozogva DVD anyagát el tudnád-e küldeni? Sajnos a data linkek már nem működnek. Nagyon köszönöm előre is a segítségedet! Üdv.: hanna322
katuskatus wrote on adabigel's profile.
Szia kedves Abigél! Neked sikerült letölteni Az egészség piramisa c. könyvet? Ha igen, elküldenéd nekem? Szép napot kívánok!

Statisztikák

Témák
38,135
Üzenet
4,802,990
Tagok
615,777
Legújabb tagunk
eugéplev
Oldal tetejére