F
Feri T
Vendég
Kutyafajtak
Komondor
„E kutyafajtánk becsületes jellemét, a földet verejtékes munkájával művelő nép éppen úgy, mint elsősorban a csordákat és nyájakat őrző szabadságot szerető pásztornép, megkedvelte és megbecsülte.”( Raisits E. 1924.)
A komondor a népvándorláskor elődeinkkel együtt került a Kárpát-medencébe. A nomád pásztoroknál igen gyakran élet- halál kérdését eldöntő értéket jelent a juh. A nyáj védelme annak idején, amikor a vérengző vadállatok nagyszámú falkái veszélyeztették a jószágot, elsőrendű feladat volt. Ezért volt az, hogy a juhászeb kiválasztásánál minden más meggondolást háttérbe szorított a védőszolgálatra való rátermettség kritériuma. Az ősmagyarok gulyáinak, méneseinek őrzésében az oroszlánrész a komondornak jutott, mert megjelenése félelmet keltő, bátorsága példaszerű, küzdőképessége rendíthetetlen.
A nyáj mellett őrző-védő szolgálatot teljesítő, nagy testű, gubancos szőrű pásztor ebünket az idők folyamán leírták még gubancos magyar juhászkutyának, selyemszőrű farkas ebnek, pusztai komondornak, lompos szőrű komondornak, bagolyszemű komondornak s legtöbbször csak komondornak. A komondor szó, mint magyar pásztorkutyafajtát jelölő leírt nyelvemlék, először 1544-ben Kákonyi Péter Astiagis király történetében fordul elő.Az 1600-as évek nyelvemlékei alapján nemcsak a komondor neve, de foglalkozása is kirajzolódik. Sokáig tartotta magát az a vélekedés, hogy a komondor szó francia hangzásúnak vélték és úgy értelmezték, hogy az parancsolót jelent a commandeur francia szó alapján.
A komondor a magyar nyelvemlékek alapján is a legrégibb időktől a csorda, a pásztor mellett őrző-védő szolgálatot teljesített. A nyáj védelmét nappal és éjjel úgy kellett ellátnia, hogy abban kár ne essék. A komondor a nyáj körül helyezkedett el, szemmel tartotta a területét ezért eleven lény nehezen közelíthette meg a nyájat. Ennek az ősi magyar fajtának igen erőteljes a szervezete, ezért is volt alkalmas a rábízott territórium védelmére, amelyet sajátjának tekintett. Minden mozgó, számára veszélyt jelenő emberre vagy álllatra szemtől szembe támadt. Egyetlen pillanat alatt képes volt nyugalmi helyzetéből a nem kívánatos látogatóra ugrani, hang nélkül, vakmerően támadni. Hatalmas fogazatának harapása halálos is lehetett, de szinte biztosan csontot tört. . Ez a pásztorkutya-fajta az idők folyamán alig ment át változáson, jellege, formája évezredekkel ezelőtt is ugyanazt a formát mutatta, mint ma.
Nagytestű, impozáns, félelmetes megjelenésű kutya. Külső megjelenése, méltóságteljes viselkedése a szemlélőben tiszteletet, csodálatot, esetleg félelmet is ébreszt. Nem kedveskedő fajta, nem barátkozó természetű. Jelleme határozott. Ok nélkül nem ugat, de ha hatalmas, erős hangját hallatja, biztosak lehetünk abban, hogy valami veszélyt jelez. Dús, bozontos szőrzete közül néha előcsillanó sötétbarna szeméből bátorság, ugyanakkor bizalmatlanság látszik. Talán legszembetűnőbb vonása a nemezesedésre hajlamos, gubancos szőr. A jó hőszigetelő bunda nyáron hűvös, télen meleg volt, még kemény kövön is puhává tette a fekvőhelyet. Biztos, hogy a komondor hasznát vette hosszú, tömött szőrének a farkas harapása ellen is. Vannak olyan egyedek is, amelynek szőrzete egyenletesen sűrű, hullámos lefutású, zsinóros jellegű. Ennek apróbb tincsei kevésbé vagy egyáltalán nem nemezesednek. Ezt a kutyafajtát nem szokás kifésülni, de ápolni mindenképpen kell. Színére általában azt mondják, hogy fehér, de ha pontosabban akarjuk meghatározni, krémfehérnek vagy csontszínűnek mondhatjuk.
A XIX. század folyamán a merinói juh lassan felváltja a szilaj természetű magyar juhot a nyájakban, ezáltal a huszadik század elejére a komondornak, mint nyájőrzőnek már alig maradt feladata, mivel a jámbor természetű selyemgyapjas birkáknak, amelyek ösztönös viselkedéssel egymással összetartottak, nem volt szükségük komondorra, annál kevésbé, mivel a farkas veszedelem is elmúlóban volt. Mivel manapság ismét divatja van az ősi magyar kutyafajták tartásának, aki komondort szeretne, vegye figyelembe, hogy a felsorolt tulajdonságok és jellemzők alapján képes lesz- e megfelelően következetes és szertő gazdája lenni. Fontos az is, hogy elegendő, őrzésre alkalmas területe legyen a kutyának, hiszen láncra kötést, tartós kennelben tartást nem, vagy csak nagyon nehezen tűri. Aki megfelelő körülményeket és szoros kapcsolatot teremtett, hűséges, ragaszkodó barátot kap cserébe.
Komondor
„E kutyafajtánk becsületes jellemét, a földet verejtékes munkájával művelő nép éppen úgy, mint elsősorban a csordákat és nyájakat őrző szabadságot szerető pásztornép, megkedvelte és megbecsülte.”( Raisits E. 1924.)
A komondor a népvándorláskor elődeinkkel együtt került a Kárpát-medencébe. A nomád pásztoroknál igen gyakran élet- halál kérdését eldöntő értéket jelent a juh. A nyáj védelme annak idején, amikor a vérengző vadállatok nagyszámú falkái veszélyeztették a jószágot, elsőrendű feladat volt. Ezért volt az, hogy a juhászeb kiválasztásánál minden más meggondolást háttérbe szorított a védőszolgálatra való rátermettség kritériuma. Az ősmagyarok gulyáinak, méneseinek őrzésében az oroszlánrész a komondornak jutott, mert megjelenése félelmet keltő, bátorsága példaszerű, küzdőképessége rendíthetetlen.
A nyáj mellett őrző-védő szolgálatot teljesítő, nagy testű, gubancos szőrű pásztor ebünket az idők folyamán leírták még gubancos magyar juhászkutyának, selyemszőrű farkas ebnek, pusztai komondornak, lompos szőrű komondornak, bagolyszemű komondornak s legtöbbször csak komondornak. A komondor szó, mint magyar pásztorkutyafajtát jelölő leírt nyelvemlék, először 1544-ben Kákonyi Péter Astiagis király történetében fordul elő.Az 1600-as évek nyelvemlékei alapján nemcsak a komondor neve, de foglalkozása is kirajzolódik. Sokáig tartotta magát az a vélekedés, hogy a komondor szó francia hangzásúnak vélték és úgy értelmezték, hogy az parancsolót jelent a commandeur francia szó alapján.
A komondor a magyar nyelvemlékek alapján is a legrégibb időktől a csorda, a pásztor mellett őrző-védő szolgálatot teljesített. A nyáj védelmét nappal és éjjel úgy kellett ellátnia, hogy abban kár ne essék. A komondor a nyáj körül helyezkedett el, szemmel tartotta a területét ezért eleven lény nehezen közelíthette meg a nyájat. Ennek az ősi magyar fajtának igen erőteljes a szervezete, ezért is volt alkalmas a rábízott territórium védelmére, amelyet sajátjának tekintett. Minden mozgó, számára veszélyt jelenő emberre vagy álllatra szemtől szembe támadt. Egyetlen pillanat alatt képes volt nyugalmi helyzetéből a nem kívánatos látogatóra ugrani, hang nélkül, vakmerően támadni. Hatalmas fogazatának harapása halálos is lehetett, de szinte biztosan csontot tört. . Ez a pásztorkutya-fajta az idők folyamán alig ment át változáson, jellege, formája évezredekkel ezelőtt is ugyanazt a formát mutatta, mint ma.
Nagytestű, impozáns, félelmetes megjelenésű kutya. Külső megjelenése, méltóságteljes viselkedése a szemlélőben tiszteletet, csodálatot, esetleg félelmet is ébreszt. Nem kedveskedő fajta, nem barátkozó természetű. Jelleme határozott. Ok nélkül nem ugat, de ha hatalmas, erős hangját hallatja, biztosak lehetünk abban, hogy valami veszélyt jelez. Dús, bozontos szőrzete közül néha előcsillanó sötétbarna szeméből bátorság, ugyanakkor bizalmatlanság látszik. Talán legszembetűnőbb vonása a nemezesedésre hajlamos, gubancos szőr. A jó hőszigetelő bunda nyáron hűvös, télen meleg volt, még kemény kövön is puhává tette a fekvőhelyet. Biztos, hogy a komondor hasznát vette hosszú, tömött szőrének a farkas harapása ellen is. Vannak olyan egyedek is, amelynek szőrzete egyenletesen sűrű, hullámos lefutású, zsinóros jellegű. Ennek apróbb tincsei kevésbé vagy egyáltalán nem nemezesednek. Ezt a kutyafajtát nem szokás kifésülni, de ápolni mindenképpen kell. Színére általában azt mondják, hogy fehér, de ha pontosabban akarjuk meghatározni, krémfehérnek vagy csontszínűnek mondhatjuk.
A XIX. század folyamán a merinói juh lassan felváltja a szilaj természetű magyar juhot a nyájakban, ezáltal a huszadik század elejére a komondornak, mint nyájőrzőnek már alig maradt feladata, mivel a jámbor természetű selyemgyapjas birkáknak, amelyek ösztönös viselkedéssel egymással összetartottak, nem volt szükségük komondorra, annál kevésbé, mivel a farkas veszedelem is elmúlóban volt. Mivel manapság ismét divatja van az ősi magyar kutyafajták tartásának, aki komondort szeretne, vegye figyelembe, hogy a felsorolt tulajdonságok és jellemzők alapján képes lesz- e megfelelően következetes és szertő gazdája lenni. Fontos az is, hogy elegendő, őrzésre alkalmas területe legyen a kutyának, hiszen láncra kötést, tartós kennelben tartást nem, vagy csak nagyon nehezen tűri. Aki megfelelő körülményeket és szoros kapcsolatot teremtett, hűséges, ragaszkodó barátot kap cserébe.