A változásról alkotott nézőpontod (sok más tudattal együtt) nem biztos, hogy egyezik az igazi valóság mibenlétével. Egyszerűen csak nem akarsz tudomást venni róla. Te döntöd el, csakis Te egyedül, hogy hogy éled meg a létezést.
Ez ebben a formában egy abszolút helytelenítés ami oda vissza hat.
Ha ezt mondod azzal kijelented hogy bármit látunk bármit hiszünk, bármit érzünk, bármelyik úton haladunk és bármit is teszünk az csak a saját elménk és vágyaink játéka. Csupa illúzió amibe mi csak olyanok vagyunk mint a fáról levert levél amit ide oda dobál a szél.
Ezzel nem csak az lehetséges hogy én gondolom rosszul a dolgot hanem az is hogy te is. Hiszem hogy ez nem igaz.
Ez káosz és őrület ahol minden értékrend a saját valóságát teremti meg. Ez egy olyan világ amiben mások gyötrése és kínzása épp úgy lehet jó mint segíteni vagy biztatni őket.
A mi világunk nem ilyen. Aki ilyennek éli meg az elvesztette a fonalat, a célt ahova indult.
Igyekszel megtartani egy konstans, viszonylag állandó fizikai és szubjektív Ént, hogy fenntarts egy viszonylag konstans, viszonylag állandó környezetet. A helyzeted tehát megköveteli, hogy az ilyen változásokról ne végy tudomást. Pedig pontosan azok a változások, amelyekkel nem vagy hajlandó foglalkozni, azok segítenének felismerni a valóság igazi mivoltát, az egyéni szubjektivitást és a fizikai környezetet, amely látszólag körülvesz.A személyiség, még az is, amit ismertek belőle, állandóan változik, és nem is mindig úgy, ahogy elvárjátok tőle - sőt, tulajdonképpen többnyire kiszámíthatatlanul. Csökönyösen
ragaszkodtok ahhoz, hogy a saját viselkedésetekben fellelhető hasonlóságokra koncentráljatok; ezekre építitek fel az elméletet, amely szerint az Én viselkedésminták alapján működik, holott ezeket a mintákat ti ruháztátok rá. Ezek a minták akadályozzák meg, hogy olyannak lássátok az Ént, amilyen valójában. Következésképp ezt a torz nézőpontot kényszerítitek rá a lélek valóságáról alkotott fogalmaitokra is. A lélekről tehát ugyanazon
téves fogalmakban gondolkodtok, mint amelyeket a halandó Énnel kapcsolatban is használtok.
Ezt ebben a formában nem feltétlen tartom igaznak. Sőt talán inkább úgy fogalmaznék hogy teljesen igaz, de én teljesen máshogy is értelmezném.
A változásokkal tisztában lenni nem jelent egyet azonosulni a változásokkal. Ha nem tudsz róluk öntudatlan vagy, azonban ha azonosítod magad velük úgy egyben meg is fosztod magad a konstans értékrendtől amit az élet követ.
Egyszerű példa amit sokat hangoztatok.
Ha a szeretted fejéhez pisztolyt tartanak és azt kérik add át a tárcád cserében az életéért megteszed. Nincs választásod.
A te értelmezésed szerint azonban a változás, a döntés lehetősége végtelen és ebben rejlik az egyén teljes valója.
Ezek szerint megteheted hogy lelöveted a kedvesed egy tárcáért.
Itt pedig egy pici homokszem szorul a fogas kerekek közé:
A teljes döntés szabadság, a teljes szabadság csak az őrülteknek adatik meg akik teljesen szabadok mert nem köti őket semmi, sem a tulajdon érzelmeik sem etika, sem jó vagy rossz.
A totális szabadság. Totális érdektelenség. Totális ego.
Nem érint meg mások sorsa vagy tetteid helyessége, az egyedüli következmények amikkel számolsz azok amik kizárólag rád vannak hatással.
Pedig még a halandó Én is sokkal csodálatosabb, varázslatosabb, mint ahogyan érzékelitek, és sokkal több képességgel rendelkezik, mint gondolnátok. Egyelőre még a halandó Énnel kapcsolatban sem értitek az érzékelés igazi mivoltát, a lélek érzékelését így aligha érthetitek meg. Mert a lélek mindenekelőtt érzékel és teremt. Ne feledd: most is lélek vagy.
Fizikai tested is bizonyos formát öltött energiamező. Ha valaki megkérdezi a nevedet, az ajkad kimondja - ám a név nem tartozik a szótagokat kimondó ajkak atomjaihoz és molekuláihoz. A név csak a ti számotokra mond valamit. Nem tudsz a testedben rámutatni az identitásodra. Ha végig tudnál utazni a testeden, nem találnád meg azt a helyet, ahol identitásod lakik, mégis azt mondod: "Ez az én testem" és "Ez az én nevem".
Ha még te magad sem vagy képes önmagadat a testeden belül megtalálni, akkor hol az identitás, amely a sejteket és a szerveket a sajátjainak tartja? Identitásodnak nyilvánvalóan van valami köze a testedhez, hiszen minden nehézség nélkül meg tudod
különböztetni a testedet valaki másétól, és könnyen különbséget tudsz tenni önmagad és mondjuk a szék között, amelyen ülsz.
A lélek identitását nagyobb léptékben ugyanebből a nézőpontból lehet áttekinteni. Az identitás tudja, hogy kicsoda, ráadásul sokkal biztosabban tudja, mint a fizikai tested a maga identitását. De mégis: hol található az elektromágneses energiamezőn belül a lélek identitása?
Újrateremti önmaga összes többi részét, és megadja nekik az identitást, ami egy a tiéddel.
És ha megkérdeznéd tőle: "Ki vagy te?" egyszerűen azt felelné: "Én én vagyok" - és ezt helyetted is mondaná.
A pszichológia fogalmai szerint, ahogy ti ismeritek, a lélek elsődleges, felsőbbrendű identitás, amely önmagában sok más egyéni tudat Gestaltja - egy határtalan Én, amely sokféle
módon és formában képes kifejezni magát, mégis megőrzi "én vagyok-ságát", még akkor is, ha közben tudja, hogy ez az én vagyok-ság része egy másik én vagyok-ságnak. Biztos vagyok
benne, hogy ez most felfoghatatlan a számotokra, mégis tény, hogy ez az én vagyok-ság megmarad akkor is, ha közben, képletesen szólva, összeolvad más energiamezőkkel, vagy
keresztülutazik rajtuk. Más szóval: a lelkek vagy entitások között állandó adok-kapok zajlik, a fejlődés és tágulás lehetőségei határtalanok. A lélek, ismétlem, nem zárt rendszer."
Erre nem igazán tudok mit mondani.
Azonban ha már a mezők felé toltuk el a tulajdonképpeni mibenvalónkat akkor azzal is tisztában kell lenni hogy mindenki számára lehetséges a ráhangolódás más energia/mágneses mezőkre és ezáltal a velük való egyé válásra.
Megmondom őszintén számomra ez sok ellentmondással jár és nem hiszem hogy azért mert három dimenzióban vagy valami hasonlóban gondolkodnék. Az ének tömörülése disszonancia, egy zaj amiből nem hallatszanak ki az egyes hangok.
Számomra kétséges hogy hogyan lehetne úgy beszélni egyé válásról hogy eközben minden és mindenki megőrzi az eredeti formáját/felépítését. Hol van abban az "egy"?
Legutóbb amikor ehhez hasonló módon érveltem azt mondtad seth hogy túlzottan anyaghoz ragadt a gondolkodás módom. Ugyanakkor itt olyan ellentétek feszülnek amelyek a matéria elhagyásával sem oldódnak meg.
Lehet hogy nincs test, lehet hogy az akarat és a fejlődés/tágulás potenciálja végtelen de minden egyes "mező" egyedi tulajdonságokkal bír. Ha ezeket össze vegyítjük akkor valami olyasmit kapunk mintha a világ összes zenei műfajából egyszerre játszanánk le egy számot.
Mindegy hogy hol de az elméleted valahol az enyémbe torkollik.
Ha ez a sok tudat egyé akar válni akkor azt vagy úgy teszik hogy feladják az ön-ön tulajdonságaikat létrehozva ezáltal egy újat, vagy pedig mindegyikőjüknek az akarata egy irányba kell hogy mutasson és ezért ennek az egy "célnak" a hatása alatt elnyomódnak azok a különbségek amelyek egyébként a különbségeket adja köztük.
Összességében én úgy érzem hogy nem a túlzott materializmus beszél belőlem amikor úgy gondolom hogy "a" nem egyenlő "b"-vel.
