"Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz, Mert minden csönd más..." / Reményik Sándor /

Devecseri Gábor : TAVASZ VAN, MÉGIS



Jó reggelt ragadós rügyek,
pattanó pelyhes levelek,
s ág-húron napsugár-zene,
vidámodó vadgesztenye,
illattal ízes ibolya,
mezők méztermő mosolya,
szilvák fehér virágai,
mókusok mókás táncai,
s te csupa zsenge akarat,
mitől a föld, lám, meghasad,
füvek pöttöm lándzsái mind,
kik villogtok törvény szerint,
rigók zsákfutó-versenye,
málnatő kurta pendelye,
s ti még-kopár ág-csecsemők
az égen emlőt keresők,
kékjéből életet szopók,
kékjében megkapaszkodók,
s te, nagy zöldselymű dobogón
zizegő tavaszi beszéd:
nem volna az élet oly csúnya,
ha nem volna ennyire szép.

Pablo Neruda
Szomorú vers

A legszomorúbb verset tudnám ma éjjel írni
Például teszem azt, hogy oly csillagos az éjjel,
Fönt kéken dideregnek a messzi csillagok
Keringve énekel az őszi szél az éjjel

A legszomorúbb verset tudnám ma éjjel írni
Szerettem őt és olykor talán ő is szeretett
Hány ilyen éjszakán tartottam karjaim közt
Csókjainkkal bejártuk a végtelen eget

Ő szeretett, és olykor tán én is szerettem,
Hogyne imádtam volna a vad, nagy szemeket
A legszomorúbb verset tudnám ma éjjel írni
Érezve nem enyém már, tudva, hogy elveszett

Hallgatva a nagy éjt, mely nélküle még nagyobb lett
A vers megeszi lelkem, mint harmat a füvet,
Mit számít, hogy szerelmem nem tudta megőrizni,
Oly csillagos az éjjel, s ő nincs itt, hol lehet?

Ez minden. Arra messze dalol valaki, messze
Lelkem nem hiszi el, hogy örökre elveszett
Mintha csak meglelhetném újra,
Szemem kutatja egyre
Szivem kutatja egyre
S ő nincs itt, hol lehet?

Az az éj is, az a régi,
A holdsütötte fák is
Csak mi, mi nem vagyunk már azok a régiek
Persze, nem szeretem már
De akkor hogy szerettem
Hogy meghallhassa hangom fürkészte a szelet

Másoké, másoké lesz, mint csókjaim előtt volt
Hangja, tündéri teste
S a végtelen szemek
Persze nem szeretem már

De hátha szeretem még?
Rövid a szerelem,
s oly hosszú míg feleded
Mert annyi éjszakán át tartottam karjaim közt
Lelkem nem hiszi el
hogy örökre elveszett
Habár ez az utolsó bánat,
mit érte érzek
És most intézem hozzá
Utolsó versemet
Forrás: Internet

Bella István : Megkövült idő


Mintha kihaltak volna az évszakok,
megdermedt zöldben fürödnek a fák.
Egyszerre ősz és nyár és tél vagyok,
megkövült idő, haláltalan világ.
Nem merek élni, lélegzeni sem,
azt hiszen néha, nem is ver szívem,
csak mímeli, hogy van, s mert fél: dobog.
Rettenetes nehéz az idebenn.
Hát élek, félek, alakoskodok.

Ligeti Éva
Már csak az fáj /Szívedből kitéptél

Szoknyámat július szellője lengette
Szívem a szerelem tüze melengette
S míg a folyót néztük árnyas fűzfa alatt
Vágyam gondolája ringón feléd haladt

Ringatott az érzés gigász hatalmával
Ki törődött azzal, mi lesz majd a mával
Pillangók repkedtek lelkem virágára
Tüzes pillantásod volt a világ ára

Aztán évek múltak sziromhervadással
Másfelé sodródtunk jégcsapolvadással
Nyár után érkezett hirtelen hideg tél
Már csak az fáj nekem...szívedből kitéptél
2010-11-30
Forrás: Internet

Ligeti Éva
Elmosódott arcod a sötétbe merül

Elmosódott arcod a sötétbe merül
Keresgélek mélyen régi képek között
Megkopott emlékből néhány előkerül
Polcon porosodott - talán múltam mögött

Tapogatok tovább, eltűnik a homály
Letörlöm az évek, fénytelen napjait
Minden egyes perce isteni adomány
Hajtogatom tovább életem lapjait

A holnap fényei újra beragyognak
Nyitott ablakomon reménysugár árad
Körülöttem újra angyalok csacsognak
Átölelnek engem, könnyem is felszárad
2007-07-26
Forrás: Internet

<table width="100%" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr><td colspan="3" width="100%">
</td> </tr> <tr> <td width="1%"> </td> <td style="padding-left: 10px; padding-right: 10px;" width="98%">Ligeti Éva
Amikor fagyott a lélek

amikor fagyott a lélek,
átlátszó húrját feszíti,
s míg kristályharangok zengnek,
morzsolt erejét veszíti,

látatlan erők küzdenek,
ledöntik védtelen várad
végtelen viaskodásba,
lényed lassan belefárad

hajnal hamvával teli tölgy,
zúzmarát hullajt hajadra
mint akit elvarázsoltak,
már nem is ismersz magadra

páncélba bújtatott vágyak,
szinte mozdulatlan várnak
merevvé fagyott mosolyban,
nyoma sincs a boldog nyárnak
2008-08-15
Forrás: Internet</td></tr></tbody></table>

Füle Lajos:

A szépség

A szépség volt az álmom,
szépség a mágnesem.
Tán ott is megtaláltam,
ahol más senki sem.


Volt úgy, hogy életemben
tombolt a bú, a gond,
mégis nyomára leltem:
tüskék közt rózsa volt.


Rejtőzve is közel jött,
bármerre vitt az út,
hol egy mosolyba fészkelt,
hol egy kis dalba bújt.


Hol illanó madárka volt,
hol hímes lepkeszárny,
hol múló, ritka mámor,
hol hamvas, tiszta lány.


Hol halkuló harangszó,
hol zsoltár ritmusa,
gyerekhang, messze hangzó,
vagy hangtalan ima.


de mindenütt elértem,
de szüntelen elért.
A szépség volt az élet,
az élet volt a szép.

Pilinszky János
Azt hiszem


Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehunyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.

Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanul és jelzés nélkül.

Azután
újra hiszem, hogy összetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem...
Forrás: Internet

Babits Mihály:
Lelkem kiszikkadt mezején

Lelkem kiszikkadt mezején
pár szál virágot keresek,
annak ki lelkem lelke és
minden virágnál kedvesebb,

kit boldog lennék boldogan
tudni, álomnál édesebb
életben, s mégis én teszem,
hogy az élete csupa seb.

Fojtó, szélverte, zord mezőn
böngészve, sírva keresek...
Szegény, szegény virágaim,
be fonnyadók, be kevesek,

bús menekültek, mint magam,
s halálra szántak s kékesek,
s utolsó pár szál ez talán
amit most lábadhoz teszek.

Tűnődöm olykor, édesem,
jobb lesz-e már, ha nem leszek?
Lesz-e nyaradnak ősze még
vidámabb, és virága szebb?
Forrás: Internet

"Bármilyen Istenek is vigyázzák legyőzhetetlen lelkemet, megköszönöm nekik. Az események kegyetlen hullámverésébe keveredve az arcizmom sem rezdült, nem sírtam fel hangosan. A véletlen husángjaitól véres a fejem, de meg nem hunyászkodom. A harag és a könny díszletei mögött átdereng az árnyak ködös foltja. Az évek fenyegető vonulása, a vágyak és a kényszerek szorítása sem gyengített el. Nem számít mennyire keskeny a kapu, hogy milyen súlyos büntetésekkel van teleróva végzetem pergamenje, én vagyok a Sorsom Ura, a Lelkem Kapitánya."

William Henley Invictus

Babits Mihály
Reggeli ének

A reggelt éneklem, az enyhe szépet
Ó reggeleim!
jó reggeleim!
Testem mint egy eleven béke ébred
Tejjel és mézzel folynak ereim.
Lelkem kilép az álom fürdejéből
Megint üde már
oszlik köde már.
Kilép az álmok sötét erdejéből
s egy dombra száll, egy kedves dombra száll.
És így néz széllyel hajnala hegyérül
mély multja fölé,
mult mélye fölé
s a tegnap és a tavaly köde gyérül
lába alatt, amint néz lefelé.
Nézi, mint uj ruhán foszolni fércet
a táj köd-egét
homályüvegét
s a kukoricaszál, a lenge, délceg
hogy hajlogatja tollas süvegét!
S a völgy fölött lassan mélyülve kékell
a szerte határ,
mit a meny kitár
s egy messze vers ébredő ütemével
kóvályg benne, mint hajnali madár.
Forrás: Internet

Szabó Lőrinc:

Példázat a lepkéről a szépasszonyoknak

<table align="center" border="0"><tbody><tr><td style=""> <table class="sorokcsoportja" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style=""> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">Szép vagy, kis lepke, szép s finom.</td></tr></tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">Egy kis ég szállt le szárnyadon.</td></tr></tbody></table> </td></tr></tbody></table> <table class="sorokcsoportja" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style=""> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">Egy kis szárnyas tündériség</td></tr></tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">cikázik benned szerteszét.</td></tr></tbody></table> </td></tr></tbody></table> <table class="sorokcsoportja" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style=""> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">Merengő, édes pillanat,</td></tr></tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">a tündérek rokona vagy,</td></tr></tbody></table> </td></tr></tbody></table> <table class="sorokcsoportja" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style=""> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">mint némely földi asszonyok,</td></tr></tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">szépek, gazdagok, boldogok,</td></tr></tbody></table> </td></tr></tbody></table> <table class="sorokcsoportja" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style=""> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">kik nem ártanak senkinek,</td></tr></tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">csak díszítik az életet</td></tr></tbody></table> </td></tr></tbody></table> <table class="sorokcsoportja" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style=""> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">s akiknek semmi közük e</td></tr></tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">mocskos föld nehéz, fekete</td></tr></tbody></table> </td></tr></tbody></table> <table class="sorokcsoportja" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style=""> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">harcaihoz, bűneihez.</td></tr></tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">Két szárnyad ragyogva evez</td></tr></tbody></table> </td></tr></tbody></table> <table class="sorokcsoportja" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style=""> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">az arany napban, ringat a</td></tr></tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">méz, harmat s illat mámora,</td></tr></tbody></table> </td></tr></tbody></table> <table class="sorokcsoportja" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style=""> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">a könnyűség, a tisztaság,</td></tr></tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">az álom és a túlvilág.</td></tr></tbody></table> </td></tr></tbody></table> </td></tr></tbody></table> <table align="center" border="0"><tbody><tr><td style=""> <table class="sorokcsoportja" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style=""> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">Szép tündér, látom sorsodat,</td></tr></tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">nemcsak az vagy te, ami vagy.</td></tr></tbody></table> </td></tr></tbody></table> <table class="sorokcsoportja" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style=""> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">Nemcsak ártatlan és tudatlan,</td></tr></tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">bűnös is vagy te akaratlan.</td></tr></tbody></table> </td></tr></tbody></table> <table class="sorokcsoportja" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style=""> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">Bűnös vagy abban, ami nem vagy,</td></tr></tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">abban, amiben bűntelen vagy:</td></tr></tbody></table> </td></tr></tbody></table> <table class="sorokcsoportja" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style=""> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">apáidban, gyerekeidben</td></tr></tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">bűnös, bűnös hetedíziglen.</td></tr></tbody></table> </td></tr></tbody></table> </td></tr></tbody></table> Irgalmazzon neked az Isten!

Gősi Vali : Ki váltja meg?

(Csíksomlyói áhitat)

Csupán betűk, szavak...
néhány gondolat,
mégis, megannyi szín,
mosoly, harag,
lélekdallamok,
és tenger könny fakad
a betűk, szavak
titkos burkain...
és a könnyű, fehér papír
vigyázza időtlen,
hallgatag',
az ólomsúlyú
és a szárnyaló titkokat,
tartja a lélek kőszirtjeit,
az ember önként vallott
bűnét, vágyát, könnyeit.

Különös titok...
talán csoda,
hogy az ember az a Földön,
egymaga,
aki olvas, ír, és hallik a szava.
Talán az Isten segít
- ha hisszük tetteit -
aki e rejtelemmel alkotta
teremtményeit?

Vajon az ember - nélküle -
ennyi erőre képes-e?
S e különös, Isten-alkotta csoda,
- a teremtett ember maga -
ha képes is mind megfejteni,
szavakba, dalba önteni
a lélek titkos pecsétjeit,
s megvallani
örömeit és vétkeit,
miért várja mégis az istenit:
hogy valahol, valaki majd
megváltja egyszer
a bűneit?

Talán az ember lelkében lakik
maga az Isten is...

Komáromi János : Gyermekek vagyunk....



gyermekek vagyunk
és mosolyunk még
gondtalan, mint
ahogy tova suhan
a felhőket hajszoló
könnyű nyári szellő

gyermekek vagyunk
és szemünk még
úgy csillog, mint
kristály-levegőjű éjszakákon
a téli csillagok
amikor mindent
fehér szikrák borítanak
és hallani véljük
amint a Hold fénye
a hólepelhez ér

gyermekek vagyunk
és könnyeink még
úgy csordulnak, mint
harmat halványzöld
levél nyelén, míg
végül a hegyéhez ér
és zuhanni kezd

gyermekek vagyunk
és lelkünk még
oly ártatlan, mint
cseresznye virág szirma,
mint érintetlen
tó, ha felszínéhez
gondolat sem ér, vagy
mint a csend,
mint az időtlen,
a mindent átfogó tudat,
amikor az örökkévalóság
mindent átitat

gyermekek vagyunk
és hitünk valósága
meséink ábrándjaival
keveredve alkot
egy szép, egy új világot
és elhisszük, hogy
jó lesz a rossz, ha
megszagol egy
szép virágot

gyermekek vagyunk
és ha felnövünk...

...talán bele is halunk

Váci Mihály: Ezer nyelven hallgatok


Ezer erdő zsong bennem ébren
mindent érző levelével.
Ezer rét fűszálával érzem:
hol jár barátom, ellenségem;
tenyeremben fut mind: – tudom,
ki hol jár sok ezer úton,
ki lopakodik ellenem?
– Lépte visszhangzik mellemen.

Ezer lehúnyt pillám alatt
millió rögzített adat.
Ezer húnyt szemmel őrizem,
mit felednek már csendesen.
Míg kötözik a csontokat,
egyengetik a sírokat,
lehúnyom százezer szemem:
– ellenállok: – emlékezem.

Ezer arccal rejtőzöm el.
Arcom viseli százezer,
– és mind mögül én figyelem
előretörő seregem.
Ezer arc: – ezer pajzs elém:
ezer arc mögött várok én.
Hogy összegyűljön seregem:
– várakozom mindenkiben,
szétosztva – mint a szétszedett,
részekint cipelt lövegek.

Ezer nyelven hallgatok,
ezer dologról – mit tudok,
ezer el nem sírt szót tudok,
százezer tilos mondatot,
hallgat ezer átok, szitok,
fogadalmam és összeesküvés:
– fogak között ezernyi kés.

Megszólal miről hallgatok,
beszélni kezd és dalba fog.
Világ hallja e dallamot,
beleborzad és feldobog.
Ezer elhallgatott dolog
kinyítja ajkát és susog,
lába alatt a föld mozog,
nyöszörögnek a friss sírok,
ökrendeznek a zöld folyók,
hörög a kút: – a csonkított
halott sebe felbugyborog.

Nyüszít, sír, miről hallgatok.
százezer nyelven hallgatok.
Piszkos árnyak erdeiben
a horda vonul, nem pihen;
vakkan, szem villan, száll a kés,
pénztől, vértől mocskos a kéz,
őserdők ösztöne üvölt,
kitör: – borzadva vár a Föld.
Hatalom, pénz-éh, babonák,
faj-gőg, vallás, politikák
tüzelt, vad ritusára ráng
újra elvadított hadak
árja: – a gát már átszakad.

Ezer nyelven hallgatok
ezer dologról, mit tudok.

De egyszer még megszólalok.

E. E. Camings
Kötődés

Magamban hordom a szívedet,
a szívemben hordom.
Mindig itt van velem.
Bárhová megyek, mindig kell nekem.
És akármit teszek, bármi lesz,
Te ott leszel kedvesem.
A sors nem riaszt,
mert Te vagy a sors nekem.
Nem kell világ ennél szebb,
mert Te vagy a világ, igen.

Íme a titkok titka,
mit senki se tud:
gyökere minden gyökérnek,
rügye minden rügynek,
egek feletti ég a fán,
mely maga az élet.
Mely magasabbra nő,
mit a lélek remélhet,
vagy elme megérthet,
mint az alá nem hulló csillagok csodája.
A szívemben őrizlek.
Ott őrizlek a szívemben.
Forrás: Internet

Babits Mihály
Csak egy kis méhe szállt lelkembe...

De jó ébredni fehér falak közt
madárszóra
ahogy engem már ma költött
a hajnalóra.
.
Nap néni oly szeliden mosolygott
az ablakra
éji viharnak könnyes emlékét
szárogatva.
.
De mint egy morcan kedélyes bátya
vastag hangja,
mordult be kintről az öregtemplom
morc harangja:
.
Egy kicsi méh meg beszorult valahogy
a szobába
s az egész szoba most zeng mint egy zsongó
zeneláda.
.
Szeretnék sirni: olyan szép minden!
Korholj, bátya:
mért veszett bangó figyelmem annyi
csunyaságra?!
.
Mosolyogj, néne! Csak egy kis méhe
szállt lelkembe
s ujra zeng lelkem - zsong, mintha örök
hangszer lenne.

Farkas Anna:
A Barátságról
.
Amit egyszer már leírtam,
Kitörölni nem lehet.
Ha valamit elhibáztam,
Be kell látnom bűnömet.
Ellenben egy tolvonással,
Barátom, most nem fog a radír!
Ha megbántottalak írásommal,
Őszinteség a gyógyír.
A barátság nem játékszer,
Féltve őrzött drága kincs,
És két szempár haragjánál,
Nincs szorítóbb bilincs.
Többet ér egy igaz barát,
Mint ezernyi láda pénz,
Mert ha van egy jó barátom,
Megtartani ám nagyon nehéz.
Oly sok ember nyúlna felém,
De nekik nincs remény.
Nem félek, ha vagy nekem,
Éltet az őszinte baráti szeretet!

Jeep CKing
Ne add fel!

Mikor a fájdalom és a kín felordít,
és az ég minden vihart ellened fordít,
mikor az útszéli faág arcodba csap,
és pokoli démonok tépik a hajad...

Mikor a reménytelenség leghűbb társad,
s nem jön a megváltás, hiába is vártad,
mikor a puszta lét is már csak büntetés,
mert hasztalan volt a hit, és a tüntetés...

Mikor azt hiszed, utadat végigjártad,
s remegő kezekkel vésed a fejfádat,
mert az erődet már fogyatkozni érzed,
és az elmúlás rozsdája marja vérted...

Mikor azt hinnéd, eljött az utolsó nap,
s fájó búcsúztatódra készül már a pap,
mikor már nincs erőd küzdeni az árral,
és úgy döntenél, elmész ezzel a nyárral...

Akkor gondolj azokra, kik hazavárnak,
és lágy mosolyodban egy világot látnak...
Gondolj azokra, kik igazán szeretnek,
akik veled együtt sírnak, és nevetnek...

Gondolj azokra, akiknek szívében élsz,
és gyengéden fogják a kezedet, ha félsz...
Gondolj azokra, kik érzik, mit te érzel,
s gyógyfűvel takarják sebeid, ha vérzel...

Gondolj azokra, kiknek a szavad áldás,
akiknek melletted lenni egy megváltás...
Mikor azt éreznéd, leomlott az erőd,
akkor meríts belőlük magadnak erőt!

Amikor a reményed meghalni látszik,
és lelked a kialudt tűz mellett fázik,
szeretet-hasábot tesznek a parázsra,
nem is kell túl sokat várnod e varázsra.

Ha félsz az éjszaka baljós hangjaitól,
zenét csalnak elő lelkük lantjaiból,
hogy elűzzék a félelmetes árnyakat,
melyek kiölnék belőled a vágyakat.

És mikor hited porrá zúzná az élet,
festenek tenéked egy gyönyörű képet!
Miattuk, általuk érdemes tán hinni,
reményed, álmaid velük tovább vinni!

Ha másért nem, miattuk érdemes élni,
és Istentől imádban új csodát kérni!
Ne add hát fel, míg van, kinek hiányoznál,
míg van egy fül, mi hallja, ha kiáltoznál!
Forrás: Internet

Mécs László: A királyfi három bánata


Amikor születtem, nem jeleztek nagyot

messiás-mutató különös csillagok,

csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.

A többiek láttak egy síró porontyot,

de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot,

mintha babusgatná a szép napkorongot.

Maga adta nékem édessége teljét,

úgy ajándékozta anyasága tejét,

hogy egyszer földnek bennem kedve teljék.

Isten tudja, honnan, palástot kerített,

aranyos palástot vállamra terített,

fejem fölé égszín mosolygást derített.

Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat,

ma is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat,

mint királyi ember királyi urának.

Amerre én jártam, kövek énekeltek,

mert az édesanyám izent a köveknek,

szíve ment előttem előre követnek.

Amíg o van, vígan élném a világom,

nem hiányzik nekem semmi a világon,

három bánat teszi boldogtalanságom.

Az egyik bánatom: mért nem tudja látni

egymást a sok ember, a sok-sok királyfi,

úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni?

másik bánatom: hogyha o majd holtan

fekszik a föld alatt virággá foszoltan,

senki se tudja majd, hogy királyfi voltam.

Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna,

minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna:

kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.

Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna

s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna,

az én köszönetem így is kevés volna.

Hogyha a föld minden színmézét átadom,

az o édességét meg nem hálálhatom,

ez az én bánatom, harmadik bánatom.