Félénk, önbizalom hiányos a gyermeke?
Hogyan oldható a gátlásosság és növelhető az önbizalom?
Az önbizalom fogalma
Az önbizalom a saját magunkba vetett hit mértéke.
Amit gondolunk, és hiszünk a világról, magunkról, és a világban elfoglalt szerepünkről, arról, hogy mi mire vagyunk képesek.
Miért olyan nehéz a gyermeknek megszabadulni az önbizalomhiánytól?
Mert ez adja számára a biztonságot.
A folyamat hasonló a szorongáshoz, mivel az önbizalomhiány a szorongás egy tünete is egyben. A gyermekek szorongásáról itt olvashat.
A gátlásos gyermek számára az új helyzetek mindig komoly kihívást jelentenek. A kihívások viszont csökkentik a gyermek biztonságérzetét, ezért visszahúzódik, vár. Csak akkor lép, ha már tudja, hogy a lépése biztosan kockázatmentes.
Mint szülő, többféle módon bíztathatjuk gyermekünket. Célunk az lehet, hogy gyermekünk elengedje gátlásait, és merje vállalni önmagát. A biztatásnak sokféle módja van, melyek közül az alábbiakat biztosan érdemes kerülni:
„Ne vacakolj már annyit!” „Szedd már össze magad!” „Na, ne légy már ilyen félénk!” Ez a mód ahelyett, hogy előre vinné gyermekünk önbizalmát, csak ingerültséget és dühöt vált ki belőle. Sőt további
„megerősítéseket eredményez”: „Azért sem!”
Milyen hátrányt szenved az a gyermek, akinek nincs elég önbizalma?
- Társas kapcsolatok beszűkülése.
- A világról alkotott kép egyoldalúsága.
- Önmagába vetett hit csökkenése.
- Kritika, visszajelzés nem elviselhető a számára.
- Belső feszültségek, elfojtások, félelmek növekedése.
- Önérvényesítő képesség csökkenése (nem tud nemet mondani).
- Másoknak való megfelelni vágyás növekedése.
Önbizalomhiány okai
A családból fakadó önbizalomhiány okai
A közhiedelemmel ellentétben nem csak ott jelentkezik az önbizalomhiány, ha a szülők túlságosan tekintélyelvűek, és elnyomóak a gyermekkel szemben. A túlságosan megengedő helyzetek szintén eredményezhetnek gátlásosságot, mivel a gyermek nem volt korlátok elé állítva, és nem tudta megtapasztalni lehetőségei határait. A túlságosan elfoglalt szülők esetében a gyermek szintén jelez (nem tudatosan) valamilyen problémával, melynek egyik tünete lehet az önbizalomhiány. Ennek „segítségével” szeretné megkapni elfoglalt (és esetleg túlzottan is magabiztos) szülei figyelmét.
A fel nem dolgozott, elfojtott családi események szintén eredményezhetnek önbizalomhiányt.
Válás, haláleset, baleset, trauma, testvér születése, stb. Természetesen ettől még elvált szülők gyermeke is lehet önbizalommal teli. Nem az esemény megtörténte a mérvadó, hanem az, hogy az események a szülők és a gyermek életében is fel legyen dolgozva.
A gyermek társas kapcsolataiból, szocializációjából származó önbizalomhiány okai
A család biztonságából az új közösségbe kerülés megterhelő lehet a gyermeknek. Bölcsőde, óvoda, iskola. Általános tapasztalat, hogy ha a szülőnek nehéz elengedni a gyermekét, akkor az kihat a gyermekre is, ő is nehezen veszi ezeket az akadályokat.
A társak, pedagógusok is hatással vannak a gyermek önbizalmára. 10-11 éves korig a felnőttek szerepe jóval meghatározóbb a gyermek életében, mint a társaké. Bár a társak szerepe az életkor előre haladtával fokozatosan növekszik. Ebben az időszakban pozitív visszajelzésekkel egy pedagógus csodákat tehet, amihez hozzájárul a támogatói légkör is a csoporton, osztályon belül.
Amire igazán szüksége van a gyermeknek, hogy önbizalma legyen
- Támogató szeretet.
- Megértés, elfogadás
- A gyermeknek is lehet igaza
- Korlátok, melyek nem érnek az égig, mégis rögzítik a legfontosabb elvárásokat
- Korlátok ismerete a gyermek számára
- Korlátok átlépésének a következményei és azok betartása
- Biztonság
- /Boldog gyerek/
