És számomra érthetetlen, hogy Te, aki jártas vagy az informatikában, hogyan hiheted el azt, hogy a génekbe kódolt sok millió információ (amelyek leolvashatók, és amelyekhez tartozik egy tökéletes biológiai kódoló és dekódoló rendszer), spontán magától alakult ki, véletlenek során. Te programozó vagy, és mégis elhiszed, hogy a génekbe kódolt információ a semmiből lett? Véletlenül, magától?
Speciel a szem kialakulását evolúciós úton, már nagyon alaposan felderítették a tudósok, de a fundik még mindig ezt hozzák példának az evolúció ellen, talán mert lusták elolvasni a bizonyítékokat...
Ráadásul, épp a szem kialakulását MODELLEZTÉK IS számítógépes szimulációval! Egyetlen fényérzékeny sejtből indultak ki. Azután a szimuláció által véletlenszerű mutációkat generáltak. Feltételezték, mindig az a szimulált élőlény fejlődik tovább, melynek szeme alkalmasabb a látásra. Nos, ha hiszed ha nem, de pár generáció után (bevallom már nem emlékszem mennyi, de nagyon kevésnek tűnt amikor olvastam erről, talán néhány száz) a szimulációban megkapták eredményül azt, amit ma a „szem” szó alatt értünk! Volt lencséje, szivárványhártyája meg minden!
Tudod, én többek kézt épp amiatt „hiszek” az evolúcióban, MERT informatikus vagyok. Elárulom neked, elég sok olyan feladat létezik az informatikában, ami egyszerűen túl bonyolult ahhoz, hogy elfogadható időn belül egzakt megoldást leljünk rá. Ilyenkor az a szokás, hogy az adott eseménykomplexumot modellezzük a kívánt pontossággal, de nem tökéletesen, majd a modellre rászabadítunk egy EVOLÚCIÓS ALGORITMUST, ami véletlenszerűen változtatja a paramétereket, s megjegyzi a kapott eredményt. Ha az eredmény jobb mint az előző, azt az értéket úgy hagyja, s megváltoztat valami mást. Amikor a modellált objektum paraméterei végül úgy lettek beállítva eképp, hogy a modell megfelelő hatékonyságú eredményt produkáljon, akkor kész a feladat.
Hogy ne hidd hogy a levegőbe beszélek, elárulom, hogy pár éve olvastam, az autógyártásnál általában e módszert alkalmazzák akkor, amikor az autók kipufogócsöveit tervezik. Tudod, ott turbulens áramlások lépnek fel, amiket teljesen pontosan kiszámolni gyakorlatilag lehetetlen, sokesetben egyszerűen hiányzik ehhez a megfelelő matematikánk még, de egyszerűbb esetekben is annyira bonyolultak a differenciálegyenletek, hogy nem érdemes megoldani őket. Ehelyett lemodellezik a kipufogócsövet, majd lefuttatják az evolúciós algoritmust, szimulálva, mikor milyen hőfokú és sebességű gázok ömlenek bele, s nézik, hogyan jön onnan ki, mennyi akadályba ütközik a fellépő örvénylések miatt, mennyire melegszik a kipufogócső, mennyire hangos a cső, s hasonlók. A szimuláció során pedig véletlenszerűen változtatják a cső átmérőjét, s nem is egyenletesen hanem itt vagy ott vastagítják vagy vékonyítják, meg el is görbítik, stb. Sokmillió sőt milliárd variáció lehetséges, képtelenség volna kiszámolni egyenletekkel. S nem is szükséges. Betáplálják a számítógépbe, elindítják a szimulációt az EVOLÚCIÓS ALGORITMUSSAL, aztán néhány óránként ránéznek. Amikor úgy találják, a kipufogócső által produkált eredmény a kívánt határértékek közt van, leállítják, mert azt mondják, ez már oké.
S ezek után azt állítod, véletlen változásokból nem fejlődhet ki semmi ami jobb mint az előzőek?! Ha van neked vagy az ismerőseid valamelyikének modern autója, majdnem biztos hogy annak kipufogócsöve is evolúciós úton keletkezett!
De ez mindegy. ) Onnantól viszont van evolúció. És ez számomra nem hit kérdése. 
