"...kicsiny barát, neked én csak ezt Az álmodó nagy, hűs utazást adom.../Zalán Tibor
- Téma inditó gyöngyesz
- Kezdés dátuma
Kányádi Sándor : Kánikula
Kutyameleg, kánikula,
nyelvét kiveti a kutya,
budákol, a tűző, heves
nap elől árnyékot keres.
De alighogy hűvösre lel
s leheverne, költözni kell:
falja az árnyékot a nap,
s az ebbe is beleharap.
Pillognak a récék, libák,
nem csinálnak most galibát;
kiapadt a kicsi patak,
mint a cérna, kettészakadt.
Itt-ott ha még van is, ami
víznek mondható valami,
odamennek a bivalyok,
s kimártják a kis patakot.
Egyedül egy árva csacsi
hangját lehet csak hallani,
megereszt egy bátor iá-t,
esőért az égre kiált.
Szécsi Margit: Március
Téli szellők fújjatok csak
játszatok a hajamon.
Olvassz havat, melengető
márciusi szép napom.
Fagyos folyó megáradjon,
vessen bimbót minden ág,
Szebb a somfa gyenge szirma
mint a szürke jégvirág.
Március van, március van.
Ember s állat érzi már,
dong a kaptár, szárnyat rezget
százezernyi kismadár.
Jó volna a nagykabátot
félredobni, s könnyeden
játszani és birkózni a
városvégi zöld gyepen.
Jó volna már munkálkodni;
arra vár a kert, mező.
Szép reményhez, szorgalomhoz
kell a fény, a jó idő.
Pacsirtának kék magasság,
vetőmagnak tiszta föld,
Jöjj el tavasz, földről, égről
már a telet eltöröld!
Balogh József: Nyár
Nyár kacsint be az ablakon
egy tikkadtságos hajnalon,
fénye a redőnyt törve át
magával füröszt hűs szobát.
Paplant ébreszt és takarót,
lajháros-lusta ágylakót,
tarisznyájában új virág,
- nem kap a szirma hőgutát -,
s van benne friss vakáció,
egy tópartra szánt rádió,
fecskék cikázó röpte száz,
veríték-lázas kerti ház…
A dinnye tőle cukrosul,
nevet a Nap rá huncutul,
izzad az erdő, fű, a rét,
patak párolog, és az ég
szinte önmagát fényli szét.
Vihar, ha orvul mennydörög:
kugliznak fönn az ördögök,
fürge felhő száll, dús-esős,
lenn fű között időz az őz,
hisz’ messzi még az ősz, a csősz.
Marék Veronika: Mese a csillagról
Kuncog a csillag:
Csökken a Hold!
Már csak egy kifli,
Már csak egy pont.
Nevet a csillag:
Sötét a Hold!
Fekete égen
Fekete folt.
Figyel a csillag:
Dagad a Hold!
Kövérebb lett, mint
Amilyen volt!
Zokog a csillag:
Teli a Hold!
Hatalmas fénye
Csillagot olt!
Mentovics Éva: Újévi jókívánság
Ballag már az öregedő,
megfáradt Esztendő,
vele tart a sok-sok gyermek;
mind a tizenkettő.
Van, ki tarka virághaját
lenge copfba fogva,
lombot rázva, avart hintve,
mások fogvacogva.
Hálát adva a sok jóért,
siratva a rosszat,
fogadkozva, hogy jövőre
még szebb évet hoznak.
Sorba állnak mindahányan…
Január az élen,
s imádkoznak, hogy ölükbe
sok boldogság férjen.
S ne csak derű, egészség is,
bőség elegendő.
Így köszöntsön minden házhoz
be az Új Esztendő!
Kovács András Ferenc: Juharfában nő a nyár!
Juharfában nő a nyár,
hetyke zápor visszajár,
szellő völgyből hegyre hág:
köntöse merő virág.
Dudorászni merhetek,
még ricsajt is verhetek,
szívem színig telt köcsög:
hébe-hóba felfröcsög.
Kacagásom kék katáng,
sürgök-forgok, mint a láng!
Cincérpapucs, szöcskeláb,
bakszakállból hat nyaláb!
Bukfencezni kéne már:
juharfában nő a nyár!
Kovács András Ferenc : Július
Hegyi füvek élén,
fura lapi-félén
kicsi buta szöcske csak ide-oda pattan.
Közeleg a nagyidő,
rezeg a talaji hő,
tűzjelek égnek a fénykarikázó távoli napban.
Bezörög a zivatar:
jön a szele, kitakar!
Dörög is a magas! Ég kusza ostora csattan!
Gyere! Gyere! Fut a nép!
Aki ügyes, az elébb
szalad el a gyerekesen ügető fürge csapatban!
Kapa-kasza lemarad,
s a mezei madarak
feredőznek csurig ázott,
vihar által gurigázott,
kobakomról tovaröppent szalmakalapban.
Kovács András Ferenc : Sóhaj
Álmodban lázas lepke száll,
suhan veled, suhan veled –
árnyéka párás pázsiton
puhán lebeg, puhán lebeg.
Egyik szárnyán az esti hold
ezüstje ég, ezüstje ég –
másik szárnyáról szöszke fény
kacsint feléd, kacsint feléd.
Tejként fejérlő hajnalok
felett repülsz, felett repülsz –
tűzként parázsló alkonyon
lependerülsz, lependerülsz.
Álmodban végre teljesül
az óhajod, az óhajod –
lassan lehulló lepke lesz
a sóhajod, a sóhajod…
Lackfi János: Hajdani ringató
Kicsi kézben a nagyvilág,
Kicsi kézben a nagyvilág,
Bárány szuszog, jászol zizeg,
Fütyül
fülünkbe jó hideg!
Három bölcs messzi útra kél,
Három bölcs messzi útra kél,
Arany, tömjén minek a kisgyereknek,
Jobb tán a semminél.
Kicsi láb csillagot lerúg,
Kicsi láb csillagot lerúg,
Szalad az éjjel, haja kóc,
Csupa
lábnyom már a Tejút.
Pásztor angyalért csörtetett,
Pásztor angyalért csörtetett,
Magas hóban jól elhasalt,
Lelt egy álmos kisdedet.
Kicsi fül hallgat jégzenét,
Kicsi fül hallgat jégzenét,
Friss tej fakad, égbolt hasad,
A csepp
csilingel szerteszét.
Dünnyögjünk ócska ringatót,
Dünnyögjünk ócska ringatót,
Pici bárka kotyog a zöld homályban,
Álmodj egy nagy hajót!
Kicsi száj, folyton enni kér,
Kicsi száj, folyton enni kér,
Harap a csendből kóstolót,
Nevet,
Vagy sír, de nem beszél.
Mannát hint az ég majd miránk,
Mannát hint az ég majd miránk,
Ki most enne, majd enni ad,
Szétosztja köztünk önmagát.
Kiss Lehel : Csodálattal nézlek
Csodálattal nézlek,
Szegény, kicsi vendég;
Csöndes álmod fölött
Pásztor dala lennék;
Lennék mécs világa
Kemény jászolágynál,
Takaród is lennék,
Vacogva ha fáznál.
Csodálattal nézlek,
S kerülget az álom;
Nem nyugtat a sok dísz
Havas fenyőfákon.
Remegő szívemmel
Hullok Nálad térdre,
S kérlek, hogy takarj be,
Égi fény, Te béke!
Demény Péter: Karácsonyi dal
Jön a hó, megy a hó,
az angyalok glédában állnak,
szaloncukor a szó,
a karácsony kiált utánad.
Jön a hó, megy a hó,
a télapó szánja már előállt.
A szívben fodrozódik a tó,
a jegén rénszarvas tört át.
Jön a hó, megy a hó,
jönnek az örömök és a vágyak.
Angyal száll: halihó!
Ünnepfényt küldök utánad.
Jön a hó, megy a hó,
havas ajándék ez az élet.
Szánon, rénnel suhanó
angyali, angyali fények.
Antal Judit: Karácsonykor
Hópihe csöndje száll a világra,
Pislog a gyertya ünnepi lángja.
Cseppen a cseppje csendben a szélén,
Csordul a létnek vészmeredélyén.
Méz viaszából moccan a lelkem,
Csillagokat szór, füstruha lebben.
Gyorsul a lépte, perdül a táncba,
Rázza a felhőt, úgy szaporázza.
Árad a léte, nyitja az inget,
Szórja a kincset, szét se tekintget.
Árad a fény kinn, árad a fény benn.
Hópihe olvad szét a tenyéren.
Hasonló témák
