Faludi Ferenc
Tündérkert
1.
Mély álmambul felserkentem,
A hajnal már felpirult,
Egy virágas kertnek mentem,
A harmattal megújult.
2.
Láttam, miként bontogatja
Az éj setét sátorát.
Luna asszony mint oszlatja
A csillagok táborát.
3.
Csudát mondok. A virágok,
Flora szines magzati,
Vetemények, gyümölcs-ágok,
Pomonának rajzati.
4.
Nyájaskodtak és tréfáltak,
Minden falat megörült,
Ugrándoztak, lejtőt jártak,
Mig a zephyr-szél fütyült.
5.
A nárcissus hyacinttal,
Ruta, kapor, pipacs, mák,
Majorán a rozmarinnal
Bársonyvirág, violák
6.
Egymás derekába kapnak,
Megforgatják társakat:
A többinek példát adnak,
Kik kémélik talpakat.
7.
A gyöngyvirág alig kezdi,
Máris a tüskébe hág,
Sebbe esvén, el is végzi,
Szánja sok virágos ág.
8.
A napvirág jön utána,
Fejet hajtván, előlép,
Hogy páratlan, igen bántja,
Tiszteli az egész nép.
9.
Liliom is nagy csendesen
Hozza mosdott fiait,
Merevenen, de rendessen
Rakogatja inait.
10.
A rózsa még most öltözik
Fitogtatja kebelét,
Festő fűvel még kendőzik,
Csinosgatja levelét.
11.
Fut a szegfü, mert érkezik,
Félti tarka homlokát,
Most is arrul emlékezik,
Hogy megszurta oldalát.
12.
Nyomában a bokros puszpán,
Ingatja zöld ágait,
Sok szinben jön a tulipán,
Nézik gyönge tagjait.
13.
Egy szép virág a kökörcsén,
Néha hires gyermek vólt,
Elájulván, el is esvén
A lejtő közt majd meghólt.
14.
Eztet Venus elragadta,
Csak ő tudja, hová lett,
Talán orvosának adta,
Egyszer már feléledett.
15.
Csengővirág van nyomában,
Késéri a százszorszép,
Rendes egy pár ő magában,
Flora előtt kedves kép.
16.
Ezek térdet, fejet hajtván,
Megtisztelik párjakat:
Mosologva kezet adván
Cifrán rakják lábakat.
17.
Tüskebokor az egressel
Nagy nehezen táncra kélt,
Távul jártak két lépéssel,
Egyik a másiktul félt.
18.
Egyszer-kétszer ölbe kapván
Megvérezték magokat,
Az útifű tapogatván
Meggyógyittá azokat.
19.
A kalapos gomba magán
Vezet sok pór sereget,
Forgolódik virgonc talpán,
Hippet, hoppot emleget.
20.
Répa, retek csingolódnak,
Tök és dinnye hasán jár,
Az ugorkák forgolódnak,
Kiki mohón lejtőt vár.
21.
Menta, Pluto szolgálója,
Nyughatatlan rossz leány,
Mindenkinek udvarlója,
A borsókra fittyet hány.
22.
Nem türhetik, poznájakkal
Ide-oda kergetik,
Lövöldözik zöld magokkal,
Ezt a babok nevetik.
23.
A káposzták otthon hagyták
Redős nagy szoknyájokat
És fejenként elosztották
Jó friss táncra magokat.
24.
De keveset mulathattak,
Rút forgószél indula,
A többivel elszaladtak, -
Csak álom volt, elmula.
