Magyar őstörténet
- Téma inditó Ivan
- Kezdés dátuma
- Státusza
Pap Gábor: GONDOLATOK A SZKÍTA NÉP-NEMZETI SZERTARTÁSRENDRŐL
Függelék az "Angyali korona, szent csillag" cimû munkához.
Függelék az "Angyali korona, szent csillag" cimû munkához.
Ügyét magyaroknak, magyarok Istene,
Azki Szkíthiából voltál ki vezére:
Szánd meg! légyen elég ennyi büntetése,
Add meg szabadságát, régi segítõje!
(Ismeretlen szerzõ: Papvilág Magyarországon,
1671.)Azki Szkíthiából voltál ki vezére:
Szánd meg! légyen elég ennyi büntetése,
Add meg szabadságát, régi segítõje!
(Ismeretlen szerzõ: Papvilág Magyarországon,
Szabó Orsolya:Magyar őstörténeti válogatás
MAGYAR ŐSTÖRTÉNET Válogatás angol régészek, nyelvészek, néprajzosok, antropológusok, és népzenei kutatók műveiből. 2008 május 01. Egészen 1849-ig Magyarországon köztudott volt a scytha, hun, avar, magyar azonosság. Herodotos (i.e. 484 - 406) akit a történetírás atyjának is neveznek, azt írja IV. könyve 48. bekezdésében "Szkítaország legnagyobb folyója az Ister(IsterGam-Esztergom) (Duna). Közli, hogy az Isterbe folyik a Tiphisas (Tisza) és az Agatirs scytha törzsektől Erdélyből a Maris (Maros)"
Szkítaország?
Egy népet nemzetté az ő történelmi tudata emeli, ha van történelmi tudat, van nemzet, s e tudat hiányáért hazánkban a Magyar Tudományos Akadémia is bűnös.
Hazánk történészei minden írásukba azt a tévhitet keltik, hogy Európának nincs és nem is volt ókora.
A Kárpát medence ürességét sugallják tudományos publikációikban a "MAGYAR" kutatók.
Pl. Bartha Antal: A IX - X. századi Magyar Társadalom c. könyve
122. oldalán (1973) mikor ezt írja:
"A magyar hordák megtelepedése ezen az akkor igen ritka népességű, mondhatni teljesen üres területen." (Kárpát medence)
A csupán nevében Magyar Tudományos Akadémia a saját történelmünkről a következőket írja a Kárpát medencét illetően.
Őszerintük a római hódítók korában is jóformán üres volt a Kárpát- medence és korábbi telepeseknek nyoma sem volt.
"Ezer évvel később is csak szlávok éltek itt, ezek azonban nem tanúsítottak ellenállást a jóval később érkező magyar megszállókkal szemben, a Tudományos Akadémia elnöke pedig a következőket írta a magyar nemzet őseiről."
Egyetlen nemzet tudósai sem írnak ilyen mocskos rágalmakat és hazugságokat nemzetükről, s ha valaki ilyet tenne, az bíróság elé kerülne nemzetgyalázásért, s azonnal kirúgnák a Tudományos Akadémia elnöki tisztjéről.
Mivel hazánkról és nemzetünkről van szó, kötelességünk megvizsgálni mi az igazság Barta, Hallay, Glatz Ferenc állításai körül. Volt-e a Kárpát medencének ókora, őskora és valóban üres volt-e a Kárpát-medence, s valóban megszálló barbár állatokként érkeztek e őseink ide... s mikor?
Mindezt fontos tisztázni, hiszen ezen állítások alapján követelték és kapták meg hazánk területének 75 % - át a szlovák, cseh, szerb, román nemzetiségek, akik hazánk területére, mint menekültek, és bevándorlók érkeztek, de látva a finnugor elmélet nyújtotta magyarellenes lehetőségeket, meglovagolták ezen hazug magyarellenes állításokat, melyeket maga a Magyar Tudományos Akadémia terjesztett nemzetünk ellen!
Az Angol régész, Gordon Childe szerint a kőkorban létezett egy azonos műveltségű nép a Mezopotámia, Kárpát medence, Kréta háromszögben. Észrevételeit 1929-ben tette közzé a The Danube in Prehistory c. művében.
A Kárpát medence és Európa benépesedésének története csak az éghajlati viszonyok és alakulások, valamint azok hatása a növény és állatvilágra, figyelembevételével érthető teljességében. A geológusok szerint a jégkor Európában i.e. 75.000- től i.e. 10.000 -ig tartott. Az utolsó jégkor alatt a Kárpát medence pereme, erdős tundra volt.
Állandó jégpáncél csak a Magas Tátra láncolatát borította. Ebből következtetve jogos a feltételezés hogy a Kárpát medence a lassú felmelegedés beállta után 2- esetleg akár 3 ezer évvel is megelőzte Európa területeit a lakhatóság és az emberi élet létfenntartása biztosítását illetően.
A Times atlasz a jégtakaró északi határát a Kárpátoktól jó ezer kilométerrel északra húzza meg, mely a Kárpát medencében még kedvezőbb éghajlati viszonyokra utal. A Kárpát medencében az ősembernek több telephelyét megtalálták a jégkor utolsó szakaszából, főleg melegvizű források közelében.
Hogy milyen mozgalmas volt az élet a Kárpát medencében, az alábbi idézet jól érzékelteti:
"A Kárpát medence volt a szarvasmarha európai háziasításának gócpontja, mert a vad őse itt élt a legnagyobb számban. A sertés helyi vad őseinek háziasítását a Kárpát medencéből, főleg a bronzkorból lehet kimutatni."
A Kárpát medence az őskőkor (a paleolitikum)-tól kezdve Európa legsűrűbben lakott területe volt. A Kárpát medence nemcsak az állatok háziasításának volt az egyik legfontosabb gócpontja, hanem Európa benépesedésének is. Amint Európa északi vidékei fokozatosan alkalmassá váltak az emberi létfenntartás követelményeinek, úgy ontotta népfeleslegét a Kárpátok koszorúzta medence, mindaddig, míg a kontinens benépesedett.
Ezt követően megindultak a vándorlások messzebb lévő vidékekre. Az új kőkorban (neolitikum) a Kárpát medencében 3 nagy műveltségkör virágzott.
A KŐRÖS műveltség (i.e. 5.000) kiterjedt Erdélyre, Duna-Tisza közére, valamint a Dunántúl Duna-Dráva szögletére.
A Nagyalföldön ettől északra fekvő terület volt az alföldi vonaldíszes edények műveltsége (i.e. 4.000).
Míg a Dunántúlon a Dunántúli vonaldíszes edények műveltsége (i.e.4.000).
Az utóbbi leletanyaga megtalálható a Bécsi és Cseh medencén keresztül egészen a Rajna vidékig.
Az Alföldi vonaldíszes edények műveltségi köréből előkerült női istenszobrok alsótestére bekarcolt M jel a termékenység az anyaisten, és a nő fogalmakat jelölte. Ilyen szobrocskák azonos jelekkel kerültek elő Mezopotámiában, a görög szigeteken, és a Kárpát medencében.
Az M-alakú jellel ellátott Szekélyháton kiásott egyik ilyen szobrocska jó 2,000 évvel megelőzi a mezopotámiai ugyanilyen leletet. Ugyanilyen szobrocskák előkerültek Egyiptomban is. A Krétai, Mezopotámiai, Kárpát medencei, Egyiptomi népek írásának azonosságát a nemzetközi szaktudomány elismeri.
A Párizsi nemzetközi konferencia kimondta: A Kárpát medence,
Mezopotámia, Kréta, a görög szigetek és területek, valamint Egyiptom őstelepes népe NEM származhatott egymástól, hanem egy ősnép egymástól elvált tagjainak tekinthetők, tehát testvérnépeknek.
Nemzeti szempontból tudnunk kell, hogy a magyar származástudat új megfogalmazásának korát éljük, mely nélkül a nemzeti önismeret és önbecsülés nem létezik.
Össze kell gyűjtenünk mindazon
1. nyelvi, 2. embertani, 3. régészeti, 4. műveltségi, 5. népzenei
adatokat melyek alapján az igazságot tisztázhatjuk, s végre a magyarellenes finnugor tévtant az őt megillető helyre, a szemétdombra vethetjük.
Érdemes idézni Glatz Ferenc írását a Magyarok Krónikája c. műből melyben a Tudományos Akadémia elnöke a következőket írta a magyar nemzet őseiről:
" Ezek a primitív hordák, akiknél a gyermek és nőgyilkosság régi tradíció...görbe lábú gyilkosok, primitív hordák, nyelvük nem lévén, a sokkal műveltebb szláv törzsek szavait lopták el... ,,
Lássuk hát, mit is tanítanak Európa egyetemein erről az időszakról és mi az, ami nyugaton köztudott, s amiről a mi akadémiánk úgy hallgat, mint a sír...
Az Őskőkor és az új kőkor emlékei - a Kárpát medencében a nyugati tudósok ismertetésében a következőket tartalmazza:
1. Az ősember egyik legfontosabb szerszámának alapanyaga az obszidián volt, melynek eddig feltárt lelőhelyei Tarcal, Tokaj, és a Hont megyei Csitár község határában voltak. A feltárások igazolják hogy ezeken a helyeken KŐIPARTELEPEK voltak, ami a kő tömeges felhasználását bizonyítja. Az a tény már önmagában is nagyon nagy tömegű lakosságot jelent.
Angol régészek megállapítása szerint az obszidián út, a só út, a borostyánút, kagyló út innen indult ki, a Kárpát-medencéből, és jutott el Európa minden lakott helységébe.
Ezen utak összefutása és találkozása a Kárpát medencében a tömegek által legsűrűbben lakott terület volt. Európa legsűrűbben lakott területe a Kárpát medence volt már ebben az időben!! (mit is tanít nekünk a Magyar Tudományos Akadémia, azt hogy a Kárpát medence ez időben üres volt és jóformán lakatlan, csak szlávok laktak itt...)
A nemzetközi tudományos kutatás (a magyar helyett) lépésről lépésre tisztázza, hogy a fémekről elnevezett korszakok is a Kárpát medencéből indultak ki - különös tekintettel arra hogy Európában először itt voltak ércfeltárások, majd később a Cseh medencében.
A rézkor kezdetén egész Európában csak az alábbi helyeken folytattak bányászatot John Dayton kutató megállapítása szerint.
1. Körmöczbánya (Nyitra) arany, ezüst, antimon
2. Selmeczbánya (Nyitra) ezüst
3. Nagybánya (Szatmárnémeti) arany, ezüst
4. Felsőbánya (Szatmárnémeti) arany, ezüst, cink, ólom
5. Kapnikbánya (Szatmárnémeti) ezüst, antimon, arzén
6. Offenbánya (Torda-Aranyos) ezüst, tellur
7. Veresbánya (Alsó-Fehér megye) arany
8. Rudnikbánya (Nyitra) réz, ólom, ezüst
9. Rudabánya (Borsod) arany, ezüst, vas
10. Nagyág (Hunyad megye) arany, ezüst, tellur, mangán
11.Dognácska (Krassó, Szörény) réz, ólom
12.Szaszkabánya (Krassó, Szörény) réz
13.Majdánpatak (Krassó, Szörény) réz
14.Gölniczbánya (Szepes) réz,antimon,nikkel
Óriási fémfeldolgozók nyomait tárták fel eddig Bodrogkeresztúr, Lengyel, Erősd, Vincsa, Gulmenitz, Tószeg, Jordánhalom, Tordos, Polgár,
Perjámos, Velemszentvid, Hallstadt, Karanovo, Remete, Nyitra, Lerna helyeken. Az itt felsorolt lelőhelyek, és olvasztó telepek kiszolgálását nagy létszámú személyzetnek kellett fenntartani, s terményeikkel is ugyancsak nagy tömegeket szolgáltak ki egész Európában.
A Kárpát medence őskultúrájának legszenzációsabb bizonyítéka a tatárlaki lelet, melyről a nemzetközi tudósok kutatásai igazolták, hogy több mint 1.500 évvel megelőzik a Mezopotámiai első írásos leleteket.
A nemzetközi orientalista konferencia elfogadta, hogy az emberiség civilizációjának bölcsője NEM Mezopotámia, ahogy eddig hitték, hanem a Kárpát medence, s ezen belül Erdély. (A Tatárlaki agyagtáblák helyi, Tatárlaki agyagból készültek, a Mezopotámiai legkorábbi leletek 6.000 évesek, míg a Tatárlaki leletek 7.500 évesek)
A Magyar Tudományos Akadémia állításaival ellentétben a Kárpát- medence nemhogy nem volt üres, de A Kárpát-medence az őskőkor (a paleolitikum)-tól kezdve Európa legsűrűbben lakott területe volt.
Mindenben a Kárpát-medence járt az élen egész Európában lásd
1. "A Kárpát medence volt a szarvasmarha Európai háziasításának gócpontja, mert a vad őse itt élt a legnagyobb számban. A sertés helyi vad őseinek háziasítását a Kárpát medencéből, főleg a bronzkorból lehet kimutatni."
2. H. Würm kutató igazolta hogy a Kárpát medencében a gabonafélék kinemesítése az Őscirokból az i.e. 6.000 - ben már befejeződött.
Állítását igazolják a gabona termesztéséhez szükséges szerszámokat előállító kőipartelepek feltárása és kormeghatározása a már említett Tarcal, Tokaj, és Csitár határában.
3. A civilizációt forradalmasította a kerék feltalálása.
A kerék felhasználásával készült első kocsi is a Kárpát-medencéből származik (Az angol nyelv ma is őrzi a Magyar Kocs község nevét az angol Coach szóban...) Az első kocsik lelőhelyei, Budakalász, Szamosújvár, Gyulavarsánd, és Herpály. Megjelenési idejük i.e. 2.000.
4. A Magyar Tudományos Akadémia azt is állítja, hogy a Római birodalom elfoglalta Pannóniát, és itt sztyeppei állapotokat talált, s jóformán néptelen volt a teljes terület. Ezzel szemben mit is tanítanak Nyugat Európa egyetemein? Edward Gibbons történész könyveiből megtudjuk hogy a Római Birodalomnak Pannónia gabonája és bora kellett, ezért támadtak a Scytha Pannon törzsekre, és i.e. 35. - től i.sz. 9 -ig, összesen 44 esztendei szüntelen hadjáratok árán bírták csak elfoglalni.
Vajon milyen erős, és mekkora nép lehetett mely a világ akkori legnagyobb és legerősebb katonai nagyhatalmának 44 esztendeig ellen bírt állni?
Nyilván nem egy lakatlan és jóformán üres ország lehetett, habár akadémiánk ezt állítja, a tények dacára.
5. A paleolitikumtól kezdve világviszonylatban az első és legősibb a KÜRÖSI kultúra.
6. A Kárpát medencéből származik
- az epigrafikai és paleográfiai írásrendszer
- a korong előtti és a korongolt kerámia
- a gabona kinemesítése az őscirokból
- a fémbányászat
- a fémművesség
- az ötvös művészet és a technikai civilizáció alapja
- a kerék!
- a kengyel!
7. Gordon Childe és Fritz Sachermeyr szinte egybehangzóan írják műveikben, az Európai népek tanítómesterei a Kárpát medencei scythák voltak.
Lássuk a bizonyítékokat a scythák Kárpát medencei őshonosságáról.
A kérdés, ki a Kárpát medence ősbirtokosa, ki az az ősnép mely
Európa kultúráját megteremtette.
Az ókori íróktól hasznos adatokat tudunk meg, náluk már i.e. 700-tól találunk adatokat a Kárpát medence történelmére vonatkozóan Herodotos (i.e. 484 - 406) akit a történetírás atyjának is neveznek, azt írja IV. könyve 48. bekezdésében "Szkítaország legnagyobb folyója az Ister(IsterGam-Esztergom) (Duna). Közli, hogy az Isterbe folyik a Tiphisas (Tisza) és az Agatirs scytha törzsektől Erdélyből a Maris (Maros)"
Herodotostól megtudjuk azt is, hogy a Kárpát medencei scythák első királya TARGITAOS volt. Ha a nevet nyelvészeti vizsgálatnak vetjük alá, akkor a nyelvfejlődés szabályai szerint a kemény T hang helyére annak lágy váltóhangját, a H-t tesszük, és elhagyjuk a görögös os képzőt, akkor tisztán áll előttünk, hogy az első király nevét őrzi még ma is a Hargita nevű hegy.
A scytha és a hun nép azonosságát igazolta AGATHIAS (szül i.e. 301.) könyve 154. oldalán, "Mindazon barbarus népek, melyek az Imauson belül laknak scytháknak vagy hunnusoknak neveztetnek. "
Ptolemaus Claudius (i.e. 138 - 18O) III. könyve, 5. fejezet, 19 oldal, írja A scytha alánok fölött laknak a roxolánok, pannonok és hunok, mind testvérek.
Hippocrates (i.e. 456 - 366.) Európában él a szittya nép, melyet szarmatáknak, szakáknak, szabiroknak, gepidáknak, pártusoknak, pannonoknak, médeknek, jazigoknak(Jász), hunnusoknak és avaroknak is neveznek....
Azaz, a régi írásokból tisztázódik, hogy a rejtélyesnek és titokzatosnak tartott népnevek mögött az azonos HUN SCYTHA népet kell keresni.
Ezekkel az adatokkal tovább tisztul a kép, miszerint Gordon Childe-t idézve. Az európai népek tanítómestere a Kárpát medencei műveltség volt, azaz a magyarok ősei a scytha nép! A mi őshazánk a Kárpát medence!
1. Őshazakutatás
Egészen 1849-ig Magyarországon köztudott volt a scytha, hun, avar, magyar azonosság.
Ezt a nemzeti öntudatot a habsburgok törték meg azzal, hogy a Magyar Tudományos Akadémia elnökévé tették Joseph Budenz-et, aki egyetlen szót sem tudott magyarul, de megállapította a finnugor elméletet, mely a mai napig egyeduralkodó. Hiszen úgy a habsburgoknak, mint a náciknak, s később a kommunistáknak egyaránt megfelelt, mert az a nemzet melyet megfosztottak nemzeti öntudatától, és megtörték büszkeségét, s elroppantották gerincét, melyet ősi múltjának ismerete biztosított számára, sokkal könnyebben elnyomható, félrevezethető, kihasználható.
Mivel a szó elszáll, a betű megmarad, érdemes leírni pár dolgot a magyar őstörténettel és a Magyar Tudományos Akadémia hivatalos irányvonalának az 1848-as Szabadságharc bukása utáni hirtelen, 180 fokos irányváltoztatásáról, s az ennek következtében axiómává vált finnugor elméletről" mely valóságos szent-tehén dogmává merevedett.
Ennek igazi okáról és a háttérről az angol, amerikai, kanadai, argentin, francia kutatók írásai alapján a következőket kell tudnunk.
1) Mikor Széchenyi megalapította a Magyar Tudományos Akadémiát, akkor a következő volt a hivatalos álláspont:
Minden magyar krónika, ősgeszta, az ország lakosságának szájhagyományai tanúsítása alapján köztudott volt és az MTA (alapítása és létrehozása óta) hivatalos elfogadása alapján is elfogadott tény hogy a scytha eredetű - hun, avar, magyar nemzet azonosság révén a Kárpát medencei magyarság ittléte minimum 12.000 éves.
Ugyancsak elfogadott volt Torma Zsófia erdélyi régész Tordas melletti ásatásainak alapján, melynek során a Mezopotámiai legrégebbi eleteknél 1.500 évvel régebbi írásos leleteket talált, ezzel írásos igazolást nyert a scytha, hun, avar, magyar nemzetazonosság.
Erre nézve az írás végén adatokat, tényeket ismertetünk, olyanokat, melyek Magyarországon SOHA nem kerültek ismertetésre, mivel az MTA meggátolta ezek publikálását - úgy az osztrák uralom, mint a náci éra, mint az orosz megszállás évtizedei alatt, mivel mindezen idegen megszállóknak azonos volt az érdeke, hisz idegen szempontból nézve mire jó a finnugor elmélet? Megsemmisíti a magyar nemzeti öntudatot, a világ legelmaradottabb, legprimitívebb népének állít be minket a világ országainak színe előtt, kitűnő alap magyarellenes propagandára, és 1920-ban igazolásul szolgált hazánk feldarabolására, és mind a mai napig úgy a germán, mint a szláv népek kedvenc hivatkozási alapja magyarellenes propagandájukban. Azaz a finnugor elmélet az abszolút magyarellenes célokat szolgált, és szolgál ma is, s történik mindez a magyarellenes tevékenység a magyar nemzet adófizetőinek pénzén! Immáron 150 esztendeje folyik ez a magyarellenes MTA tevékenység, méghozzá a magyar lakosság pénzén. Miért? És hogyan kezdődött?
2) 1850-ben a Magyar Tudományos Akadémia hirtelen szemétbe dobta a krónikáinkat, azt mondva, hogy a magyarok szeretnének egy dicső múltat hazudni maguknak. (ezt, megjegyzem Dr Glatz Ferenc szóról szóra megismételte egyik TV interjújában amit a Duna TV-ben láttam, kis híján agyvérzést kaptam tőle) és 1850-ben minden a még Széchenyi által alkalmazott kutatót, tudóst, nyelvészt kirúgtak, a magyar tudósok helyére német, és cseh "tudósok" érkeztek. Az új kinevezett igazgató Joseph Budenz német nyelvész lett. Az ő vezetése alatt került bevezetésre a finnugor elmélet, mely szent-tehén dogmává vált mára.
Mi volt a háttérben, és miért maradt ez 1850 óta egyeduralkodó az MTA hivatalos vonalán?
A magyarázat egyszerű.
Mikor az osztrák és orosz elnyomók közös erővel leverték a magyar szabadságharcot, Európa nemzetei szimpátiával fordultak felénk, és megvetéssel az osztrákok iránt.
Ferenc József utasítására az osztrákok, és évszázadok óta hűséges kiszolgálóik a csehek, közösen kidolgoztak egy remek tervet - a terv célja Magyarország és a magyar nemzet sárbatiprása, a magyar nemzeti öntudat megsemmisítése volt, s az hogy Európa nemzetei soha többé ne fogják Magyarország pártját.
Ennek a tervnek eszköze a finnugor elmélet - ezt egy Joseph Budenz nevű német dolgozta ki, 5 cseh asszisztensével.
Érdemes megjegyezni hogy habár a finnugor elmélet nyelvészeten alapszik ezen "szakemberek" egyike sem tudott magyarul. Közel 50 éven át, míg óriási fizetést húztak a magyaroktól, a Magyar Tudományos Akadémia vezetőiként Pesten éltek, haláluk napjáig nem is tanulták meg nyelvünket, soha nem szűntek meg a nemzetközi tudományos konferenciákon hangoztatni, hogy a magyar a világ legelmaradottabb legprimitívebb csordája, egy primitív horda, akik vezetésre szorulnak. Hálásaknak kellene lenniük azért, hogy Ausztria, a kultúrát és műveltséget nyújtotta nekik, de a primitív magyarok hála helyett örökös rebellisként állandóan megtámadják Ausztriát.
A propaganda fényesen bevált. Európa nemzetei, akik azelőtt szimpátiával támogatták a magyar függetlenségi törekvéseket, ezután Magyarország ellen fordultak.
Mi a finnugor elmélet lényege?
Joseph Budenz (aki egyetlen szót nem tudott magyarul) de kidolgozta ezt a nyelvészeti elméletet, saját maga a következőket mondta:
1) Nincsenek szövegek melyek a finnugorság nyelvén szólnának, az írásbeliség előtti korból.
2) Ennek következtében mind a finnugor nyelv szókészlete, mind a nyelvtani szerkezete a maga teljességében és legapróbb részleteiben teljesen ismeretlen előttünk. Azaz, el kell ismerni, hogy NINCSEN finnugor nyelv. E nyelv sosem létezett, de létezhetett volna. Ha létezett volna, akkor eredetét kb. 7.000 évre becsülnénk.
3) Nincs olyan etimológus módszer mely hipotetikus, és nemlétező ősnyelvekkel való rokonságot vagy azokból való származást tudományos eszközökkel bizonyítani tudná.
4) Csak az állt módomban, hogy egy hipotetikus finnugor nyelvi szöveget írjak asszisztenseim segítségével.
Azaz - összefoglalva:
A német és cseh, magyarul nem tudó emberek keresnek egy ősnyelvet - amiről beismerik, hogy NINCS. Beismerik hogy teljesen ismeretlen ez a sosemvolt nyelv. Azt az ősnyelvet kinevezik 7.000 évesnek, de az a nép mely állítólag ezen beszélgetett, csak 2.000 évvel ezelőtt keletkezett. Ezen az ismeretlen és sosemvolt nyelven szövegeket írnak maguk a kutatók. Saját elképzelésük alapján kreálva a szövegeket. Ezt komoly és tudományos nyelvészetnek nevezni NEM LEHET.
Az osztrák érdek az volt hogy:
1. Európa nemzeteiben ne ébresszenek többé rokonszenvet a magyar szabadságharcok, hiszen a világ legelmaradottabb, legprimitívebb, minden kultúra nélküli, tengődő és vezetésre szoruló állatcsorda a magyar - örüljön annak, ha Ausztria megszánja és kultúrát nyújt neki, de a hálátlan állatok csordája, a primitív és elmaradott kultúrálatlan magyarok hála helyett rátámadnak szegény Ausztriára?.
Ez a magyarellenes propaganda fényesen bevált.
A finnugor elmélet kitalálása óta az osztrákok (a magyar állam pénzén) egész Európában terjesztették, s ezzel egy magyarellenes érzés, sok esetben gyűlölet alapját vetették meg.
Mindössze megjegyezném, ez az elmélet mivel magyarellenes, kitűnően megfelelt minden nagyhatalomnak mely hazánkat megszállta. Hiszen minden megszálló nagyhatalom érdeke, hogy NE LEGYEN MAGYAR NEMZETI ÖNTUDAT, a nemzet ne ismerje meg saját múltját, hiszen akinek nincs múltja, annak jövője sincs, s ezt ők nagyon jól tudják.
Így - az osztrákok bevezették, és az oroszok közel 50 éven át belénk sulykolták - ma már senkinek eszébe sem jutna, hogy ezt megkérdőjelezze.
Ami külön dühítő, hogy a magyar nemzet pénzén folyik a magyarellenes propaganda immáron 150 esztendeje, saját magunk ellen!!!!!
Megáll ez ember esze.
Lássuk tehát, mi az igazság? A finnugor hazugság sulykolása helyett rövid, és hiányos összefoglaló a scytha, hun, avar, magyar azonosságról s pár lényeges tény a sumir, magyar, török rokonságról.
Minden pápai bulla azzal kezdődött (évszázadokon keresztül) "A Királyi scythák utódai, a hunok és avarok leszármazottai, a mai magyarok"...
Azaz, köztudott volt származásunk és eredetünk.
Lenormant (francia nyelvész) már 1830-ban megállapította hogy a "sumir nyelv ural altáji nyelv, a mai nyelvek közül a magyar áll hozzá a legközelebb". John Rawlinson (angol kutató) egy székely pap segítségével a rovásírásunk révén fejtette meg a sumir írást. Azaz, ha semmi közünk nem lenne a sumirokhoz, akkor nem lehetett volna a székely-magyar rovásírás révén megfejteni a sumir írást.
A British Múzeumban a sumir kiállításon szerepelnek az ásatások során napfényre került kisebb nagyobb szobrok, s ezek között láthatóak a sumir nép állatait ábrázoló szobrok is. Ezek pl. racka juh, komondor, kuvasz, magyar ridegmarha. Ilyen állatai csak a sumiroknak, és a ma élő nemzetek között CSAK a magyarságnak vannak.
Sir Leonard Wolley archeológus professzor, ki egész kutatómunkás életét (közel 60 esztendőt) töltött Mezopotámiai ásatásokkal, a következőt mondta:
"1939 óta kérelmezem a Magyar Tudományos Akadémiát, hogy küldjön nekem egy magyar nyelvészt. A sumir nyelv - 7.000 éves volta dacára - ma is elképesztő egyezéseket mutat a mai magyar nyelvvel. Kutatásaim alapján tudom, hogy pl. nyelvtanát nézve a sumir nyelv 56 nyelvtani sajátosságából 53 megvan a mai magyar nyelvben. A török a második legközelebbi a sumirhoz, abban 34 van meg a fentiekből. Míg a török "unokaöcs" fokon áll hasonlóság tekintetében a sumirral. A magyar mondhatni AZONOS, és egyenesági folytatása a sumir nyelvnek. Alapszavakat tekintve több mint 6.000 szógyök egyezik a sumir nyelvből a magyarral."
---------------------------------------------------------------------
Megjegyezném, Sir Leonard Wolley professzor később eljött Budapestre, ahol magánúton megtanult magyarul, mivel soha semmi támogatást kutatásaihoz a Magyar Tudományos Akadémiától nem kapott. Sőt, az MTA elítélte őt, mondván "a MTA soha nem fogja elismerni, hogy a magyar nyelvnek bármi kapcsolata lenne a sumirral."
És - végezetül néhány érdekesség:
1) Embertani szempontból nézve az ún. finnugor népek embertanilag, azaz fajilag MONGOLOID népek. Szakálltalan, szőrtelen, sárga bőrszínű, ferdeszemű emberek.
A magyar nép szakállas, fehér bőrű, kerek szemű. Azaz embertanilag semmi közünk nincs a finnugor népekhez.
2) Népzenei szempontból
Érdekes módon Bartók Béla Finnországban, Törökországban és Perzsiában végzett népzenei kutatásairól készült magyar nyelvű könyvét a MTA eltüntette még megjelenése idején, és mind a mai napig NEM hozzáférhető Magyarországon!
Ezt a könyvet angol nyelven a New Yorki közkönyvtárban bárki elolvashatja.
A magyar ember meglepetéssel olvashatja benne a következőket: A Török és magyar népzene 75 % egyezést mutat Bartók Béla megállapítása szerint.
A perzsa és magyar népzene 42 % egyezést mutat.
A finn és magyar népzene 2 % egyezést mutat.
Azaz népzenei szempontból minden bizonyíték arra mutat, hogy török eredetű nép vagyunk.
3) Nyelvi szempontból
John Rawlinson a székely rovásírás alapján fordította le a sumir írást.
Lenormant (francia) kutató megállapította hogy a mai nyelvek közül a magyar áll a sumirhoz a legközelebb. Sir Leonard Wolley megállapította, hogy a sumir nyelv nyelvtanát nézve a sumir nyelv 56 nyelvtani sajátosságából 53 megvan a mai magyar nyelvben.
A török a második legközelebbi a sumirhoz, abban 34 van meg a fentiekből.
Míg a török "unokaöcs" fokon áll, hasonlóság tekintetében a sumirral, a magyar mondhatni AZONOS, és egyenesági folytatása a sumir nyelvnek.
A alapszavakat tekintve több mint 6.000 szógyök egyezik a sumir nyelvből a magyarral.
Megjegyezném, Sir Leonard Wolley professzor később eljött
Budapestre, hol magánúton megtanult magyarul - mivel soha semmi támogatást kutatásaihoz a Magyar Tudományos Akadémiától nem kapott. Sőt, a MTA elítélte őt, mondván: "Az MTA soha nem fogja elismerni, hogy a magyar nyelvnek bármi kapcsolata lenne a sumirral."
Nyelvi szempontból nézve tehát angol, francia tudósok szerint a magyar nyelv mondhatni egyenesági leszármazottja a Sumir-nak.
4) Régészeti bizonyítékok
A Tigris és Eufrátesz völgyében végzett ásatások során napvilágra került szobrocskák tanúsága szerint a sumir nép állatai - racka juh, pulikutya, kuvasz, komondor, ridegmarha kísértetiesen egyeznek a magyar nép állataival, rajtunk, magyarokon kívül SENKI másnak nincsenek ilyen állatai a világon.
Említésre érdemes egy régészeti szenzáció is, Erdélyben Tatárlakán végzett ásatások során került napfényre több ezer égetett agyagtábla, melyeken sumir írás van, s éveken át tartó kutatások és kísérletek eredményeként a Francia Tudományos Akadémia a következőket állapította meg
1. Az erdélyi tatárlaki ásatások során talált táblák 1.500 évvel régebbiek, mint az eddig talált legrégebbi Mezopotámiai agyagtáblák. A Francia Tudományos Akadémia ennek alapján kimondja, hogy az emberiség bölcsője és az emberi írásbeliség és kultúra NEM Mezopotámiában, hanem Európában, Erdélyben, kezdődött!
2. Ezt később a Párizsi Nemzetközi Orientalista Kongresszus is elfogadta, ami igazi világszenzáció volt. S amit csak a nevében magyar sajtó, óriási egyöntetű lelkesedéssel ELHALLGATOTT. Én csak New Yorkban olvastam erről, pesten a mai napig senki sem hallott erről egyetlen árva szót sem.
Azaz, embertani, népzenei, nyelvészeti, és régészeti szempontból nézve, a finnugor elmélet, melyet ellenségeink dolgoztak ki lejáratásunkra, és magyarellenes propaganda céljára, egyszerűen
VALÓTLAN elmélet.
Ideje lenne hogy az MTA végre ne magyarellenes tevékenységre költse el a magyar lakosság pénzét.
Példa nélkül áll a világon, hogy egy nemzet tudományos akadémiája arra költi el a nemzet pénzét, hogy nemzetellenes tevékenységet fejtsen ki, rombolván a magyar nemzeti tudatot, hamisítva a magyar történelmet, s hivatkozási alapot nyújt ellenségeinknek
(lásd. Trianon Június 4, 1920)
Hol van a scytha, hun, avar, magyar Őshaza?
A Finn Ugor elmélet után folytassuk a sort pár érdekességgel a magyar Őstörténetről?
Hol is van az őshaza? Felesleges keresni, mert az őshazában élünk ma is, itt szaporodtak el és innen rajzottak ki a nagyvilágba a scytha, pannon, dák, jász, kun, hun, avar, magyar törzsek, és ide tértek haza mikor a haza veszélyben forgott. Ilyen hazatérési hullám történt 7 - 8 alkalommal is, az Árpád-féle hazatérés (honvisszafoglalás) csak az utolsó volt a sorban (896-ban).
1. Dechelette, francia tudós, (A Francia Tudományos Akadémia tagja) a bronzkor elismert nagy szakértője állapította meg a következőket:
"Az első és legprimitívebb bronz leletek Európában csak Kr. előtt 2.000-ben jelennek meg, de a Kárpát medencében talált, és hun illetve székely törzsek által előállított bronz tárgyak többsége Kr. előtt 4.000-ből származik. Sőt, a Torontál megyei Tordas mellett megtalált bronzfokos, melyen székely rovásírással bevésett mondatok vannak, Kr. előtt 5.000-ből származik!"
2. Tatárlaki lelet, mely sumir írással készült, égetett agyagtáblák ezreiből áll, ugyancsak a Francia Tudományos Akadémia által megállapított adatok alapján, 1.500 évvel régebbi, mint az eddig legrégebbinek hitt mezopotámiai írásos emlékek, s így a Párizsi orientalista kongresszus elfogadta hogy az emberi kultúra bölcsője a Kárpát medence, ezen belül is Erdély.
3. Az őstörténeti kutatás során igénybe kell venni az úgynevezett társtudományokat is. Melyek a régészet, írástörténet, nyelvészet, helységnévkutatás, embertan, néprajz, mitológia, népzene.
NÉPZENEI eredmények (Bartók kutatásai szerint) * Török és magyar népzene 75 % egyezést mutat Bartók Béla megállapítása szerint
*A perzsa és magyar népzene 42 % egyezést mutat.
*A finn és magyar népzene 2 % egyezést mutat.
EMBERTANI eredmények: a magyar szakállas, fehérbőrű, kerekszemű, s nem sárgabőrű, szakálltalan, ferdeszemű).
ÍRÁSTÖRTÉNETI eredmények? A sumir írást a magyar rovásírás alapján fejtették meg.
RÉGÉSZETI EREDMÉNYEK "Kr. előtt 5.000- ből származó bronzkori fokos székely rovásírással, tatárlaki táblák, melyek bizonyítják, hogy az európai kultúra bölcsője Erdély.
Magyar vonatkozású régészeti érdekességek: Ugyancsak régészeti kutató, N. Würm a göttingeni egyetem neves professzora állapította meg, hogy Európában a gabonafélék nemesítése az őscirokból Kr. előtt 6.000-ben fejeződött be, a Kárpát medencében. Ugyancsak német kutatók hajtották végre az ehhez a gabonatermesztéshez szükséges szerszámokat előállító kőipartelepeknek a lelethelyeken történt feltárását, és kormeghatározását. Kr. előtt 6.000-ből származnak ezek is, ugyancsak a Kárpát medencében.
A Kárpát medencei kultúrtörténet érdekes adaléka a következő is. A X. században a Cluny bencések reformot határoztak el. Úgy döntöttek, hogy Nyugat Európa népeit megtanítják a gabonatermesztésre. Ezt a Francia történelemtudomány a "Cluny szellem" cím alatt tartja számon.
Ahhoz azonban, hogy tanítani tudjanak nekik is tanulniuk kellett. Ernst Sackur jezsuita atya a " Die Clunyeesenser c. könyvében, Halle 1894. írja, hogy a Cluny bencés szerzetesek a gabonatermesztést a Kárpát-medencében élő magyaroktól tanulták meg, s ezzel tették a gabonatermelést általánossá Európában.
1955-ben, a Tatabányai szénmedencéhez tartozó Környén a régészek egy Kr. előtt 1,200-ból származó fémöntődére bukkantak, ahol bányászok, kohászok, fémfeldolgozó iparosok, ötvösmesterek éltek. A közeli temetőben talált leletekből, nyergek, szablyák, ötvösmunkák, alapján megállapítható, hogy Hunok voltak a mesteremberek.
NYELVÉSZETI VIZSGÁLAT
Oppert, Lenormant, Sayce, francia és német nyelvészek állapították meg, hogy: A sumir nyelv egyenesági leszármazottja a mai magyar nyelv. A sumir nyelv 56 nyelvtani sajátosságából a magyar nyelvben 53 szerepel.
A Párizsi Sorbonne egyetem kutatói állapították meg azt is, hogy a világ mai nyelvei közül a magyar az Egyetlen nyelv mely szavaiban 68 % -ot őrzött meg az ŐS-ETIMONOKBÓL, azaz az emberiség ősnyelvének őselemeiből.
Érdemes megemlíteni hogy:
Az angol nyelv 4 % -ot
A latin 5 % -ot
A tibeti 12 % -ot
Az őstörök 26 % -ot őrzött meg ezekből.
A magyar nyelv mondhatni az ŐSNYELV.
Ezért van az, hogy a világ összes nyelvében feltalálhatóak magyar szavak, de nem mi vettük ezeket kölcsön, hanem mivel a mienk az emberiség ősnyelve, világos, hogy minden nyelv örökölt belőle.
Következzék a helységnévkutatás szempontjából való vizsgálat.
Dr. Nagy Sándor, az MTA-n őrzött Árpád kori kódexeket vette kézbe, amit előtte egyetlen magyar kutató sem tett meg.
Köztudott dolog, hogy minden tájegységnek, környezetnek az elsőként oda letelepedett nép ad neveket, azaz a tájnevek mindenütt az őslakosságtól származnak.
Nos, 896-ban, mikor az Árpáddal érkezett törzsek, és az általuk a Kárpát-medencében itt talált törzsek közös gyűlést tartottak, elhatározták, hogy melyik törzsnek hol lesz a szálláshelye. Ezt az elhatározásukat írásba foglalták, ezek az Árpád kori kódexek. Az ezekben található tájnevek, patakok, folyók, hegyek, dombok, dűlők, nevei mind magyarok. A falvak, városok nevei is magyarok. A különféle falvakban és kisebb nagyobb településeken élő emberek nevei is megtalálhatók ezekben a kódexekben, ezek is mind magyarok.
Az avar és hun falvak és települések lakosainak nevei is magyarok. Tehát, Dr. Nagy Sándor fantasztikus eredményt ért el, egyszerűen csak azzal, hogy az Akadémián őrzött kódexek anyagát átnézte, ami előtte még soha senkinek nem jutott eszébe.
A kódexben található tájnevek (patakok, folyók, tavak, dombok, hegyek, dűlők), a helységnevek (falvak, városok, komp átkelők, legelők) és a településeken élő hunok, avarok, székelyek nevei is egyaránt magyarok.
Ezzel megdőlt tehát az MTA 1850 óta német és cseh "tudósok" által hirdetett elmélete, miszerint a Kárpát medencében szlávok éltek, akiket megszálltak a barbár vadállati magyarok. Nem.
Nem békés, jámbor, kultúrált (?) szláv népek, hanem igenis velünk, nemzet vér és faj azonosságban élő scytha, hun, avar, és székely testvérekhez tért haza Árpád vezérletével a magyarok egy része.
Akkor, 896-ban, Árpád magyarjai a Kárpát medencében a minimum
12.000 éve itt lévő falvakban, városokban, várakban vendégeskedtek
a hun, avar, székely testvéreknél. (Nem volt itt egyetlen "kultúrált szláv őslakos" sem, sohasem.
Ezt csak a germánok és csehek agyalták ki gyűlöletükben - ellenünk.)
Következzék a mitológia szempontjából való vizsgálat.
A "Magyar" Tudományos Akadémia, ahol az 1848-as szabadságharc bukását követően különös folyamat indult meg. Német és cseh "tudósok", akik magyarul egyetlen szót sem tudtak, megszállták az Akadémiát, és nemcsak azt kezdték magyarázni a világnak, hogy mi magyarok kik vagyunk, hanem hogy kik voltunk.
Múltban megjelent szakműveket eltüntettek és az Akadémia könyvtárából egyszerűen ellopták a szakkönyveket, s megsemmisítettek értékes forrásmunkákat is. Aki ez ellen megszólalt, azt elnémították, vagy nevetségessé tették.
Történelmünk írását erőszakkal kivették kezünkből, s azt idegenekre bízták.
Már Tacitus megmondta, "Jaj annak a népnek, akinek történelmét ellensége írja."
Érdekes módon, a magyarság apraja-nagyja 896-tól 1849-ig világosan tudta nemzete eredetét, a scytha, hun, avar, magyar nemzetazonosságot. Közel ezer éven át minden magyar tudta ezt, aztán jöttek az idegenek és az egészet hazugságnak nyilvánították.
Kevés nép van, mely nem mítoszaiban bírná történelmének első fejezetét. A mítosz minden népnél az énekek éneke.
A mitológia a társtudományokhoz tartozik, (ezen társtudományok, pl. az írástörténet, nyelvészet, antropológia, helységnévkutatás, néprajz, népdal, régészet, regék, mondák.)
1849 után, a Magyar Tudományos Akadémia sutba dobta a magyar mondákat, gesztákat, dajkamesének, sok esetben pedig szándékos hamisításnak nevezve őket. Erre kitűnő példa Glatz Ferenc a MTA jelenlegi elnöke, aki egy interjúműsorában kijelentette, "a magyarok szeretnének hazudni maguknak egy dicsőséges és nagy múltat, mert jelentéktelen, primitív, elmaradt barbár senkik."
Ehhez egyrészt hozzátenném, minden ország tudósai azon dolgoznak, hogy hazájuk részére mindig és minden körülmények közt a legjobb hírnevet szerezzék, s nem azon fáradoznak, hogy hazájukat minden nemzetközi fórumon a lehető legsötétebb színben tüntessék fel, s a nemzet ellenségei által rászórt hazug rágalmakat ők maguk terjesszék. Azaz, a nemzet pénzén a nemzet ellen dolgoznak, s külföldön ahelyett, hogy a lehető legjobb benyomást keltenék hazánk iránt, ezek a magyarul beszélő, de viselkedésükben, gondolkodásukban, és tetteikben NEM magyar vezetők, minden tevékenysége hazánk és nemzetünk lejáratására irányul.
Másrészt, példa nélkül áll a világon az, hogy egy nemzet Tudományos Akadémiája nemzetének legrégebbi írásbeli krónikáit hamisításnak kiáltsa ki. Ellenkezőleg. A cseh, szerb, román tudósok, és akadémisták attól sem riadnak vissza, hogy ŐK maguk írjanak, hamisítsanak krónikákat, gesztákat, mert nemzetük oly fiatal a nemzetek sorában, hogy nekik nincs, és soha nem volt sem dicső múltjuk, sem egyetlen egy írásbeli emlékük, mert oly primitív fokon álltak, hogy még az írásbeliséget sem ismerték.
Nekünk, magyaroknak nem kell hazudni, sem hamisítani, hiszen krónikáink, gesztáink, mítoszaink megvannak, de ezeket az igaz krónikákat tudósainknak el kell fogadni (de mivel idegenek, s belső ellenségeink, így saját pénzünkön ellenünk dolgoznak) s így ezeket dajkamesének deklarálják, s hirdetik. Nos, nézzünk csak egyetlen egy példát a nemzetek krónikáinak, mítoszainak igazságára nézve. Glatz Ferenc és társai vadul tagadják hogy a generációról generációra tovább adott mítoszok, legendák, krónikák megfelelnek a valóságnak. Szerintük minden ilyen szájról szájra és nemzedékről nemzedékre továbbadott emlék hazugság és hamisítvány. Hogy a Glatz Ferencék által hirdetett felfogás mennyire hamis, íme egy példa:
A YALE egyetem tudományos expedíciót küldött a Himalájába, földtani régészeti kutatásokra. A csoport tagja volt a világhírű Helmut De Terra is. Ő írta a következőket:
"Kasmír középső részén egy 1830 méter magasan fekvő egy kb. 10.000 négyzetkilométer kiterjedésű hegyektől körülvett egykori tófenék van.
Meghökkenésükre egy kolostorban egy egykori népi mondára bukkantak, melyről kiderült hogy ma is élő monda, s ez a legapróbb részletekig leírja a kérdéses tónak földrengés és hegybeomlás következtében történt hirtelen völgybehúzódását, és a hatalmas tófenék kiszáradását.
Kutatásaik a népmonda MINDEN EGYES ÁLLÍTÁSÁT LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE IGAZOLTÁK:
A radiokarbon vizsgálattal megállapították hogy a katasztrófa 400.000 évvel ezelőtt következett be. A monda minden egyes szava beigazolódott. 13.000 nemzedék közel fél millió éven átadott adatai ma is tudományos pontossággal "ülnek". (Dr. Érdy Miklós ehhez hozzáteszi - ez lehetett akár a valamikori "Óperenciás (Ó-Bérci? Ó-Berence?) tenger). Nem szabad lebecsülni tehát a magyar nép emlékezetét sem. Minden krónikánk, mondánk, gesztánk őrzi a Scytha, Hun, Avar, Székely, Magyar nemzet azonosságot, bármennyire is nem tetszik ez Glatz Ferencnek és elvakult magyargyűlölő elvtársainak.
kommentár: Nem kell a fenti írás minden sorával egyetérteni, de azt érezzük: az írás fő vonala igaz. Lehetnek kérdéseink, de nincs olyan magyar állami intézmény ahol választ kaphatunk. Nem csak az MTA-ról hanem az egyetemekről is beszélnünk kell! Ma minden tudományegyetemen műhelye van pl. az ószlavisztikának (helyesen), de a magyar őstörténetnek nincs tanszéke vagy műhelye egyetlen magyar egyetemen sem.
Biztosak vagyunk abban, hogy már nem sokat kell várnunk a magyar őstörténeti tanszékek alapítására tudomány egyetemeinken. Ez egyben jele is lesz annak, hogy elkezdődik a "magyar feltámadás".
MAGYAR ŐSTÖRTÉNET Válogatás angol régészek, nyelvészek, néprajzosok, antropológusok, és népzenei kutatók műveiből. 2008 május 01. Egészen 1849-ig Magyarországon köztudott volt a scytha, hun, avar, magyar azonosság. Herodotos (i.e. 484 - 406) akit a történetírás atyjának is neveznek, azt írja IV. könyve 48. bekezdésében "Szkítaország legnagyobb folyója az Ister(IsterGam-Esztergom) (Duna). Közli, hogy az Isterbe folyik a Tiphisas (Tisza) és az Agatirs scytha törzsektől Erdélyből a Maris (Maros)"
Szkítaország?
Egy népet nemzetté az ő történelmi tudata emeli, ha van történelmi tudat, van nemzet, s e tudat hiányáért hazánkban a Magyar Tudományos Akadémia is bűnös.
Hazánk történészei minden írásukba azt a tévhitet keltik, hogy Európának nincs és nem is volt ókora.
A Kárpát medence ürességét sugallják tudományos publikációikban a "MAGYAR" kutatók.
Pl. Bartha Antal: A IX - X. századi Magyar Társadalom c. könyve
122. oldalán (1973) mikor ezt írja:
"A magyar hordák megtelepedése ezen az akkor igen ritka népességű, mondhatni teljesen üres területen." (Kárpát medence)
A csupán nevében Magyar Tudományos Akadémia a saját történelmünkről a következőket írja a Kárpát medencét illetően.
Őszerintük a római hódítók korában is jóformán üres volt a Kárpát- medence és korábbi telepeseknek nyoma sem volt.
"Ezer évvel később is csak szlávok éltek itt, ezek azonban nem tanúsítottak ellenállást a jóval később érkező magyar megszállókkal szemben, a Tudományos Akadémia elnöke pedig a következőket írta a magyar nemzet őseiről."
Egyetlen nemzet tudósai sem írnak ilyen mocskos rágalmakat és hazugságokat nemzetükről, s ha valaki ilyet tenne, az bíróság elé kerülne nemzetgyalázásért, s azonnal kirúgnák a Tudományos Akadémia elnöki tisztjéről.
Mivel hazánkról és nemzetünkről van szó, kötelességünk megvizsgálni mi az igazság Barta, Hallay, Glatz Ferenc állításai körül. Volt-e a Kárpát medencének ókora, őskora és valóban üres volt-e a Kárpát-medence, s valóban megszálló barbár állatokként érkeztek e őseink ide... s mikor?
Mindezt fontos tisztázni, hiszen ezen állítások alapján követelték és kapták meg hazánk területének 75 % - át a szlovák, cseh, szerb, román nemzetiségek, akik hazánk területére, mint menekültek, és bevándorlók érkeztek, de látva a finnugor elmélet nyújtotta magyarellenes lehetőségeket, meglovagolták ezen hazug magyarellenes állításokat, melyeket maga a Magyar Tudományos Akadémia terjesztett nemzetünk ellen!
Az Angol régész, Gordon Childe szerint a kőkorban létezett egy azonos műveltségű nép a Mezopotámia, Kárpát medence, Kréta háromszögben. Észrevételeit 1929-ben tette közzé a The Danube in Prehistory c. művében.
A Kárpát medence és Európa benépesedésének története csak az éghajlati viszonyok és alakulások, valamint azok hatása a növény és állatvilágra, figyelembevételével érthető teljességében. A geológusok szerint a jégkor Európában i.e. 75.000- től i.e. 10.000 -ig tartott. Az utolsó jégkor alatt a Kárpát medence pereme, erdős tundra volt.
Állandó jégpáncél csak a Magas Tátra láncolatát borította. Ebből következtetve jogos a feltételezés hogy a Kárpát medence a lassú felmelegedés beállta után 2- esetleg akár 3 ezer évvel is megelőzte Európa területeit a lakhatóság és az emberi élet létfenntartása biztosítását illetően.
A Times atlasz a jégtakaró északi határát a Kárpátoktól jó ezer kilométerrel északra húzza meg, mely a Kárpát medencében még kedvezőbb éghajlati viszonyokra utal. A Kárpát medencében az ősembernek több telephelyét megtalálták a jégkor utolsó szakaszából, főleg melegvizű források közelében.
Hogy milyen mozgalmas volt az élet a Kárpát medencében, az alábbi idézet jól érzékelteti:
"A Kárpát medence volt a szarvasmarha európai háziasításának gócpontja, mert a vad őse itt élt a legnagyobb számban. A sertés helyi vad őseinek háziasítását a Kárpát medencéből, főleg a bronzkorból lehet kimutatni."
A Kárpát medence az őskőkor (a paleolitikum)-tól kezdve Európa legsűrűbben lakott területe volt. A Kárpát medence nemcsak az állatok háziasításának volt az egyik legfontosabb gócpontja, hanem Európa benépesedésének is. Amint Európa északi vidékei fokozatosan alkalmassá váltak az emberi létfenntartás követelményeinek, úgy ontotta népfeleslegét a Kárpátok koszorúzta medence, mindaddig, míg a kontinens benépesedett.
Ezt követően megindultak a vándorlások messzebb lévő vidékekre. Az új kőkorban (neolitikum) a Kárpát medencében 3 nagy műveltségkör virágzott.
A KŐRÖS műveltség (i.e. 5.000) kiterjedt Erdélyre, Duna-Tisza közére, valamint a Dunántúl Duna-Dráva szögletére.
A Nagyalföldön ettől északra fekvő terület volt az alföldi vonaldíszes edények műveltsége (i.e. 4.000).
Míg a Dunántúlon a Dunántúli vonaldíszes edények műveltsége (i.e.4.000).
Az utóbbi leletanyaga megtalálható a Bécsi és Cseh medencén keresztül egészen a Rajna vidékig.
Az Alföldi vonaldíszes edények műveltségi köréből előkerült női istenszobrok alsótestére bekarcolt M jel a termékenység az anyaisten, és a nő fogalmakat jelölte. Ilyen szobrocskák azonos jelekkel kerültek elő Mezopotámiában, a görög szigeteken, és a Kárpát medencében.
Az M-alakú jellel ellátott Szekélyháton kiásott egyik ilyen szobrocska jó 2,000 évvel megelőzi a mezopotámiai ugyanilyen leletet. Ugyanilyen szobrocskák előkerültek Egyiptomban is. A Krétai, Mezopotámiai, Kárpát medencei, Egyiptomi népek írásának azonosságát a nemzetközi szaktudomány elismeri.
A Párizsi nemzetközi konferencia kimondta: A Kárpát medence,
Mezopotámia, Kréta, a görög szigetek és területek, valamint Egyiptom őstelepes népe NEM származhatott egymástól, hanem egy ősnép egymástól elvált tagjainak tekinthetők, tehát testvérnépeknek.
Nemzeti szempontból tudnunk kell, hogy a magyar származástudat új megfogalmazásának korát éljük, mely nélkül a nemzeti önismeret és önbecsülés nem létezik.
Össze kell gyűjtenünk mindazon
1. nyelvi, 2. embertani, 3. régészeti, 4. műveltségi, 5. népzenei
adatokat melyek alapján az igazságot tisztázhatjuk, s végre a magyarellenes finnugor tévtant az őt megillető helyre, a szemétdombra vethetjük.
Érdemes idézni Glatz Ferenc írását a Magyarok Krónikája c. műből melyben a Tudományos Akadémia elnöke a következőket írta a magyar nemzet őseiről:
" Ezek a primitív hordák, akiknél a gyermek és nőgyilkosság régi tradíció...görbe lábú gyilkosok, primitív hordák, nyelvük nem lévén, a sokkal műveltebb szláv törzsek szavait lopták el... ,,
Lássuk hát, mit is tanítanak Európa egyetemein erről az időszakról és mi az, ami nyugaton köztudott, s amiről a mi akadémiánk úgy hallgat, mint a sír...
Az Őskőkor és az új kőkor emlékei - a Kárpát medencében a nyugati tudósok ismertetésében a következőket tartalmazza:
1. Az ősember egyik legfontosabb szerszámának alapanyaga az obszidián volt, melynek eddig feltárt lelőhelyei Tarcal, Tokaj, és a Hont megyei Csitár község határában voltak. A feltárások igazolják hogy ezeken a helyeken KŐIPARTELEPEK voltak, ami a kő tömeges felhasználását bizonyítja. Az a tény már önmagában is nagyon nagy tömegű lakosságot jelent.
Angol régészek megállapítása szerint az obszidián út, a só út, a borostyánút, kagyló út innen indult ki, a Kárpát-medencéből, és jutott el Európa minden lakott helységébe.
Ezen utak összefutása és találkozása a Kárpát medencében a tömegek által legsűrűbben lakott terület volt. Európa legsűrűbben lakott területe a Kárpát medence volt már ebben az időben!! (mit is tanít nekünk a Magyar Tudományos Akadémia, azt hogy a Kárpát medence ez időben üres volt és jóformán lakatlan, csak szlávok laktak itt...)
A nemzetközi tudományos kutatás (a magyar helyett) lépésről lépésre tisztázza, hogy a fémekről elnevezett korszakok is a Kárpát medencéből indultak ki - különös tekintettel arra hogy Európában először itt voltak ércfeltárások, majd később a Cseh medencében.
A rézkor kezdetén egész Európában csak az alábbi helyeken folytattak bányászatot John Dayton kutató megállapítása szerint.
1. Körmöczbánya (Nyitra) arany, ezüst, antimon
2. Selmeczbánya (Nyitra) ezüst
3. Nagybánya (Szatmárnémeti) arany, ezüst
4. Felsőbánya (Szatmárnémeti) arany, ezüst, cink, ólom
5. Kapnikbánya (Szatmárnémeti) ezüst, antimon, arzén
6. Offenbánya (Torda-Aranyos) ezüst, tellur
7. Veresbánya (Alsó-Fehér megye) arany
8. Rudnikbánya (Nyitra) réz, ólom, ezüst
9. Rudabánya (Borsod) arany, ezüst, vas
10. Nagyág (Hunyad megye) arany, ezüst, tellur, mangán
11.Dognácska (Krassó, Szörény) réz, ólom
12.Szaszkabánya (Krassó, Szörény) réz
13.Majdánpatak (Krassó, Szörény) réz
14.Gölniczbánya (Szepes) réz,antimon,nikkel
Óriási fémfeldolgozók nyomait tárták fel eddig Bodrogkeresztúr, Lengyel, Erősd, Vincsa, Gulmenitz, Tószeg, Jordánhalom, Tordos, Polgár,
Perjámos, Velemszentvid, Hallstadt, Karanovo, Remete, Nyitra, Lerna helyeken. Az itt felsorolt lelőhelyek, és olvasztó telepek kiszolgálását nagy létszámú személyzetnek kellett fenntartani, s terményeikkel is ugyancsak nagy tömegeket szolgáltak ki egész Európában.
A Kárpát medence őskultúrájának legszenzációsabb bizonyítéka a tatárlaki lelet, melyről a nemzetközi tudósok kutatásai igazolták, hogy több mint 1.500 évvel megelőzik a Mezopotámiai első írásos leleteket.
A nemzetközi orientalista konferencia elfogadta, hogy az emberiség civilizációjának bölcsője NEM Mezopotámia, ahogy eddig hitték, hanem a Kárpát medence, s ezen belül Erdély. (A Tatárlaki agyagtáblák helyi, Tatárlaki agyagból készültek, a Mezopotámiai legkorábbi leletek 6.000 évesek, míg a Tatárlaki leletek 7.500 évesek)
A Magyar Tudományos Akadémia állításaival ellentétben a Kárpát- medence nemhogy nem volt üres, de A Kárpát-medence az őskőkor (a paleolitikum)-tól kezdve Európa legsűrűbben lakott területe volt.
Mindenben a Kárpát-medence járt az élen egész Európában lásd
1. "A Kárpát medence volt a szarvasmarha Európai háziasításának gócpontja, mert a vad őse itt élt a legnagyobb számban. A sertés helyi vad őseinek háziasítását a Kárpát medencéből, főleg a bronzkorból lehet kimutatni."
2. H. Würm kutató igazolta hogy a Kárpát medencében a gabonafélék kinemesítése az Őscirokból az i.e. 6.000 - ben már befejeződött.
Állítását igazolják a gabona termesztéséhez szükséges szerszámokat előállító kőipartelepek feltárása és kormeghatározása a már említett Tarcal, Tokaj, és Csitár határában.
3. A civilizációt forradalmasította a kerék feltalálása.
A kerék felhasználásával készült első kocsi is a Kárpát-medencéből származik (Az angol nyelv ma is őrzi a Magyar Kocs község nevét az angol Coach szóban...) Az első kocsik lelőhelyei, Budakalász, Szamosújvár, Gyulavarsánd, és Herpály. Megjelenési idejük i.e. 2.000.
4. A Magyar Tudományos Akadémia azt is állítja, hogy a Római birodalom elfoglalta Pannóniát, és itt sztyeppei állapotokat talált, s jóformán néptelen volt a teljes terület. Ezzel szemben mit is tanítanak Nyugat Európa egyetemein? Edward Gibbons történész könyveiből megtudjuk hogy a Római Birodalomnak Pannónia gabonája és bora kellett, ezért támadtak a Scytha Pannon törzsekre, és i.e. 35. - től i.sz. 9 -ig, összesen 44 esztendei szüntelen hadjáratok árán bírták csak elfoglalni.
Vajon milyen erős, és mekkora nép lehetett mely a világ akkori legnagyobb és legerősebb katonai nagyhatalmának 44 esztendeig ellen bírt állni?
Nyilván nem egy lakatlan és jóformán üres ország lehetett, habár akadémiánk ezt állítja, a tények dacára.
5. A paleolitikumtól kezdve világviszonylatban az első és legősibb a KÜRÖSI kultúra.
6. A Kárpát medencéből származik
- az epigrafikai és paleográfiai írásrendszer
- a korong előtti és a korongolt kerámia
- a gabona kinemesítése az őscirokból
- a fémbányászat
- a fémművesség
- az ötvös művészet és a technikai civilizáció alapja
- a kerék!
- a kengyel!
7. Gordon Childe és Fritz Sachermeyr szinte egybehangzóan írják műveikben, az Európai népek tanítómesterei a Kárpát medencei scythák voltak.
Lássuk a bizonyítékokat a scythák Kárpát medencei őshonosságáról.
A kérdés, ki a Kárpát medence ősbirtokosa, ki az az ősnép mely
Európa kultúráját megteremtette.
Az ókori íróktól hasznos adatokat tudunk meg, náluk már i.e. 700-tól találunk adatokat a Kárpát medence történelmére vonatkozóan Herodotos (i.e. 484 - 406) akit a történetírás atyjának is neveznek, azt írja IV. könyve 48. bekezdésében "Szkítaország legnagyobb folyója az Ister(IsterGam-Esztergom) (Duna). Közli, hogy az Isterbe folyik a Tiphisas (Tisza) és az Agatirs scytha törzsektől Erdélyből a Maris (Maros)"
Herodotostól megtudjuk azt is, hogy a Kárpát medencei scythák első királya TARGITAOS volt. Ha a nevet nyelvészeti vizsgálatnak vetjük alá, akkor a nyelvfejlődés szabályai szerint a kemény T hang helyére annak lágy váltóhangját, a H-t tesszük, és elhagyjuk a görögös os képzőt, akkor tisztán áll előttünk, hogy az első király nevét őrzi még ma is a Hargita nevű hegy.
A scytha és a hun nép azonosságát igazolta AGATHIAS (szül i.e. 301.) könyve 154. oldalán, "Mindazon barbarus népek, melyek az Imauson belül laknak scytháknak vagy hunnusoknak neveztetnek. "
Ptolemaus Claudius (i.e. 138 - 18O) III. könyve, 5. fejezet, 19 oldal, írja A scytha alánok fölött laknak a roxolánok, pannonok és hunok, mind testvérek.
Hippocrates (i.e. 456 - 366.) Európában él a szittya nép, melyet szarmatáknak, szakáknak, szabiroknak, gepidáknak, pártusoknak, pannonoknak, médeknek, jazigoknak(Jász), hunnusoknak és avaroknak is neveznek....
Azaz, a régi írásokból tisztázódik, hogy a rejtélyesnek és titokzatosnak tartott népnevek mögött az azonos HUN SCYTHA népet kell keresni.
Ezekkel az adatokkal tovább tisztul a kép, miszerint Gordon Childe-t idézve. Az európai népek tanítómestere a Kárpát medencei műveltség volt, azaz a magyarok ősei a scytha nép! A mi őshazánk a Kárpát medence!
1. Őshazakutatás
Egészen 1849-ig Magyarországon köztudott volt a scytha, hun, avar, magyar azonosság.
Ezt a nemzeti öntudatot a habsburgok törték meg azzal, hogy a Magyar Tudományos Akadémia elnökévé tették Joseph Budenz-et, aki egyetlen szót sem tudott magyarul, de megállapította a finnugor elméletet, mely a mai napig egyeduralkodó. Hiszen úgy a habsburgoknak, mint a náciknak, s később a kommunistáknak egyaránt megfelelt, mert az a nemzet melyet megfosztottak nemzeti öntudatától, és megtörték büszkeségét, s elroppantották gerincét, melyet ősi múltjának ismerete biztosított számára, sokkal könnyebben elnyomható, félrevezethető, kihasználható.
Mivel a szó elszáll, a betű megmarad, érdemes leírni pár dolgot a magyar őstörténettel és a Magyar Tudományos Akadémia hivatalos irányvonalának az 1848-as Szabadságharc bukása utáni hirtelen, 180 fokos irányváltoztatásáról, s az ennek következtében axiómává vált finnugor elméletről" mely valóságos szent-tehén dogmává merevedett.
Ennek igazi okáról és a háttérről az angol, amerikai, kanadai, argentin, francia kutatók írásai alapján a következőket kell tudnunk.
1) Mikor Széchenyi megalapította a Magyar Tudományos Akadémiát, akkor a következő volt a hivatalos álláspont:
Minden magyar krónika, ősgeszta, az ország lakosságának szájhagyományai tanúsítása alapján köztudott volt és az MTA (alapítása és létrehozása óta) hivatalos elfogadása alapján is elfogadott tény hogy a scytha eredetű - hun, avar, magyar nemzet azonosság révén a Kárpát medencei magyarság ittléte minimum 12.000 éves.
Ugyancsak elfogadott volt Torma Zsófia erdélyi régész Tordas melletti ásatásainak alapján, melynek során a Mezopotámiai legrégebbi eleteknél 1.500 évvel régebbi írásos leleteket talált, ezzel írásos igazolást nyert a scytha, hun, avar, magyar nemzetazonosság.
Erre nézve az írás végén adatokat, tényeket ismertetünk, olyanokat, melyek Magyarországon SOHA nem kerültek ismertetésre, mivel az MTA meggátolta ezek publikálását - úgy az osztrák uralom, mint a náci éra, mint az orosz megszállás évtizedei alatt, mivel mindezen idegen megszállóknak azonos volt az érdeke, hisz idegen szempontból nézve mire jó a finnugor elmélet? Megsemmisíti a magyar nemzeti öntudatot, a világ legelmaradottabb, legprimitívebb népének állít be minket a világ országainak színe előtt, kitűnő alap magyarellenes propagandára, és 1920-ban igazolásul szolgált hazánk feldarabolására, és mind a mai napig úgy a germán, mint a szláv népek kedvenc hivatkozási alapja magyarellenes propagandájukban. Azaz a finnugor elmélet az abszolút magyarellenes célokat szolgált, és szolgál ma is, s történik mindez a magyarellenes tevékenység a magyar nemzet adófizetőinek pénzén! Immáron 150 esztendeje folyik ez a magyarellenes MTA tevékenység, méghozzá a magyar lakosság pénzén. Miért? És hogyan kezdődött?
2) 1850-ben a Magyar Tudományos Akadémia hirtelen szemétbe dobta a krónikáinkat, azt mondva, hogy a magyarok szeretnének egy dicső múltat hazudni maguknak. (ezt, megjegyzem Dr Glatz Ferenc szóról szóra megismételte egyik TV interjújában amit a Duna TV-ben láttam, kis híján agyvérzést kaptam tőle) és 1850-ben minden a még Széchenyi által alkalmazott kutatót, tudóst, nyelvészt kirúgtak, a magyar tudósok helyére német, és cseh "tudósok" érkeztek. Az új kinevezett igazgató Joseph Budenz német nyelvész lett. Az ő vezetése alatt került bevezetésre a finnugor elmélet, mely szent-tehén dogmává vált mára.
Mi volt a háttérben, és miért maradt ez 1850 óta egyeduralkodó az MTA hivatalos vonalán?
A magyarázat egyszerű.
Mikor az osztrák és orosz elnyomók közös erővel leverték a magyar szabadságharcot, Európa nemzetei szimpátiával fordultak felénk, és megvetéssel az osztrákok iránt.
Ferenc József utasítására az osztrákok, és évszázadok óta hűséges kiszolgálóik a csehek, közösen kidolgoztak egy remek tervet - a terv célja Magyarország és a magyar nemzet sárbatiprása, a magyar nemzeti öntudat megsemmisítése volt, s az hogy Európa nemzetei soha többé ne fogják Magyarország pártját.
Ennek a tervnek eszköze a finnugor elmélet - ezt egy Joseph Budenz nevű német dolgozta ki, 5 cseh asszisztensével.
Érdemes megjegyezni hogy habár a finnugor elmélet nyelvészeten alapszik ezen "szakemberek" egyike sem tudott magyarul. Közel 50 éven át, míg óriási fizetést húztak a magyaroktól, a Magyar Tudományos Akadémia vezetőiként Pesten éltek, haláluk napjáig nem is tanulták meg nyelvünket, soha nem szűntek meg a nemzetközi tudományos konferenciákon hangoztatni, hogy a magyar a világ legelmaradottabb legprimitívebb csordája, egy primitív horda, akik vezetésre szorulnak. Hálásaknak kellene lenniük azért, hogy Ausztria, a kultúrát és műveltséget nyújtotta nekik, de a primitív magyarok hála helyett örökös rebellisként állandóan megtámadják Ausztriát.
A propaganda fényesen bevált. Európa nemzetei, akik azelőtt szimpátiával támogatták a magyar függetlenségi törekvéseket, ezután Magyarország ellen fordultak.
Mi a finnugor elmélet lényege?
Joseph Budenz (aki egyetlen szót nem tudott magyarul) de kidolgozta ezt a nyelvészeti elméletet, saját maga a következőket mondta:
1) Nincsenek szövegek melyek a finnugorság nyelvén szólnának, az írásbeliség előtti korból.
2) Ennek következtében mind a finnugor nyelv szókészlete, mind a nyelvtani szerkezete a maga teljességében és legapróbb részleteiben teljesen ismeretlen előttünk. Azaz, el kell ismerni, hogy NINCSEN finnugor nyelv. E nyelv sosem létezett, de létezhetett volna. Ha létezett volna, akkor eredetét kb. 7.000 évre becsülnénk.
3) Nincs olyan etimológus módszer mely hipotetikus, és nemlétező ősnyelvekkel való rokonságot vagy azokból való származást tudományos eszközökkel bizonyítani tudná.
4) Csak az állt módomban, hogy egy hipotetikus finnugor nyelvi szöveget írjak asszisztenseim segítségével.
Azaz - összefoglalva:
A német és cseh, magyarul nem tudó emberek keresnek egy ősnyelvet - amiről beismerik, hogy NINCS. Beismerik hogy teljesen ismeretlen ez a sosemvolt nyelv. Azt az ősnyelvet kinevezik 7.000 évesnek, de az a nép mely állítólag ezen beszélgetett, csak 2.000 évvel ezelőtt keletkezett. Ezen az ismeretlen és sosemvolt nyelven szövegeket írnak maguk a kutatók. Saját elképzelésük alapján kreálva a szövegeket. Ezt komoly és tudományos nyelvészetnek nevezni NEM LEHET.
Az osztrák érdek az volt hogy:
1. Európa nemzeteiben ne ébresszenek többé rokonszenvet a magyar szabadságharcok, hiszen a világ legelmaradottabb, legprimitívebb, minden kultúra nélküli, tengődő és vezetésre szoruló állatcsorda a magyar - örüljön annak, ha Ausztria megszánja és kultúrát nyújt neki, de a hálátlan állatok csordája, a primitív és elmaradott kultúrálatlan magyarok hála helyett rátámadnak szegény Ausztriára?.
Ez a magyarellenes propaganda fényesen bevált.
A finnugor elmélet kitalálása óta az osztrákok (a magyar állam pénzén) egész Európában terjesztették, s ezzel egy magyarellenes érzés, sok esetben gyűlölet alapját vetették meg.
Mindössze megjegyezném, ez az elmélet mivel magyarellenes, kitűnően megfelelt minden nagyhatalomnak mely hazánkat megszállta. Hiszen minden megszálló nagyhatalom érdeke, hogy NE LEGYEN MAGYAR NEMZETI ÖNTUDAT, a nemzet ne ismerje meg saját múltját, hiszen akinek nincs múltja, annak jövője sincs, s ezt ők nagyon jól tudják.
Így - az osztrákok bevezették, és az oroszok közel 50 éven át belénk sulykolták - ma már senkinek eszébe sem jutna, hogy ezt megkérdőjelezze.
Ami külön dühítő, hogy a magyar nemzet pénzén folyik a magyarellenes propaganda immáron 150 esztendeje, saját magunk ellen!!!!!
Megáll ez ember esze.
Lássuk tehát, mi az igazság? A finnugor hazugság sulykolása helyett rövid, és hiányos összefoglaló a scytha, hun, avar, magyar azonosságról s pár lényeges tény a sumir, magyar, török rokonságról.
Minden pápai bulla azzal kezdődött (évszázadokon keresztül) "A Királyi scythák utódai, a hunok és avarok leszármazottai, a mai magyarok"...
Azaz, köztudott volt származásunk és eredetünk.
Lenormant (francia nyelvész) már 1830-ban megállapította hogy a "sumir nyelv ural altáji nyelv, a mai nyelvek közül a magyar áll hozzá a legközelebb". John Rawlinson (angol kutató) egy székely pap segítségével a rovásírásunk révén fejtette meg a sumir írást. Azaz, ha semmi közünk nem lenne a sumirokhoz, akkor nem lehetett volna a székely-magyar rovásírás révén megfejteni a sumir írást.
A British Múzeumban a sumir kiállításon szerepelnek az ásatások során napfényre került kisebb nagyobb szobrok, s ezek között láthatóak a sumir nép állatait ábrázoló szobrok is. Ezek pl. racka juh, komondor, kuvasz, magyar ridegmarha. Ilyen állatai csak a sumiroknak, és a ma élő nemzetek között CSAK a magyarságnak vannak.
Sir Leonard Wolley archeológus professzor, ki egész kutatómunkás életét (közel 60 esztendőt) töltött Mezopotámiai ásatásokkal, a következőt mondta:
"1939 óta kérelmezem a Magyar Tudományos Akadémiát, hogy küldjön nekem egy magyar nyelvészt. A sumir nyelv - 7.000 éves volta dacára - ma is elképesztő egyezéseket mutat a mai magyar nyelvvel. Kutatásaim alapján tudom, hogy pl. nyelvtanát nézve a sumir nyelv 56 nyelvtani sajátosságából 53 megvan a mai magyar nyelvben. A török a második legközelebbi a sumirhoz, abban 34 van meg a fentiekből. Míg a török "unokaöcs" fokon áll hasonlóság tekintetében a sumirral. A magyar mondhatni AZONOS, és egyenesági folytatása a sumir nyelvnek. Alapszavakat tekintve több mint 6.000 szógyök egyezik a sumir nyelvből a magyarral."
---------------------------------------------------------------------
Megjegyezném, Sir Leonard Wolley professzor később eljött Budapestre, ahol magánúton megtanult magyarul, mivel soha semmi támogatást kutatásaihoz a Magyar Tudományos Akadémiától nem kapott. Sőt, az MTA elítélte őt, mondván "a MTA soha nem fogja elismerni, hogy a magyar nyelvnek bármi kapcsolata lenne a sumirral."
És - végezetül néhány érdekesség:
1) Embertani szempontból nézve az ún. finnugor népek embertanilag, azaz fajilag MONGOLOID népek. Szakálltalan, szőrtelen, sárga bőrszínű, ferdeszemű emberek.
A magyar nép szakállas, fehér bőrű, kerek szemű. Azaz embertanilag semmi közünk nincs a finnugor népekhez.
2) Népzenei szempontból
Érdekes módon Bartók Béla Finnországban, Törökországban és Perzsiában végzett népzenei kutatásairól készült magyar nyelvű könyvét a MTA eltüntette még megjelenése idején, és mind a mai napig NEM hozzáférhető Magyarországon!
Ezt a könyvet angol nyelven a New Yorki közkönyvtárban bárki elolvashatja.
A magyar ember meglepetéssel olvashatja benne a következőket: A Török és magyar népzene 75 % egyezést mutat Bartók Béla megállapítása szerint.
A perzsa és magyar népzene 42 % egyezést mutat.
A finn és magyar népzene 2 % egyezést mutat.
Azaz népzenei szempontból minden bizonyíték arra mutat, hogy török eredetű nép vagyunk.
3) Nyelvi szempontból
John Rawlinson a székely rovásírás alapján fordította le a sumir írást.
Lenormant (francia) kutató megállapította hogy a mai nyelvek közül a magyar áll a sumirhoz a legközelebb. Sir Leonard Wolley megállapította, hogy a sumir nyelv nyelvtanát nézve a sumir nyelv 56 nyelvtani sajátosságából 53 megvan a mai magyar nyelvben.
A török a második legközelebbi a sumirhoz, abban 34 van meg a fentiekből.
Míg a török "unokaöcs" fokon áll, hasonlóság tekintetében a sumirral, a magyar mondhatni AZONOS, és egyenesági folytatása a sumir nyelvnek.
A alapszavakat tekintve több mint 6.000 szógyök egyezik a sumir nyelvből a magyarral.
Megjegyezném, Sir Leonard Wolley professzor később eljött
Budapestre, hol magánúton megtanult magyarul - mivel soha semmi támogatást kutatásaihoz a Magyar Tudományos Akadémiától nem kapott. Sőt, a MTA elítélte őt, mondván: "Az MTA soha nem fogja elismerni, hogy a magyar nyelvnek bármi kapcsolata lenne a sumirral."
Nyelvi szempontból nézve tehát angol, francia tudósok szerint a magyar nyelv mondhatni egyenesági leszármazottja a Sumir-nak.
4) Régészeti bizonyítékok
A Tigris és Eufrátesz völgyében végzett ásatások során napvilágra került szobrocskák tanúsága szerint a sumir nép állatai - racka juh, pulikutya, kuvasz, komondor, ridegmarha kísértetiesen egyeznek a magyar nép állataival, rajtunk, magyarokon kívül SENKI másnak nincsenek ilyen állatai a világon.
Említésre érdemes egy régészeti szenzáció is, Erdélyben Tatárlakán végzett ásatások során került napfényre több ezer égetett agyagtábla, melyeken sumir írás van, s éveken át tartó kutatások és kísérletek eredményeként a Francia Tudományos Akadémia a következőket állapította meg
1. Az erdélyi tatárlaki ásatások során talált táblák 1.500 évvel régebbiek, mint az eddig talált legrégebbi Mezopotámiai agyagtáblák. A Francia Tudományos Akadémia ennek alapján kimondja, hogy az emberiség bölcsője és az emberi írásbeliség és kultúra NEM Mezopotámiában, hanem Európában, Erdélyben, kezdődött!
2. Ezt később a Párizsi Nemzetközi Orientalista Kongresszus is elfogadta, ami igazi világszenzáció volt. S amit csak a nevében magyar sajtó, óriási egyöntetű lelkesedéssel ELHALLGATOTT. Én csak New Yorkban olvastam erről, pesten a mai napig senki sem hallott erről egyetlen árva szót sem.
Azaz, embertani, népzenei, nyelvészeti, és régészeti szempontból nézve, a finnugor elmélet, melyet ellenségeink dolgoztak ki lejáratásunkra, és magyarellenes propaganda céljára, egyszerűen
VALÓTLAN elmélet.
Ideje lenne hogy az MTA végre ne magyarellenes tevékenységre költse el a magyar lakosság pénzét.
Példa nélkül áll a világon, hogy egy nemzet tudományos akadémiája arra költi el a nemzet pénzét, hogy nemzetellenes tevékenységet fejtsen ki, rombolván a magyar nemzeti tudatot, hamisítva a magyar történelmet, s hivatkozási alapot nyújt ellenségeinknek
(lásd. Trianon Június 4, 1920)
Hol van a scytha, hun, avar, magyar Őshaza?
A Finn Ugor elmélet után folytassuk a sort pár érdekességgel a magyar Őstörténetről?
Hol is van az őshaza? Felesleges keresni, mert az őshazában élünk ma is, itt szaporodtak el és innen rajzottak ki a nagyvilágba a scytha, pannon, dák, jász, kun, hun, avar, magyar törzsek, és ide tértek haza mikor a haza veszélyben forgott. Ilyen hazatérési hullám történt 7 - 8 alkalommal is, az Árpád-féle hazatérés (honvisszafoglalás) csak az utolsó volt a sorban (896-ban).
1. Dechelette, francia tudós, (A Francia Tudományos Akadémia tagja) a bronzkor elismert nagy szakértője állapította meg a következőket:
"Az első és legprimitívebb bronz leletek Európában csak Kr. előtt 2.000-ben jelennek meg, de a Kárpát medencében talált, és hun illetve székely törzsek által előállított bronz tárgyak többsége Kr. előtt 4.000-ből származik. Sőt, a Torontál megyei Tordas mellett megtalált bronzfokos, melyen székely rovásírással bevésett mondatok vannak, Kr. előtt 5.000-ből származik!"
2. Tatárlaki lelet, mely sumir írással készült, égetett agyagtáblák ezreiből áll, ugyancsak a Francia Tudományos Akadémia által megállapított adatok alapján, 1.500 évvel régebbi, mint az eddig legrégebbinek hitt mezopotámiai írásos emlékek, s így a Párizsi orientalista kongresszus elfogadta hogy az emberi kultúra bölcsője a Kárpát medence, ezen belül is Erdély.
3. Az őstörténeti kutatás során igénybe kell venni az úgynevezett társtudományokat is. Melyek a régészet, írástörténet, nyelvészet, helységnévkutatás, embertan, néprajz, mitológia, népzene.
NÉPZENEI eredmények (Bartók kutatásai szerint) * Török és magyar népzene 75 % egyezést mutat Bartók Béla megállapítása szerint
*A perzsa és magyar népzene 42 % egyezést mutat.
*A finn és magyar népzene 2 % egyezést mutat.
EMBERTANI eredmények: a magyar szakállas, fehérbőrű, kerekszemű, s nem sárgabőrű, szakálltalan, ferdeszemű).
ÍRÁSTÖRTÉNETI eredmények? A sumir írást a magyar rovásírás alapján fejtették meg.
RÉGÉSZETI EREDMÉNYEK "Kr. előtt 5.000- ből származó bronzkori fokos székely rovásírással, tatárlaki táblák, melyek bizonyítják, hogy az európai kultúra bölcsője Erdély.
Magyar vonatkozású régészeti érdekességek: Ugyancsak régészeti kutató, N. Würm a göttingeni egyetem neves professzora állapította meg, hogy Európában a gabonafélék nemesítése az őscirokból Kr. előtt 6.000-ben fejeződött be, a Kárpát medencében. Ugyancsak német kutatók hajtották végre az ehhez a gabonatermesztéshez szükséges szerszámokat előállító kőipartelepeknek a lelethelyeken történt feltárását, és kormeghatározását. Kr. előtt 6.000-ből származnak ezek is, ugyancsak a Kárpát medencében.
A Kárpát medencei kultúrtörténet érdekes adaléka a következő is. A X. században a Cluny bencések reformot határoztak el. Úgy döntöttek, hogy Nyugat Európa népeit megtanítják a gabonatermesztésre. Ezt a Francia történelemtudomány a "Cluny szellem" cím alatt tartja számon.
Ahhoz azonban, hogy tanítani tudjanak nekik is tanulniuk kellett. Ernst Sackur jezsuita atya a " Die Clunyeesenser c. könyvében, Halle 1894. írja, hogy a Cluny bencés szerzetesek a gabonatermesztést a Kárpát-medencében élő magyaroktól tanulták meg, s ezzel tették a gabonatermelést általánossá Európában.
1955-ben, a Tatabányai szénmedencéhez tartozó Környén a régészek egy Kr. előtt 1,200-ból származó fémöntődére bukkantak, ahol bányászok, kohászok, fémfeldolgozó iparosok, ötvösmesterek éltek. A közeli temetőben talált leletekből, nyergek, szablyák, ötvösmunkák, alapján megállapítható, hogy Hunok voltak a mesteremberek.
NYELVÉSZETI VIZSGÁLAT
Oppert, Lenormant, Sayce, francia és német nyelvészek állapították meg, hogy: A sumir nyelv egyenesági leszármazottja a mai magyar nyelv. A sumir nyelv 56 nyelvtani sajátosságából a magyar nyelvben 53 szerepel.
A Párizsi Sorbonne egyetem kutatói állapították meg azt is, hogy a világ mai nyelvei közül a magyar az Egyetlen nyelv mely szavaiban 68 % -ot őrzött meg az ŐS-ETIMONOKBÓL, azaz az emberiség ősnyelvének őselemeiből.
Érdemes megemlíteni hogy:
Az angol nyelv 4 % -ot
A latin 5 % -ot
A tibeti 12 % -ot
Az őstörök 26 % -ot őrzött meg ezekből.
A magyar nyelv mondhatni az ŐSNYELV.
Ezért van az, hogy a világ összes nyelvében feltalálhatóak magyar szavak, de nem mi vettük ezeket kölcsön, hanem mivel a mienk az emberiség ősnyelve, világos, hogy minden nyelv örökölt belőle.
Következzék a helységnévkutatás szempontjából való vizsgálat.
Dr. Nagy Sándor, az MTA-n őrzött Árpád kori kódexeket vette kézbe, amit előtte egyetlen magyar kutató sem tett meg.
Köztudott dolog, hogy minden tájegységnek, környezetnek az elsőként oda letelepedett nép ad neveket, azaz a tájnevek mindenütt az őslakosságtól származnak.
Nos, 896-ban, mikor az Árpáddal érkezett törzsek, és az általuk a Kárpát-medencében itt talált törzsek közös gyűlést tartottak, elhatározták, hogy melyik törzsnek hol lesz a szálláshelye. Ezt az elhatározásukat írásba foglalták, ezek az Árpád kori kódexek. Az ezekben található tájnevek, patakok, folyók, hegyek, dombok, dűlők, nevei mind magyarok. A falvak, városok nevei is magyarok. A különféle falvakban és kisebb nagyobb településeken élő emberek nevei is megtalálhatók ezekben a kódexekben, ezek is mind magyarok.
Az avar és hun falvak és települések lakosainak nevei is magyarok. Tehát, Dr. Nagy Sándor fantasztikus eredményt ért el, egyszerűen csak azzal, hogy az Akadémián őrzött kódexek anyagát átnézte, ami előtte még soha senkinek nem jutott eszébe.
A kódexben található tájnevek (patakok, folyók, tavak, dombok, hegyek, dűlők), a helységnevek (falvak, városok, komp átkelők, legelők) és a településeken élő hunok, avarok, székelyek nevei is egyaránt magyarok.
Ezzel megdőlt tehát az MTA 1850 óta német és cseh "tudósok" által hirdetett elmélete, miszerint a Kárpát medencében szlávok éltek, akiket megszálltak a barbár vadállati magyarok. Nem.
Nem békés, jámbor, kultúrált (?) szláv népek, hanem igenis velünk, nemzet vér és faj azonosságban élő scytha, hun, avar, és székely testvérekhez tért haza Árpád vezérletével a magyarok egy része.
Akkor, 896-ban, Árpád magyarjai a Kárpát medencében a minimum
12.000 éve itt lévő falvakban, városokban, várakban vendégeskedtek
a hun, avar, székely testvéreknél. (Nem volt itt egyetlen "kultúrált szláv őslakos" sem, sohasem.
Ezt csak a germánok és csehek agyalták ki gyűlöletükben - ellenünk.)
Következzék a mitológia szempontjából való vizsgálat.
A "Magyar" Tudományos Akadémia, ahol az 1848-as szabadságharc bukását követően különös folyamat indult meg. Német és cseh "tudósok", akik magyarul egyetlen szót sem tudtak, megszállták az Akadémiát, és nemcsak azt kezdték magyarázni a világnak, hogy mi magyarok kik vagyunk, hanem hogy kik voltunk.
Múltban megjelent szakműveket eltüntettek és az Akadémia könyvtárából egyszerűen ellopták a szakkönyveket, s megsemmisítettek értékes forrásmunkákat is. Aki ez ellen megszólalt, azt elnémították, vagy nevetségessé tették.
Történelmünk írását erőszakkal kivették kezünkből, s azt idegenekre bízták.
Már Tacitus megmondta, "Jaj annak a népnek, akinek történelmét ellensége írja."
Érdekes módon, a magyarság apraja-nagyja 896-tól 1849-ig világosan tudta nemzete eredetét, a scytha, hun, avar, magyar nemzetazonosságot. Közel ezer éven át minden magyar tudta ezt, aztán jöttek az idegenek és az egészet hazugságnak nyilvánították.
Kevés nép van, mely nem mítoszaiban bírná történelmének első fejezetét. A mítosz minden népnél az énekek éneke.
A mitológia a társtudományokhoz tartozik, (ezen társtudományok, pl. az írástörténet, nyelvészet, antropológia, helységnévkutatás, néprajz, népdal, régészet, regék, mondák.)
1849 után, a Magyar Tudományos Akadémia sutba dobta a magyar mondákat, gesztákat, dajkamesének, sok esetben pedig szándékos hamisításnak nevezve őket. Erre kitűnő példa Glatz Ferenc a MTA jelenlegi elnöke, aki egy interjúműsorában kijelentette, "a magyarok szeretnének hazudni maguknak egy dicsőséges és nagy múltat, mert jelentéktelen, primitív, elmaradt barbár senkik."
Ehhez egyrészt hozzátenném, minden ország tudósai azon dolgoznak, hogy hazájuk részére mindig és minden körülmények közt a legjobb hírnevet szerezzék, s nem azon fáradoznak, hogy hazájukat minden nemzetközi fórumon a lehető legsötétebb színben tüntessék fel, s a nemzet ellenségei által rászórt hazug rágalmakat ők maguk terjesszék. Azaz, a nemzet pénzén a nemzet ellen dolgoznak, s külföldön ahelyett, hogy a lehető legjobb benyomást keltenék hazánk iránt, ezek a magyarul beszélő, de viselkedésükben, gondolkodásukban, és tetteikben NEM magyar vezetők, minden tevékenysége hazánk és nemzetünk lejáratására irányul.
Másrészt, példa nélkül áll a világon az, hogy egy nemzet Tudományos Akadémiája nemzetének legrégebbi írásbeli krónikáit hamisításnak kiáltsa ki. Ellenkezőleg. A cseh, szerb, román tudósok, és akadémisták attól sem riadnak vissza, hogy ŐK maguk írjanak, hamisítsanak krónikákat, gesztákat, mert nemzetük oly fiatal a nemzetek sorában, hogy nekik nincs, és soha nem volt sem dicső múltjuk, sem egyetlen egy írásbeli emlékük, mert oly primitív fokon álltak, hogy még az írásbeliséget sem ismerték.
Nekünk, magyaroknak nem kell hazudni, sem hamisítani, hiszen krónikáink, gesztáink, mítoszaink megvannak, de ezeket az igaz krónikákat tudósainknak el kell fogadni (de mivel idegenek, s belső ellenségeink, így saját pénzünkön ellenünk dolgoznak) s így ezeket dajkamesének deklarálják, s hirdetik. Nos, nézzünk csak egyetlen egy példát a nemzetek krónikáinak, mítoszainak igazságára nézve. Glatz Ferenc és társai vadul tagadják hogy a generációról generációra tovább adott mítoszok, legendák, krónikák megfelelnek a valóságnak. Szerintük minden ilyen szájról szájra és nemzedékről nemzedékre továbbadott emlék hazugság és hamisítvány. Hogy a Glatz Ferencék által hirdetett felfogás mennyire hamis, íme egy példa:
A YALE egyetem tudományos expedíciót küldött a Himalájába, földtani régészeti kutatásokra. A csoport tagja volt a világhírű Helmut De Terra is. Ő írta a következőket:
"Kasmír középső részén egy 1830 méter magasan fekvő egy kb. 10.000 négyzetkilométer kiterjedésű hegyektől körülvett egykori tófenék van.
Meghökkenésükre egy kolostorban egy egykori népi mondára bukkantak, melyről kiderült hogy ma is élő monda, s ez a legapróbb részletekig leírja a kérdéses tónak földrengés és hegybeomlás következtében történt hirtelen völgybehúzódását, és a hatalmas tófenék kiszáradását.
Kutatásaik a népmonda MINDEN EGYES ÁLLÍTÁSÁT LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE IGAZOLTÁK:
A radiokarbon vizsgálattal megállapították hogy a katasztrófa 400.000 évvel ezelőtt következett be. A monda minden egyes szava beigazolódott. 13.000 nemzedék közel fél millió éven átadott adatai ma is tudományos pontossággal "ülnek". (Dr. Érdy Miklós ehhez hozzáteszi - ez lehetett akár a valamikori "Óperenciás (Ó-Bérci? Ó-Berence?) tenger). Nem szabad lebecsülni tehát a magyar nép emlékezetét sem. Minden krónikánk, mondánk, gesztánk őrzi a Scytha, Hun, Avar, Székely, Magyar nemzet azonosságot, bármennyire is nem tetszik ez Glatz Ferencnek és elvakult magyargyűlölő elvtársainak.
kommentár: Nem kell a fenti írás minden sorával egyetérteni, de azt érezzük: az írás fő vonala igaz. Lehetnek kérdéseink, de nincs olyan magyar állami intézmény ahol választ kaphatunk. Nem csak az MTA-ról hanem az egyetemekről is beszélnünk kell! Ma minden tudományegyetemen műhelye van pl. az ószlavisztikának (helyesen), de a magyar őstörténetnek nincs tanszéke vagy műhelye egyetlen magyar egyetemen sem.
Biztosak vagyunk abban, hogy már nem sokat kell várnunk a magyar őstörténeti tanszékek alapítására tudomány egyetemeinken. Ez egyben jele is lesz annak, hogy elkezdődik a "magyar feltámadás".
H.Német:Az írás történetéről,...
<O
></O>
Szakdolgozatom témájának kidolgozását nagy várakozással kezdtem, s miközben újabb és újabb szakirodalom után kutattam, az emberi lét sokkal mélyebb, időben távolabbra nyúló történetéhez jutottam, mint azt remélni mertem volna. Fennmaradt emlékeink, régészeti leleteink ésszerű, prekoncepciókat kizáró vizsgálata után megkockáztathatjuk a feltevést, miszerint az emberiség létezése egyidős a jelképzés, az írástevékenység létezésével.
Vessük fel a kérdést: mi az ember-ség, a fényből és sárból gyúrt lény fény-volta, ha sok egyéb mellett nem az emlékezet, melyet rögzítvén eltűnnek az idő és tér kényszerű korlátai, a lerajzolt, leírt gondolatok segítségével legyőzhetjük a nekünk adatott „itt és most”-ot, sétálhatunk az Éden kerjtében, átélhetjük Jézus szenvedését, diadalmaskodhatunk a Hunyadiak oldalán! S nekünk grafológusoknak, kik ezzel az „ajándékkal” foglalkozunk, szabad-e kétségbe vonnunk, hogy az írás maga az ember!
BEVEZETŐffice
ffice" /><O></O>
<O></O>
Az írás történetéről, s ennek kapcsán az emberi lét kezdeteiről<O></O>
<O></O>
ffice" /><O></O><O
></O>Az írás történetéről, s ennek kapcsán az emberi lét kezdeteiről<O
></O><O
></O><O
></O>Szakdolgozatom témájának kidolgozását nagy várakozással kezdtem, s miközben újabb és újabb szakirodalom után kutattam, az emberi lét sokkal mélyebb, időben távolabbra nyúló történetéhez jutottam, mint azt remélni mertem volna. Fennmaradt emlékeink, régészeti leleteink ésszerű, prekoncepciókat kizáró vizsgálata után megkockáztathatjuk a feltevést, miszerint az emberiség létezése egyidős a jelképzés, az írástevékenység létezésével.
Vessük fel a kérdést: mi az ember-ség, a fényből és sárból gyúrt lény fény-volta, ha sok egyéb mellett nem az emlékezet, melyet rögzítvén eltűnnek az idő és tér kényszerű korlátai, a lerajzolt, leírt gondolatok segítségével legyőzhetjük a nekünk adatott „itt és most”-ot, sétálhatunk az Éden kerjtében, átélhetjük Jézus szenvedését, diadalmaskodhatunk a Hunyadiak oldalán! S nekünk grafológusoknak, kik ezzel az „ajándékkal” foglalkozunk, szabad-e kétségbe vonnunk, hogy az írás maga az ember!
A csodaszarvas és más írások
„csodálatos színekben pompázó vad"
A sumér, szittya és hun származástudatunkat a Csodaszarvasmonda őrizte meg napjainkig. A mondák
valóságos történetek mesés elbeszélői, melyekből rendszerint ki lehet bontani a történet magvát. A
Csodaszarvasmondának három változata van. A legismertebb szerint Hunort és Magyart a csodaszarvas
Meótisz mocsaras vidékére vezette, ahol Dul király lányait vették feleségül. Miután megszaporodtak, onnan
jutottak el a hunok is, magyarok is Pannóniába, mely Dunántúl neve volt a római korban. A monda második
változatában Hunor és Magyar egy „csodálatos színekben pompázó vadra" talált, melyet nem tudtak elejteni, és
e vad Perzsia vidékére vezette a testvérpárt. Onnan indultak Pannónia elfoglalására, ahol az „ő nyelvüket
beszélték.” A harmadik változatban csak Hunor szerepel, akinek a „csodálatos színekben pompázó vad jelzi",
hogy el kell foglalnia Pannóniát. Hunor ugyan meghal, de az őt követő Kattar (Kádár), teljesíti az „égi
parancsot". A szarvas ugyanis az Égi Fény, azaz a Nap földi jelképe, a Nap pedig az Istené. E szerint a
valóságos történetek mesés elbeszélői, melyekből rendszerint ki lehet bontani a történet magvát. A
Csodaszarvasmondának három változata van. A legismertebb szerint Hunort és Magyart a csodaszarvas
Meótisz mocsaras vidékére vezette, ahol Dul király lányait vették feleségül. Miután megszaporodtak, onnan
jutottak el a hunok is, magyarok is Pannóniába, mely Dunántúl neve volt a római korban. A monda második
változatában Hunor és Magyar egy „csodálatos színekben pompázó vadra" talált, melyet nem tudtak elejteni, és
e vad Perzsia vidékére vezette a testvérpárt. Onnan indultak Pannónia elfoglalására, ahol az „ő nyelvüket
beszélték.” A harmadik változatban csak Hunor szerepel, akinek a „csodálatos színekben pompázó vad jelzi",
hogy el kell foglalnia Pannóniát. Hunor ugyan meghal, de az őt követő Kattar (Kádár), teljesíti az „égi
parancsot". A szarvas ugyanis az Égi Fény, azaz a Nap földi jelképe, a Nap pedig az Istené. E szerint a
„csodálatos színekben pompázó vad"
, az Isten jelképe, a Nap volt, vagyis Hunort és Magyart az isteni
gondviselés vezérelte őket vissza őseik földjére.
Adorján Imre:A turul gyermekei
A szerzõ merész, de szép vállalkozása az oguz eredetmondák és a magyar
népi kultúra érintkezési pontjainak felvázolása.
Adorján Imre pontosan tudja, hogy a népi kultúra egyik legérzékenyebb
pontjára tapintott: ez pedig a folkloristákat különös lázba hozó eredetmondák
kérdése. A kötet vezérfonalát a Dede Korkut könyve, az oguzok
eredetmondáit elbeszélõ, a 14. századig szájhagyomány útján terjedõ
történetek adják, melyeket joggal tekinthetünk a törökök legbecsesebb
kincsének. Az "elbeszélõ" Dede Korkut - Korkut Apó - nemzeti hõs, a népi
kultúra fényes bölcsességgel felruházott alakja a törökök körében
prófétaként tisztelt személy, akinek sírja kegyhelyként szolgál a Szír-darjától
Anatóliáig.
A 12 elbeszélést tartalmazó mûvet Drezdában fedezte fel 1815-ben Fleischer.
A mû nyelvezetébõl ítélve Azerbajdzsán felõl került a 16-17. században az
Oszmán Birodalom területére. Törökországban 1916-ban jelent meg
nyomtatásban elõször, majd az írásreformot követõen 1938-ban. A kritikai
kiadást Muharrem Ergin török kutató 1958 és 1963-ban jelentette meg. Ez
lehetne az alapja egy magyar nyelvû kiadásnak is. Német nyelvre 1958ban,
angolra 1974-ben fordították. Érthetetlen, hogy magyar nyelven miért nem
jelent meg idáig holott az összehasonlító kutatás - különösképp a
néprajztudomány szokáskutatása venné jó hasznát. Adorján Imre írása
azokat az érintkezési pontokat sorolja, ahol úgymond összecseng a törökségi
kultúra és a magyar népi kultúra. Mindenek elõtt a néphit kínál számos
lehetõséget, de a népszokások, a gyermekfolklór és a népi kultúra más
területe is megõrizte az õsi mûveltség számos elemét. Hangsúlyoznunk kell:
elemét, egy-egy töredékét, amely az idõk folyamán új közegben átalakulva a
folklór egy-egy területének sajátos mûfaji keretében ágyazódva éli az életét.
De az avatott szem és az értõ fül felismeri így is. Adorján Imre kiválóan
ismeri a magyar szakirodalmat is, hivatkozásai pontosak, szakszerûek.
Munkáját hézagpótlónak tekintheti a folklórkutatás, de mivel témájában
érdekes, stílusában olvasmányos, a könyv nemcsak kutatóknak, hanem a
török és magyar népi kultúrát egyaránt szeretõ és befogadni képes
olvasóknak is ajánljuk.
Bartha Júlia
etnográfus
népi kultúra érintkezési pontjainak felvázolása.
Adorján Imre pontosan tudja, hogy a népi kultúra egyik legérzékenyebb
pontjára tapintott: ez pedig a folkloristákat különös lázba hozó eredetmondák
kérdése. A kötet vezérfonalát a Dede Korkut könyve, az oguzok
eredetmondáit elbeszélõ, a 14. századig szájhagyomány útján terjedõ
történetek adják, melyeket joggal tekinthetünk a törökök legbecsesebb
kincsének. Az "elbeszélõ" Dede Korkut - Korkut Apó - nemzeti hõs, a népi
kultúra fényes bölcsességgel felruházott alakja a törökök körében
prófétaként tisztelt személy, akinek sírja kegyhelyként szolgál a Szír-darjától
Anatóliáig.
A 12 elbeszélést tartalmazó mûvet Drezdában fedezte fel 1815-ben Fleischer.
A mû nyelvezetébõl ítélve Azerbajdzsán felõl került a 16-17. században az
Oszmán Birodalom területére. Törökországban 1916-ban jelent meg
nyomtatásban elõször, majd az írásreformot követõen 1938-ban. A kritikai
kiadást Muharrem Ergin török kutató 1958 és 1963-ban jelentette meg. Ez
lehetne az alapja egy magyar nyelvû kiadásnak is. Német nyelvre 1958ban,
angolra 1974-ben fordították. Érthetetlen, hogy magyar nyelven miért nem
jelent meg idáig holott az összehasonlító kutatás - különösképp a
néprajztudomány szokáskutatása venné jó hasznát. Adorján Imre írása
azokat az érintkezési pontokat sorolja, ahol úgymond összecseng a törökségi
kultúra és a magyar népi kultúra. Mindenek elõtt a néphit kínál számos
lehetõséget, de a népszokások, a gyermekfolklór és a népi kultúra más
területe is megõrizte az õsi mûveltség számos elemét. Hangsúlyoznunk kell:
elemét, egy-egy töredékét, amely az idõk folyamán új közegben átalakulva a
folklór egy-egy területének sajátos mûfaji keretében ágyazódva éli az életét.
De az avatott szem és az értõ fül felismeri így is. Adorján Imre kiválóan
ismeri a magyar szakirodalmat is, hivatkozásai pontosak, szakszerûek.
Munkáját hézagpótlónak tekintheti a folklórkutatás, de mivel témájában
érdekes, stílusában olvasmányos, a könyv nemcsak kutatóknak, hanem a
török és magyar népi kultúrát egyaránt szeretõ és befogadni képes
olvasóknak is ajánljuk.
Bartha Júlia
etnográfus
No komment...
Rejtett értékeink: Egy páratlan gyűjtemény Miskolcról
Egy nép kultúráját a mindennapok emlékezete őrzi. Házak, dallamok, tánclépések mesélnek eleinkről. A népzenét megmentették Kodály és társai, a népi lakóházak skanzenekben találnak menedéket, a kárpát-medencei népviselet legnagyobb tárházát pedig egy miskolci magángyűjtőnek, Barna Györgynek köszönhetjük. A látvány lélegzetelállító: 173 felöltöztetett múzeumi baba, és további 176 viselet domborműszerűen installálva a Kárpát-medencében élő népcsoportok, tájegységek, falvak jórészt feledésbe merült 100-150 évvel ezelőtti viseleteiből. A fejdísztől a csizmáig, bocskorig; a gyermek viselettől a legény, a menyecske, az öregasszony viseletig.
Ez, vagyis A Kárpát-medence viseleteiből című kiállítás a legfőbb szenzációja a Miskolcon a napokban megnyitott Lézerpont Látványtárnak. De vannak egyéb kuriózumok is: az 1945-68 közötti időszak tárgyi emlékeit bemutató Népszuper elnevezésű kiállítás, a feledésbemerült kismesterségeket, az erdélyi ásványokat, a régi irodagépeket, valamint az optikatörténet csodáit szemléltető tárlat.
<CENTER>Harminc éve gyűjtött limlomok</CENTER>
A megdöbbentő gazdagságú, változatos gyűjtemény Barna György magángyűjtő munkájának eredménye, aki az elmúlt harminc év alatt olyan tárgyi emlékeket kutatott fel és gyűjtött össze, amelyek nélkül múltunk jelentős szelete örökre elveszett volna. Barna György a National Geographic Online-nak elmondta, hogy vagyon halmozására, gyarapításra nem alkalmasak ezek a tárgyak, többnyire ezért sem gyakran találhatók magángyűjteményekben , viszont a gyökereinkről mesélnek.
Harminc évvel ezelőtt kezdte gyűjteni a szinte értéktelen kacatokat: kismesterségek kellékeit, üvegeket, csokoládés papírokat, számológépeket, műszereket, régi használati tárgyakat, és viseleteket. Otthonában és egy raktárban halmozódtak a limlomok, mígnem a felesége nagytakarításra szólította fel. Az akkor még rendszerezetlen gyűjteményt a munkahelyére hordta át, és nekikezdett a katalogizálásnak. Ismerősei ekkor javasolták neki először, hogy mutassa be az irdatlan sok tárgyat.
<CENTER>Európa-szerte nincs még egy ilyen viselettörténeti tárlat</CENTER>
A népviselethez értők szerint nincs még egy ilyen látogatható viselettörténeti gyűjtemény Magyarországon, de egész Európában sem. Barna György elmondása szerint barátai és a muzeológus - néprajzos szakemberek győzték meg arról, hogy mindezt közkinccsé kell tenni, hiszen mára már eltűnt, a világban szétszóródott népcsoportok viselete, kultúrája válik bemutathatóvá, dokumentálhatóvá.
Az Európa Kulturális Fővárosa pályázat írásakor pedig Miskolc város önkormányzata felajánlotta, hogy támogatást nyújt ahhoz, hogy 2010-re az érdeklődők számára is bemutathatóvá váljon a viseletgyűjtemény. Miskolc ugyan nem nyerte el a lehetőséget arra, hogy 2010-ben Európa Kulturális fővárosa legyen, ám a gyűjtemény bemutatása a szakemberek unszolására megvalósult. Két évbe telt, míg a viseleteket kiválogatták, rendbe hozták, katalogizálták, és az ember méretű babákat felöltöztették.
Nagyon félt, hogy a fénytől és a portól tönkremennek, kifakulnak a régi hímzett, festett szövetek, ruhadarabok meséli a gyűjtő. Ám most már nyugodt, hiszen a felöltöztetett babák körül bezáródtak az üvegfalak, a 200 négyzetméteres helyiség megfelel a legszigorúbb konzerválási követelményeknek.
<CENTER>Nézd meg az öltözékemet, és megtudod, ki vagyok</CENTER>
A 330 valaha hordott viseletet felsorakoztató, A Kárpát-medence viseleteiből címet viselő miskolci kiállítás végül 2008 áprilisában nyithatta meg kapuit. Ha minden viselet előtt csupán egy percet áll a látogató, akkor öt óra alatt nézhető meg a gyűjtemény fűzi hozzá a Barna György. A kiállítás előkészítésének hírére már több civil szervezet, hagyományait felkutatni akaró népcsoport leszármazottjai érkeztek, akik a gyűjtemény segítségével próbálják őseik elveszettnek hitt viseletét dokumentálni. A kiállításon többek között látható mezőkövesdi, nyitrai, kéméndi, máramarosi, torockói, vistai, kalocsai, ecseri, sióagárdi, kapuvári viselet. Így együtt látva mindezt, a látogatóban átfogó hiteles kép alakulhat ki a néprajz egyik egyre inkább a múlt ködébe vesző területéről.
Nézd meg az öltözékemet, és megtudod, ki vagyok. Több száz éven keresztül igaz volt ez a mondás, hiszen a viselet információkat közvetített: a társadalmi hierarchiában betöltött helyet, az egyén vagyoni helyzetét, családi állapotát, életkorát és élethelyzetét tükrözte. Ugyanakkor a viseletekben hihetetlen változatosság alakult ki évszázadok alatt a különböző néprajzi tájegységek, sőt azon belül a falvak között is.
Ahogy változott a világ, feleslegessé vált a szembeötlő információk hirdetése a viselettel, így nagyanyáink, nagyapáink hajdan hordott ruhái a szekrények, ládák mélyére, padlásokra, bolhapiacokra, szemétre kerültek. Ahol pedig megőrizték ezeket a káprázatosan díszített, a múltról mesélő ruhadarabokat, ott többnyire a molyok vagy az anyag öregedése, elérése miatt foszlottak szerte a hajdan büszkén hordott ruhák.
<CENTER>Népszuper, kismesterségek, optikák, ásványok</CENTER>
A Miskolcon megnyílt kiállítás azért is kuriózum, mert ehhez hasonló bemutatóra az 1896-os Millenniumi Kiállítás óta nem volt példa. A Látványtárban azonban nem csak a több mint 330 eredeti népviseletet látható, hanem a gyűjtő többi kincse is. Egy másik nagy helyiségben berendezett műhelyeket láthatunk: mintha csak száz évvel ezelőtt egy bőrös, egy kárpitos, egy nyeregkészítő, egy kerékgyártó, stb. mesterember műhelyébe sétáltunk volna be. Ez a Feledésbe merült kismesterségek című kiállítás.
Egy másik hatalmas helyiségben a szocializmus építésének korszakára, az 1945-68 közötti időszak tárgyi emlékeire csodálkozhatunk rá a csokoládés papírtól a régi motorkerékpárokig, zászlókig. Egy újabb helyiségben a hőskor fényképező masinái valamint optikai eszközök láthatók, az előterébe pedig régi irodagépek kerültek. De a miskolci Látványtár a természeti csodák kedvelőinek is tartogat érdekességet az Erdélyi ásványok kiállításával.
Ha pedig végigsétálunk és megnézzük e kincseket, Barna György három évtizedes gyűjtőmunkájának eredményét, egy kérdés mindenképpen felmerül bennünk: miként lehetett egyetlen emberöltő elég ahhoz, hogy mindezt összegyűjtse, katalogizálja és bemutassa.
Egy nép kultúráját a mindennapok emlékezete őrzi. Házak, dallamok, tánclépések mesélnek eleinkről. A népzenét megmentették Kodály és társai, a népi lakóházak skanzenekben találnak menedéket, a kárpát-medencei népviselet legnagyobb tárházát pedig egy miskolci magángyűjtőnek, Barna Györgynek köszönhetjük. A látvány lélegzetelállító: 173 felöltöztetett múzeumi baba, és további 176 viselet domborműszerűen installálva a Kárpát-medencében élő népcsoportok, tájegységek, falvak jórészt feledésbe merült 100-150 évvel ezelőtti viseleteiből. A fejdísztől a csizmáig, bocskorig; a gyermek viselettől a legény, a menyecske, az öregasszony viseletig.
Ez, vagyis A Kárpát-medence viseleteiből című kiállítás a legfőbb szenzációja a Miskolcon a napokban megnyitott Lézerpont Látványtárnak. De vannak egyéb kuriózumok is: az 1945-68 közötti időszak tárgyi emlékeit bemutató Népszuper elnevezésű kiállítás, a feledésbemerült kismesterségeket, az erdélyi ásványokat, a régi irodagépeket, valamint az optikatörténet csodáit szemléltető tárlat.
<CENTER>Harminc éve gyűjtött limlomok</CENTER>
A megdöbbentő gazdagságú, változatos gyűjtemény Barna György magángyűjtő munkájának eredménye, aki az elmúlt harminc év alatt olyan tárgyi emlékeket kutatott fel és gyűjtött össze, amelyek nélkül múltunk jelentős szelete örökre elveszett volna. Barna György a National Geographic Online-nak elmondta, hogy vagyon halmozására, gyarapításra nem alkalmasak ezek a tárgyak, többnyire ezért sem gyakran találhatók magángyűjteményekben , viszont a gyökereinkről mesélnek.
Harminc évvel ezelőtt kezdte gyűjteni a szinte értéktelen kacatokat: kismesterségek kellékeit, üvegeket, csokoládés papírokat, számológépeket, műszereket, régi használati tárgyakat, és viseleteket. Otthonában és egy raktárban halmozódtak a limlomok, mígnem a felesége nagytakarításra szólította fel. Az akkor még rendszerezetlen gyűjteményt a munkahelyére hordta át, és nekikezdett a katalogizálásnak. Ismerősei ekkor javasolták neki először, hogy mutassa be az irdatlan sok tárgyat.
<CENTER>Európa-szerte nincs még egy ilyen viselettörténeti tárlat</CENTER>
A népviselethez értők szerint nincs még egy ilyen látogatható viselettörténeti gyűjtemény Magyarországon, de egész Európában sem. Barna György elmondása szerint barátai és a muzeológus - néprajzos szakemberek győzték meg arról, hogy mindezt közkinccsé kell tenni, hiszen mára már eltűnt, a világban szétszóródott népcsoportok viselete, kultúrája válik bemutathatóvá, dokumentálhatóvá.
Az Európa Kulturális Fővárosa pályázat írásakor pedig Miskolc város önkormányzata felajánlotta, hogy támogatást nyújt ahhoz, hogy 2010-re az érdeklődők számára is bemutathatóvá váljon a viseletgyűjtemény. Miskolc ugyan nem nyerte el a lehetőséget arra, hogy 2010-ben Európa Kulturális fővárosa legyen, ám a gyűjtemény bemutatása a szakemberek unszolására megvalósult. Két évbe telt, míg a viseleteket kiválogatták, rendbe hozták, katalogizálták, és az ember méretű babákat felöltöztették.
Nagyon félt, hogy a fénytől és a portól tönkremennek, kifakulnak a régi hímzett, festett szövetek, ruhadarabok meséli a gyűjtő. Ám most már nyugodt, hiszen a felöltöztetett babák körül bezáródtak az üvegfalak, a 200 négyzetméteres helyiség megfelel a legszigorúbb konzerválási követelményeknek.
<CENTER>Nézd meg az öltözékemet, és megtudod, ki vagyok</CENTER>
A 330 valaha hordott viseletet felsorakoztató, A Kárpát-medence viseleteiből címet viselő miskolci kiállítás végül 2008 áprilisában nyithatta meg kapuit. Ha minden viselet előtt csupán egy percet áll a látogató, akkor öt óra alatt nézhető meg a gyűjtemény fűzi hozzá a Barna György. A kiállítás előkészítésének hírére már több civil szervezet, hagyományait felkutatni akaró népcsoport leszármazottjai érkeztek, akik a gyűjtemény segítségével próbálják őseik elveszettnek hitt viseletét dokumentálni. A kiállításon többek között látható mezőkövesdi, nyitrai, kéméndi, máramarosi, torockói, vistai, kalocsai, ecseri, sióagárdi, kapuvári viselet. Így együtt látva mindezt, a látogatóban átfogó hiteles kép alakulhat ki a néprajz egyik egyre inkább a múlt ködébe vesző területéről.
Nézd meg az öltözékemet, és megtudod, ki vagyok. Több száz éven keresztül igaz volt ez a mondás, hiszen a viselet információkat közvetített: a társadalmi hierarchiában betöltött helyet, az egyén vagyoni helyzetét, családi állapotát, életkorát és élethelyzetét tükrözte. Ugyanakkor a viseletekben hihetetlen változatosság alakult ki évszázadok alatt a különböző néprajzi tájegységek, sőt azon belül a falvak között is.
Ahogy változott a világ, feleslegessé vált a szembeötlő információk hirdetése a viselettel, így nagyanyáink, nagyapáink hajdan hordott ruhái a szekrények, ládák mélyére, padlásokra, bolhapiacokra, szemétre kerültek. Ahol pedig megőrizték ezeket a káprázatosan díszített, a múltról mesélő ruhadarabokat, ott többnyire a molyok vagy az anyag öregedése, elérése miatt foszlottak szerte a hajdan büszkén hordott ruhák.
<CENTER>Népszuper, kismesterségek, optikák, ásványok</CENTER>
A Miskolcon megnyílt kiállítás azért is kuriózum, mert ehhez hasonló bemutatóra az 1896-os Millenniumi Kiállítás óta nem volt példa. A Látványtárban azonban nem csak a több mint 330 eredeti népviseletet látható, hanem a gyűjtő többi kincse is. Egy másik nagy helyiségben berendezett műhelyeket láthatunk: mintha csak száz évvel ezelőtt egy bőrös, egy kárpitos, egy nyeregkészítő, egy kerékgyártó, stb. mesterember műhelyébe sétáltunk volna be. Ez a Feledésbe merült kismesterségek című kiállítás.
Egy másik hatalmas helyiségben a szocializmus építésének korszakára, az 1945-68 közötti időszak tárgyi emlékeire csodálkozhatunk rá a csokoládés papírtól a régi motorkerékpárokig, zászlókig. Egy újabb helyiségben a hőskor fényképező masinái valamint optikai eszközök láthatók, az előterébe pedig régi irodagépek kerültek. De a miskolci Látványtár a természeti csodák kedvelőinek is tartogat érdekességet az Erdélyi ásványok kiállításával.
Ha pedig végigsétálunk és megnézzük e kincseket, Barna György három évtizedes gyűjtőmunkájának eredményét, egy kérdés mindenképpen felmerül bennünk: miként lehetett egyetlen emberöltő elég ahhoz, hogy mindezt összegyűjtse, katalogizálja és bemutassa.
Írta: Beregi-Nagy Edit
Fotó: Lézerpont Látványtár, Miskolc
Fotó: Lézerpont Látványtár, Miskolc
A szkítáktól a székelyekig és magyarokig
Tartalomjegyzék
1. Szkíták és fehér hunok 5
2. Párthusok, fehér hunok, avarok 7
2.1. Szakaszfüggelék: Hiedelmek hiedelme . . . . . . . . . . . . . . 10
2.2. Szakaszfüggelék: Szabarok-madák, szabarok-magyarok, szabarokszakaurak
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14
3. Fehér hunok, fehér kunok, kazárok 20
3.1. Fehér hunok, kazárok, bolgárok, wugurok . . . . . . . . . . . . 20
3.2. Az ogóroktól az ugorokig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22
3.3. A kazárok és fehér hunok nyelve . . . . . . . . . . . . . . . . . 25
3.4. Első szakaszfüggelék: A kazárok és testvérnépeik . . . . . . . . 31
3.5. A besenyők . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35
3.6. Második szakaszfüggelék: A fehér hun utódok manicheizmusa . 38
4. Avarok, székelyek, magyarok 41
4.1. Avar-magyar folytonosság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41
4.2. (Anonymus vallomása) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47
4.3. Székelyek a honfoglalás előtt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48
5. Függelék: Az avar-szabir-onogur vonulás útvonala 511. Szkíták és fehér hunok 5
2. Párthusok, fehér hunok, avarok 7
2.1. Szakaszfüggelék: Hiedelmek hiedelme . . . . . . . . . . . . . . 10
2.2. Szakaszfüggelék: Szabarok-madák, szabarok-magyarok, szabarokszakaurak
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14
3. Fehér hunok, fehér kunok, kazárok 20
3.1. Fehér hunok, kazárok, bolgárok, wugurok . . . . . . . . . . . . 20
3.2. Az ogóroktól az ugorokig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22
3.3. A kazárok és fehér hunok nyelve . . . . . . . . . . . . . . . . . 25
3.4. Első szakaszfüggelék: A kazárok és testvérnépeik . . . . . . . . 31
3.5. A besenyők . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35
3.6. Második szakaszfüggelék: A fehér hun utódok manicheizmusa . 38
4. Avarok, székelyek, magyarok 41
4.1. Avar-magyar folytonosság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41
4.2. (Anonymus vallomása) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47
4.3. Székelyek a honfoglalás előtt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48
Lyka Károly:A sumir nép művészete
A SUMÍR NÉP MŰVÉSZETE
Hol a szentírás tanai szerint az Éden kertje állt s az elsõ emberpár élte bûntõl még tiszta ifjú napjainak derült
reggelét; a hol késõbb, nagy idõk multával, az ókor egyik leghatalmasabb birodalma. Babilon alakult:
megszámlálatlan évezredekkel ezelõtt ott, az Eufrát-Tigrisközön egy nép ütött tanyát. Késõbbi kultuszának s
kultúrájának számos tünetébõl az gyanítható, hogy nem autochton volt a két folyam közén, hanem a keleti
hegységeken át nagy messzeségbõl, talán Ázsia belsejébõl vándorolt oda s beköltöztekor halászat volt a
fõfoglalkozása. A létért való küzdelem azonban csakhamar érvényesítette rajta átalakító hatását. A halásznép
földmívelõvé vált, kiszárítván a mocsarakat s vízlevezetõ meg öntözõ csatornákkal szelvén körösztül-kasul az
országot. Fényes városokat alapított aztán, azokban isteneinek roppant templomokat, fejedelmeinek tágas
palotákat emelvén. Kereskedelmi hajói a folyamokon, tengereken, karavánjai a kontinenseken messze vidékeket
összejártak, a népre nagy jólétet, dús gazdagságot árasztván, a mi viszont a mûvészet magas fejlõdését
eredményezte. De jöttek nehéz napok. Idegen csordák törtek a népre, hogy szorgalmának gyümölcsét tõle
elrabolják, értelmessége által hihetetlenül buja termékenységûvé tett földjét eltulajdonítsák. Századokig, nem is,
évezredekig folyt e küzdelem, mígnem az õs nép végre letörött s részben kibujdosott, részben beleolvadt a
gyõztesek tömegébe. Majd ezek fölött is "beteljesedének az idõk". Újabb és újabb népfajok követték egymást s
váltották föl az uralomban. Fû verte föl az egykori fényes városok rombadõlt templomainak, palotáinak a helyét.
Folyvást növekvõ földréteget borítottak föléjük a múló századok, évezredek s a késõ nemzedék emlékébõl nevük
is végkép kiveszett azzal a népével egyetemben, a melynek létezésüket köszönhették..........Hol a szentírás tanai szerint az Éden kertje állt s az elsõ emberpár élte bûntõl még tiszta ifjú napjainak derült
reggelét; a hol késõbb, nagy idõk multával, az ókor egyik leghatalmasabb birodalma. Babilon alakult:
megszámlálatlan évezredekkel ezelõtt ott, az Eufrát-Tigrisközön egy nép ütött tanyát. Késõbbi kultuszának s
kultúrájának számos tünetébõl az gyanítható, hogy nem autochton volt a két folyam közén, hanem a keleti
hegységeken át nagy messzeségbõl, talán Ázsia belsejébõl vándorolt oda s beköltöztekor halászat volt a
fõfoglalkozása. A létért való küzdelem azonban csakhamar érvényesítette rajta átalakító hatását. A halásznép
földmívelõvé vált, kiszárítván a mocsarakat s vízlevezetõ meg öntözõ csatornákkal szelvén körösztül-kasul az
országot. Fényes városokat alapított aztán, azokban isteneinek roppant templomokat, fejedelmeinek tágas
palotákat emelvén. Kereskedelmi hajói a folyamokon, tengereken, karavánjai a kontinenseken messze vidékeket
összejártak, a népre nagy jólétet, dús gazdagságot árasztván, a mi viszont a mûvészet magas fejlõdését
eredményezte. De jöttek nehéz napok. Idegen csordák törtek a népre, hogy szorgalmának gyümölcsét tõle
elrabolják, értelmessége által hihetetlenül buja termékenységûvé tett földjét eltulajdonítsák. Századokig, nem is,
évezredekig folyt e küzdelem, mígnem az õs nép végre letörött s részben kibujdosott, részben beleolvadt a
gyõztesek tömegébe. Majd ezek fölött is "beteljesedének az idõk". Újabb és újabb népfajok követték egymást s
váltották föl az uralomban. Fû verte föl az egykori fényes városok rombadõlt templomainak, palotáinak a helyét.
Folyvást növekvõ földréteget borítottak föléjük a múló századok, évezredek s a késõ nemzedék emlékébõl nevük
Szkíta leletek Bodroghalmon
Szkíta leletek Bodroghalmon
Csontok a homokban
<TABLE align=left border=0><TBODY><TR><TD>
</TD></TR><TR><TD Z9Gy_="0" Nztue="2">Az elsõ sír kibontása
a homokbányában
</TD></TR></TBODY></TABLE>
Három jó barát, a sátoraljaújhelyi Kazinczy Múzeum igazgatója, Bodroghalom polgármestere és a Csepeli Kultúrház igazgatója egy tanyát akart meglátogatni, amikor egy mûvelés alatt álló homokbánya falában kiálló csontokat vettek észre. Az egyiken egy bronz karperec is lógott. Másnap értesítették a miskolci Herman Ottó Múzeum régészét, s õ megállapította, hogy szkíta sírok kerültek elõ. A leletek azért is rendkívül fontosak, mert Magyarországon kevés ilyen van, ebben a térségben pedig csak szórványosan akadtak hasonlóra.
Az õskorban a Kárpátok övezte termékeny síkságra délrõl, nyugatról és keletrõl is több alkalommal érkeztek idegen hódítók, s közülük sokan letelepedtek itt. A keleti lovas nomád népek is több hullámban követték egymást. A Kr. e. VI. század folyamán betörõ harcosokat, a szkítákat név szerint ismerjük a történetírás atyja, Hérodotosz IV. könyvébõl. Ô maga a Kr. e. V. században járt közöttük, amikor egy részük a Fekete-tengertõl északra élt. Hérodotosz járt Olbiában, s valószínûleg eljutott északabbra is. Leírta Szkítia földrajzát, a szkíták társadalmát, életmódját és kultúráját. Szkítákon az akkoriban ott élõ, a szkíták által meghódított teljes népességet értette, amely földmûveléssel és állattenyésztéssel foglalkozott.
Nehezen csoportosítható lelõhelyek
A korszak hazai kutatója, dr. Párducz Mihály szerint a szkíták azért törtek be a Kárpát-medencébe, mert Eurázsia hatalmas, füves-erdõs sztyeppzónája nyugat felé itt ér véget, mégis hasonló éghajlatot és életlehetõséget találtak itt mind maguk, mind állataik számára. A Duna vonaláig jelentõs a leletanyag, a Dunántúlon már csak szórványosan fordulnak elõ szkíta leletek, mert az akkori népesség itt megállította a keleti harcosokat. Az Alföldön és a Mezõségen, de a folyók mentén az észak-magyarországi hegyvidékben is megtaláljuk emlékanyagukat.
<TABLE align=right border=0><TBODY><TR><TD>
</TD></TR><TR><TD>Szkíta
aranyszarvas
</TD></TR></TBODY></TABLE>
A kutatás máig megoldatlan kérdése, hogy az eredeti szkíták mint etnikum, milyen számban voltak a csapatokban, s miután az õslakosságot legyõzték, letelepedtek-e nagyobb számban, vagy csak birodalmuk fennhatóságát és kultúrájukat terjesztették ki nyugatra a Dunáig. Több kutató próbált a szkíta leletanyagban csoportokat meghatározni területföldrajzi alapon, például a temetkezési mód szerint. Nagyobb temetõrészek feltárása után azonban kiderült, ez sem vezet eredményre. A Muhi-Kocsmadombon, Kesznyéten-Szérûskerten feltárt temetõkben a temetkezés sokféleségének lehetünk tanúi. Hamvasztásos sírok mellett nyújtott csontvázas sírokat, és zsugorított, úgynevezett alvó helyzetben fekvõ csontvázakat is találtunk. Útravalóul fegyvereket és kerámiákat tettek a halott mellé.
<TABLE align=left border=0><TBODY><TR><TD>
</TD><TD>
</TD></TR><TR><TD>Szkíta vaslándzsa
</TD><TD>Vasfokos (Kesznyéten)
</TD></TR></TBODY></TABLE>
A fegyverek közül a körülbelül 34 centiméter hosszú bronz nyílhegyek ismertek, Belsõ-Ázsiától Nyugat-Európáig megtalálhatók, oda
is eljutottak, ahova nagyobb számú szkíta kultúra már nem terjeszkedett ki. Újabban Nyékládházán bukkantak egy csontvázra, amely mellett tizenkét bronz nyílhegy feküdt valószínûleg eredetileg bõrtegezben, de a szerves anyag már nem maradt meg. (A nyílhegyek a Herman Ottó Múzeum kiállításán Miskolcon a korszak többi lelete között megtekinthetõk.)
A sírásók osztozkodtak
A szkíta kori fegyverzet része a vas lándzsahegy, mely fûzfalevél alakú. Viszonylag ritka, a Szentes-Vekerzugon feltárt 151 sír közül ötben volt. Jellegzetes fegyver a vasfokos, mely Északkelet-Magyarországon a leggyakoribb. Hosszuk 1520 centiméter. Viseltek páncélt: valószínûleg bõringre varrták rá a vas vagy bronz pikkelylemezeket. Mûvészi szempontból is kiemelkedõk a pajzsdíszek, az aranyszarvasok. A tápiószentmártoni aranyszarvast 1923-ban Bella Lajos és Hillebrand Jenõ ásatásán hamvasztásos sírból bontották ki. A másik, a mezõkeresztes-zöldhalompusztai aranyszarvas 1928-ban a Kubik család temetkezési helyén, sírásáskor fordult ki az ásó nyomán.
A sírhalomba való beásáskor elõször az aranygombok tûntek fel, aztán a szarvasalak, alatta a több szálból font lánc, amelyen kis hengeres csöveken oroszlánfigurák láthatók.
A sírásók elõször azt hitték, hogy egy korábban eltemetett birtokos koporsódíszei kerültek elõ, így a szarvasalakot szétvágták, s a lánccal együtt szépen elosztották egymás között. A Kubik család azonban értesítette a leletekrõl a Magyar Nemzeti Múzeumot, s a helyszínre érkezõ régészek megkezdték az ásatást. Közadakozásból megvásárolták a fellelhetõ leleteket, s Fettich Nándor még abban az évben publikálta a nagyszerû régészeti leleteket. A szarvas mintegy 40 centiméter hosszú. Mindkét szarvasalak-ábrázolásnak jellegzetessége az erõ hangsúlyozása, az összegzõ, lényegre törõ ábrázolásmód.
A megye fontos szkíta kori lelõhelye Muhi-Kocsmadomb, ahol már a XIX. században kerültek elõ jellegzetesen szkíta kori, magasra húzott fülû bögrék. A figyelmet azonban egy bronztükör megtalálása keltette fel, amelyet 1932-ben Keményfy Béla ónodi állatorvos a helybeli bádogosnál vett észre. Egyes kutatók görög tükröket utánzó barbár munkának vélik, mások szkíta megrendelésre készült görög árunak tartják, amelyet a Fekete-tenger-melléki görög gyarmatvárosok egyikének ötvösei készítettek. (A leletrõl önálló cikkben fogunk beszámolni. A szerk.) A tükör megtalálója elvezette a kutatókat a lelõhelyre, s megkezdõdtek a módszeres ásatások. Leszih Andor összesen huszonkét sírt tárt fel.
<TABLE align=center border=0><TBODY><TR><TD>
</TD><TD>
</TD><TD>
</TD><TD>
</TD></TR><TR><TD>A sírból
lábperecek is
elõkerültek
</TD><TD>A karcsont
a bronz-
ékszerrel
</TD><TD>A lefejezett
csontváz
</TD><TD>A lelõhely
feltárás elõtt
(Kulcsár Géza
felvételei)
</TD></TR></TBODY></TABLE>
Kelták és szkíták együtt?
1968-ban ugyancsak a Kocsmadombon, amikor ásóhosszabbítót használva mûvelték a kertet, egy delfines, vagy sárkánypár díszítésû kardhüvely került felszínre a karddal együtt. Ezután huszonhárom sírt tártunk fel, melyek között szkíta és kelta temetkezés együtt, egy temetõben volt.
<TABLE align=center border=0><TBODY><TR><TD>
</TD></TR></TBODY></TABLE>
A Kr. e. IV. század közepén területünkre érkezõ kelták meghódították a helyi szkíta kori lakosságot, mely, mint tudjuk, maga is összetett volt, s letelepedett, békés életmódot folytatott. Erre utalnak a szkíta sírokban talált tárgyak, így a tizenkét darab orsógomb, és az a körülmény, hogy a szkíta sírokban nem volt fegyver, legfeljebb vaskés. A hódító keltákat kétélû vaskardjaikkal temették el, találtunk lándzsahegyeket és nyársakat is. Ugyanabba a temetõbe temetkeztek, amibe a szkíta kori lakosság, sõt átfedések is vannak, de sohasem ástak bele szkíta sírba. Szkíta-kelta sírok egy temetõbõl máshol is kerültek elõ szórványosan például Csanytelek-Újhalastónál, Egreskátán és Rákospatán.
Kesznyéten-Szérûskerten 1984
<TABLE cellSpacing=5 align=left border=0><TBODY><TR><TD>
</TD><TD>
</TD><TD>
</TD></TR><TR><TD>Kelta hatást
mutató edény
(Zöldhalom puszta)
</TD><TD>Füles bögre
(Kesznyéten)
</TD><TD>Orsógomb
(Kesznyéten)
</TD></TR></TBODY></TABLE>
1989-ben végeztünk ásatást, s nyolcvankilenc szkíta kori temetkezést tártunk fel. Hamvasztásos és csontvá-
zas sírok egyaránt akadtak. Pávaszemes gyöngyök, lándzsahegyek, nyílhegyek, agyaggyöngyök, vasgyöngy, bronz és vas karperecek, valamint kerámiatárgyak sokfélesége került elõ. Mind a temetkezés, mind a mellékletek elhelyezése rendkívül változatos. Egy kis hordó alakú edény azért is figyelmet érdemel, mert egész felületét bekarcolt vonalak díszítik, s két oldalán függõleges bütyökfogó látható, melyet hosszában átfúrtak, hogy fel is függeszthessék. A kutatás szerint Olbia környékén használtak hasonlót. Ebben a szkíta sírban az egyik melléklet egy korongolt korsó, mely kelta jellegû, bár szkíta fazekas készítette.
Legújabb leletünk Bodroghalom külterületén júniusban került napfényre. A homokbányában egy zsugorított és egy nyújtott csontvázat találtunk, a koponyák hiányoztak. A harmadik sírban megvolt ugyan a koponya, mely erõs arccsontjaival tûnt ki, de a nyújtott csontvázas tetemet deréktól lefelé elvitte egy, a homokbányában dolgozó markoló.
Mindhárom sír tájolása más. Az elsõ sírban a lábperecek egyikén szövetmaradvány van, a bronzkorrózió tartósította a szerves anyagot. A második sírban a bal kéz egyik ujjpercén bronzgyûrû volt, a bordákon hajfonatkarika látható. Ezektõl a leletektõl körülbelül 200 méterre délkeletre húsz éve feltártunk egy kelta temetõt. A pontosabb kormeghatározás tanúskodik majd arról, hogy a kelta harcosok már itt találták-e a szkíta kori lakosságot, vagy egy-két évszázaddal korábban éltek a mocsaras területbõl kiemelkedõ dombháton.
Reméljük, hogy az újabb feltárandó temetõrész lehetõvé teszi a pontosabb kormeghatározást.
Szkíta leletek Bodroghalmon
Csontok a homokban
<TABLE align=left border=0><TBODY><TR><TD>
a homokbányában
</TD></TR></TBODY></TABLE>
Három jó barát, a sátoraljaújhelyi Kazinczy Múzeum igazgatója, Bodroghalom polgármestere és a Csepeli Kultúrház igazgatója egy tanyát akart meglátogatni, amikor egy mûvelés alatt álló homokbánya falában kiálló csontokat vettek észre. Az egyiken egy bronz karperec is lógott. Másnap értesítették a miskolci Herman Ottó Múzeum régészét, s õ megállapította, hogy szkíta sírok kerültek elõ. A leletek azért is rendkívül fontosak, mert Magyarországon kevés ilyen van, ebben a térségben pedig csak szórványosan akadtak hasonlóra.
Az õskorban a Kárpátok övezte termékeny síkságra délrõl, nyugatról és keletrõl is több alkalommal érkeztek idegen hódítók, s közülük sokan letelepedtek itt. A keleti lovas nomád népek is több hullámban követték egymást. A Kr. e. VI. század folyamán betörõ harcosokat, a szkítákat név szerint ismerjük a történetírás atyja, Hérodotosz IV. könyvébõl. Ô maga a Kr. e. V. században járt közöttük, amikor egy részük a Fekete-tengertõl északra élt. Hérodotosz járt Olbiában, s valószínûleg eljutott északabbra is. Leírta Szkítia földrajzát, a szkíták társadalmát, életmódját és kultúráját. Szkítákon az akkoriban ott élõ, a szkíták által meghódított teljes népességet értette, amely földmûveléssel és állattenyésztéssel foglalkozott.
Nehezen csoportosítható lelõhelyek
A korszak hazai kutatója, dr. Párducz Mihály szerint a szkíták azért törtek be a Kárpát-medencébe, mert Eurázsia hatalmas, füves-erdõs sztyeppzónája nyugat felé itt ér véget, mégis hasonló éghajlatot és életlehetõséget találtak itt mind maguk, mind állataik számára. A Duna vonaláig jelentõs a leletanyag, a Dunántúlon már csak szórványosan fordulnak elõ szkíta leletek, mert az akkori népesség itt megállította a keleti harcosokat. Az Alföldön és a Mezõségen, de a folyók mentén az észak-magyarországi hegyvidékben is megtaláljuk emlékanyagukat.
<TABLE align=right border=0><TBODY><TR><TD>
</TD></TR><TR><TD>Szkíta aranyszarvas
</TD></TR></TBODY></TABLE>
A kutatás máig megoldatlan kérdése, hogy az eredeti szkíták mint etnikum, milyen számban voltak a csapatokban, s miután az õslakosságot legyõzték, letelepedtek-e nagyobb számban, vagy csak birodalmuk fennhatóságát és kultúrájukat terjesztették ki nyugatra a Dunáig. Több kutató próbált a szkíta leletanyagban csoportokat meghatározni területföldrajzi alapon, például a temetkezési mód szerint. Nagyobb temetõrészek feltárása után azonban kiderült, ez sem vezet eredményre. A Muhi-Kocsmadombon, Kesznyéten-Szérûskerten feltárt temetõkben a temetkezés sokféleségének lehetünk tanúi. Hamvasztásos sírok mellett nyújtott csontvázas sírokat, és zsugorított, úgynevezett alvó helyzetben fekvõ csontvázakat is találtunk. Útravalóul fegyvereket és kerámiákat tettek a halott mellé.
<TABLE align=left border=0><TBODY><TR><TD>
</TD><TD>Vasfokos (Kesznyéten)
</TD></TR></TBODY></TABLE>
A fegyverek közül a körülbelül 34 centiméter hosszú bronz nyílhegyek ismertek, Belsõ-Ázsiától Nyugat-Európáig megtalálhatók, oda
is eljutottak, ahova nagyobb számú szkíta kultúra már nem terjeszkedett ki. Újabban Nyékládházán bukkantak egy csontvázra, amely mellett tizenkét bronz nyílhegy feküdt valószínûleg eredetileg bõrtegezben, de a szerves anyag már nem maradt meg. (A nyílhegyek a Herman Ottó Múzeum kiállításán Miskolcon a korszak többi lelete között megtekinthetõk.)
A sírásók osztozkodtak
A szkíta kori fegyverzet része a vas lándzsahegy, mely fûzfalevél alakú. Viszonylag ritka, a Szentes-Vekerzugon feltárt 151 sír közül ötben volt. Jellegzetes fegyver a vasfokos, mely Északkelet-Magyarországon a leggyakoribb. Hosszuk 1520 centiméter. Viseltek páncélt: valószínûleg bõringre varrták rá a vas vagy bronz pikkelylemezeket. Mûvészi szempontból is kiemelkedõk a pajzsdíszek, az aranyszarvasok. A tápiószentmártoni aranyszarvast 1923-ban Bella Lajos és Hillebrand Jenõ ásatásán hamvasztásos sírból bontották ki. A másik, a mezõkeresztes-zöldhalompusztai aranyszarvas 1928-ban a Kubik család temetkezési helyén, sírásáskor fordult ki az ásó nyomán.
A sírhalomba való beásáskor elõször az aranygombok tûntek fel, aztán a szarvasalak, alatta a több szálból font lánc, amelyen kis hengeres csöveken oroszlánfigurák láthatók.
A sírásók elõször azt hitték, hogy egy korábban eltemetett birtokos koporsódíszei kerültek elõ, így a szarvasalakot szétvágták, s a lánccal együtt szépen elosztották egymás között. A Kubik család azonban értesítette a leletekrõl a Magyar Nemzeti Múzeumot, s a helyszínre érkezõ régészek megkezdték az ásatást. Közadakozásból megvásárolták a fellelhetõ leleteket, s Fettich Nándor még abban az évben publikálta a nagyszerû régészeti leleteket. A szarvas mintegy 40 centiméter hosszú. Mindkét szarvasalak-ábrázolásnak jellegzetessége az erõ hangsúlyozása, az összegzõ, lényegre törõ ábrázolásmód.
A megye fontos szkíta kori lelõhelye Muhi-Kocsmadomb, ahol már a XIX. században kerültek elõ jellegzetesen szkíta kori, magasra húzott fülû bögrék. A figyelmet azonban egy bronztükör megtalálása keltette fel, amelyet 1932-ben Keményfy Béla ónodi állatorvos a helybeli bádogosnál vett észre. Egyes kutatók görög tükröket utánzó barbár munkának vélik, mások szkíta megrendelésre készült görög árunak tartják, amelyet a Fekete-tenger-melléki görög gyarmatvárosok egyikének ötvösei készítettek. (A leletrõl önálló cikkben fogunk beszámolni. A szerk.) A tükör megtalálója elvezette a kutatókat a lelõhelyre, s megkezdõdtek a módszeres ásatások. Leszih Andor összesen huszonkét sírt tárt fel.
<TABLE align=center border=0><TBODY><TR><TD>
</TD><TD>
</TD><TD>
</TD><TD>
</TD></TR><TR><TD>A sírból lábperecek is
elõkerültek
</TD><TD>A karcsont
a bronz-
ékszerrel
</TD><TD>A lefejezett
csontváz
</TD><TD>A lelõhely
feltárás elõtt
(Kulcsár Géza
felvételei)
</TD></TR></TBODY></TABLE>
Kelták és szkíták együtt?
1968-ban ugyancsak a Kocsmadombon, amikor ásóhosszabbítót használva mûvelték a kertet, egy delfines, vagy sárkánypár díszítésû kardhüvely került felszínre a karddal együtt. Ezután huszonhárom sírt tártunk fel, melyek között szkíta és kelta temetkezés együtt, egy temetõben volt.
<TABLE align=center border=0><TBODY><TR><TD>
A Kr. e. IV. század közepén területünkre érkezõ kelták meghódították a helyi szkíta kori lakosságot, mely, mint tudjuk, maga is összetett volt, s letelepedett, békés életmódot folytatott. Erre utalnak a szkíta sírokban talált tárgyak, így a tizenkét darab orsógomb, és az a körülmény, hogy a szkíta sírokban nem volt fegyver, legfeljebb vaskés. A hódító keltákat kétélû vaskardjaikkal temették el, találtunk lándzsahegyeket és nyársakat is. Ugyanabba a temetõbe temetkeztek, amibe a szkíta kori lakosság, sõt átfedések is vannak, de sohasem ástak bele szkíta sírba. Szkíta-kelta sírok egy temetõbõl máshol is kerültek elõ szórványosan például Csanytelek-Újhalastónál, Egreskátán és Rákospatán.
Kesznyéten-Szérûskerten 1984
<TABLE cellSpacing=5 align=left border=0><TBODY><TR><TD>
</TD><TD>
</TD><TD>
</TD></TR><TR><TD>Kelta hatást mutató edény
(Zöldhalom puszta)
</TD><TD>Füles bögre
(Kesznyéten)
</TD><TD>Orsógomb
(Kesznyéten)
</TD></TR></TBODY></TABLE>
1989-ben végeztünk ásatást, s nyolcvankilenc szkíta kori temetkezést tártunk fel. Hamvasztásos és csontvá-
zas sírok egyaránt akadtak. Pávaszemes gyöngyök, lándzsahegyek, nyílhegyek, agyaggyöngyök, vasgyöngy, bronz és vas karperecek, valamint kerámiatárgyak sokfélesége került elõ. Mind a temetkezés, mind a mellékletek elhelyezése rendkívül változatos. Egy kis hordó alakú edény azért is figyelmet érdemel, mert egész felületét bekarcolt vonalak díszítik, s két oldalán függõleges bütyökfogó látható, melyet hosszában átfúrtak, hogy fel is függeszthessék. A kutatás szerint Olbia környékén használtak hasonlót. Ebben a szkíta sírban az egyik melléklet egy korongolt korsó, mely kelta jellegû, bár szkíta fazekas készítette.
Legújabb leletünk Bodroghalom külterületén júniusban került napfényre. A homokbányában egy zsugorított és egy nyújtott csontvázat találtunk, a koponyák hiányoztak. A harmadik sírban megvolt ugyan a koponya, mely erõs arccsontjaival tûnt ki, de a nyújtott csontvázas tetemet deréktól lefelé elvitte egy, a homokbányában dolgozó markoló.
Mindhárom sír tájolása más. Az elsõ sírban a lábperecek egyikén szövetmaradvány van, a bronzkorrózió tartósította a szerves anyagot. A második sírban a bal kéz egyik ujjpercén bronzgyûrû volt, a bordákon hajfonatkarika látható. Ezektõl a leletektõl körülbelül 200 méterre délkeletre húsz éve feltártunk egy kelta temetõt. A pontosabb kormeghatározás tanúskodik majd arról, hogy a kelta harcosok már itt találták-e a szkíta kori lakosságot, vagy egy-két évszázaddal korábban éltek a mocsaras területbõl kiemelkedõ dombháton.
Reméljük, hogy az újabb feltárandó temetõrész lehetõvé teszi a pontosabb kormeghatározást.
B. dr. Hellebrandt Magdolna
- Státusza