[h=2]Egy cigányprímás, aki világhírű lett az unortodoxszal[/h]
Roby előtte saját zenekarával (zongora, gitár, hegedű) is bemutatta tudását a csárdában, előadták többek között, hogy miképpen dolgozták föl ők a Most múlik pontosan-t. A világ ma talán legismertebb cigányprímása kis ünnepségre érkezett vendégnek: a londoni olimpián bronzérmes Marosi Ádám öttusázó és családja, ismerősei szórakoztatására, s ahogyan szerkesztőségünknek elárulta, ezúttal járt életében először a Balaton partján.
– Titkon számítottak rá biztosan – felelte, amikor felvetettük: a Piroska cigányzenekara nyilván nagyon készült a találkozásra, a közös zenélésre. – Ha ezzel örömet szereztem nekik, boldog vagyok. Szeretek együtt örülni az emberekkel, vagy éppen együtt sírni velük, felvidítani őket, elfeledtetni a problémáikat, bajaikat a zenével.
Ritkán jár Magyarországon (Belgiumban él a hegedűművész), de gyakrabban kéne, állapítjuk meg, mert mifelénk akad bőven, akit föl kéne vidítani... – Sokan leegyszerűsítik: odakint jó világ, van, itt meg rossz – így Lakatos. – Pedig egész Európában nehezebb az élet, mára a belgák is panaszkodósak lettek, pedig sose voltak azok...
Roby Lakatos hatévesen, a Dankó Pista emlékkoncerten zenélt először színpadon a hegedűjével, óriási sikert aratva. Tizenkilenc évesen kapott három hónapos szerződést Brüsszelben, egy cigányzenekar tagjaként játszott odakint és folyton hosszabbítgatták a szerződését, amiből mára huszonnyolc év lett. Az étterem, amíg ott játszott, valóságos zarándokhellyé vált. Yehudi Menuhin is rendszeresen felkereste, hogy Roby Lakatost hallgathassa.
– Huszonnyolc éve kint élek, de Magyarországra mindig hazajövök és a plakátjaimon is magyar cigányprímásként szerepelek – szögezte le Széplakon a művész, aki a világban ismertebb, mint idehaza. – Cigányzene koncerten, színpadon előadva, ezt találtam én ki, ebből fakad a sikerem. Az egész világon minden zenei műfaj megújult, mert szükség volt rá a jobb eladhatóság érdekében. A magyar cigányzene valahogy képtelen volt erre. De miért ne változhatna a cigányzene is, gondoltam. Ennek jegyében kezdtem új stílusban játszani. A cigányzene kávéházi, éttermi műfaj, miközben az emberek fogyasztanak, amolyan háttérzeneként szól, de én koncertszínpadra akartam vinni. Ezért aztán mindent összekevertem, a feje tetejére állítottam a tradíciókat, minden fordítva csináltam, ami lassú volt, azt gyorsan, ami gyors volt, azt lelassítottam. Ma már az egész világon ismerik a zenénket.
Van benne balkán, orosz, mexikói, flamenco, dzsessz, klasszikus. S ma már meg tudja mondani azt is, hogy mi is ez az újfajta stílus. – Néhány éve még gondolkodtam volna a válaszon – ismerte el Roby Lakatos. – Unortodox cigány fúziós zene a mi műfajunk. Vagy szeretnek bennünket vagy nem és akkor szörnyülködnek, hogy mit teszünk a cigányzenével. Nemzetközi szinten elismernek, hallgatnak (a Lakatos egyébként is „márkanév” a világban) és amit hallgatnak, az nyilván jó. Magyarország más. Tizennyolc évig nem játszottam idehaza, nehéz volt elfogadtatnom magam az új stílussal, de ma már itthon is kapukat tudok megnyitni, szélesre tárom a műfaj ajtajait a sok-sok színt, ritmust, stílust elegyítő zenével. S egyre több fiatal együttest hallok idehaza ebben a stílusban játszani. Az új generáció tehát átvette, elfogadta.
A hagyományos cigányzenének is van létjogosultságaBihari János hetedik leszármazottja szerint, ám sajnálja, hogy egyre kevesebb étteremben hallani, pedig – véli Roby – a vendéglátás, a turizmus is újra fellendülhetne, ha cigánymuzsika szólna sok helyütt, mint régen.