Ezt te most komolyan gondolod?
Minden az egyensúlyra törekszik és nem a változásra.
Ha az egyensúly fent áll akkor semmilyen élőlény nem fogja azt pusztán unalomból felrúgni.
Ez pszichológiailag épp úgy igaz mint biológiailag.
Egyetlen egy állat sem fog kilépni a csordából mert változásra van szüksége épp ahogy egyetlen egy állat sem fogja otthagyni azt a területet amin biztosítva vannak az életfeltételei csak azért mert már unja.
Evolúciós fejlődés sem fog bekövetkezni ha nincs külső kényszerítő erő.
Ha ez nem így lenne akkor minden élőlény szana-széjjel mutálódna és egyetlen utódjuk sem hasonlítana a szüleikre.
A változás kényszer kérdése. Te sem változol addig amíg nem érzed úgy hogy valami nem stimmel az életedben és ezért változtatnod kell rajta, ergo pontosan addig nem változtatsz amíg nem lép fel benned valamilyen feszültség ami a változásra kényszerít.
Még ebben az esetben is számít a feszültség mértéke, hiszen az élőlények flexibilisek, alkalmazkodnak az új szituációkhoz és megtagadják az addigi rend felrúgását.
A változásról alkotott nézőpontod (sok más tudattal együtt) nem biztos, hogy egyezik az igazi valóság mibenlétével. Egyszerűen csak nem akarsz tudomást venni róla. Te döntöd el, csakis Te egyedül, hogy hogy éled meg a létezést.
Először is a kiindulópont legyen önmagunk :
"A testben az atomok és a molekulák folyamatosan meghalnak és kicserélődnek. A hormonok állandó mozgásban,
változásban vannak. A bőr, a sejtek elektromágneses paraméterei szakadatlanul módosulnak, mozognak, olykor ellenkező előjelűvé
változnak. A tested fizikai anyaga ebben a pillanatban sok fontos szempontból különbözik az egy perccel ezelőttitől. Ha ugyanolyan folyamatossággal érzékelnéd a testedben végbemenő, állandó
változást, mint ahogy a látszólagos állandóságát kíséred figyelemmel, elámulnál, hogy valaha is többé-kevésbé állandó, többé-kevésbé összefüggő entitásnak láttad a testet. Még szubjektíven is egy viszonylag stabil, viszonylag állandó tudatos Én ideájára állítod a fókuszt, ilyen ideát teremtesz. Azokat a fogalmakat, gondolatokat, szokásokat hangsúlyozod, amelyekre a
"mostani" életedből emlékszel; nem veszel tudomást azokról, amelyek valaha "jellemzőek" voltak, de mostanra eltűntek - nem gondolsz arra, hogy a gondolatokat nem tudod megtartani.
Egy perccel ezelőtti gondolataid - a ti fogalmaitok szerint - szertefoszlottak már.
Igyekszel megtartani egy konstans, viszonylag állandó fizikai és szubjektív Ént, hogy fenntarts egy viszonylag konstans, viszonylag állandó környezetet. A helyzeted tehát megköveteli, hogy az ilyen változásokról ne végy tudomást. Pedig pontosan azok a változások, amelyekkel nem vagy hajlandó foglalkozni, azok segítenének felismerni a valóság igazi mivoltát, az egyéni szubjektivitást és a fizikai környezetet, amely látszólag körülvesz.A személyiség, még az is, amit ismertek belőle, állandóan változik, és nem is mindig úgy, ahogy elvárjátok tőle - sőt, tulajdonképpen többnyire kiszámíthatatlanul. Csökönyösen
ragaszkodtok ahhoz, hogy a saját viselkedésetekben fellelhető hasonlóságokra koncentráljatok; ezekre építitek fel az elméletet, amely szerint az Én viselkedésminták alapján működik, holott ezeket a mintákat ti ruháztátok rá. Ezek a minták akadályozzák meg, hogy olyannak lássátok az Ént, amilyen valójában. Következésképp ezt a torz nézőpontot kényszerítitek rá a lélek valóságáról alkotott fogalmaitokra is. A lélekről tehát ugyanazon
téves fogalmakban gondolkodtok, mint amelyeket a halandó Énnel kapcsolatban is használtok.
Pedig még a halandó Én is sokkal csodálatosabb, varázslatosabb, mint ahogyan érzékelitek, és sokkal több képességgel rendelkezik, mint gondolnátok. Egyelőre még a halandó Énnel kapcsolatban sem értitek az érzékelés igazi mivoltát, a lélek érzékelését így aligha érthetitek meg. Mert a lélek mindenekelőtt érzékel és teremt. Ne feledd: most is lélek vagy.
Fizikai tested is bizonyos formát öltött energiamező. Ha valaki megkérdezi a nevedet, az ajkad kimondja - ám a név nem tartozik a szótagokat kimondó ajkak atomjaihoz és molekuláihoz. A név csak a ti számotokra mond valamit. Nem tudsz a testedben rámutatni az identitásodra. Ha végig tudnál utazni a testeden, nem találnád meg azt a helyet, ahol identitásod lakik, mégis azt mondod: "Ez az én testem" és "Ez az én nevem".
Ha még te magad sem vagy képes önmagadat a testeden belül megtalálni, akkor hol az identitás, amely a sejteket és a szerveket a sajátjainak tartja? Identitásodnak nyilvánvalóan van valami köze a testedhez, hiszen minden nehézség nélkül meg tudod
különböztetni a testedet valaki másétól, és könnyen különbséget tudsz tenni önmagad és mondjuk a szék között, amelyen ülsz.
A lélek identitását nagyobb léptékben ugyanebből a nézőpontból lehet áttekinteni. Az identitás tudja, hogy kicsoda, ráadásul sokkal biztosabban tudja, mint a fizikai tested a maga identitását. De mégis: hol található az elektromágneses energiamezőn belül a lélek identitása?
Újrateremti önmaga összes többi részét, és megadja nekik az identitást, ami egy a tiéddel.
És ha megkérdeznéd tőle: "Ki vagy te?" egyszerűen azt felelné: "Én én vagyok" - és ezt helyetted is mondaná.
A pszichológia fogalmai szerint, ahogy ti ismeritek, a lélek elsődleges, felsőbbrendű identitás, amely önmagában sok más egyéni tudat Gestaltja - egy határtalan Én, amely sokféle
módon és formában képes kifejezni magát, mégis megőrzi "én vagyok-ságát", még akkor is, ha közben tudja, hogy ez az én vagyok-ság része egy másik én vagyok-ságnak. Biztos vagyok
benne, hogy ez most felfoghatatlan a számotokra, mégis tény, hogy ez az én vagyok-ság megmarad akkor is, ha közben, képletesen szólva, összeolvad más energiamezőkkel, vagy
keresztülutazik rajtuk. Más szóval: a lelkek vagy entitások között állandó adok-kapok zajlik, a fejlődés és tágulás lehetőségei határtalanok. A lélek, ismétlem, nem zárt rendszer."
Hogy jön ez a topic témájához? Az alapok nélkül nehéz megérteni,mi zajlik most a világban, és a valószínűsíthető lehetségességek mellett miért látszik ez a végkifejlet.
