Túrmezei Erzsébet: Miért?
Kenyérnek jöttél éhező világba,
Világosságnak sötét éjszakába,
Fényes hajnalnak, örök ragyogásnak,
Vak zűrzavarba bizonyos tanácsnak.
Jöttél útnak, igazságnak, életnek…
S kicsiny gyermekként jászolba
fektettek, Jézus, Jézus!
Miért sínylődnénk hát éhezve szegényen?
Miért tévelyegnénk világtalan éjben,
tanácstalanul és halálra vártan
és úttalanul a hazug világban,
amikor Benned mindent megnyerhetünk.
Kis jászolod elé odatérdelhetünk,
Jézus, Jézus!
Kenyérnek jöttél éhező világba,
Világosságnak sötét éjszakába,
Fényes hajnalnak, örök ragyogásnak,
Vak zűrzavarba bizonyos tanácsnak.
Jöttél útnak, igazságnak, életnek…
S kicsiny gyermekként jászolba
fektettek, Jézus, Jézus!
Miért sínylődnénk hát éhezve szegényen?
Miért tévelyegnénk világtalan éjben,
tanácstalanul és halálra vártan
és úttalanul a hazug világban,
amikor Benned mindent megnyerhetünk.
Kis jászolod elé odatérdelhetünk,
Jézus, Jézus!