Emberi mentalitás

prominor írta:

Az hogy békében van az ember önmagával, az szerintem azt jelenti, elégedett az életével, a világgal, kézben tartja dolgait..
Ez olvasmányok, életvezetési tanácsok alapján nem következik be.. Hisz ha azt olvasom milyennek kell lennem , ehhez mit kell tennem , nem más mint egy más által épített "kép"-nek való megfelelés.. De miért kellene nekem másnak lennem, miért kellene azt gondolnom, hogy eddig életem hibás és ahhoz, hogy jó legyen változnom kell? Lehet, csak el kell gondolkozni dolgokon, s ahogy viszonyultunk edddig dolgokhoz, azokat a formákat kell átgondolni, de nem gyökeres váltásról van szó.. Ha az ember jól érzi magát akkor ép úgy él ahogy szeretne, sőt általában mindig szeretne.. S ez úgy 30 felett-től belülről jön, hisz ha mást nem is azt addigra pontosan tudjuk mi a jó nekünk...

Kattints a kibontásához...

Értem, mit akarsz ezzel mondani. Amire utalni akartam az önmagammal való békében élés tanulása alatt, az tulajdonképpen azt takarja, hogy eddigi cselekedeteimet, az életemet bizonyos fokig a másoknak való megfelelés irányította: otthoni, munkahelyi, elvárás: pl.: a szülőnek nem pofázunk vissza, a főnöknek mindig igaza van stb. Ez némiképp görcsössé tett, hiszen legbelül nem ilyen voltam.
Mostanában viszont nem érdekel, hogy kinek mi a véleménye rólam, a viselkedésem tükrözi a belsőmet (persze anyukámnak most sem pofázok vissza, de ha nem értek egyet vele, bátran vitába szállok vele).

cat34 írta:

Értem, mit akarsz ezzel mondani. Amire utalni akartam az önmagammal való békében élés tanulása alatt, az tulajdonképpen azt takarja, hogy eddigi cselekedeteimet, az életemet bizonyos fokig a másoknak való megfelelés irányította: otthoni, munkahelyi, elvárás: pl.: a szülőnek nem pofázunk vissza, a főnöknek mindig igaza van stb. Ez némiképp görcsössé tett, hiszen legbelül nem ilyen voltam.
Mostanában viszont nem érdekel, hogy kinek mi a véleménye rólam, a viselkedésem tükrözi a belsőmet (persze anyukámnak most sem pofázok vissza, de ha nem értek egyet vele, bátran vitába szállok vele).

Kattints a kibontásához...

Igen többé kevésbé erre gondoltam, meg arra is hogy mi se akarjuk a környezetünket megváltoztatni, a békéhez nemcsak a belső de a külső egyensúly is hozátartozik..

cat34 írta:

Értem, mit akarsz ezzel mondani. Amire utalni akartam az önmagammal való békében élés tanulása alatt, az tulajdonképpen azt takarja, hogy eddigi cselekedeteimet, az életemet bizonyos fokig a másoknak való megfelelés irányította: otthoni, munkahelyi, elvárás: pl.: a szülőnek nem pofázunk vissza, a főnöknek mindig igaza van stb. Ez némiképp görcsössé tett, hiszen legbelül nem ilyen voltam.
Mostanában viszont nem érdekel, hogy kinek mi a véleménye rólam, a viselkedésem tükrözi a belsőmet (persze anyukámnak most sem pofázok vissza, de ha nem értek egyet vele, bátran vitába szállok vele).

Kattints a kibontásához...

Ahhoz hogy békében legyél önmagaddal, először el kell fogadnod önmagadat olyannak, amilyen vagy. Majd erre kell a többit építeni.

A másik, először mindig önmagadnak kell megfelelned, aztán másoknak, különben elveszel a világban.

mikor vagyok jó,? te pl elmondod másoknak mikor jók hozzád?

nagyon keveset dicsérünk.. s nagyon ritkán jelzünk vissza .. mi jó nekünk... pedig emberi igény az alkalmazkodás egyik legszebb eszköze
...légy a mestere ...
s könnyebb lesz jónak lenned s tudhatod jó vagy e

egy kedves kérdés....mi az amit mondok vagy teszek amiből azt érzed h szeretlek...

Progressor írta:

Ahhoz hogy békében legyél önmagaddal, először el kell fogadnod önmagadat olyannak, amilyen vagy. Majd erre kell a többit építeni.

A másik, először mindig önmagadnak kell megfelelned, aztán másoknak, különben elveszel a világban.

Kattints a kibontásához...

Pont ez a legnehezebb: elfogadni önmagad olyannak, amilyen és ezt saját magammal kapcsolatban is tapasztaltam.

Az pedig, hogy előbb önmagamnak kell megfelelni, aztán másoknak - hát a nagy többség pont erre nem "kíváncsi". Jelenleg éppen emiatt a "viselkedésem" miatt van hideg háború a kolléganőmmel (aki régen barátnőm volt). Odáig fajult, hogy "elhagyom", átmegyek egy másik irodába. A többieknek pedig lesz min csámcsogni. Bár észrevették rajtam a változást, csak az marad meg bennük, hogy az állóvíz felpezsdül (mármint az állandó viták, veszekedések közöttünk). De már ez sem érdekel - én nyugodtabb leszek, a többi pedig le van tojva.

cat34 írta:

Pont ez a legnehezebb: elfogadni önmagad olyannak, amilyen és ezt saját magammal kapcsolatban is tapasztaltam.

Az pedig, hogy előbb önmagamnak kell megfelelni, aztán másoknak - hát a nagy többség pont erre nem "kíváncsi". Jelenleg éppen emiatt a "viselkedésem" miatt van hideg háború a kolléganőmmel (aki régen barátnőm volt). Odáig fajult, hogy "elhagyom", átmegyek egy másik irodába. A többieknek pedig lesz min csámcsogni. Bár észrevették rajtam a változást, csak az marad meg bennük, hogy az állóvíz felpezsdül (mármint az állandó viták, veszekedések közöttünk). De már ez sem érdekel - én nyugodtabb leszek, a többi pedig le van tojva.

Kattints a kibontásához...

cat34!

Ha megpróbálsz megértő lenni önmagaddal szemben, akkor egy idő után, már eltudod fogadni önmagadat is.

A régi barátnőd, meg szerintem kihasználta a jóhiszeműségedet. Látod, ez az eredménye annak, ha elsősorban másoknak akarsz megfelelni!

Progressor írta:

cat34!

Ha megpróbálsz megértő lenni önmagaddal szemben, akkor egy idő után, már eltudod fogadni önmagadat is.

A régi barátnőd, meg szerintem kihasználta a jóhiszeműségedet. Látod, ez az eredménye annak, ha elsősorban másoknak akarsz megfelelni!

Kattints a kibontásához...

Jól látod. Talán a legnagyobb problémám önmagammal és a változásommal kapcsolatban az az, hogy bizalmatlanná váltam az emberekkel szemben. Régen minden emberről először a jót feltételeztem, ma már fenntartásokkal fogadok mindent és mindenkit. Ez a bizalmatlanság pedig nem tetszik. Nem ilyen voltam. Ezt kell elsősorban elfogadnom és megtanulni együtt élni vele.

cat34 írta:

Jól látod. Talán a legnagyobb problémám önmagammal és a változásommal kapcsolatban az az, hogy bizalmatlanná váltam az emberekkel szemben. Régen minden emberről először a jót feltételeztem, ma már fenntartásokkal fogadok mindent és mindenkit. Ez a bizalmatlanság pedig nem tetszik. Nem ilyen voltam. Ezt kell elsősorban elfogadnom és megtanulni együtt élni vele.

Kattints a kibontásához...

cat34!

Igen! A probléma mindig ott kezdődik, ha az ember enged magából, akkor a környezete hajlamos ezt kihasználni.
Te jó szívű vagy, tehát akkor legyen szíved önmagadnak is megbocsátani ilyen téren, mert ez nem egy akkora bűn amilyennek te beállítod magad részére. És még ami nagyon fontos, felejtsd el a maximalizmust! Az csak lebetegíti az embert.

Progressor írta:

cat34!

Igen! A probléma mindig ott kezdődik, ha az ember enged magából, akkor a környezete hajlamos ezt kihasználni.
Te jó szívű vagy, tehát akkor legyen szíved önmagadnak is megbocsátani ilyen téren, mert ez nem egy akkora bűn amilyennek te beállítod magad részére. És még ami nagyon fontos, felejtsd el a maximalizmust! Az csak lebetegíti az embert.

Kattints a kibontásához...

Régen valóban sokat adtam magamból. Talán a hátam mögött még baleknak is tartottak, de nem érdekelt. Így éreztem jól magam.
Maximalizmus? Te jó ég Progresszor! Honnan tudod, hogy ez is irányítja az életem? Apukám volt maximalista. Az ő nevelése mélyen belém ivódott. Ettől nem hiszem, hogy el tudok szakadni.

maximalizmus is össze függ a megfelelés kényszerrel ugyanaz másként...
a bizalmatlanság akkor lép be mikor ítélkezzünk (adok-kapok sakkozunk) ha azt tesszük amit igazából tenni akarunk annak összes következménye velejár az az el tudjuk fogadni ... ( azért tettük ami vele jár)

közösen.. nem mindegy mit jászunk... ha sakkozunk nyerünk és vesztünk... aki győz mindig nyer ...egy ellenfelet
inkább zenéljünk maximum szimfóniát hozunk létre...

cat34 írta:

Régen valóban sokat adtam magamból. Talán a hátam mögött még baleknak is tartottak, de nem érdekelt. Így éreztem jól magam.
Maximalizmus? Te jó ég Progresszor! Honnan tudod, hogy ez is irányítja az életem? Apukám volt maximalista. Az ő nevelése mélyen belém ivódott. Ettől nem hiszem, hogy el tudok szakadni.

Kattints a kibontásához...

most írta:

maximalizmus is össze függ a megfelelés kényszerrel ugyanaz másként...
a bizalmatlanság akkor lép be mikor ítélkezzünk (adok-kapok sakkozunk) ha azt tesszük amit igazából tenni akarunk annak összes következménye velejár az az el tudjuk fogadni ... ( azért tettük ami vele jár)

közösen.. nem mindegy mit jászunk... ha sakkozunk nyerünk és vesztünk... aki győz mindig nyer ...egy ellenfelet
inkább zenéljünk maximum szimfóniát hozunk létre...

Kattints a kibontásához...

cat34!

Igen, most-nak igaza van! Innen vált nekem is egyértelművé a maximalizmus. Ha az ember másoknak akar megfelelni, akkor egy idő után, bővül ez a kör és inkább lemond az önmagának való megfelelésről, csak hogy minél több embernek tudjon megfelelni és hogy minél több elismerést halljon vissza. Ez csak fokozódik mindaddig, míg az ember maximalistává válik. Közben nem szakítva időt magára, elfelejti valódi célját, mégpedig hogy megvalósítsa önmagát.
Ha előbb másból akarsz kiindulni, jusson az az eszedbe, hogy az ember, mindig saját magából indul ki. Tehát ha megakarsz valamit valósítani, azt mindig önmagadból kiindulva tudod csak megtenni.

Idézem most-ot.: "közösen.. nem mindegy mit jászunk... ha sakkozunk nyerünk és vesztünk... aki győz mindig nyer ...egy ellenfelet"
Az ember csak önmaga felett uralkodhat, de más felett nem! Aki hatalomvágyra hajt arra ez az idézet, nagyon is vonatkozik!

nah nagyon jól le írtad ...
talán annyi marad ki h a maximalistának az is célja h különb vs hibátlan legyen ami teljesen irreális .. ezzel pont az ítélkezést akarja kikerülni de mesterfokra viszi ....

ha vmi ellen teszünk ... akkor azt tesszük magasabb szinten


nemfeltétlen hatalom vágyból szoktak "sakkozni" de a kapcsolat érzése miatt is

én ezt teszem...ö arra azt, aztán én... le sakkozzuk ezért fontos a mondat elmaradt része
... zenéljünk maximum szimfóniát hozunk létre...

ha úgy zenélsz- énekelsz... legjobb tudásod szerint stb h akarnak csatlakozhatnak
abban mindenki legjobb tudásával részt vehet ha akar, annak csak szimfónia lehet a vége ... lehet jobb hasonlatot kéne keresnem

Progressor írta:

cat34!

Igen, most-nak igaza van! Innen vált nekem is egyértelművé a maximalizmus. Ha az ember másoknak akar megfelelni, akkor egy idő után, bővül ez a kör és inkább lemond az önmagának való megfelelésről, csak hogy minél több embernek tudjon megfelelni és hogy minél több elismerést halljon vissza. Ez csak fokozódik mindaddig, míg az ember maximalistává válik. Közben nem szakítva időt magára, elfelejti valódi célját, mégpedig hogy megvalósítsa önmagát.
Ha előbb másból akarsz kiindulni, jusson az az eszedbe, hogy az ember, mindig saját magából indul ki. Tehát ha megakarsz valamit valósítani, azt mindig önmagadból kiindulva tudod csak megtenni.

Idézem most-ot.: "közösen.. nem mindegy mit jászunk... ha sakkozunk nyerünk és vesztünk... aki győz mindig nyer ...egy ellenfelet"
Az ember csak önmaga felett uralkodhat, de más felett nem! Aki hatalomvágyra hajt arra ez az idézet, nagyon is vonatkozik!

Kattints a kibontásához...

most írta:

nah nagyon jól le írtad ...
talán annyi marad ki h a maximalistának az is célja h különb vs hibátlan legyen ami teljesen irreális .. ezzel pont az ítélkezést akarja kikerülni de mesterfokra viszi ....

ha vmi ellen teszünk ... akkor azt tesszük magasabb szinten


nemfeltétlen hatalom vágyból szoktak "sakkozni" de a kapcsolat érzése miatt is

én ezt teszem...ö arra azt, aztán én... le sakkozzuk ezért fontos a mondat elmaradt része
... zenéljünk maximum szimfóniát hozunk létre...

ha úgy zenélsz- énekelsz... legjobb tudásod szerint stb h akarnak csatlakozhatnak
abban mindenki legjobb tudásával részt vehet ha akar, annak csak szimfónia lehet a vége ... lehet jobb hasonlatot kéne keresnem

Kattints a kibontásához...

Azt hiszem megértettem, hogy miről beszéltek. Az az igazság, hogy utánanéztem, hogy konkrétan mit is takar a maximalista embertípus. Hát érdekes dolgokra bukkantam. Aztán találtam egy összehasonlító táblázatot a maximalista és a harmonista típus között. Bátran állíthatom, hogy lassacskán a harmonista típusba tartozom. Egy kivétellel. A jelen. Ezzel még mindig problémám van. Talán Tolle technikája segíteni fog. Az biztos, hogy a munkában a maximumra törekszem, de már nem vagyok maximalista (nem tudom érthető-e, amit mondani akarok).

cat34 írta:

Azt hiszem megértettem, hogy miről beszéltek. Az az igazság, hogy utánanéztem, hogy konkrétan mit is takar a maximalista embertípus. Hát érdekes dolgokra bukkantam. Aztán találtam egy összehasonlító táblázatot a maximalista és a harmonista típus között. Bátran állíthatom, hogy lassacskán a harmonista típusba tartozom. Egy kivétellel. A jelen. Ezzel még mindig problémám van. Talán Tolle technikája segíteni fog. Az biztos, hogy a munkában a maximumra törekszem, de már nem vagyok maximalista (nem tudom érthető-e, amit mondani akarok).

Kattints a kibontásához...

cat34!

Egy jó tanács! Sohase a Most-ban gondolkodj, illetve keresd meg önmagad, mert az nem fog menni! Mindig a Jelenre gondolj és törekedj, mivel abban élünk és abban élsz te is. Aki a Jelentől menekül, az az élet elől menekül és így sohasem fogja megtalálni önmagát, illetve önmaga értelmét és célját és sohasem fog célba érni.
Éppen emiatt nem értek egyet Tolle-val. Tehát hogy a Most-ot kell keresni. A Most-ban élni lehet hogy harmonikusabb mint a Jelenben, de gyakorlatilag nem is tudsz benne élni, mivel a Most egy múló pillanat, mégpedig épp a Jelen miatt.
Mivel önmagadat a Jelenben tudod megvalósítani, így a Most-ban, a megvalósított harmóniád is csak egy múló dolog, mivel előbb vagy utóbb, felélnéd azt is.
De utána mihez kezdenél?
Ugye hogy kell a Jelen?!

A munkáddal kapcsolatban viszont így igaz, mindig a maximumra kell hogy törekedj ahhoz hogy kiérdemeld az elismerést és a jutalmadat, ami akár lehet egy jobb fizetés is! De a munkát kivéve, (MINDEN MÁSBAN), kerüld az erőfeszítéseket!
Ráadásul, ez a hosszú élet titka is.

Progressor írta:

cat34!

Egy jó tanács! Sohase a Most-ban gondolkodj, illetve keresd meg önmagad, mert az nem fog menni! Mindig a Jelenre gondolj és törekedj, mivel abban élünk és abban élsz te is. Aki a Jelentől menekül, az az élet elől menekül és így sohasem fogja megtalálni önmagát, illetve önmaga értelmét és célját és sohasem fog célba érni.
Éppen emiatt nem értek egyet Tolle-val. Tehát hogy a Most-ot kell keresni. A Most-ban élni lehet hogy harmonikusabb mint a Jelenben, de gyakorlatilag nem is tudsz benne élni, mivel a Most egy múló pillanat, mégpedig épp a Jelen miatt.
Mivel önmagadat a Jelenben tudod megvalósítani, így a Most-ban, a megvalósított harmóniád is csak egy múló dolog, mivel előbb vagy utóbb, felélnéd azt is.
De utána mihez kezdenél?
Ugye hogy kell a Jelen?!

A munkáddal kapcsolatban viszont így igaz, mindig a maximumra kell hogy törekedj ahhoz hogy kiérdemeld az elismerést és a jutalmadat, ami akár lehet egy jobb fizetés is! De a munkát kivéve, (MINDEN MÁSBAN), kerüld az erőfeszítéseket!
Ráadásul, ez a hosszú élet titka is.

Kattints a kibontásához...

Drága Progresszor!

Próbállak követni, de azt hiszem nem mindig sikerül. Én egy olyan ember vagyok, aki a számok világában érzi jól magát és mindenben a logikát keresi. Azt hiszem a depresszióból sikerült kihúznom magam és nem szorulok pszichológusra. Az eltelt másfél év alatt elég komoly változáson mentem át és szerintem már nem ugyanaz az ember vagyok, aki voltam.
Tollét is azért kezdtem olvasni, mert ahogy írta, nagyon sok ember leragad a múltba vagy csak a jövő lebeg a szeme előtt és ezek irányítják az életüket. Nekem is ez (volt) a problémám. Nagyon sokáig pl: ha az utcán közlekedtem és megláttam egy idős embert, aki egy picit is hasonlított apukámhoz, őt láttam. Ma már annak látom, ami - egy idős embernek. Aztán egy idő után a jövőtől való rettegés irányít(ott), hiszen a depressziós állapotomnak "köszönhetően" nem tudtam odafigyelni a dolgaimra és újabb problémáim adódtak, amiket most nem szeretnék részletezni.

Én Tolle-t úgy értelmeztem, hogy ne a múltban éljünk vagy a jövő irányítsa az életünket, hanem a most a fontos és ezáltal a jelen. Nekem ugyanis a kettő egy és ugyanaz. Ezek szerint nem. Akkor lehet, hogy teljesen félreértelmeztem az egész Tolle féle technikát?

cat34 írta:

Én Tolle-t úgy értelmeztem, hogy ne a múltban éljünk vagy a jövő irányítsa az életünket, hanem a most a fontos és ezáltal a jelen. Nekem ugyanis a kettő egy és ugyanaz. Ezek szerint nem. Akkor lehet, hogy teljesen félreértelmeztem az egész Tolle féle technikát?

Kattints a kibontásához...

Kedves cat34!

A dolog ott kezdődik, hogy a kérdésedre, neked kell megadni a választ. Frissítsd fel magadnak a Tolle féle technikát és azt, amit én írtam neked. Ezáltal sajátos képben leszel a dologgal.
Én nem mondhatom meg neked hogy mit tegyél, ezt neked kell eldöntened. Ha úgy érzed hogy inkább Tolle szavai a mérvadó, akkor használd a technikát, ha viszont kételkedsz benne, akkor inkább ne!
Gondolkodj el rajta!

egy dologban lehetsz " maximalista" abban h életed művésze legyél ...
a többit felejtsd el( befektetés -vagyis elvárást szül )


Progressor ne osztogasd a saját feladatod... bocsi neked van ezzel gondod nem neki


a most- a jelen ennyi


(Tolle szereti szenvedést szerinte az felráz én az öröm híve vagyok-)

...mást mondok sokkal érdekesebbet, csináld úgy h bármit teszel élvezd akkor a legjobb leszel ... ez a sajátja a megvilágosult embernek is nem görcsöl mert csak! azzal van tele a feje amit épp csinál ...ezért mérföldekkel könnyebb neki és bármit tesz azt örömmel teszi ezért harmonikusabb és szebb is lesz minek ...várnánk addig... legyen a segítőnk az élmény öröme amit épp teszünk...

most írta:

Progressor ne osztogasd a saját feladatod... bocsi neked van ezzel gondod nem neki


a most- a jelen ennyi

Kattints a kibontásához...

most!

Már megbocsáss, de ez nem az én feladatom, mert itt hitről van szó és a hiteinket saját magunk válasszuk. Ezért is nem akarok beleszólni.

Örülök hogy kifejtetted a véleményedet Tolle-val és velem kapcsolatban, de mivel nekem saját elvem van a dologról, így nem hinném hogy én nem értem azt. Viszont mivel én is tévedhetek, így akár Tolle is. Ráadásul mivel Tolle is csak egy ember aki a saját elméletét hirdeti, és attól függetlenül hogy neki könyve jelent meg a dologgal kapcsolatban, még nem jelent semmit. A Biblia is megjelent, de azt sem támasztotta alá még senki.
Egyébként mint mondtam, nem akarok beleszólni, mert mindenki abban higgyen amit igaznak tart és nem az én dolgom ítélkezni felette.

Kedves most és cat34!

Szerintem tisztázzuk, a Most-ot!
A Most, a Jelen pillanata. A Most-ot átérezzük (okozat), a Jelent pedig átéljük (ok-okozat), mivel folyamatosan abban használjuk tudatunkat, ami le is leköti a figyelmet a Most-ról.
Tehát a Most, a Jelen pillanata, míg a Jelen, a Most és a Jövő összefüggése.

tudod az emberek a szájuk íze szerint (szocializációjuk) használják a szavakat

nekem a jelen a most pillantok egy kicsit nagyobb intervallum amig azt a vmit amit most csinálok ...teszem az a jelen -
de h védjem kicsit Tollét ne feledd h fordítást olvasol..