KODÁLY Zoltán_HÁRY JÁNOS_ZENÉS MESÉK - MESÉS ZENÉK_HALÁSZ Judit
Pararam-pararam-pararam-pa, parapam-parapam-parapam-pa.
Nagyjából ebben foglalható öszsze a fiatalabbak zenei műveltsége.
Ez Mozart g-moll szimfóniájának (a „nagynak”, mert van egy „kis”, korábbi g-moll szimfóniája is) első öt taktusa, ami oly szívhez szólóan csörög mobiltelefonra hangszerelve. A zenei műveltség mobilon terjed – szigorúan tiltanám a klasszikusok ilyetén meggyalázását. Ezenkívül, ezen az öt taktuson kívül a kamaszok, hacsak nincs zenekedvelő ember, okarinás, karmester a családban, nemigen ismernek mást. Ha az ember zeneszerzőkkel a zenei nevelésről beszélget, arcukból kifut a vér, tekintetük elsötétül, hangjuk elcsuklik: zenei nevelés gyakorlatilag nincs, igaz, másmilyen se nagyon.
Épp ezért nem lehet eléggé örülni annak, hogy Halász Juditnak néhány éve számos és sikeres, gyerekeknek szóló lemez után megint valami nagyszerű jutott az eszébe, a Zenés mesék – Mesés zenék sorozat, s hogy a Hungaroton, annyi jó ügy fölkarolója, vállalkozott a kiadásra.
A mesés zenék a jelen esetben operák. Az opera a köztudatban magasztos és unalmas, fárasztó és álmosító műfajként él, kövér emberek hosszan énekelnek, leszúrásuk után is még vagy fél órát. Erről természetesen szó sincs, mint ezt Halász Judit két lemeze is bizonyítja. Az előzőn Mozart „szerelemről, testvériségről” szóló A varázsfuvoláját meséli el, a mostanin Kodály Háry Jánosát