Idézek - de honnan, miből? Csak magyar szerzőktől!!!

József Attila: Várlak

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Pilinszky J. - Négysoros
----------------------



Lassú táncok a lehűlő levegőben,
Lassú lángok a kandallóban,
Jóllakott dögök a medvebőrön.
Mit bámulsz? - mondja Ofélia,
Majd kilép a tűzből és Júlia ágyába siet,
Mialatt Rómeó Othellót kerülgeti.
Még a Vészbanyák is elpirulnak,
A pimasz Shakespeare hogy vigyorog.
A bomlott agyú Grimm testvérek gyermekeket kínoznak,
Míg Csipkerózsika önmagával játszik,
És az arcátlan Andersen Hófehérkét öleli.
A Színészkirály és a Költő műsort adnak
A vasúttársaságok javára.
A nyolcvanéves primadonna nemzetiszínű melltartóját
Kisorsolják a nyugdíjas katonák klubjában.
Marylin Monroe mosolyog, már túl van az egészen,
Ismeri a dolgot James Dean-nel együtt.
Szegény Ginsberg üvöltve keresi Kerouac-ot
A tömegben.
Az ezredes álmában kiad egy parancsot:
Mindenki egyen egy narancsot!
De a nők inkább banánt kérnek.
A fáradt hősök már henyélnek.
A magas külföldi vendég,történelemkönyvet
Olvas és halálra röhögi magát.
A szolgák lopnak és lopakodnak.
Óh mennyi nihilista nacionalista alkoholista
Feketelista futballista exhibicionista
Cionista specialista fasiszta statiszta
Masiniszta soviniszta orgonista alpinista
Kálvinista
A táborban mindenki alszik,
A költő tündérei pengetik a drótokat.
Alvó szegek a jéghideg homokban
Plakátmagányban ázó éjjelek
Égve hagytad a folyóson a villanyt
Ma ontják véremet
Haldoklik az Éjszaka,vére beszennyezi a Hajnalt.
Minden születés véres.
A Nap kései szabdalják a Csavargók Köpenyét,
Széttépik a nehéz álmot.
Ébredező részegek,az első morgások,
A düh, böfögés, hányás, ürülék,
A lejárt gramofon sisteregve ismétli egy
Régi induló utolsó hangjait.
Nincs többé álom.
Egy szem, egy arc...
Oh, a kép mennyire pontos,
Az öreg Bosch hogy pirulna, ha látná,
A vén kokós.
A padláson véget ért az Öngyilkosok Bálja,
Mindenki a pincébe igyekszik, ahol
A paraziták parádéján a patkány a prímás.
Íme az utolsó kínrím: ez egy nedves kor,
Nappal vér folyik,
Éjjel bor.
A kis balerína vezeti pónilovát.
Hamupipőke, te sosem alszol? - kérdezi tőle a Bohóc.
Vigyél el innen, barátom!
Nem lehet, itt kell örökre maradnom.
Mozdulatai kecsesek, ám a látvány szomorú.
Talán csak a Bolond mulatságos, ahogy integet,
Hogy majd ír! Igen.
Nem felejt el semmit.
Szeretlek.
Sosem lesz vége. Sosem lesz vége.
Sosem lesz vége. Sosem lesz vége.
Sosem lesz vége.




</PRE>

Hobo Blues Band: Orgia

???

Lásd, kisfiam, ezt mind neked adom most,
legyen tiéd örökre az egész.
Vedd a telet és a nyarat, a lombost,
itt van neked az epe és a méz.
Ez itt a keserű s ez itt az édes,
ez a fekete és ez a fehér,
ez a nyugalom, s a láz is, hogy égess,
ez itt a méreg és ez a kenyér.
Tejet adok, de hozzá szörnyü vért is,
ölelni lágyan és birkózni kart,
és harcot is, hogy harcolj csakazértis,
a rózsa mellett ott legyen a kard.
Van még néhány elhányt és csonka holmi,
egy kis verőfény és egy-két kacaj,
viaskodó kedv, várat ostromolni,
és végezetre egy nagy, tompa jaj.
Iker ajándékot veszel örökbe,
oly ember-ízű és oly felemás,
de ember adta, nem telt néki többre,
eget ne vívj, mély kútakat ne áss.
Sötéten nyújtom ezeket tenéked,
s koldus apád most tétovázva áll,
mert nincs egyéb. Jobbjában ott az élet,
és a baljában ott van a halál.

Kosztolányi Dezső: Lásd, kisfiam




"Költő könnye: több az, valamint a mások
Arcán lepergő víz. Nemesebb vonások
Borúját redőzi a homlok, s az ajkak
Édesebb zengését formálják a jajnak.
Csók ha éri néha, abból fakad búja,
Csikordul fülébe a bánat kapúja.
Őneki, szegénynek, csak ártani tud már
Csók is, hogyha éri..."

<TABLE style="PADDING-LEFT: 10px" border=0 cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD style="PADDING-LEFT: 10px; PADDING-RIGHT: 10px" width="98%">Tóth Árpád - Költő könnye
--------------------------


Szememnek Ady nyitott új mezőt,
Babits tanított ízére a dalnak,
és Kosztolányi, hogy meg ne hajoljak
ezt-azt kívánó kordivat előtt.

Kölyök-időm mennykárpitján lobogtak
mint csillagok, vezérlő tűzjelek.
Hol e gyönyör már? jaj, csak a gyerek
érzi minden pompáját a daloknak.

De mit tőlük tanultam: őrzöm egyre.
Három kanyargó lángnyelv sisteregne,
ha fejemet izzó vasrácsra vetnék.

Oltáromon vadmacska, páva, bárány:
három költő előtt borul le hálám.
Bár a homokban lábnyomuk lehetnék.
</TD><TD width="1%"> </TD></TR><TR><TD width="100%" colSpan=3> </TD></TR><TR><TD style="PADDING-RIGHT: 10px" width="100%" colSpan=3 align=right> </TD></TR></TBODY></TABLE>

Weöres Sándor: Hála-áldozat

"Arcodról a rőt haragot
no, töröld le egy mosolygással.
Ha akarod, nem akarod:
meg kell békülnöd a világgal
s velem, ki belőle vagyok.

Fáradt vagyok, akár a föld,
hogy tetteimet igazoljam.
Kegyetlen voltam az előbb?
Várom a fényt nálad is jobban,
a csititót, feledtetőt.

Már mint a messze csillagok
ugy tűnnek, kerengnek köröttem
az emberek. Magam vagyok.
Nézd el, hogy te vagy az egyetlen,
akivel még szót válthatok."

Szeretnék...

Illyés Gyula: Akár a föld
--------------------------


Szeretnék átölelni ma egy embert,
Ki olyan árva s vágyak özvegye,
Mint jómagam, s kit a tavasz sziven vert,
S kondor haján kopog az ősz jege,
Kinek ha volt is pirosbetűs napja,
Tintát hozzá véréből szűrt a Sors,
Vén bánatok fia és újak apja,
Csöndes tűnődés lankadt léptü papja,
Örülni lassú, és csüggedni gyors;
Kit nemessé emelt a föld porából
Sok ritka szenvedés, de nem kevély
Kitűnni a törpék sekély sorából,
És címere egy hervadt falevél,
Ha kővel dobták, szívét dobta vissza,
Ha szívvel dobták, halkan énekelt...

Tóth Árpád: Szeretnék átölelni....

.........................................

"Nem faluba, nem Budapestre
és nemcsak magyarnak születtem,
fél Földre süt a nap felettem,
fél Földdel együtt fed az este.

Tanítóm minden, ami él,
apám, a múlt egész világa
s addig terjed hazám határa,
ameddig az agyam elér.

Nagyon szegény, ki büszkeségét
más érdeméből lopja ki
s ripacsként a mellét veri
azért, ami helyette érték:

én azt szeretném, ha hazám,
e föld, hol mindent, ami ember,
vágytam példázni életemmel,
lehetne egykor büszke rám."

In memoriam

Latinovits Zoltán: Életrajz (?)


"Csönd vagy te, csönd vagy te Színészkirály,
te jajtalan immár, de bennem baj van:
belémtestáltad Mohácsod, érzem,
te holtomiglan átvérzel rajtam.
Légy forgószél, őrült Színészkirály,
az legalább, ki a nagyranőtt sírból
szél-Krisztusként ragyogva kiszáll –
bömbölj magadra, hogy vivát, vivát,
hahotázd meg a Gyászbaborúltat -
a mozdonykerék-nagy koszorúkat
gurigáld a versemen át!"

Kedves Ile, helyes a megfejtés ...L.Z.: ÉLETRAJZ
--------------------------------------------------

Nagy László: Gyászom a Színészkirályért

???

(részlet)

'Rómeó és Júlia'

"...Nincs nyugalom. Én is várok. Várlak, hogy elmondhassam: légy nyugodt, vagyok és leszek Neked. Elvégeztetett. Ne hajtson hallgatásom és szomorúságom zajos helyekre, ne hajtson el gyötrődésem, várakozásom, töprengésem. Minden értünk fog történni, mert akarom. Mert Isten is igy akarhatja.
Kilazult karom a derekad körül, de a kezedet fogom. Ne siess, ne kapkodj, ne térj ki. Újraszüljük magunkat. Te is akard. Hogy együtt legyen jó. Ha talán nem is úgy, mint régen.Meleget kell egymásra fújnunk. Szeretetkötelekkel kell összekötnünk magunkat. Hideg a világ. Kihunynak a tüzek. Kell a tűz. Kell a fény. Kellünk egymáshoz. Hajtson egymáshoz a vihar. Kergessen egymáshoz a csend. Ne engedjük kihűlni magunk. Mert egyedül, mert egyedül olyan iszonyatos. Olyan nehéz.
Ha nem buggyan fel úgy, mint régen a vágy, élesztgessük. Nem lehet másolni a voltot, mert már mások vagyunk...
Úszom a vizben: a múlt fájdalmas simogatása. Kék könnyek tava. Benne a mi szerelmünk, a mi könnyeink is. Benne a régi szép sudár árbocok, a régi vitorlák tükörképe. Kagylók a nyakadról. A viz csillogása szived csillogása. A szél hártyája a vizen: kezed nyoma. Lúdbőrzik a viz, mint a bőr. Mindenütt a mi tükörképünk. Mint a lidérc kóvályog a vizben, viz felett, a balatoni égen. A móló köveiben. Az utakon. A nádzizegésben. Szerelmünk itt jár, itt kisért, itt időz, igéz. Hordja ki a homokra a hullám szerelmünk szikrázó kavicsait. Nyomunk keresztalakban a homokban.
Ha a múltamra emlékszem, Te is öleled az életemet, belefonódtál, rám szőtted életed hálóját, beleszőtted a hitbe a szerelem fonalát!
Merre vagy? Hiányzol. Rettenetesen hiányzol.
Már régóta hiányzunk egymásnak. És mégsem a szokás, a betegség éltetett tovább. A szenvedés újraszüli a szép lehetetlent. Kell, hogy kelljünk egymásnak. Hát kicsit kellessük magunk egymásnak.
Töltsük meg a házat szeretettel. Rakjuk újra a kályhát, újra a tüzet. Éljük egymásnak a napokat. Költözzön vissza az ölelés, valamely késői józanabb, de maradóbb szerelem. Költözzünk vissza egymásba.
Fáj a hiányod.
Úgy hiszem, szárnyverdesve, topogva, ágaskodva,szeretlek. Ha még vagy. Ha neked ez elég. Ha Te is igy akarod.
Ha van még idő..."

Latinovits Zoltán levele Ruttkai Évához


???

"Hát hol késlekedsz, te kis maszatka,
nagymama gyöngye, szemevilága?!
Rámold le asztalomat, kacagva
döntsd föl a vázát, ülj a cicára!

Állj elém fülig lekvárosan,
dobd el kardodat, pöttöm vitéz!
Parancsolom: nagyra nőj, nagyra!
Ne láss háborút soha, míg élsz."

Czóbel Minka: Altató


????




"Fűzfa ága hajladozva,
Reám terül s álmodozva
Gondolatom messze illan
Méhecskeként repül vígan.

Bekukkant a legelőre
Meg áll ott, a közepébe,
Körbe kémlel, virágra ül,
Magasba fut, s beleszédül.

Mint a fecske úgy cikázik,
Felhők alatt bőrig ázik,
Szárítkozik szél karjába,
Mosolyog a napsugárra.

Erdőben jár, fákra lebben,
Előbújik teli zsebbel,
Vadkörte és sárga szilva,
A földre le, jaj de húzza!

Tó tükrén fut, egyre iszkol
Elcsúszik, és most lubickol,
Sás tövében békaserek,
Nagyot kacag rajta, s brekeg.

Bejárta a szép vidéket,
Látott mindent, csodaszépet,
Visszarepült fűzfaágra,
S fejembe ül, odújába.

Milyen gyönyörű a világ,
Szépen nyíló réti virág,
De a legszebb a világon,
Még is Te vagy, kisleányom!"

Tóth János - Röppenő gondolataim /kislányomnak/...
--------------------------------------------------

Két harcsaszájú, picike jószág,
Butácska, édes gyerektopán,
Tétova, együgyű, - tündéri nesszel
Most tipeg átal egy ócska szobán.
- Ébred a szívem játékos kedve,
Elborít hófehér virágeső. -
Amikor látom a kacagásom
Hangosan, édesen csapkod elő.
Sok régi holmin, szürke íráson
Úgy fut, iramlik száz furcsa sugár,
S én ennek is, annak is kiáltani vágyom:
- Tip-top! Megindult. Petike jár!

Még fogja erősen az asztallábat,
És nyitva az ajka és úgy kipirul!
Hős emberi lázzal, tüzes akarással
E rózsarügyecske megállni tanul.
Most, - most! Elhagyja és indul előre,
Hogy csetlik-botlik, mily tévedező!
Tip-top! S aprózva, közbe megállva
Koppan vitézül a törpe cipő.
Már ideér. Most nyújtja a karját.
- "Csak lassan, okosan, Peti fiam!"
S megered szaporán, - elesni nem ér rá,
Előre hajlik - s az ölembe van.

Tetszik a játék. Kezdeti újra.
A karszék mellé kerülök én,
Nagyhosszút lépne, nagyhamar elérne,
S fölbillen szegényke az elején.
Remeg a szája, sírni szeretne,
Szétnéz: sajnálja-é valaki?
Gondolkozik... majd felkél szepegve,
S új erővel fog újra neki.
Rózsaszín ujját előre tartva,
"Tip-top" - így indul óvatosan,
Halkan, selypítve biztatja magát, hogy:
- "Csak las-san! - Okos-san! - Peti fi-am!"

S elnézem hosszan, homályos szemmel,
Borús káprázat száll le reám.
...Tűnnek az évek... Megöregedtem...
Egyedül lakom ócska szobán.
S ím néha erős lépés zaja hallik,
Jön egy daliás, ifjú legény,
- "Te vagy? Mit adjak? Kávét-e? Kalácsot?" -
Tip-top! Öregesen járom körül én.
S míg sok vidám csínyjét, nagy küszködését
Sorra beszéli, kacagva, vígan, -
Reszketve, ijedten suttogom én el:
- "Csak lassan,
Csak lassan, okosan, Peti fiam!"

Kaffka Margit: Petike jár


?????

"Bús mogorván ül Petike,
Ha ha ha!
Péter és bú! a mennykőbe,
Mi baja?
Anyja kémli hű szemekkel –
Jó öreg!
Azt gondolja, fiacskája
Tán beteg.
„Kell galuska, Peti fiam,
Eszel-e?”
„„Dehogy eszem, dehogy eszem,
Ki vele.””
„Kell bor, édes szép fiacskám,
Iszol-e?”
„„Dehogy iszom, dehogy iszom,
El vele.””
„Kell-e sarkantyú csizmádra,
Petikém!
Kalpagodra toll s mentédre
Rókaprém?”
„„Mit nekem toll, mit nekem prém,
Sarkantyú!
Ha szivemben, mint a róka,
Rág a bú!””
„Kell-e könyv, a szomszéd könyve,
Biblia?”
„„Mit nekem könyv, a beszéd mind
Szó fia.
Egy barátom van nekem csak,
A halál;
Az, tudom, hogy innen-onnan
Lekaszál.””
„Az egekre! Peti fiam,
Meg ne halj:
Annyi benned a sohajtás,
Mint a raj.
Átidézzem tán Juliskát?
Láthatnád?”
Szól mogorván Péter úrfi:
„„Hol van hát?””

Ármány-adta Péterkéje!
Még mi nem volt a bibéje!
Sem kalapja, sem mentéje,
Sem a sarkantyú zenéje,
Nem kell neki róka málja,
Sem a szomszéd bibliája;
Nem kell neki bor, galuska,
De bezzeg kell a Juliska,
Bár negédes és hamiska,
De vidor, szép és piroska.
Sem ehetnék, sem ihatnék,
Csak Julcsával nyájaskodnék.

„Ej Petikém, szép fiam, hát
Ez a baj!
Gondom lesz rá, hogy nagyot nőj
S meg ne halj.
Most takarodj iskolába,
Rosz fiú!
Meg ne lássam, hogy pityergesz.
Félre bú!
Iskolában a Juliskát
Elfeledd:
Isten éltet, tíz év mulva
Elvehet'd.”"

Vörösmarty, Mihály: Petike (Magyar)



?????


Lebeg a vizek fölött, a hegyek, a dombok, a mezők fölött, a zörgő pléhtányérok fölött az erdélyi macskahűség, a testétől elválasztott macskalélek. Fekszik az éjszakai aszfaltutakon az elgázolt macskák teteme, a széttaposott szemgolyók, a kifordult belek: átsurranások, átszökellések, átosonások maradványai. Puhán szalad a gumikerék boldog egerek sorfala között, útszéli fákat fényesítve, a lassan mindent betakaró, sárguló kukoricával mintás erdélyi macskabundán. Nem a gazdához, csak a házhoz köt ez az olthatatlan vágy már, szétfújja a szél a gerendákat, mint a szalmaszálat, vissza-visszanézek, lassul futásom: jó vadászatot, kóbor macskák! </pre>

Markó Béla: Erdélyi utazások

????


"Ahogy mentél,
ahogy álltál,
ahogy néztél,
ahogy szóltál,
ahogy sírtál,
ahogy hívtál,
ahogy lestél,
ahogy kértél,
ahogy adtál
és szerettél,
vagy gyűlöltél,
öleltél és
megtagadtál -
úgy voltál jó,
ahogy voltál,
csak még lennél,
csak még volnál..."