Sajnos én már nem vállalkozom 10 órás repülőútra! Így nem tudok kimenni körülnézni.
Nem azt mondtam, hogy Én a te érvelésedből vett példákról beszéltem.
Természetesen fel sem merül bennem, hogy az USA, a náci Németországhoz hasonlóan koncentrációs táborokban tartana bírósági ítélet nélkül embereket pusztán ama gyanu alapján, hogy esetleg ellenségesen viselkedhetnek az USA-val szemben.
Természetesen az sem merül fel bennem, hogy az USA a saját hiányzó természeti kincseiért szétlő eme természeti kincseket birtokló országokat, hatalmas károkat és szenvedést okozva a civil lakosságnak, mint a náci Németország.
Az USA a demokrácia zászlóshajója, ahol az embereknek szabad hülyének maradni és még a kézírást sem kötelező megtanulni.
Érdekesen próbálod megNEMválaszolni azt, amiről korábban írtam. Azt kérdeztem, melyik mentalitás a jobb szerinted? Erre nem válaszoltál. A legtöbb ami tellett tőled, hogy kételkedtél abban, hogy a magyar nép tényleg olyan szenvelgő, múltba fordult&maradt, depressziós, idegbeteg nép lenne, amilyennek tűnik a kis listám alapján.
Nos, akkor engedtessék meg nekem, hogy utaljak rá, miszerint ezt nemcsak én mondom a magyarokról, de szinte közkeletű vélekedés ez e népről a világban, nyilván nem véletlenül. Az is tény, hogy az összes nemzetek közül a magyaroknak van a legszomorúbb himnusza. Ha pedig mindez nem volna elég bizonyítéknak, íme egy nagyonis a témába vágó vers, amit természetesen nem én írtam, hanem egy költő, természetesen egy MAGYAR költő, aki éppezért csak kellett tudja milyen a magyar nép! Olvasd csak el, ahhoz képest amit ő írt, én még kifejezetten szelíd és jóindulatú jellemzést adtam e népről! Egyetlen különbség az, ami nem az én javamra szól ezt illetően, hogy ez a költő e sok negatívumot mint erényt zengedezi és büszke rá! Íme:
Sajó Sándor: 1868-1933/
Magyarnak lenni
Magyarnak lenni, tudod mit jelent,
Magasba vágyva tengni egyre lent,
Mosolyogva, mint a méla őszi táj,
Nem panaszolni senkinek, mi fáj.
Borongni mindig, mint a nagy hegyek,
Mert egyre gyászlik bennünk valami
Sok százados bú, amelyet nem lehet
Sem eltitkolni, sem bevallani
Magányban élni, ahol kusza árnyak
Bús tündérekként föl-föl sírdogálnak.
S szálaiból a fájó képzeletnek
Feketefény? fátylat szövögetnek...
És bút és gyászt és sejtést egybeszőve
Ráterítik a titkos jövendőre...
Rabmódra húzni idegen igát,
Álmodozva róla: büszke messzi cél,
S meg-megpihenve a múlt emlékinél,
Kergetni téged: csalfa délibáb!..
Csalódni mindig, soha célt nem érve.
S ha szívünkben már apadoz a hit:
Rátakargatni sorsunk száz sebére
Önámításunk koldusrongyait....
- Én népem! múltba vagy jövőbe nézz:
Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz!...
Magyarnak lenni: tudod mit jelent?
Küzdelmet, fájót, végesvégtelent.
Születni nagynak, bajban büszke hősnek.
De dönt? harcra nem elég erősnek:
Úgy teremtődni erre a világra,
Hogy mindig vessünk, de mindig hiába,
Hogy amikor már érik a vetés,
Akkor zúgjon rá irtó jégverés...
Fölajzott vággyal, szomjan keseregve
A szabadító Mózest várni egyre:
Hogy porrá zúzza azt a színfalat,
Mely végzetünknek kövült átkául
Ránk néz merően, irgalmatlanul,
S utunkat állja zordan, hallgatag...
Bágyadtan tűrni furcsa végzetünk,
Mely sírni késztő tréfát űz velünk,
S mert sok bajunkat nincs kin megtorolni:
Egymást vádolni, egymást marcangolni!
-Majd, fojtott kedvünk hogyha megdagad,
Szilajnak lenni, mint a bércpatak,
Vagy bánatunknak hangos lagziján
Nagyot rikoltni: hajrá! húzd cigány! -
Háborgó vérrel kesergőn vigadni,
Hogy minekünk hajh! nem tud megvirradni,
Hogy annyi szent hév, annyi őserő,
Megsebzett sasként sírva nyögdelő,
Miért nem repülhet fönn a tiszta légben,
Munkásszabadság édes gyönyörében.-
Hogy miért teremtett bennünket a végzet
Bús csonkaságnak, fájó töredéknek!....
Tombolva inni hegyeink borát,
Keserveinknek izzó mámorát,
S míg szívünkben a tettvágy tüze nyargal,
Fölbúgni tompa, lázadó haraggal, -
S amikor már szívünk majdnem megszakad:
Nagy keservünkben,
Bús szégyenünkben
Falhoz vágni az üres poharat...
-Én népem! múltba vagy jövőbe nézz:
Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz!...
De túl minden bún, minden szenvedésen
Önérzetünket nem feledve mégsem.
Nagyszívvel, melyben nem apad a hűség,
Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség!
Magyarnak lenni nagy szent akarat,
Mely itt reszket a Kárpátok alatt:
Ha küszködőn, ha szenvedőn, ha sírva:
Viselni sorsunk, ahogy meg van írva:
Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkét,
Vérünkbe oltva örök honszerelmét,
Féltőn borulni minden magyar rögre,
S hozzátapadni örökkön - örökre!...
Szerintem ez úgy hangzik mint egy paródia. Én sem kétlem hogy a magyar tényleg ilyen szenvelgő, DEPRESSZIÓS idegbeteg nép, sőt, ez mély meggyőződésem, de erre BÜSZKÉNEK LENNI?!
És ismétlem, ezt a verset nem én írtam. Azaz cseppet se vagyok egyedül ezzel a véleményemmel e népről.
Na most képzeld el, valaki aki valahogy megtanult magyarul, de még semmit nem tud a magyar népről, elolvassa e verset. VOLNA-E EZEK UTÁN KEDVE AHHOZ, HOGY MAGYARRÁ LEGYEN?!
Magyar akarna-e lenni vagy inkább az USA polgára, ha választhatna?! Még akkor is, ha netán ő is úgy gondolja hogy az USA népe esetleg kissé túl gőgös, kevély, beképzelt, netán még pökhendi is?! Hát nem jobb-e akár a túlzott magabiztosság és hiúság is, mint ez a depressziós nyavalygás, ami még a költő szerint is a magyarság jellemzője?!
Ráadásul igazából nem is igen volna oka erre a magyar népnek tulajdonképpen. Állandóan azzal jön minden magyar, hogy ők „kis nép”. Közölhetem erről, hogy a magyar nép számarányáról és a világban elfoglalt helyéről elismert nyelvészek szerint a következő az igazság:
A legtöbb magyar a következő államokban él (kissé felfelé kerekített adatok):
- Magyarországon: kb. 10,2 millió
- Romániában: kb. 1,5 millió
- Szlovákiában: kb. 0,55 millió
- Szerbiában: kb. 0,3 millió
- Ukrajnában: kb. 0,15 millió
Élnek magyarok kisebb-nagyobb csoportjai más államokban is, de számuk már sehol máshol nem éri el a százezret. Ha a fenti számokat összeadjuk, 12,7 milliót kapunk. Ha ehhez nagyvonalúan hozzácsapunk még félmilliót (az Ausztriában, Szlovéniában, Horvátországban, Izraelben, illetve a tengerentúlon élő magyar anyanyelvűeket), akkor sem kapunk többet 13,2 milliónál. Persze ehhez még hozzávehetjük azokat, akik ha nem is magyar anyanyelvűek, de jól-rosszul beszélnek magyarul, de ezek számát a legnagyobb optimizmussal sem becsülhetjük egymillió felettire.
Mielőtt a fenti számítás bárkit elkeserítene, gyorsan el kell oszlatnunk egy másik tévhitet is. Sokan gondolják, hogy a magyar kis nyelv. Ilyenkor persze nem magának a nyelvnek a méretére gondolunk, hanem a beszélők számára.
Minden ilyen állításnak akkor van értelme, ha megmondjuk, mihez képest minősítünk valamit nagynak vagy kicsinek, soknak vagy kevésnek. Ez esetben a világ összes nyelvéhez érdemes hasonlítani. A világon összesen 5-6 ezer nyelvet beszélhetnek. A becslések azért is ingadoznak, mert egy-egy nyelvváltozatot időnként önálló nyelvnek, máskor csak egy másik nyelv nyelvjárásának sorolnak be. Bizonytalan a magyar nyelv besorolása is: az angol Wikipédia
magyar nyelv szócikke szerint a magyar 13 millió beszélővel az 57., a
nyelvek beszélők szerinti rangsorolása szócikke szerint 14,5 millió beszélővel a 60. helyen áll. A magyar tehát kifejezetten nagy nyelvnek számít.
A tévedés alapja az, hogy a magyarul beszélők számát általában az ismertebb, több beszélővel rendelkező nyelvekkel hasonlítják össze, hiszen ezeket ismerik. A nyelvek többségéről nemhogy az átlagemberek, de még a nyelvészek többsége sem hallott.
Forrás:
http://www.nyest.hu/hirek/hat-tevhit-a-magyar-nyelvrol
Na most, ha csak 5000 nyelvet tekintünk is, ebből a 60-adiknak lenni, holott lehet hogy 57-edikek vagyunk, azért cseppet se rossz helyezés! Ez ugyanis azt jelenti, hogy a nyelvek legfelső 1.2%-ában vagyunk benne! Ezt kifejezetten ELŐKELŐ nyelvi helyezésnek is tekintheti a magyarság! Mégsem annak tekinti, hanem mint egy búvalba$ott hülye seggfej, állandóan azon nyavalyog, hogy „de hát a mi nyelvünk kicsi”. Ezzel szemben például a görögök is kb ugyanezen a szinten vannak a nyelvük nagyságát illetően, mégsem jellemző rájuk ez a pesszimizmus.
Na most ha meg ezt népességarányban nézzük, és a világ népességét 8 milliárdra becsüljük, akkor eszerint a magyarok a világ népességének 0.18125%-át alkotják. Ez így nem tűnik túl soknak, de gondoljunk csak bele, ez azt jelenti, hogy minden ezer emberből majdnem 2 fő MAGYAR! Továbbá ez az arány még sokkal szebb lenne ha nem számítjuk bele a kínaiakat, akikkel jobbára csak Kínán belül találkozhatnánk úgyis nagyobb számban. Arról nem is beszélve, hogy a kínai nyelv bár elméletileg a legnagyobb lenne a Földön, de ez nem igaz mégse, mert csak írásban értik meg egymást, a beszélt nyelvük rengeteg különböző, egymás számára érthetetlen nyelvjárásbhól áll.
Az angolok e számítás szerint a világ népességének 4.0625%-át alkotják, amit ha elosztunk a magyarok százalékával, azt kapjuk, hogy 1 magyar nyelvet beszélő valakire mintegy 22 angolul beszélő jut. Ez igazán nem rossz arány megintcsak, hiszen a világ legnagyobb presztízsű nyelvével lett most összehasonlítva a magyar! Gondoljunk csak bele, ha arányosan lenne elkeveredve a világon minden nyelv, eszerint legfeljebb 2 tucat embert megkérdezve, máris belefutnánk valakibe akivel tudunk magyarul beszélni! S mert egyvalakit megkérdezni hogy „Beszélsz magyarul?” legfeljebb pár másodperc, eszerint legfeljebb 5 perc alatt máris találhatnánk magyart beszélgetőtársat a világban!
Szóval oké, nem a magyar a világnyelv, de semmi ok nem lenne a depresszióra. A magyar mégis inkább szomorkodik. Hát pedig eszerint akkor benne a hiba, mégpedig ez JELLEMHIBA, nem nyelvi hiba...