Beirta a fenti uzenetet a canadahun.com forumara es vart. A varakozas tele volt remennyel es izgalommal. Olyan volt, mint egy kisgyerek aki valami nagyon meresz dologra szanta el magat. Mivel sokaig nem erkezett valasz, egyre inkabb eluralkodott rajta az egyedullet erzese. Egy kep lebegett elotte: a forgalmas utcan all, korulotte jonnek-mennek az emberek de ha ranez is valaki, a tekintete tovabbsiklik. Senkinek sem tunik fel ahogy ott all.
Mindenkinek van ahova mennie, van amit csinalnia, hiszen nem setal, nem andalog az utcan, hanem siet valahova. Melankolikusan tekintett maga ele, majd lassan kezdett felocsudni.
- Talan valoban rossz topic-ba irtam.
Ragyujtott egy cigarettara, melyen leszivta a fustot, majd lassan kifujta. A fust lassan korulolelte es valamilyen megmagyarazhatatlan biztonsagerzetet nyujtott. A magany uj ertelmet kezdett nyerni a lelkeben. Huncut mosolyra randult a szaja es ujra beleszippantott a felig mar leegett cigarettaba.
Megszuletett az otlet. A forditas csak egy urugy volt, ot igazabol a kepregenyek erdekeltek, de a canadahun.com honlaprol csak 20 hozzaszolas utan lehetett letolteni oket. Hogy is gondolta, hogy a forditas kapcsan majd hosszasan tud csevegni valakikkel, kieroltetve a 20 hozzaszolast?
Elnyomta a cigarettat es kikereste az Irodalom topic-ot. Kuncogva klikkelt ra a Konyv szuletik oldalra es beleolvasott az utolso sorokba. Mar 212 oldalon futott a tortenet, mint egy ezer szalu perzsaszonyeg. Erezte, hogy itt neki is van helye. Valami vicceset szeretett volna irni, ami jo kedvre derit masokat. Sokaig gondolkodott, majd ezt irta: