Elnézést, csak most értem haza.
Elismerem, nem volt teljesen tisztességes a feladvány.
Jakab István: Napjaink
Napjaink
Beton között alszunk,
Beton között járunk,
Nagy ritkán vasárnap
Erdőben kószálunk.
Város. Az élet itt hömpölygő folyam,
Forr, buzog, örvénylik,
S a semmibe rohan.
Házak közt sétálva
Ha szépre vágyunk,
Van ezernyi társunk,
De nincs egy barátunk.
Vágyak, álmok, tettek...ők
Meggyűlöltek, szerettek.
Gigászi tervek, pompázó termek...
Csak pára, mely hajnalban felszáll az égbe,
Alföldi délibábá enyésző képe.
Ragadós pókháló, befedett vermek,
Holnap a városban csak zuzmó terem meg.
No akkor nézzünk egy másikat:
Nyujtóznak barlangjukban a vadak,
de a báj-síp szavát hiába lesnéd.
A pünkösti királynők hervatag
trónját restellik már a tisztes Eszmék.