hát Belső-Ázsia helyén lehetne vitatkozni, de általában ezt értik rajta:
úgyhogy lehet mondani, hogy a varhuniták is beleillenek.
Magyar őstörténet
- Téma inditó Ivan
- Kezdés dátuma
- Státusza
hát Belső-Ázsia helyén lehetne vitatkozni, de általában ezt értik rajta:
úgyhogy lehet mondani, hogy a varhuniták is beleillenek.
rozmaring3
Új tag
Kedves Iván,ez egy jó téma kimerithetetlen engem nagyon érdekel.
A Habsburgok tényleg a középkor elején lettek érdekesek,már akkor is csak házasodtak,keveset háborúztak. Bocsáss meg,a faj biológiai kifejezés. hunfajúakról nem hallottam,csak hunokról mint az Ázsiai sztyeppék különös és valamikor a sztyeppék egyetlen igen gazdag urairól igen. Ordoszban egyetem müködött,s ahol a medvetoros év ünnepeit ülték,versenylovaglás,ügyességi versenyek...ja és itt a nő választhatott magának férjet a győztesek közöl..egy konkrét esetet olvastam erről...de ezt majd legközelebb ha érdekel valakit.A 24 törzs között voltak kitajok is,egyszer itt ebben az ídőben kinai fejedelem volt a hunoknak és magoréknak.
üdv:rozmarig3
szerintem se kéne használni a -fajú kifejezést, mert eléggé félreérthető.
a kínai krónikák adatai alapján Kínának az első dinasztája hun volt, és annak utolsó császárának Hunor nevű fiának népétől származtak a hunok.
és ezen Hunor leszármazottja volt Bátor, aki a hatalmas Ázsiai Hun Birodalmat megalapította, akitől népek sokasága rettegett, maga a hatalmas Kínai Birodalom is.
Tőle származott a roppant hatalmú Attila király, akinek nemzetéségéből eredt Csaba királyfin keresztül, Árpád és apja Álmos.
Tsz, eloszor is hagy kerjelek meg - ne az idezetbe szerkessz bele - sokkal attekinthetobb, ha utanna irod a mondanivalod.
Masreszt. A honfoglalas kori -es Avar kori sirokban talaltak locsontokat - sot, a szkitakrol meg koztudott volt, hogy a lovaikkal temetkeztek.
Tudod, az egyiptomi sivatag mumifikal csak ugy magatol is, a Londoni British muzeum egyiptomi reszlegeben van egy test -amely nem is mumia - nincs preparalva - de negyezer eve a homok ugy mumifikalta, hogy meg a haja is megvan ( azon furcsasag okan fenykepeztem le, mert szoke...(??)
Namost, ha hetezer evvel ezelott a hunok valoban odamentek - orszagot alapitottak, akkor - mivel egyreszt a homok is szepen mumifikal, a csont meg nem is bomlik el - lepten - nyomon locsontba kellene botlani az egyiptomi sivatag homokjaban...
De , nem.
Viszont ez csak az eggyik.
A masik, az egyiptomi mitologia - a Szep Tepi ( aranykor ) leirasaban is bele kellene botlani barmilyen hun vonatkozasra, vagy legalabb is egy utalasra, hogy pl: " uralkodoink egy szigetrol jottek" , vagy barmi.
Ilyen sincs.
A harmadik - a Hikszosz szo...
Gorog eredetu - ezt a szot egyiptomban nem ismertek i.e 800 - ig, elotte - a hikszosz megszallas idejeben ugy ismertek hogy: -
hekau–haszut
Ha viszont igaz lenne amit az arvisura alit, t.i: Hogy hetezer eve ott a hunok megalapitottak Hikszosz - Om -t, akkor ez a szo szerepelne az I.e. 1700 elott epult templomok, epuletek , palotak hierogrifaiban - de nem szerepel.
Es akkor arrol meg nem is beszeltem, hogy a hetezer evvel ezelotti hunok ugyan miert egy negyezer evvel kesobbi kialakult kultura nyelven neveztek volna el sajat magukat??
Meg egy tanacs: - ne tombolj nagyon, mert a vegen meg megut a guta mielott ennek a beszelgetesnek a vegere ernenk....
Aldas s Bekesseg.
( az utobbi ahogy latom radfer...)
Érdekes a felvetés...Egyiptomban lócsontok...és nem mentek oda a hunok. Akkor honnan a f...-ből? De valóban így van: a hunok nem éltek Egyiptomban, ez felsem merűlt sohasem. De most és itt lehull a fátyol...vagy nem? , Ja és a germánok sem telepedtek le Egyiptomban, az Atlantiszon éltek, míg lehetett. De a latinok sem éltek igazán Egyiptomban, legfeljebb Antóniusz..de Ő sem evett lóvírslit. Egyiptom az ókorban milyen állatokkal szántott?
Van irodalom arról, hogy a hunok Egyiptomban lovasversenyeket is rendeztek? DE a Holdról is kellene tudnunk: voltak-e ezen valaha hunok vagy csak atlantiszaiak? Az utóbbiak pedig tényleg lerágott, white strucccsontokkal temetkeztek a kráterekbe?
Az pedig, hogy az egyiptomi írásokban mi szerepel, talán és mégsem a mai okoskák döntése alapján vették figyelembe estleg, talán. Hol is vannak ilyen írások? Vagy vésetekről lenne szó netán? Kár. Például -megfordítva- nem szerepel a galacsinhajtó sem a hun krónikákban...Kár. Pedig fontos lenne, mert a hunok bogarasak voltak. Például a Balhas tó erdeeti neve Bolhás tó..Ebből persze nem lehet levonni semmit, csak zseniknek. Mert ami nem volt az hol van?
Ja és Sumériában sincsennek lócsontok. Ugyanis lovat nem használtak, csak szamarat..az ok nyílvánvaló. ha nem az, elmondhatom, bár titkos.
Van irodalom arról, hogy a hunok Egyiptomban lovasversenyeket is rendeztek? DE a Holdról is kellene tudnunk: voltak-e ezen valaha hunok vagy csak atlantiszaiak? Az utóbbiak pedig tényleg lerágott, white strucccsontokkal temetkeztek a kráterekbe?
Az pedig, hogy az egyiptomi írásokban mi szerepel, talán és mégsem a mai okoskák döntése alapján vették figyelembe estleg, talán. Hol is vannak ilyen írások? Vagy vésetekről lenne szó netán? Kár. Például -megfordítva- nem szerepel a galacsinhajtó sem a hun krónikákban...Kár. Pedig fontos lenne, mert a hunok bogarasak voltak. Például a Balhas tó erdeeti neve Bolhás tó..Ebből persze nem lehet levonni semmit, csak zseniknek. Mert ami nem volt az hol van?
Ja és Sumériában sincsennek lócsontok. Ugyanis lovat nem használtak, csak szamarat..az ok nyílvánvaló. ha nem az, elmondhatom, bár titkos.
Kövesd idején -ez nagyjából Jézuséval esik össze- a kínaiak megtámadják és szétszakítják Ordoszt. Megölik Csécsit, Kövesd apját is. Ez a dolog pedig beleillik a kínai birodalom kialakulásának folyamatába. Ők szintén Ordosz térségében alapították meg a birodalmukat, mint ez közismert, de csak kb ie. 1600-al kezdődően. Nem volt ez sem statikus birodalom azonban és ráadásul a hunok területére is mindíg pályáztak, még Kövesd idejében is, később dettó . Pedig sok volt a határterületeken a vegyes házasság. nem beszélnek róla de elég megnézni a mongolokat ezügyben..
Kövesd tehát a kínai támadások okán nem tudott segíteni Pannonia népének abban, hogy a rómaik ne szállják meg a Dunántúlt. Inkább amennyire lehetett szövetséget, alkut ajánlott. Kövesd halála után pedig a sok utód és a kínaiak nem érdeklődtek Pannónia iránt. Ez egészen Atilla előörseinek megjelenéséig (430) tartott.
Antóniusnak megigérte Kövesd a káldorok (kelták) kiűzését Pannóniából, ezt sikeresen teljesítette is. A kelták is sokáig kerestek új hazát az Atlantisz elsüllyedése után. Itáliából is a római légiók verték ki őket, a gótokat dettó.
Eleinte -a légiók ellen- lázadozott Pannoniában is a nép és sokan ekkor a Pilisbe, vagy a szkítákhoz (Mátra alá) költöztek el. Octáviánusz ie. 29.-ben egyiptomi kincsekből fizette a katonáit (Antóniousz és Kleopátra halála után). A sok kincsből a Fórumon templomot is épített Vénusznak. A nép Hispániában és Pannóniában ie. 10-24 között is lázongott. A Dunántúl lakossága pedig fogyott, elköltöztek sokan. Germánia ie. 9-ben alakult meg. Ebben az időben Maecenás és társai egy magasfokú beavatott eljövetelét jósolták.
A megszületett szabír Krisztust -az Ordoszból idejött- Mazarehi asszony sürgősen Hetevarettbe (Hétvár) vitte a szabír ácsokkal együtt. József egyistenhitű volt..a származását tekintve pedig... .
Jézus 12 évesen már a farízeusokkal vitázott. Majd Karnakba küldték őt -először- tanulni...az egyistenhitű gyülekezetéből. Karnakból azonban -évek mulva- még a Beavatott Központba is elküldték Őt, Ordoszba, tanulni...Innen pedig - 5 év mulva- Tibeten át -az Indus érintésével- érkezett Nippurba, majd Úr és Uruk városokba. Ez utóbbiban alapította meg az érdeknélkűli egyistenhitű vallását..a helyi Nagytemplomban. Ez a vallás a magyarok, avarok (részben a hunok) ősvallása IS volt, de államvallás volt pl Ujgúriában is a Buddhizmusig. Az Ő vallásaának tanai, elvei megegyeznek Anyahitáéval. Így mondható, hogy Ő is Anyahita követő lett/volt.
Ezt a vallást azonban Róma érdekelvűvé agyusztálta..
Kövesd tehát a kínai támadások okán nem tudott segíteni Pannonia népének abban, hogy a rómaik ne szállják meg a Dunántúlt. Inkább amennyire lehetett szövetséget, alkut ajánlott. Kövesd halála után pedig a sok utód és a kínaiak nem érdeklődtek Pannónia iránt. Ez egészen Atilla előörseinek megjelenéséig (430) tartott.
Antóniusnak megigérte Kövesd a káldorok (kelták) kiűzését Pannóniából, ezt sikeresen teljesítette is. A kelták is sokáig kerestek új hazát az Atlantisz elsüllyedése után. Itáliából is a római légiók verték ki őket, a gótokat dettó.
Eleinte -a légiók ellen- lázadozott Pannoniában is a nép és sokan ekkor a Pilisbe, vagy a szkítákhoz (Mátra alá) költöztek el. Octáviánusz ie. 29.-ben egyiptomi kincsekből fizette a katonáit (Antóniousz és Kleopátra halála után). A sok kincsből a Fórumon templomot is épített Vénusznak. A nép Hispániában és Pannóniában ie. 10-24 között is lázongott. A Dunántúl lakossága pedig fogyott, elköltöztek sokan. Germánia ie. 9-ben alakult meg. Ebben az időben Maecenás és társai egy magasfokú beavatott eljövetelét jósolták.
A megszületett szabír Krisztust -az Ordoszból idejött- Mazarehi asszony sürgősen Hetevarettbe (Hétvár) vitte a szabír ácsokkal együtt. József egyistenhitű volt..a származását tekintve pedig... .
Jézus 12 évesen már a farízeusokkal vitázott. Majd Karnakba küldték őt -először- tanulni...az egyistenhitű gyülekezetéből. Karnakból azonban -évek mulva- még a Beavatott Központba is elküldték Őt, Ordoszba, tanulni...Innen pedig - 5 év mulva- Tibeten át -az Indus érintésével- érkezett Nippurba, majd Úr és Uruk városokba. Ez utóbbiban alapította meg az érdeknélkűli egyistenhitű vallását..a helyi Nagytemplomban. Ez a vallás a magyarok, avarok (részben a hunok) ősvallása IS volt, de államvallás volt pl Ujgúriában is a Buddhizmusig. Az Ő vallásaának tanai, elvei megegyeznek Anyahitáéval. Így mondható, hogy Ő is Anyahita követő lett/volt.
Ezt a vallást azonban Róma érdekelvűvé agyusztálta..
Kedves Rozmaring!
Gondolod, hogy a fentiek után kaptunk a kifogásolt "faj" kifejezésre érdemben választ? Nem, mint a süketek, úgy tesznek a "hívők" és White_Falcon egyetlen érdemi cáfolatára sem érkezett normális válasz. Csak szajkózza tovább, amit a könyvben olvasott, egy cseppet sem zavarja az, hogy a mesemaraton már rég a elvesztette a maradék hitelességét is.
ez már csak azért is érdekes mert a hun szó ember, férfi jelentésű, és uráli eredetű, a mai magyar hím-nek (hum < hun ~ huŋ ~ xioŋ, stb.) az elődje, több uráli népnek az önelnevezése is, pl. a komi-ké.
és jelent még népet is, pl. mansi hum, sumer huŋ, humia, stb.
A nagy emberek is tévednek néha---nagyot. Ez jellemzi a hozzánemértésével kérkedő Óvónénit is. Régen uncsi már a kekec szövege. Jellemzően írtam százszor Őfőségének is: mást olvasson, ha ehhez nincs kedve, kerűljön ki...ha .. képtelen..vagy nem érti, felfogásgondok reciprok okán..
Fogama sincs miről nyilatkozik, nem is lesz, azonban lelkeli, azaz ha kell, ha nem elővezeti, mondja, bagadozza a kis osto...ágait. Hajrá--
De inkább csillagászkodna, Ő fedezte fel a Láthatlan bolygót ugyanis..a Föld mellett a kanyarban.
Attól pedig hogy nem sikerűlt megértened, hogy hun-fajú népek is vannak,,,attól még vannak...erről nem halllani kell, hanem utánnanézni...az óvoda könyvtárában. Más a hallás és más a tanulás intenzív akármilye.
Ez a topik a magyar őstörténet, Ó. nénike! Talán mindenki kifejtheti.. de persze kérdezhet is, mert aki nem tudja az miért űl a falovon a zsűriben? Melyiken is?
A kérdezés és a felkent, okos kijelentés között van némi..nem érzed? Ki kérdez és ki az aki kijelenthet? Szerintem most is kárvolt írnom...számodra tehát nem folytatom.
Fogama sincs miről nyilatkozik, nem is lesz, azonban lelkeli, azaz ha kell, ha nem elővezeti, mondja, bagadozza a kis osto...ágait. Hajrá--
De inkább csillagászkodna, Ő fedezte fel a Láthatlan bolygót ugyanis..a Föld mellett a kanyarban.
Attól pedig hogy nem sikerűlt megértened, hogy hun-fajú népek is vannak,,,attól még vannak...erről nem halllani kell, hanem utánnanézni...az óvoda könyvtárában. Más a hallás és más a tanulás intenzív akármilye.
Ez a topik a magyar őstörténet, Ó. nénike! Talán mindenki kifejtheti.. de persze kérdezhet is, mert aki nem tudja az miért űl a falovon a zsűriben? Melyiken is?
A kérdezés és a felkent, okos kijelentés között van némi..nem érzed? Ki kérdez és ki az aki kijelenthet? Szerintem most is kárvolt írnom...számodra tehát nem folytatom.
Kedves Helian!
a hun szó jóval régebbi. Így hívták a szfinxet is...egyebekben egyetértek. Csak a számodra írom: összeszámoltam, ma körűlbelűl 250 millió hunfajú népcsoport él Eurázsiábnan. Persze vannak ezzel problémák, pl Szibéria őslakosságának létszáma nem ismert. A kurdoké sem éppen biztos..a mandzsukét jobb elfelejteni és az ujgúrok sem lehet tudni mennyien élnek..a mongolok pedig többen vannak külföldön mint otthon...
Régebben leírtam ide, hogy az iszfaháni kódex (500 körűl keletkezett) hun szavai a MAI magyarral 55-60%-ig teljesen egyeznek..ez sem véletlen. persze senkit sem érdekelt itt ez a dolog, mert hallgatni valamiért (?) arany.
Így tehát számodra sem nő... ez várható. Itt ugyanis nincs párbeszéd, csak támadás, ehhez pedig remélem lesz páncélod. Vannak azonban egészen más szellemiségű fórumok, mint biztosan tudod. IIlyen egészen kiváló scientific pl a Nap hatodik időszakának kettedik mifenéje..
a hun szó jóval régebbi. Így hívták a szfinxet is...egyebekben egyetértek. Csak a számodra írom: összeszámoltam, ma körűlbelűl 250 millió hunfajú népcsoport él Eurázsiábnan. Persze vannak ezzel problémák, pl Szibéria őslakosságának létszáma nem ismert. A kurdoké sem éppen biztos..a mandzsukét jobb elfelejteni és az ujgúrok sem lehet tudni mennyien élnek..a mongolok pedig többen vannak külföldön mint otthon...
Régebben leírtam ide, hogy az iszfaháni kódex (500 körűl keletkezett) hun szavai a MAI magyarral 55-60%-ig teljesen egyeznek..ez sem véletlen. persze senkit sem érdekelt itt ez a dolog, mert hallgatni valamiért (?) arany.
Így tehát számodra sem nő... ez várható. Itt ugyanis nincs párbeszéd, csak támadás, ehhez pedig remélem lesz páncélod. Vannak azonban egészen más szellemiségű fórumok, mint biztosan tudod. IIlyen egészen kiváló scientific pl a Nap hatodik időszakának kettedik mifenéje..
egyedül abban értek egyet, hogy a hun szó az régebbi, én csak az uráli példát azért hoztam, mert azt igazolja, hogy már több mint 10000 éves,
a többivel nem, mert mint már kifejtettem az ázsiai hun területeken később feltűnt népek nem hunok, mert a hunok onnan eljöttek, pont azok elől, akiket te írsz. a germánok, latinok, szlávok sem azok. és mint már más is írta nincs olyan hogy -fajú, hanem ezek népek, népcsoportok, pl. germánok, hunok, altájiak (törökök, mongolok), stb., ezek mind különálló népcsoportok, nem fajok.
de mind1, én nem akarok vitatkozni, győzködni, úgyhogy ebbe a "fajú" dologba én se reagálok többet.
az Arvisura témához se igen tudok mit hozzátenni, mert nem értek hozzá,
nekem inkább az őstörténet, ősi néphagyományok, mitológia, folklór temaköreiben vannak ismereteim.
bár nem az én dolgom,
de emiatt szerintem nem kell otthagyni egy témát, max. hozzám hasonlóan nem szól hozzá olyan témához a topikban, ami nem a te világod, vagy zavar, stb.
Akkor idezek a kedvenc mesekonyved elejebol, jo?
" ELŐTÖRTÉNET
Sokezer évvel ezelőtt egy hatalmas sziget létezett valahol a Csendes óceánban,-mesélik az ősi regék. Ataisznak, Ata-Isisnek nevezték boldog lakói. Mediterrán éghajlata alatt bőven termett a föld, s az ott élő-magas kultúrájú-népek ismerték az írás tudományát is. Idővel behajózták a tengereket, s a föld különböző helyein kolóniákat létesítettek.. A Mezopotámiában megtelepedettek, akik magukat Úr népének nevezték, a velük rokon népek némelyike pedig szumírnak, Anina istenasszony tiszteletére Anina-óm városát alapították. Az Egyiptom földjére kerültek-a Hikszosz-óm nevű központjukkal-továbbfejlesztették az őshaza kultúráját.
Isteni származású uralkodóikat kúp alakú építmények alá temették. Harmadik telepüket Dél-Ázsiában alapították Párszi-óm fővárossal. Egy kalandozó csoportjuk-In-dijó-óm központtal-Peruban állapodott meg. Az agaba népek a mai Kína partjaira hajóztak Ataiszból és ott építették fel Agaba-ómot. Az így szét-települtek azonban Ataisszal és egymással is fenntartották kapcsolataikat. A mezopotámiai Úr népe elhatározta, hogy Anina-óm mellett áldozati templomot épít. Az ősha¬zá¬ból 24 hajón kaptak segítséget: nemes építőanyagot, kézműveseket és hun lovasokat. A lovasok segítettek a fuvarozásban és ők rendezték a felavatási szertartás lovas versenyét is. A hasonló nyelvet beszélő rokon hun törzsek, (úzok, kabarok, avarok, széki- és kazahunok, stb.) jó lovasok és ügyes kézművesek is voltak.
Es akkor egy kis valos tortenelem is:
"A legkorábbi ismert lótartó népek
i. e. 1782 és 1570 között Egyiptomot leigázta egy kis-ázsiai harcias nép, a hükszoszok Palesztinán és a Sínai-félszigeten keresztül érkeztek Egyiptomba. A hükszoszok az ókori Egyiptomban addig nem használatos lovat és harci szekeret, valamint fejlett bronzeszközöket és fegyvereket használtak.
http://hu.wikipedia.org/wiki/A_ló_háziasítása
A Puszták Fejedelmei
"Hekau-haszut", azaz a "puszták fejedelmei". Így nevezték az egyiptomiak azt a népet, mely a Második Átmeneti Korban majdnem kétszáz évig bitorolta Egyiptomban a trónt. Ma egyiptomi nevük görög változatát követve hikszoszoknak (vagy hükszoszoknak) nevezzük őket.
Ma sem tudjuk biztosan, hogy kik voltak ezek a hódítók, honnan jöttek, hogyan tudták leigázni a kor egyik legfejlettebb civilizációját, és hová tűntek, miután a XVII. és XVIII. dinasztia fáraói kiűzték őket a Két Országból. A semmiből tűntek elő, szerepet kértek a történelem színpadán, majd eltűntek ugyanoda, ahonnan jöttek: a semmibe. Morzsákat hagytak csupán nekünk, melyeket gondosan összerakva is csak homályos és titokzatos képet nyerhetünk róluk.
Miért tudunk róluk ennyire keveset? Először is azért, mert eredendően nomád népcsoportról van szó, és mint nem-letelepedett kultúra, jelentősen kevesebb tárgyi emléket hagytak maguk után. Másodszor, maguk az egyiptomiak sem tudtak róluk sokat, ráadásul a birodalmi propaganda a későbbiekben még az emléküket is igyekezett kitörölni, tehát ami esetleg kiderült róluk a kor embere számára, azt is hagyták eltűnni a feledés homályába (a későbbi királylisták közül nem egy teljesen kihagyja a hikszosz királyokat). Elképzelhető, hogy a későbbi fáraók tudatosan pusztították a hikszosz-uralom emlékeit, ami fennmaradt, az sem vetekedhet az egyiptomi épületekkel, sem kivitelezésben, sem tartósságban.
Szerepük több szempontból is jelentős a Két Ország történelmében, hiszen amellett, hogy ők voltak az első olyan idegen hódítók, akik sikerrel léptek fel a fáraók birodalma ellen, ők hozták be Egyiptomba a lovat és kocsit. Joggal merül fel a kérdés: hogyan tudott egy nomád nép leigázni egy olyan birodalmat, mely kétség kívül korának legmagasabb civilizációját képviselte a térségben?
A Második Átmeneti Korban vagyunk, Egyiptom második zűrzavaros időszakában. Az ország kettészakadt, északon és délen párhuzamos, rivalizáló dinasztiák vannak hatalmon. Az erőt biztosító központi hatalom romokban hever. A királyok gyorsan váltják egymást a trónon, a trónöröklés rendje megbomlott; az egyiptológusok nem tartják valószínűtlennek, hogy a katonai arisztokrácia által választott királyok uralkodtak. Az istenkirályság intézménye is válságban van, a királyság szakrális jellege meginog - hiszen hogyan lehetne ember által választott király az istenek hírnöke, Hórusz megtestesülése?
Ilyen viszonyok uralkodnak Egyiptomban a Kr.e. XVIII. század elején, amikor a hikszoszok elkezdenek Szíria-Palesztina felől beszivárogni. Békés bevándorlóként érkeztek és telepedtek le a Delta keleti részén. Innen terjeszkedtek aztán tovább, nem csak területileg, de társadalmilag is. Nem rohammal foglalták el Egyiptomot. Lassan beszivárogtak a befolyásos hivatalokba, egyre nagyobb hatalom került a kezükbe, mígnem szilárdan megvetették a lábukat az északi országrészben. Csak a végső megmozdulás volt erőszakos - de mielőtt belemennénk a hikszosz-uralom történetébe, vessünk egy pillantást arra, hogy kik is voltak ezek a pusztai fejedelmek.
Eredetüket tekintve a történészek megosztottak. Sémi származásuk mellet szól a hátrahagyott régészeti leletanyag (fegyverek, házhelyek), valamint az ismert hikszosz uralkodók nevei. Indo-európai eredetüket látszik alátámasztani a ló és a kocsi használata, mely akkortájt még jellemzően indo-európai kulturális vonás volt, és ismeretlen volt Egyiptomban. Uralkodásuk olyan, a kezdeti feudális társadalomra jellemző vonásokat mutatott, mely megint csak indo-európai örökség. Ezen kívül a Közel-Kelet történelmi párhuzamai is elgondolkodtatóak. A hikszosz uralom kezdete egybeesik a nagy indo-európai dinasztiák (hettiták Anatóliában, kassúk Babilonban, mitanniak) felemelkedésével és megszilárdulásával.
Vitatott továbbá az, hogy milyen hatás következtében kerültek Egyiptomba. Ha indo-európai népről van szó, akkor az ő vándorlásuk részét képezhette a korra jellemző általános és nagyszabású indo-európai vándorlási hullámnak. Amennyiben sémi népcsoport, akkor pontosan ez a vándorlási hullám "nyomhatta" őket dél, dél-kelet felé. Talán pont egy indo-európai nép űzte el a hikszoszokat eredeti lakhelyükről és kényszerítette a menekülésre.
Az sem kizárt, hogy eredetét tekintve indo-európai népcsoporttal állunk szemben, ami azonban vándorlása során többször került érintkezésbe sémi népekkel és a kulturális kölcsönhatás során (melyben a hikszoszok valószínűleg sokkal inkább befogadó, semmint alakító szerepet játszottak - ahogy Egyiptomban is) magára szedett és megőrzött egyes sémi vonásokat.
Nyelvük sajnos nem ismert, így nem nyújthat támpontot az eredetük megállapításában. Mindkét álláspont támadható, az egyiptológusok mégis hajlanak a sémi eredet elfogadására.
Adott tehát egy harcias, hazát kereső, nomád népcsoport, mely egyre inkább asszimilálódik az egyiptomi társadalmi viszonyokhoz, várost is alapít a Deltában, és hatalomra tör. Másik oldalról egy megosztott birodalom: délen a XIII. dinasztia uralkodik Thébában, északon a XIV. dinasztia Memphiszben.
Az első erőszakos cselekedet, amiről tudomásunk van, az Szalitisz hikszosz fejedelem hadjárata, mely során megtámadja és beveszi Memphiszt és előrenyomul egészen Ity-taui városáig (Fájjúm oázis). Ekkor a hódítók már szilárdan megvetették lábukat a Deltában, fővárosuk, Avarisz bevehetetlen erődként magasodott a síkság fölé. Ilyen háttérrel nyomultak tovább dél felé, hogy elfoglalják az egész országot. Egyiptom uralkodói nem tudtak összefogni az idegen uralom ellen. A hikszosz fejedelem valószínűleg egyetlen hadjárattal birtokba tudta venni Alsó-Egyiptomot. Ebben az esetben - ahol a győzelem már csatákban dőlt el - figyelembe kell vennünk a hikszoszok haditechnikai előnyeit is. Mint említettem, az egyiptomiak nem ismerték sem a lovat, sem a kocsit, valamint a visszacsapó íjat sem. Ezeknek az eszközöknek birtokában a hikszoszok nem csak félelmetes ellenfelek voltak, de a babonás egyiptomiak szemében démoni erőkkel támogatott sereget képviseltek.
Kissé letérve a tényszerű bemutatás útjáról itt megemlíteném Wilbur Smith "A Folyó Istene" című regényét, melyben az író remekül jeleníti meg az egyiptomi sereg vereségét a hikszosz sereg ellen. A történet persze valószínűleg fikció (bár az író forrásául eredeti egyiptomi papirusztekercsekre írt történetre hivatkozik), de a katonák reakciója a soha azelőtt nem látott lényekre, és a hihetetlen távolságra ható lőfegyverekre a valóságban is legalább ennyire drámai lehetett:
"Döbbenten meredtem az első kerékre, amit életemben láttam, és egyszerűsége meg szépsége oly hirtelen világosodott meg fejemben, mintha villám csapott volna belém. . Egyszerűen zseniális volt és ekkor jöttem rá, hogy ez a csudás találmány elpusztít minket, éppúgy, ahogy megsemmisítette az Alsó Királyság vörös trónbitorlóját is. . Akkor már tudtam, hogy sorsunk megpecsételődött. Hogyan is állhatnánk ellen ezeknek a sebes szekereknek, meg visszahajló íjaknak, melyek oly könnyedén túlszárnyalják seregünk legkitűnőbb íjászát. . Ezer éven át hadseregünk legyőzhetetlen volt és kardunk diadalmaskodott az egész világ felett. Itt, az abnubi csatamezőn egy korszak véget ért."
A hikszoszok tehát meghódították Egyiptomot és megalapították dinasztiájukat, mely Manethón listája szerint a XV., majd a XVI. uralkodóház volt a Két Ország trónján. Úgy tűnt, az abszolút monarchia idegen volt ettől a nomád hagyományokkal rendelkező néptől. A XV. dinasztia fejedelmei ugyan Avariszból irányították az országot, a forrásokból úgy tűnik, hogy a XVI. dinasztia velük párhuzamosan uralkodott Egyiptom-szerte a vidék fontosabb központjaiban, egyfajta helyi fejedelmekként, a XV. dinasztia tagjaiként számon tartott uralkodóknak alárendelve. Ez a tisztség azonban több volt, mint egyszerű városi elöljáró. A politikai berendezkedés sokkal inkább mutatta egy kezdetleges feudális rendi társadalom vonásait, semmint az abszolút monarchiát.
A hikszoszok kulturálisan szinte teljesen asszimilálódtak a helyi szokásokhoz. Az egyiptomi vallást is elfogadták. Megdöbbentő módon a legjelentősebb kultusza Széthnek volt, aki az egyiptomiaknál a káosz, a terméketlenség, a sivatag és a pusztító viharok istene. Bár nem egyértelműen gonosz istenség (ld. "Istenek" fejezetünk) de mitológiai szerepéből következően is - mely szerint ő Ozírisz gyilkosa és trónjának követelője - ellenfele a királynak, aki szakrálisan Ozírisz megtestesítője. Ez valószínűleg tudatos ideológiai fellépés volt az egyiptomi fáraókkal szemben, akik, mint tudjuk, személyükben Hórusz isten megtestesülései voltak, és mint ilyenek, Széth mitológiai ellenségei. Az is ezt bizonyítja, hogy több hikszosz király is viselte az Apóphisz (Apopi) nevet, mely megint a Széth-kultusz favorizálására utal (Apóphisz az égi kígyó, aki Nyugaton minden este megpróbálja feltartóztatni a napbárkát égi útján, de Széth estéről estére legyőzi).
A hatalom visszavételének és hikszoszok kiűzésének körülményei nem kevésbé homályosak, mint az invázió, mely az idegenek uralmához vezetett. Manethón XVII. dinasztiaként jelöli azt a thébai fejedelem-családot, mely először ugyan még hikszosz vazallus volt, de hamarosan a kiéleződött ellentétek következtében (melyek természetéről mit sem tudunk) szembefordult a hikszosz uralkodóval. A háborús konfliktust ennek ellenére az akkori hikszosz uralkodó, Apóphisz Auszerré provokálta ki. Egy korabeli papirusz tanúsága szerint üzenetet küldött Szekenenré Dzsehuti-aa thébai fejedelemnek, melyben panaszkodik, hogy nyugalmát zavarja a thébai vízilovak bömbölése (Avarisz kb. 600 km-re van Thébától!). A sorok között olvasva itt is megtalálhatjuk a már említett Széth-kultuszt és ennek felhasználását propaganda-fegyverként. A víziló Széth szent állata volt, ugyanakkor az egyiptomi fáraók vadászatainak egyik kedvenc célpontja. A thébai ház vízilóvadászatai ideológiai hadviselés részét is képezhették, melyre Apóphisz Auszerré agresszióval válaszolt.
Ezt az első háborút a thébai ház elvesztette. Szekenenré nagy valószínűséggel a harcmezőn veszett oda. Múmiáját megtalálták. Nyomorúságos állapota azt mutatja, hogy összeroncsolt testét még a balzsamozók szakértelme sem tudta újra teljesen összerakni. A koponyáján és a nyakán lévő roncsolások nyomaiból jól azonosíthatóak a hikszosz fegyverek.
Szekenenré fia, Kamósze már nagyobb sikereket ért el. A fáraó tanácsadói javaslata ellenére lép fel fegyverrel a hódítók ellen.
"Szeretném tudni, mire való az én erőm. Egy idegen fejedelem van Avariszban, egy másik Núbiában, én pedig itt ülök, és együtt vagyok egy ázsiaival és egy négerrel; mindegyiknek kiszakított része van Egyiptomból és megosztja az országot velem."
Majd később így folytatja:
"A vágyam megmenteni Egyiptomot, és elűzni az ázsiaiakat".
Sőt! Mi több:
"Én fogom meginni szőlőskertjeid borát, miután azok az ázsiaiak préselik ki számomra, akiket fogságba ejtettem. Feldúlom lakhelyedet, kivágom fáidat; miután asszonyaidat hajókra raktam, és elzsákmányoltam a harci szekereket..."
Az egyiptológusok több sztélét is találtak, melyek Kamósze sikeres hadjáratairól számolnak be. Annyit biztosan tudunk, hogy ő volt az, aki visszaűzte a hikszoszokat Felső-Egyiptomból a Deltába, ezzel azonban nem törte le uralmukat teljesen, Avariszt nem tudta bevenni, és ami ennél is fontosabb, Memphiszt sem, ami pedig pozícióját eredően a Delta feletti uralom kulcsa volt. Apóphisz a núbiaiakkal próbált szövetséget kötni, követét azonban út közben elfogták Kamósze emberei, így a szövetség meghiúsult.
A hikszosz uralom utolsó éveinek eseményei nem ismertek, valószínű azonban, hogy a hős Kamósze nem érhette meg a hikszoszok kivonulását, ahogy ellenfele, Apóphisz sem. Bár a győzelem körülményei nagy részben ismeretlenek, az azonban nyilvánvaló, hogy Kamósze öccse, Jahmesz (Amósze) volt az, aki végső meghátrálásra kényszerítette a puszták fejedelmeit. Nem csak Avariszból és a Deltából űzte ki őket, de átlépve a határt messzire visszaszorította őket a mai Palesztina sivatagaiba.
Jahmeszt harmadik országegyesítőként tisztelte a történelem, nevét egyszerre emlegették Ménésszel és Nebhepetré Mentuhoteppel. Manethón új dinasztiát kezd vele, és új birodalmi korszakot: azt az Újbirodalmat, mely a thutmoszidákat és a ramesszidákat, az Amarna-reformot, a Királyok Völgyét és nagyhatalmi pozíciót adott Egyiptomnak.
A hikszoszok 200 éves uralma nem sok nyomot hagyott maga után a Fekete Földön - kivéve a már említett ló- és kocsihasználatot. Épületek nem maradtak fenn utánuk. Ugyanolyan rejtélyesen tűntek el Egyiptomból, mint ahogy érkeztek, bár etnikailag még sokáig jelentős hányadát alkották a népességnek. Hiába kutatják a történészek, hogy mi történt velük, semmilyen nyom nem maradt - legalábbis ezidáig nem került elő - ami árulkodna további sorsukról. A Két Ország népe mindig gyűlölettel emlékezett rájuk - már ha egyáltalán emlékezni akart - a történelem pedig volt oly mostoha ezzel a néppel szemben, hogy csupán az egyiptomi feliratok alapján ítélkezik róluk. A hikszoszok egyetlen írásos emléke sem került elő, ezért a róluk alkotott kép szükségszerűen egyoldalú.
Szinte biztos, hogy a ránk maradt források nem adnak hű képet a puszták fejedelmeiről, szerepük és koruk tág teret hagy a történészek számára a szabad értelmezésnek.
Befejezésképpen ismét Wilbur Smith lebilincselő regényét idézném. Főhőse az alábbi jóslattal bocsátja el úrnőjét a túlvilágra:
"Láttam a keselyűt meg a kobrát, amint a folyó két partján állnak és a víz elválasztja őket egymástól. Láttam, amint a vizek százszor megduzzadnak, és százszor leapadnak. Százszor láttam a gabonaszemeket megtelni és száz madár repült át a folyó felett. Alattuk csaták porát és kardok villogását láttam. Láttam, amint az égő városok füstje összekeveredik a porral. Végül láttam, amint a kobra és keselyű teste összeér. Láttam nászukat, láttam, amint egy tiszta, kék selyemlepedőn összefonódnak. A városfalakon kék zászlók lengtek, és kék lobogókat fúj a szél a templomok pülonjain. Kék zászlócskákat láttam azokon a szekereken, melyek átszelték a világot. Oly hatalmas és szilárd emlékműveket láttam, melyek még tízezer év múltán is állni fognak. Láttam, amint ötven különböző nép tagjai hajolnak meg előttünk."
A jóslat valóra vált. Az idegen uralkodókat elűzték és Egyiptom belépett történelmének legdicsőségesebb időszakába.
ÉSzAH
eszah(a)kemet.hu
http://209.85.229.132/search?q=cach...hykszik.htm+egyiptom+lovak&cd=6&hl=hu&ct=clnk
Mindenkitől ezer bocsánat, de ez az írás most ide kivánkozott 
*Az utolsó táltos*
Magyar monda, Wass Albert nyomán
Badacsony vén hegyén, a Balaton kék vize fölötti bazaltszikláinak üregeiben,
barlangjaiban sok-sok száz évvel ezelõtt itt rejtõzködtek az Öreg Õsten
utolsó hûséges szolgái és ide menekült az utolsó magyar táltos is. Sok éven
keresztül élt itt barlangokban, bújdokolva a papok és német-bizánci lovagok
elõl. Rejtekhelye feltáratlan maradt és az Öreg Õsten hû szolgájára senki
sem talált rá.
A táltos már nagyon megöregedett, elhatározta, hogy elhagyja Badacsony
hegyének hû védelmét és a nyugati gyepük világát elhagyva biztonságos helyre megy.
Egy szép, napsütéses téli reggel elhagyta búvóhelyét és elindult, át a
Balaton vastag jegén, gyalog, nyugodtan, békésen. Tarisznya vállán, õseitõl
örökölt módon elkészített szárított hús és pogácsa, tûzgyújtó szerszáma. A
hóna alatt vitte kincsét, amit élete árán sem adna, cserzett bõrbe
csomagolva.
A tihanyi apátság õrszeme a tó jegén meglátta a magas szikár öregembert és riadóztatta a zsoldosokat. Szemük elõtt lebegett a veszprémi Gerhard úr
által kihirdetett vérdíj.
A tihanyi zsoldosok állig fegyverzetben, csörömpölve eredtek az öreg táltos
nyomába.
Az öreg hallotta, de nem fordult hátra. Ha táltos lován lenne, akkor nem
érnék utol! De az öreg nem gyorsított, nem fordult meg, csak ment és ment a saját nyugodt, biztos tempójában. Tudta, hogy élete Isten kezében van és nem ember szándékában.
A távolság csak csökkent és csökkent az üldözõ zsoldosok és az öreg táltos között. Az Öreg Õsten nem hagyta cserben hûséges szolgáját, hatalmas recsegéssel, ropogással beszakította a Balaton jegét a zsoldosok alatt, kik mind odavesztek. Az öreg biztos léptekkel ment tovább! "Hála néked és áldás, vizeknek Ura!" mormogta.
A nép hálából emlékezik az Öreg Táltosra, a jég ma is sokszor megreped, és
ezt azóta rianásnak nevezik.
Aznap halászok adtak szállást, ételt, de az öregnek tovább kellett mennie,
Keletnek. Tavaszra az Alföldet is elérte, ott a pusztai népek, testvérként
vendégelték meg. Marasztalták, de az öregnek tovább kellett mennie,
Keletnek. Szíve húzta, csak húzta.
Elérte Erdély hegyeit. Melegség öntötte el, de lábai és teste nem bírta,
összeesett. Egy kunyhóban tért magához. Egy asszony hajolt fölé.
- Ki vagy te, asszony? - kérdezte az öreg táltos.
- Látó vagyok, népünket gyógyítom, anyámtól tanultam - felelte a
rimaasszony.
Az öreg féltette az asszonyt, mert úgy tudta, boszorkánynak kiáltják és
elégetik. De a rimaasszony megnyugtatta :
- Régen nem, Kálmán király törvénybe iktatta, hogy boszorkányok nincsenek!
Az öreg megnyugodott, majd hozzátette :
- Áldja õt a Magyarok Istene!
Az öreg táltos békében maradhatott így a rimaasszonyná l tavaszig.
De az öregnek mennie kellett, át Erdélyen, a Maros völgyén. Ment patak
partján, hegygerincen, míg nem a hegyek és a fák az Égig nem értek. Ez
Székelyföld! Az öreg táltos hazaért!
Az öreg táltos pár évig élt a székelyek között. Észre sem vette, hogy õsi
hitét, vallását ismerik a Székelyek, akik nem felejtenek és hittérítõ
kereszténység nem térítette el õket. Õrzõk voltak õk. Õsi szokás szerint
bocsánatot kértek a fától mikor kivágták, s állattól mikor elejtették.
Áldomást ittak, az elsõ loccsantást az Anyaföld kapta, a tüzet földdel
oltották el. Ismerték õstörténetünket, megõrizték rovásírásunkat.
Vasárnaponként lementek fa templomaikba hogy a szeretet vallása szerint
hallgassák Jézus cselekedeteit. Az Öreg Õstenük mindannyiukat egyformán
szereti.
Az öreg táltos érezte, hogy hívja magához az Öreg Õsten. Kiválasztotta a
Székelyek közül a legrátermettebbet, a legbölcsebbet, a legbátrabbat.
Felvitte a Székelység legmagasabb hegyére, minél közelebb Õstenéhez. Alattuk
a fenyvesek, patakok, rónák, a dolgos magyar népek. Lábuk õsi földön, fejük
az Égben. Ketten voltak, az Öreg Õstenen kívül senki sem hallotta szavaikat,
senki sem láthatta õket.
Az öreg táltos lassú, nehézkes mozdulatokkal kicsomagolta a cserzett bõrbe
tekert titokzatos tárgyat. Nem szólt, némán, nyugodtan tette. Egy kardot
vett elõ, markolata aranyból, pengéje fényes mint a nap. Õsi rovásírás
rajta.
- Isten kardja! - kiáltott fel a Székely, ki ismerte a rovásokat.
- Géza fejedelem úr óta õrizzük, sok elõdöm életével fizetett érte, de
rejtekhelyét nem árultuk el.
Az öreg Táltos átadta Isten kardját a Székelynek, azzal, hogy minden évben
egyszer a magas hegyre vigye fel, ott bontsa ki, tisztogassa meg és csavarja
tiszta ruhába, hogy ha pedig az õ ideje is lejár, gondoskodjon új õrzõrõl.
A Székely átvette a kardot, fejet hajtott, és így szólt:
- Esküszöm az élõ Egyistenre, a napra, a holdra, a vizekre, a szelekre a
szent földre, hogy Isten Kardját életem árán is megõrzöm. Földanya ne
fogadja be testemet, Vízapa lökjön ki magából, lelkem legyen átkozott, ha
esküm megszegem.
Így volt ez évszázadokon át. A Székely nép azóta sokat szenvedett, de Isten
kardjának gondját viselik. Esküjüket õrzõrõl õrzõre elmondják, pontosan úgy,
ahogy azt az elsõ õrzõ székely tette.
Isten kardja ma is ott van náluk, az utolsó Táltos akaratának eleget téve.
Egy székely, ismeretlenül, névtelenül egy évben egyszer eltûnik székelység
legmagasabb hegyén, hogy eleget tegyen fogadalmuknak.
Minden õrzõ tudja az utolsó táltos búcsúszavait :
"Isten kardja csak akkor csillog majd újra és vezeti gyõzelemre megint
a Hunok és Magyarok ivadékait,
amikor egyek lesznek újra, mint a hajdani idõkben,
egy szándék, egy akarat, egy cselekedet,
Öregisten parancsa szerint".
*
*Az utolsó táltos*
Magyar monda, Wass Albert nyomán
Badacsony vén hegyén, a Balaton kék vize fölötti bazaltszikláinak üregeiben,
barlangjaiban sok-sok száz évvel ezelõtt itt rejtõzködtek az Öreg Õsten
utolsó hûséges szolgái és ide menekült az utolsó magyar táltos is. Sok éven
keresztül élt itt barlangokban, bújdokolva a papok és német-bizánci lovagok
elõl. Rejtekhelye feltáratlan maradt és az Öreg Õsten hû szolgájára senki
sem talált rá.
A táltos már nagyon megöregedett, elhatározta, hogy elhagyja Badacsony
hegyének hû védelmét és a nyugati gyepük világát elhagyva biztonságos helyre megy.
Egy szép, napsütéses téli reggel elhagyta búvóhelyét és elindult, át a
Balaton vastag jegén, gyalog, nyugodtan, békésen. Tarisznya vállán, õseitõl
örökölt módon elkészített szárított hús és pogácsa, tûzgyújtó szerszáma. A
hóna alatt vitte kincsét, amit élete árán sem adna, cserzett bõrbe
csomagolva.
A tihanyi apátság õrszeme a tó jegén meglátta a magas szikár öregembert és riadóztatta a zsoldosokat. Szemük elõtt lebegett a veszprémi Gerhard úr
által kihirdetett vérdíj.
A tihanyi zsoldosok állig fegyverzetben, csörömpölve eredtek az öreg táltos
nyomába.
Az öreg hallotta, de nem fordult hátra. Ha táltos lován lenne, akkor nem
érnék utol! De az öreg nem gyorsított, nem fordult meg, csak ment és ment a saját nyugodt, biztos tempójában. Tudta, hogy élete Isten kezében van és nem ember szándékában.
A távolság csak csökkent és csökkent az üldözõ zsoldosok és az öreg táltos között. Az Öreg Õsten nem hagyta cserben hûséges szolgáját, hatalmas recsegéssel, ropogással beszakította a Balaton jegét a zsoldosok alatt, kik mind odavesztek. Az öreg biztos léptekkel ment tovább! "Hála néked és áldás, vizeknek Ura!" mormogta.
A nép hálából emlékezik az Öreg Táltosra, a jég ma is sokszor megreped, és
ezt azóta rianásnak nevezik.
Aznap halászok adtak szállást, ételt, de az öregnek tovább kellett mennie,
Keletnek. Tavaszra az Alföldet is elérte, ott a pusztai népek, testvérként
vendégelték meg. Marasztalták, de az öregnek tovább kellett mennie,
Keletnek. Szíve húzta, csak húzta.
Elérte Erdély hegyeit. Melegség öntötte el, de lábai és teste nem bírta,
összeesett. Egy kunyhóban tért magához. Egy asszony hajolt fölé.
- Ki vagy te, asszony? - kérdezte az öreg táltos.
- Látó vagyok, népünket gyógyítom, anyámtól tanultam - felelte a
rimaasszony.
Az öreg féltette az asszonyt, mert úgy tudta, boszorkánynak kiáltják és
elégetik. De a rimaasszony megnyugtatta :
- Régen nem, Kálmán király törvénybe iktatta, hogy boszorkányok nincsenek!
Az öreg megnyugodott, majd hozzátette :
- Áldja õt a Magyarok Istene!
Az öreg táltos békében maradhatott így a rimaasszonyná l tavaszig.
De az öregnek mennie kellett, át Erdélyen, a Maros völgyén. Ment patak
partján, hegygerincen, míg nem a hegyek és a fák az Égig nem értek. Ez
Székelyföld! Az öreg táltos hazaért!
Az öreg táltos pár évig élt a székelyek között. Észre sem vette, hogy õsi
hitét, vallását ismerik a Székelyek, akik nem felejtenek és hittérítõ
kereszténység nem térítette el õket. Õrzõk voltak õk. Õsi szokás szerint
bocsánatot kértek a fától mikor kivágták, s állattól mikor elejtették.
Áldomást ittak, az elsõ loccsantást az Anyaföld kapta, a tüzet földdel
oltották el. Ismerték õstörténetünket, megõrizték rovásírásunkat.
Vasárnaponként lementek fa templomaikba hogy a szeretet vallása szerint
hallgassák Jézus cselekedeteit. Az Öreg Õstenük mindannyiukat egyformán
szereti.
Az öreg táltos érezte, hogy hívja magához az Öreg Õsten. Kiválasztotta a
Székelyek közül a legrátermettebbet, a legbölcsebbet, a legbátrabbat.
Felvitte a Székelység legmagasabb hegyére, minél közelebb Õstenéhez. Alattuk
a fenyvesek, patakok, rónák, a dolgos magyar népek. Lábuk õsi földön, fejük
az Égben. Ketten voltak, az Öreg Õstenen kívül senki sem hallotta szavaikat,
senki sem láthatta õket.
Az öreg táltos lassú, nehézkes mozdulatokkal kicsomagolta a cserzett bõrbe
tekert titokzatos tárgyat. Nem szólt, némán, nyugodtan tette. Egy kardot
vett elõ, markolata aranyból, pengéje fényes mint a nap. Õsi rovásírás
rajta.
- Isten kardja! - kiáltott fel a Székely, ki ismerte a rovásokat.
- Géza fejedelem úr óta õrizzük, sok elõdöm életével fizetett érte, de
rejtekhelyét nem árultuk el.
Az öreg Táltos átadta Isten kardját a Székelynek, azzal, hogy minden évben
egyszer a magas hegyre vigye fel, ott bontsa ki, tisztogassa meg és csavarja
tiszta ruhába, hogy ha pedig az õ ideje is lejár, gondoskodjon új õrzõrõl.
A Székely átvette a kardot, fejet hajtott, és így szólt:
- Esküszöm az élõ Egyistenre, a napra, a holdra, a vizekre, a szelekre a
szent földre, hogy Isten Kardját életem árán is megõrzöm. Földanya ne
fogadja be testemet, Vízapa lökjön ki magából, lelkem legyen átkozott, ha
esküm megszegem.
Így volt ez évszázadokon át. A Székely nép azóta sokat szenvedett, de Isten
kardjának gondját viselik. Esküjüket õrzõrõl õrzõre elmondják, pontosan úgy,
ahogy azt az elsõ õrzõ székely tette.
Isten kardja ma is ott van náluk, az utolsó Táltos akaratának eleget téve.
Egy székely, ismeretlenül, névtelenül egy évben egyszer eltûnik székelység
legmagasabb hegyén, hogy eleget tegyen fogadalmuknak.
Minden õrzõ tudja az utolsó táltos búcsúszavait :
"Isten kardja csak akkor csillog majd újra és vezeti gyõzelemre megint
a Hunok és Magyarok ivadékait,
amikor egyek lesznek újra, mint a hajdani idõkben,
egy szándék, egy akarat, egy cselekedet,
Öregisten parancsa szerint".
*
Kedves White Falcon!
Ha nem a fordításokra hagyatkoznál, hanem egyenesen azon a nyelven olvasnád a szavakat,ahogy kell,akkor nem lennének kétségeid.Többen állítják az egyiptomi nyelv magyarhoz hasonlóságát,Varga Csaba az ógörögöt meg a csángó-magyarhoz hasonlítja. HeKau-HaSuT - aHaaKa - aHaaSauTu -gyönyörű magyaros tájnyelv,ma a Ha/J/uKa/T/ HoS/S/íTó/K/.Nálunk,még azon sem akadunk fel ha aszt mondanád "hoszídj má me a kötéjt".A másik megoldás a HiKSoS,szintén egyenesen nevezi meg őket.Biztosan jól ismerték őket,gondolom nem kell példákat felhozni az Ószövetségből.Megoldás: HiKSoS - HíK/G/SouŠ - HíGSzóuS/,akinek pedig híg a szava,annál sok beszédnek,sok az alja, mondhatjuk úgy is HaSuG/haszuk,hasud,hasuth,hazud,magyarba azt is lehet mondani,hazidgál - nem folytatom/.Fordítva is egyértelmű - SouSeKűH/k/- ez ma SzóSzeGőK.Akkor már a kegyetlen akád,akkád,se maradjon ki aKi Dí/K/ó,/aki gyilkol/fordítva őDöKöüK,ma ö/L/DöK/L/őK.Hol van itt szó a "puszták fejedelmeiről?
Mindenkitől ezer bocsánat, de ez az írás most ide kivánkozott
*Az utolsó táltos*
Magyar monda, Wass Albert nyomán
Az öreg táltos pár évig élt a székelyek között. Észre sem vette, hogy õsi
hitét, vallását ismerik a Székelyek, akik nem felejtenek és hittérítõ
kereszténység nem térítette el õket. Õrzõk voltak õk. Õsi szokás szerint
bocsánatot kértek a fától mikor kivágták, s állattól mikor elejtették.
Áldomást ittak, az elsõ loccsantást az Anyaföld kapta, a tüzet földdel
oltották el. Ismerték õstörténetünket, megõrizték rovásírásunkat.
*
Ezekből a gondolatokból kellene elindulni,vagy ide kellene visszajutni!
Relikviák elszállítása ..
Amikor -Vajk István regnálásának közepén- a Beavatott Központ kincseit elindították -ötven szekérre rakva- keletre, akkor az Uzsoki szorostól Kievig Vazul fiai (Endre, Béla, Levente) felügyelték a szállítást.
Igen veszélyes volt ez, mert sokan értesűltek az ősi relikviák elszállításáról, ezek között pedig sok arany is volt.
Ebben az időben sok besenyő törzs, vagy törzs-maradék élt lebédiában és Etelközben is ( Battona, Gerové, Csopon, Kulpé, Erti, Sur, Gyula, Kapgán, Karatán, Talmat..) közöttük többen hajlamosak voltak a rablásokra is.
A besenyő törzsek többsége ugyanis 1035-ben végleg elhagyta Ordoszt és itt élt. A besenyők nagyfejedelme ekkor Kipcsák volt. Muromák, mordvinok, baskírok is éltek keleten. II. Konrád és nyugat is tudott a kincsekről.
Ebben az időben a Gyula, a Béla törzs és Jenő törzsbeli "maradékok"is éltek a Kuma-Ural térségében és a szavárdok is. A felsorolás még nem tartalmazza a szlávokat.. A relikviák 1047.-ben érkeztek meg Füzesgyarmatra, amelyről annyit kell tudni, hogy a Béla (Bjelája) folyónál volt, az Ural ny-i lankáin. Füzesgyarmat után pedig még komolyabb nehézségekkel kellett számolni, egészen az Ural gerincéig, ahol átadták a kincseket a manysiknak, akik ezeket a hegy valamelyik barlangjába rejtették. A kincsekről megjegyezném, ezek nemcsak a magyarok relikviái voltak, hanem a már inkább csak szavakban létezőHun Törzsszövetség nagyon ősi kincsei is ekkor kerűltek az Uralba..
A helyzetet tovább bonyolította, hogy a kintmaradt rokon törzsek sokszor változtattak hellyet, vagy esetleg új fejedelmeik lettek.
Kipcsák és Béla foglakoztak a relikviáknak Kievtől Füsesgyarmatra történő szállításával, mint vezetők.
Érdekes mellékeseménye a kincsszállításnak, hogy -később- a visszatérő lovasokkal sok új betelepülő is érkezett, manysik (Zalavárra telepítve) Hantik (Hontra) csuvasz (Csanádra)..
Béla egy népszámlálást is tartott 1058-ban, ezekszerint az országban 2,2 millió lakó élt, de a keleti rokonnépekkel egyűt a létszám 2.67 millió volt.
Füzesgyarmatról a kincs további szállítása nem volt egyszerű, késedelmet is szenvedett. Igen nehéz volt a biztonságos útvonal kijelölése, ráadásul mocsaras területek is voltak itt. Sokan meghaltak ebben a térségben (Ural ny-i lejtőin) ekkor, kisebb csetepatékban.,.
Télen szállították végűl, szánkókkal a kincseket a manysik által meghatározott átadási pontig, de mielőtt ezt elérték volna, az előörsüket megtámadták a mohamedán Gerové besenyők. A Gyarmat törzs is résztvett itt a harcban, mellyet végűl Pamrán manysi fejedelem harcosai -a segítők- győzelme eldöntött. Szerencsére kevés kár esett a kincsekben.
Kipcsák fejedelem is hősi halált halt azonban itt, az Uralban. Zombor és Pereg 1063 nyarán jelentette I. Béla királynak: sikerűlt átadni a relikviákat és ezekkel az ősi titkok az Uralba kerűltek..
Amikor -Vajk István regnálásának közepén- a Beavatott Központ kincseit elindították -ötven szekérre rakva- keletre, akkor az Uzsoki szorostól Kievig Vazul fiai (Endre, Béla, Levente) felügyelték a szállítást.
Igen veszélyes volt ez, mert sokan értesűltek az ősi relikviák elszállításáról, ezek között pedig sok arany is volt.
Ebben az időben sok besenyő törzs, vagy törzs-maradék élt lebédiában és Etelközben is ( Battona, Gerové, Csopon, Kulpé, Erti, Sur, Gyula, Kapgán, Karatán, Talmat..) közöttük többen hajlamosak voltak a rablásokra is.
A besenyő törzsek többsége ugyanis 1035-ben végleg elhagyta Ordoszt és itt élt. A besenyők nagyfejedelme ekkor Kipcsák volt. Muromák, mordvinok, baskírok is éltek keleten. II. Konrád és nyugat is tudott a kincsekről.
Ebben az időben a Gyula, a Béla törzs és Jenő törzsbeli "maradékok"is éltek a Kuma-Ural térségében és a szavárdok is. A felsorolás még nem tartalmazza a szlávokat.. A relikviák 1047.-ben érkeztek meg Füzesgyarmatra, amelyről annyit kell tudni, hogy a Béla (Bjelája) folyónál volt, az Ural ny-i lankáin. Füzesgyarmat után pedig még komolyabb nehézségekkel kellett számolni, egészen az Ural gerincéig, ahol átadták a kincseket a manysiknak, akik ezeket a hegy valamelyik barlangjába rejtették. A kincsekről megjegyezném, ezek nemcsak a magyarok relikviái voltak, hanem a már inkább csak szavakban létezőHun Törzsszövetség nagyon ősi kincsei is ekkor kerűltek az Uralba..
A helyzetet tovább bonyolította, hogy a kintmaradt rokon törzsek sokszor változtattak hellyet, vagy esetleg új fejedelmeik lettek.
Kipcsák és Béla foglakoztak a relikviáknak Kievtől Füsesgyarmatra történő szállításával, mint vezetők.
Érdekes mellékeseménye a kincsszállításnak, hogy -később- a visszatérő lovasokkal sok új betelepülő is érkezett, manysik (Zalavárra telepítve) Hantik (Hontra) csuvasz (Csanádra)..
Béla egy népszámlálást is tartott 1058-ban, ezekszerint az országban 2,2 millió lakó élt, de a keleti rokonnépekkel egyűt a létszám 2.67 millió volt.
Füzesgyarmatról a kincs további szállítása nem volt egyszerű, késedelmet is szenvedett. Igen nehéz volt a biztonságos útvonal kijelölése, ráadásul mocsaras területek is voltak itt. Sokan meghaltak ebben a térségben (Ural ny-i lejtőin) ekkor, kisebb csetepatékban.,.
Télen szállították végűl, szánkókkal a kincseket a manysik által meghatározott átadási pontig, de mielőtt ezt elérték volna, az előörsüket megtámadták a mohamedán Gerové besenyők. A Gyarmat törzs is résztvett itt a harcban, mellyet végűl Pamrán manysi fejedelem harcosai -a segítők- győzelme eldöntött. Szerencsére kevés kár esett a kincsekben.
Kipcsák fejedelem is hősi halált halt azonban itt, az Uralban. Zombor és Pereg 1063 nyarán jelentette I. Béla királynak: sikerűlt átadni a relikviákat és ezekkel az ősi titkok az Uralba kerűltek..
- Státusza