Jó tudni Kanadáról
Brit Columbia (British Columbia) 
Kanada legnyugatibb és talán legszebb tartománya, a Csendes-óceán kapujának is nevezik. Csodás hegyvonulatok, erdőségek, folyók, patakok, vízesések és szebbnél szebb tavak jellemzik a tartományt. Nyugati partjait a tenger és kisebb-nagyobb szigetek határolják. Modern nagyvárosok, jellegzetes angol kisvárosokra emlékeztető települések, gyümölcs- és szőlőültetvények, gyógyfürdők és nemzeti parkok teszik vonzóvá a területet a turisták számára.
Földrajza.
Kanada harmadik legnagyobb tartománya. Területe 948 600 km2. Akkora, mint Németország, Franciaország, Ausztria, Hollandia és Belgium együttvéve. Lakosainak száma 3 766 100. Fővárosa a Vancouver-szigeten lévő Victoria. Legnagyobb városa Vancouver, amely a tengerpart mentén épült fel.
Brit Columbiát nyugatról a Csendes-óceán, keletről a Sziklás-hegység, délről az USA, északról a Yukon tartomány és az USA-hoz tartozó Alaszka határolja. A legtávolabbi északkeleti része kivételével, amely nyílt síkság, a tartomány ahhoz a felföldi, hegyvidéki övezethez tartozik, amelyet észak-amerikai Kordilleráknak neveznek.
A terület négy párhuzamos térségre osztható. Keleten a Sziklás-hegység meredek, 3000 m-nél magasabb csúcsokkal csipkézett vonulata húzódik. A hegyek belesimulnak a széles Középső-fennsík (Central Plateau) régiójába. Az óceán partján húzódik a Parti-hegység (Coast Range), amely a legnagyobb hegyvonulat Kanadában. Itt nem ritkák a 3500 m-nél magasabb csúcsok.
A negyedik térség a nyugati partot övező, védő szigetek láncolata. Az erdős szigetek között a védett csatornák egész labirintust alkotnak. A szigetek és a szárazföld között az un. Belső-átjáró (Inside Passage) Alaszka felé vezet.
Kisebb-nagyobb folyói közül a legjelentősebbek a Columbia, Thomson és a Fraser. Sok helyen hosszan elnyúló tavak (pl. Shuswap Lake, Kalamalka Lake, Okanagan Lake) töltik ki a völgyeket. Ezek mellett látogatott üdülőhelyek alakultak ki.
Hat nemzeti parkja van: a Glacier, Gwaii Haanas, Kootenay, Mount Revelstoke, Pacific Rim és a Yoho Nemzeti Parkok. Számos tartományi park is természetvédelmi terület. Ezeket a parkokat, területeket, és a nemzeti történeti emlékhelyeket (rövidítésük N.T.E.) sokan látogatják.
A tartomány éghajlata igen változatos. A magas hegyláncok Vancouvert megvédik a hideg, sarkvidéki szelektől, nyugat felöl a Vancouver-sziget nyújt védelmet az óceáni viharos szelek ellen. Éghajlata olyan kellemes, hogy télen vagy tavasszal ugyanazon a napon reggel golfozni, délután síelni (Grouse-hegyen), vacsora előtt akár fürödni lehet az Angol-öbölben. Utóbbi a meleg Japán (Kuroshió-) áramlatnak köszönhető. Eső egész évben várható, a hó azonban ritka. Itt vannak az ország legcsapadékosabb vidékei. (Helyenként 4000 mm-t is eléri, a hegyek közötti szélárnyékos helyeken azonban csak 300 mm körüli.) Egész Kanadában csak itt, a terület délnyugati részén és néhány déli völgyben nem süllyed O fok alá a januári középhőmérséklet.
Történelme.
Területén már évezredekkel ezelőtt éltek indiánok, akikkel az első európai felfedezők már találkozhattak. A tengerparton élő indiánok kiváló halászok, bálnavadászok voltak. Hatalmas cédrusokból építették házaikat, faragták művészi totemoszlopaikat.
Tájait először valószínűleg Sír Drake látta, aki 1579-ben kutatott errefelé az északnyugati átjáró után. Közben látta meg Vancouver-szigetet, de nem figyelt fel rá.
Két évszázad után, 1774-ben a spanyol Juan Perez pillantotta meg a szigetet, de csak 1778-ban lépett először fehér ember Brit Columbia földjére. James Cook kapitány ekkor szállt partra Vancouver-szigeten. Ő is az északnyugati átjárót kereste. 1786-ra már a britek jövedelmező szőrmekereskedést folytattak. Az első feljegyzést a Georgia-szoros és az Angol-öböl feltárásáról 1791-ben Don José Narváez készítette.
Míg az Egyesült Államok a függetlenségi háborút vívta Nagy-Britaniával, Anglia és Spanyolország nem tudtak megegyezni az óceán parti területek birtokjogáról. Majdnem háború tört ki közöttük ennek okán, de végül 1790-ben egyezségre jutottak. Az egész északi partrész, az akkori orosz birtok Alaszkáig, a briteké lett. 1792-ben George Vancouver kapitány a Brit Admiralitás megbízásából felmérte a területet.
Nagy kereskedőtársaságok rivalizáltak egymással a területen. Egymás után alapították kereskedelmi állomásaikat, erődöket. 1805-ben érkezett Simon Fraser (folyó viseli a nevét) a vidékre és néhány erődöt (Fort Mcleod, Fort St.James, Fort George) emelt. Aztán mások is építettek kereskedelmi állomásokat, főleg a nagyobb folyók mentén. 1821-ben a hatalmas Hudson's Bay Co és a Nort West Co egyesült és ellenőrzése alá vonva ezzel az egész szőrmekereskedelmet. A prémvadászat és szőrmekereskedés volt a területen élők fő bevételi forrása. Összeütközésbe kerültek az Egyesült Államokkal is a prémvadász területekért. 1846-ban azonban sikerült megállapodniuk, hogy a Sziklás-hegységtől a Csendes-óceánig a 49. szélességi kör lesz a határ az Államok és Nagy-Britannia birtoka között. Ekkor lett a briteké az egész Vancouver-sziget, a kormányzat székhelye pedig Fort Viktoria
1858-ban aranyat találtak a Fraser folyó völgyében. Abban az évben 30 000 ember özönlött Brit Columbia Cariboo régiójába a meggazdagodás reményében.
Ugyanekkor a szárazföldi területeket is gyarmattá nyilvánították és James Dougles (fenyőfaj viseli a nevét) lett a kormányzó. 1866-ban egyesültek a szárazföldi területek és a Vancouver-sziget. 3 év múlva az egész térség fővárosa Viktoria lett. 1871. július 20-án Brit Columbia csatlakozott a Kanadai Szövetséghez és Kanada hatodik tartománya lett. 1885-ben a Canadian Pacific Railroad vasútja elérte Vancouvert, így a nyugati tartomány közvetlen összeköttetésbe került az ország keleti részeivel is.
A 19-20. sz. fordulóján Vancouver már a Csendes-óceán első számú kikötője. A Panama-csatorna megnyitása után indult gyors fejlődésnek.
Gazdasága.
A tartomány gazdag természeti kincsekben, kiaknázásuk révén Kanada egyik leggazdagabb tartománya. A tengerparti térségekben kitermelt kitűnő faanyag -Dougles fenyő, kanadai-, és a fehérfenyő, a vöröscédrus- feldolgozása első számú, legfontosabb iparága. A második az idegenforgalom, mivel a gyönyörű hegyek, tavak, parkok, és a tengerpart vonzza a turistákat.
Az előbbiek mellett más ágazatok is hozzájárulnak a gazdagodásához. Ilyen: a halászat, a mezőgazdaság, amelynek sikeresen specializált területe a gyümölcstermesztés, réz-, ólom-, cink-, ezüst- és aranybányászat. Brit Columbiában van az ország egyik legnagyobb fémolvasztója. Fontos az olaj és földgáz kitermelése.
A lakossága többsége angolszász. A második legnagyobb népcsoportot az ázsiai származásúak alkotják. A 19. sz.-tól rengeteg kínai és japán telepedett le, akik főleg a vasútépítkezésnél dolgoztak, halászatban és a kertgazdálkodásban vesznek részt. Bevándorlásukat többször korlátozták, internálták őket. A bevándorlók helyzetét azután törvények szabályozták. (A Kanadáról szóló általános részben, hozzászólásokban a bevándorlókról egyéb szó is esik.) A legutóbbi évtizedekben sok iszlámvallású kanadai telepedett ide. Itt van a kanadai szikhek központja.
Greater Vancouver (Nagy-Vancouver)
A Csendes-óceán gyöngyszeme az óceán partján, a Fraser folyó torkolatánál, a Parti-hegység lábainál fekszik. Térsége több városból áll (Vancouver, New Westminster, Burnaby, Sea Island, Richmond, North Vancouver és West Vancouver) amelyek együttes lélekszáma kb. 2 millió. Torontó és Montreal mellett ezzel Kanada harmadik legnagyobb multinationalis városa.
Közlekedési csomópont a város: ide fut be az országot K-Ny irányban átszelő Trans Canadian Highway autópálya, és a 7.-es főközlekedési út, itt van a Canadian Pacific Railway (CPR) és a Canadian National Railway (CNR) vasúti társaságok vonatainak végállomása. Nagy forgalmú nemzetközi repülőtere a Fraser folyó torkolatában fekvő Sea Islands-on fekszik (13 km-re a városközponttól.) Vancouver kikötője ma is egyike a legnagyobbaknak Észak-Amarika csendes-óceáni partján.
Vancouver.
Az 514 ezer lakosú város a Fraser folyó és a Burrard-öböl közti félszigeten fekszik.
Amint az előzőekből kitűnik, elsőként Don José Narváez, másodikként George Vancouver kapitány érkezett ide felfedezőként. Utóbbi felmérte, feltérképezte a területet ott, ahol ma a belváros fekszik. A különböző városrészeknek angol neveket adott. Elsőként Queensborough település alakult ki, ez lett később New Westminster, mely ma Nagy-Vancouver része. Vancouver legöregebb óvárosi negyede Gastown, amely egykor Jach Deigton "Gassy" nevű italmérése köré települt. (Az italmérés a környékbeli fafeldolgozó és malomipari üzemek munkásainak kocsmája volt igazán. Úgy tudom, J. D-nek szobra van a negyedben.)
A vasút ideérkezését követően Granville fontossága megnőtt, 1866 áprilisában a félsziget többi részével együtt Vancouver néven várossá alakult. Ekkor 2000 lakosa volt. Alakulása után két hónap múlva tűzvész pusztította el az új várost, de az év végére újjáépítették és lakosainak száma is 2500-ra nőtt. Ekkor határozták el, hogy a mai Stanley Park területét, amely a félszigetre alapult Vancouver előtt egy csodálatos természeti szépségű szigetecske, nem építik be.
Vancouver belvárosában többnyire egymásra merőleges utcák (street) és sugárutak (avenue) futnak. A város többi részén, amelyet az Ontario Street oszt keleti és nyugati részre, K-Ny irányú sugárutak vannak. Az utcáknak nevük van. A belváros félszigetét Vancouver nyugati városnegyedével két híd, a Burrard Bridge és a Granvile Bridge köti össze. North és West Vancouver (amelyek Nagy-Vancouverhez tartoznak) a Lions Gate Bridge és az Iron Workers Memorial (Second Narrow) Bridge segítségével közelíthető meg. A tömegközlekedést főleg autóbuszok, vízibuszok, és az ún. Sky Train (Vulágkiállításra épület magasvasút) bonyolítják.
Turista látványosságok.
Vancouver belvárosa: Gastown
Az 1960-as évekre az egykori óváros teljesen lepusztult, történelmi jelentősége feledésbe merült. Már a lebontását tervezték, autóutat akartak a helyére, amikor újra érdeklődést váltott ki. Az 1960-as évek végére elkezdték a lepusztult raktárakat, hoteleket, vendéglőket, házakat felújítani. Mára a megújult városrész a műemlékvédelem szép példája, kávézók, galériák, hangulatos házak vannak ott. Nevezetessége a gőzóra, melynek működését kis gőzgép biztosítja.
A belváros látványosságai még: a Kikötői Központ, Kilátótorony, a Kanadai Kézművesség Múzeuma, a Képtár, a Krisztus székesegyház, a Szentrózsa székesegyház, a Brit Columbia Sportmúzeum.
Vancouver keleti része.
Ezt a városrészt inkább autóval érdemes bejárni.
Látványosságai: Chinatown, a (hatalmas Kínai negyed, San Francisco után itt van a legnagyobb kínai kolónia a nyugati parton), a csodálatos Dr. Sun Yat-sen kert (Klasszikus Kínai Kert), és Természettudomány háza.
Vancouver nyugati része.
Itt is autós városnézés ajánlatos. Dús, szép növényzetű környezet, villanegyed, magánházas kertváros.
Nevezetességei: Erzsébet királynő park, Botanikus kert, Melegház. Itt van Brit Columbia legnagyobb egyeteme., a Botanikus kert, Földtani Múzeum, Antropológiai Múzeum, Malom- és Raktármúzeum, Tengerészeti Múzeum, Múzeum és Űrkutatási Központ, planetárium, Granville-sziget, Kiállítási park, a Stanley Park, a Lost Lagoon, egy tó, amely a vízimadarak paradicsoma, Állatkert, Aqarium 8000 tengeri állattal, Totemoszlopok parkja.
Vancouver környéke.
Itt a következő településeket érdemes felkeresni: Post Moody (Állomás Múzeuma van), Delta (a Fraser deltája a Boundary-öböl mellett, madárvédelmi területe, helytörténeti múzeuma van), Surrey (helytörténeti, régészeti múzeuma van), Maple Ridge (Fraser folyó történeti sétánya, az Egyetem kísérleti erdeje nevezetes).
Vancouvertől északra.
Innen indulnak az utak a hegyek közé. Az USA felöl érkező 99-es út itt találkozik a Trans Canadian Highway-vel (1 autópályával).
Nevesebb részei: Britannia Beach (Bányászati Múzeum), Squamish (ősi állapotú tartományi parkja van), Whistler (népszerű üdülőhely), Powell River.
Vancouver-sziget.
456 km hosszú. Legnagyobb szélessége 152 km. Keleti partja beépült, de a nyugati part öblökkel szabdalt, sziklás, ott csak néhány település van. Itt alakították ki a Pacific Rim (a Csendes-óceán pereme) Nemzeti Parkot. A sziget közepén húzódik hófödte csúcsával a Vancouver Island Mountain Range. Szarvasok, sasok, feketemedvék, pumák lakják. A tengerparton bálnák, rozmárok, delfinek láthatók.
Victoria
A Vancouver-szigeten Brit Columbia 73 500 lakosú fővárosa, Kanada legbarátságosabb és legangolosabb városa. Hamisítatlanul őrzi az angol hagyományokat.
Levegős, virágos, enyhe időjárású csodálatos hangulatú hely. Idegenforgalmi centrum. Egész évben ünnepségek és fesztiválok színhelye (Viktoria Day, Swiftsure Race a vitorlásverseny, Viktoria Harbour Festival a Kikötői fesztivál, Classic Boat Festival a Klasszikus hajók ünnepe).
A város látványosságai: Tenger alatti kertek, Panoptikum, Parlament, B.C levéltára, Centenáriumi harangjáték, Királyi B.C. Múzeum, Világítótorony-domb, Kristály-kert, Régi autók Múzeuma, Tengerészeti Múzeum, Kormányzói palota, Képzőművészeti Galéria, kastélyok és emlékházak.
Magán Vancouver-szigeten számos település van, amelyek nevezetességeket kínálnak.
A Vancouverről szóló leírás azzal zárható, hogy ez a város valóban ember szemet és lelket gyönyörködtető, változatos, színes természeti környezet. A tengerek, illetve az óceán felöl nézve a város parti képét, Hong Kong-ra, San Francisco-ra, Los Angeles-re emlékeztet. Ezt a hasonlóságot ki is használják az USA filmesei, akik -vállalkozásaik kedvező kanadai adózása miatt- rengeteg filmet forgatnak városszerte.
A vizek tükre esténként gyönyörű fényárban tükrözi vissza a város esti képét. Ilyenkor sokan töltik éttermek, kávézók teraszán a kellemes estét, élvezve közben a tengerek kínálta finom étkek csemegéit.
Az ott élők kellemes életérzését sokféle szép élmény határozza meg. De azoknak is, akik csak turistaként járnak ott, vagy nem jártak ott, de sokat tudnak a városról, jól ismerik azt, a hely azok számára is rendkívüli élményeket tartogat.
Lakosságának élete állandó nyüzsgésben, mégis viszonylagos nyugalomban, jó kedéllyel telik. A gyönyörű parkokban, a tengerpart mintegy 80-km-es sétaútján sokan és sokat sportolnak. Kerékpároznak, futnak, görkorcsolyáznak, gördeszkáznak, golfoznak, vagy vízi sportokat űznek a vizeken. Sétálnak, napoznak, kirándulnak a környező területekre, és sokféle más szórakozási lehetőséggel igyekszenek e paradicsomban kellemesen, hangulatosan tölteni életüket.
Persze, e városnak is vannak árnyoldalai: szegénység, éhezés, piszok és elhanyagolt állapot, amit alaposabb bejáráskor nem lehet nem észre venni. De nem ezek a meghatározó jelenségek, hanem az előbbi pozitívumok tartják itt az embereket, illetve vonzzák ide az idegeneket.
Vancouvertől Hope-ig.
Kirándulások irányvonala. Vancouvertől két út is indul kelet felé: A 7 út a Fraser folyó mentén. Ez áthalad Port Moodyn és Maple Ridge-n, majd Mission városkán, elhalad a tartományi park és tó mellett. Hopenél csatlakozik az 1-es úthoz.
A vidék nevezetesebb helyei: Mission (csónakázó, és horgász paradicsom, motor- és motorcsónakversenyek színhelye). Harrison Mills (korhű állapotú üzletei, farmja van). Harrison Hot Srings (üdülőhely, ásvány- és gyógyvízforrásokkal). Langley (erőd, gyümölcs és lótenyésztés jellemzi). Aldergrove (mezőgazdasági terület, Állattani Központ). Abbotsford (kereskedelmi és ipari központ, lazackeltetője van). Chilliwack (földművelő és tejtermelő központ, sport centrum, folyók, hegyek és parkok szépítik. Síelésre, hegymászásra, ásványgyűjtésre alkalmas vidék.) Hope (hegyes, tavas üdülőhely egész évben).
Hopetól a Crowsnest-hágóig.
A Hope-tótól a 3 út, a Manning Provincial Park mellett, az Allison-hágó után északra tart.
A vidék nevesebb helyiségei: Keremos (gyógyvíze híres). Osoyoos (vámkikötő volt hajdan, aztán veteránok földje lett). Grand Forks (helytörténeti múzeuma van). Rossland (bányász település, aranykeresők látogatták). Trail (bányász település, aranyláz idején fejlődött ki). Castlegar (folyók, tavak, gátak területe, üdülőhely). Nelson (bányász település). Ainsworth Hot Srings (gőz és termálvizes fürdőhely). Kaslon (ezüstlelőhely). New Denver (internáló táborairól volt híres). Creston (erdő és mezőgazdasági terület, indián lakta vidék volt). Cranbrook (tavas, hegyes kiránduló vidék, síelésre, halászatra, vadászatra, fürdésre alkalmas).
Fort Steele-től Goldenig, majd át Albertába.
Cranbrook után keresztezi a kelet felé tartó 3-as útat az USÁ-ból érkező 93-út.
Fort Steele (aranylelőhelyei voltak, kompátkelő és telepes kolónia volt, történelmi örökség városa). Kimberley (Kanada egyik legmagasabban, 1113 m-en fekvő városa, bányász város volt, ma téli üdülőhely). Invermere (csónakázó, horgászó hely). Radium Hot Springs (hőforrásokról híres üdülőhely). Kootenay Nation Park (Kanada valamennyi nemzeti parkjáról külön szeretnék írni egy sorozatban). Golden (a Columbia folyó völgye, turista központ a környező nemzeti parkok felé). Yoho Nemzeti Park (a nemzeti parkokról szóló sorozatban lesz szó róla).
Hope és Golden között.
Hope után az 1-es út a Fraser folyó völgyén észak felé vezet. Hope és Lytton között az út neve Fraser Canyon Highway, Lytton és Cache Creek között, majd onnan észak, Prince Gerge felé vezető 97-es út a híres Cariboo Highway. Az aranyláz idején feltárt terület.
Yale (aranyláz idején jelentős gőzhajókikötő). Hell's Gate (a Fraser félelmetes szurdoka, itt van a Pokol kapuja kötélpálya). Boston Bar (erdészeti, kereskedelmi központ, keresztül megy rajta Canadian National Railway). Lytton (a Fraser és a Thomson folyó összefolyásáról híres). Merritt (több tava van, úszni, vitorlázni, szörfölni lehet). Ashcroft (kis majorság). Cache Creek (farm útmenti fogadókkal). Walhachin (kihalt kísértetváros, egykor angol telepesek zsályacserje termelő helye volt.) Kamloops (marha és birkatenyésztő hely, egykor az aranyláz vidéke, a Thomson folyó és a Kamloops-tavak találkozó helye). Sicamous (tavak közti terület, népszerű turista központ). Three Valley Gap (három völgyszoros találkozása helyén egykori város, ma látogatható kísértetváros). Revelstoke (Sziklás-hegység Ny lábánál fekszik, egykor bányaváros, szőrmekereskedés helye, ma turista központ). Mount Revelstoke National Park és Glacier Natoinal Park (ezekről később a nemzeti parkok sorozatában).
Osoyoostól Sicamousig. Okanagan-völgy
Osoyoosból a 97-es út indul észak felé, az Okanagen folyó völgyébe. A táj változatos. Hosszúkás tavak között homokos félsivatag húzódik, amely délfelé az USA-n át Mexikóig leér.
Penticton (gyümölcstermő hely). Summerland. (az Okanagan-völgy gyümölcstermesztő helye, az elsők között itt használtak elektromosságot). Peachland (mezőgazdaságból, erdészetből, bányászatból élnek, üdülő terület). Westbank (gyümölcstermesztésből, idegen forgalomból élnek, egykor itt vezetett a szőrmekereskedők útja a Columbia folyóhoz, és a kincskeresők útja a Cariboo aranybányáihoz). Kelowna (zöldség és gyümölcstermő hely, innen származik Kanada almatermesztésének egyharmada). Vernon (közlekedési csomópont, öt völgy találkozó helye, három tó között fekszik. Ötödikként lett város a tartományban. Gyümölcstermesztés, szarvasmarha-tenyésztés folyik itt.)
Kamloopstól Prince George-ig.
A 97-es út vezet át közöttük, kétfelé kis kitérővel lehet továbbhaladni. Lillooet (a Fraser folyó mellett fekszik, az egykori aranybányákhoz vezető Cariboo-térség végét jelenti). Clinton (üdülők, horgászok és farmok ellátóközpontja). Williams Lake (közlekedési csomópont, vad rodeókat tartanak itt). Quesnel (a Fraser és a Quesnel folyó összefolyásánál népszerű vadász és horgászterület). Cotton wood (valaha vendégfogadó volt a Cariboo-országút mellett, ma korhű utánzata a helynek, kipróbálható az aranymosás, a postakocsikázás.) Barkville Historic Town (nagyon neves hely, kísértetváros, az aranyláz idejéből megmaradt emlékek korhűen működő turista látványossága). Prince George (a Nachako és a Fraser összefolyásánál fekszik. Fontos város, közlekedési és kereskedelmi központ. Kulturális szerepe is jelentős). Clearwater (ilyen nevű folyója tiszta vízéről kapta nevét, több helyen láthatók kialudt tűzhányók és lávafolyások.) Valemout (a Sziklás-hegység, a Cariboo- és a Monashee-hegyvonulatok völgyében fekszik. Kiránduló, síelő, gyalogtúrázó hely, tutajozók, motorszánozók egyaránt kedvelik).
Prince George-tól nyugatra.
E várostól északnyugatra folytatódik a 16-os (Yellohead) autóút, amely párhuzamos a CNR vasútvonalával.
Vanderhoof (szőrmekereskedő-állomás és erőd volt, az erődben egykor keresztény misszió működött. Aranyat is találtak erre. Ma örökzöld erdői kedvelt vadászati helyek.) Smithers (Hudson Bay Mountain lábánál fekszik. Itt lehet síelni, horgászni, hegyet mászni.) Moricetown (egykori legnagyobb indián falú, lazac halászatból éltek. Még ma is látni itt nyáron lazacokat szigonyozó indiánokat.) Hazelton (kis település, indián kultúrát bemutató hely.) Terrace (Skeena folyó partján fekvő kisváros, erdészetből élnek.) Port Edward (a Skenna folyó e hely mellett ömlik a Csendes-óceánba. Lazac és pisztráng feldolgozás a főtevékenységük.) Prince Rupert (ősi, indiánok lakta terület, totemoszlopaikról híresek. Ma Kanada egyik nagy tengeri kikötője.) Qeen Charlotte Island (haida nemzetségű, kereskedő, de művész lelkű indiánok által lakott terület volt. Ma az indiánok, kis haida falvakban, kevés számban a környező, 150 kisebb-nagyobb szigetcsoporton elszórtan élnek, és művelik régi faragó művészetüket.)
Prince George-tól északra.
A városból a 97-es út visz észak felé, a John Hart Highway-ra. A Pine hágón át, a Sziklás-hegységen keresztül lehet eljutni a Peace River északi partján fekvő Hudson's Hope-ba.
Hudson's Hope (kisváros, a tartomány legrégebbi települése. Itt járt először Alexander Mackenzie. A város vízierőművei, duzzasztógátjai energiát termelnek. Üdülő terület.) Dawson Creek (Dawson egyike volt, aki Kanadát geológiai szempontból felmérte. Itt látni a Mile Zero Vairn (a nulla mérföldet jelző kőhalmot, amely az Alaszka Highway kezdetét jelentette. Fort St. John (kisváros, a legrégebbi európai települések egyike, gáz és olajkitermelésből, erdészetből, szarvasmarha tenyésztésből élnek. Sok üdülő és szórakozó helye van. Közeli tavában lazac horgászható, a Peace folyó zúgóin kenuval lehet kirándulni, télen síelnek a közelben. A Sziklás-hegység előhegységében vadásznak.) Fort Nelson (régen szőrmekereskedő-állomás volt. Ma a közeli hegyek, tavak, parkok, erdők és a sokszínű vadvilág a kalandkereső turisták, horgászok, vadászok paradicsoma.)
Bevallom, önfeledten élveztem a tartományról szóló, ki tudja hányadszor végig olvasott 400 oldalas leírást, míg abból az előbbi, csekély kivonatot elkészítettem. Közben más olvasmányok, filmek, fotók emlékképei, soha közvetlenül nem tapasztalt, mégis bennem szinte valóságként létező, színlátással, illatok érzésével, a bőr érzeteivel kísért, lelkemben futó élmények ragadtak magukkal. Remélem e tartomány megismerése ugyanígy érint meg majd másokat is.
Kérem, aki képekkel, személyes élményekkel, pontosabb ismeretekkel tudja kiegészíteni az itt írtakat, segítsen teljesebbé tenni az anyagot.
