Mit álmodtál gyere meséld el II

Dzsulesz írta:

Már harmadszorra álmodtam hasonlót a hónapban, ilyenkor szerintem már jelent valamit, csak azt kéne tudni, hogy mit. Özönvízzel, szökőárral kapcsolatos.
Az első álmom az volt, hogy nem lehet tudni milyen okból de sietek, mintha menni kéne valahova, de olyan riadtan, amikor egyszer csak megjelenik a bátyám akinek azt mondom én nem akarok menni, miért kell, erre ő: tovább kell menned, túlságosan feszült vagy. Azután egy helyen hátrafordulok, bátyám sehol, idegenek körülöttem és mindenki néz hátra, hogy óriási hullámok közelednek felénk, ekkor visszafordulok, becsukom a szemem,mosolygok, teljes mértékű nyugalom és melegség önt el, lebegek és azután felébredtem.
A második az, hogy barátokkal túrázunk, de hirtelen egy meredek sziklaparton találjuk magunkat, az ég rettenetesen sötét, a tenger morajlik, a hullámok csapódnak neki a falnak, baljósnak tűnik a helyzet, ezért sietve vonulunk visszafele,de egyből egy nagyvárosba kerülünk, amely eléggé kihalt, igyekszünk minél magasabbra jutni, végül is utolér az ár, egy szekrény tetején guggolok, már érzem,hogy fuldoklok ám mégse, még párszor ugyanezt érzem, azután felébredek.
A tegnap pedig, alszom itthon, a házunkban, amikor felébredek és kinézek az ablakon, hatalmas víztömeg vesz körül,egy pillanatra mintha el lenne merülve a ház a vízben,ekkor megrémülök, azután a felszínre bukik és sodródik tovább, ám teljesen épségben,visszafekszem aludni, amikor ismét felkelek egy folyóparton van a ház, kimegyek a partra, ekkor felfedezem, hogy a szüleim is velem voltak a házban, örülök nekik. Sok, a katasztrófát túlélő ember vesz körül, akik keresik szeretteiket, megtudjuk, hogy a család nagy része eltűnt. A távolból látjuk, hogy hatalmas ár közeledik, de nem ér el hozzánk. Az álom végén hajón találom magam, amikor is egy tömbház nagyságú ár tart felénk, mindenki csodálkozik engem ismét hatalmas nyugalom tölt el, tudom, hogy itt a vég és mosolyogva nézek szembe vele. The end!
Szóljatok hozzá!

Kattints a kibontásához...

iRead írta:

Tegnap reggel volt egy Lidércnyomásom. Azt hiszem több kisebb spontán asztrál kivetüléssel kezdődött, nem volt tudatos, de emlékszem, hogy annak ellenére, hogy aludtam, körbe tudtam nézni a szobában, tökéletesen hallottam, hogy mikor ébred fel a párom és megy el zuhanyozni, készülődni, stb. Többször meg is ébredtem 1-1 másodpercre, h ez most a valóság, vagy sem, s utána azonnal visszazuhantam. Az utolsó alkalommal viszont megrekedtem, ekkor ment át lidércnyomássá, meg sem tudtam mozdulni, nem tudtam kijönni belőle, a szobában sem tudtam többé körbe nézni, megrekedt a tekintetem egy ponton. Egy öreg férfi hangját kezdtem el hallani, olyan volt a hangja, mint a nagypapámé (még él) és nagyon ocsmányul viselkedett, a páromról és a magánéletünkről mesélt nagyon pejoratív módon... kérdeztem is tőle, hogy miért beszél a nagypapám hangján, de csak folytatta tovább a rosszindulatoskodást egy végtelenségnek tűnt mire elhalkult a hangja és ki tudtam törni a mozdulatlanságból.

Ez az élmény nagyon megviselt a nap hátralévő részében, de ugorjunk. Tegnap este is álmodtam, akkor valami igen bugyuta kincskeresős álmom volt, hogy jöttek valami földön kívüli figurák, akik valami rejtvény alapján egy kincset keresnek, s nekünk (nem tudom ki volt velem a párom, v a testvérem) nagyon fontos volt, hogy mi előbb találjuk meg. Volt benne kocsi vezetés, antik kínai "fény leképező szerkezet", emberrablás, verses feladvány, nem is ez a lényeg, hanem valahol pont a közepén történt egy vágás. Újra a szobámban vagyok az ágyban, fázom, valaki betakar, majd leül velem szemben, bár este van, reggeli fényesség van a lakásban, minden nyugodt és idilli érzetet kelt. Aki leült egy férfi volt, valahol a harmincas éveiben, nagyon rövid szakáll van az arcán, ing és ujjatlan pulóver, mintha egy norvég vagy svéd előkelőségek "hétköznapi viselet" rovatából rántották volna elő.
Nem volt egyáltalán ismerős, így meg is ijedtem egy kicsit, s megkérdeztem tőle, hogy hát ő mit keres itt. Erre mosolyogva csak azt válaszolta, hogy ő mindig is itt volt, s hogy eddig sem voltam egyedül és soha nem leszek egyedül, ne féljek, minden rendben lesz. Nem most takart be először, amikor fáztam, s máskor is megteszi majd. Nem nagyon tudtam vele beszélni, mert közben a párom is megjött és mellém feküdt, s ő nem látta őt, s furcsállta, h miért beszélek magamban... aztán eltűnt és folytatódott a kincskeresős-mentős álmom tovább.

Kattints a kibontásához...

Barrydo1 írta:

Elég sűrűn álmodom egy bizonyos személlyel. Eddig mindig boldog álmaim voltak vele. Tegnap éjjel megkérte a kezemet álmomban és meg is csókolt. De nagyon fura volt, mert nem éreztem, hogy őszinte lenne. Többször rákérdeztem álmomban, hogy tényleg komolyan gondolja - e, és ő mindig igennel felelt. Eddig bármit is álmodtam vele kapcsolatban, nagyon boldogan ébredtem, és a jó érzés egész nap megmaradt. Most a bizonytalanság van. Még álmomban jutott eszembe, hogy "vigyázz, mit kívánsz, mert teljesül" és az is, hogy én nem pont ezt akartam. Hirtelen felkaptam a könyvemet, és oda akartam adni neki, de egyre távolabb kerültem. Először csak a színház másik felébe, majd valami poros, napsütötte országútra, ahol két nehéz szatyrot cipelve egy emelkedőn felfelé "siettem" hozzá. Mellettem valaki folyton kabátot akart kérni tőlem, hiába magyaráztam, hogy nincs nálam kabát. Egy pillanattal később egy utcai árus tűnt fel, és gyöngy ékszereket árult, de nem találtam köztük olyat, ami tetszett volna. És folyamatosan arra gondoltam, hogy mikor érek már oda, ahova indultam. És itt felébredtem. Zavartan, és elég boldogtalanul. Tudom, hogy "csak" álom, de nagyon rosszul esett.

Kattints a kibontásához...

black_diamond írta:

Szép napot mindenkinek!
Eléggé fura álmom volt.

Ez egyik nagyon jó barátnőmet (amúgy én fiú vagyok) elitélték egy kis dolog miatt (valami baleset talán). És a börtön előtermében vigasztaltam. Csak arra emlékszek. Hogy pontosan miket mondtam neki, arra nem. meg arra sem hogy sírt volna. Ami még érdekes hogy be volt festve a haja szőkére (amúgy hosszú fekete). (az hozzá tartozik, hogy kivételesen jó baráti kapcsolatban álltunk, most is jóban vagyunk, csak már nem láttuk egymást régóta, mivel hogy elköltozött a munkahelye miatt messzebre. És még annyit hozzáfúznék, hogy egy szép lánynak tartom, nem tudom hogy ez számít-e. )

J

Nem tudna valaki, hogy ez mit jelent. ? J

(Nem tudom miért de nem kuldi el a rendszer az üzeneteimet)

Kattints a kibontásához...

vikTORZ írta:

Sziasztok

Volt sok kellemetlen álmom. Vannak olyanok, amelyekre már a felébredésem után 5 perccel sem emlékszem, míg van olyan is, amelyet még így évek múltán is fel tudok idézni.
Már nagyon korán, ált. iskola 4.-es korom óta kollégiumok lakója voltam. Azóta felnőttem, egyetem, munka, "fészekből kirepülés", stb sb. De még most is emlékszem egy álmomra.

A kollégiumban aludtam akkor, és azt álmodtam, hogy alszom a kollégiumi szobában. Ezek 10 ágyas szobák voltak, így 10en laktunk együtt. Az álmomban felriadtam éjszaka, mert egy furcsa, különös zaj zavart meg. Egy gólya megsérült valahogy a tetőn. Pont a szobánk egyik ablaka előtt zuhant le fentről, így még azt is láttam, amint leesik. Szörnyű hangon "jajveszékelt" már amennyire egy madár képes erre. Zuhogott az eső és én, az álmomban kiszaladtam hozzá, noha a valóságban erre képtelen lettem volna a kollégium éjszakás nevelői és a bezárt ajtók miatt. Borzalmasan nézett ki szegény pára, remegett, sárral kevert vér mocskolta be szárnyait. Nem segítettem neki, csak néztem szegényt, nagyon megijedtem akkor. Kicsit úgy éreztem, mintha valamilyen szinten én lennék e sérült madár.
Ezt követően még néhányszor felbukkant egyik-másik álmomban egy sérült gólya, általában mindig más helyzetben. Bár a későbbi álmaimban előfordult, hogy tudtam segíteni neki.

Rengeteg álmomat fel tudom idézni, de nem akarom magammal feltölteni a topicot

Kattints a kibontásához...

vikTORZ írta:

Köszönöm szépen most a választ és a véleményt. Valóban nem azt tanultam, amit szerettem volna, de végeredményben amit megtanultam, azt a tőlem telhető legnagyobb szakértelemmel próbálom művelni.

Meg kellene hallgatnom a madarat? Bár megtehetném... Meg tudom tenni? Már rég nem bukkant fel álmaimban, már más vette át szerepét, vagyis inkább belegyalogolt a fejembe, hogy minél többször tudja mérgezni az álmaimat. Hasonlóan iRead lidércnyomásos álmához, nálam is előfordult hasonló helyzet, sőt gyakran fordul elő. Mintha csak a tudatom működött volna, képtelen voltam mozdulni, vagy akár a hangomat hallatni. Rettenetesen félelmetes egy ilyen kiszolgáltatott helyzetben lenni, pedig valójában tudom, hogy nem fenyeget veszély. Bár akkor a veszélyt valósnak éreztem. Valamilyen sötét és gonosz dolog, ami folyamatosan felbukkan álmaimban és rendre megbénít. Nem mond semmit nekem, egyszerűen csak jön és ártani akar. Vagyis úgy tűnik nekem, hogy ártana. Hallom lépteit, ráz a hideg még a 30 fokos nyári melegben is, és azt érzem hogy gyűlöl engem. Volt már, hogy megpróbáltam kommunikálni vele ilyen alkalmakkor (nem tudom, hogy ez valóság volt e vagy álom, ennek a két létformának a határa ekkor mindig elmosódik számomra), de nem mentem vele semmire. Olyan mint egy hentes, aki csak bemegy a disznóolba levágni egy egy állatot. Hallja, hogy visítanak, a maguk nyelvén könyörögnek, de nem érti és nem is érdekli. Dolga van.

Olyan sokszor fordult elő már hasonló eset, hogy elkezdtem utánajárni ezeknek a dolgoknak. Tudományos szinten a magyarázat a következő: az álom és az ébrenlét közötti állapotban történik meg ez mindig. Az agyunk bizonyos területei a felébredés során normális esetben egy meghatározott sorrend szerint "kapcsolnak be", tehát minden megy a megszokott módon. Ásítunk, nyitjuk a szemünket, mozgunk, stb... Ellenben, amikor ez előfordul (egy frappáns kifejezéssel élve: "álomgörcs") akkor az agy más sorrendben ébred fel. Hamarabb indul be a tudat, mint az a funkció, amellyel a testünket tudjuk irányítani. A tudat mellett torzan, de az érzékszervek érzékelése is beindul, ezért érzünk hideget vagy érintést. Általában a kiszolgáltatott helyzetet tovább erősíti egy tudatalatti félelmünk feltörése is, ami ezekben az álomgörcsökben kivetülhet. Ne felejtsük el, hogy ekkor még nem ébredt fel a tudat sem teljesen, tehát álmodunk. Dióhéjban a lényeg ennyi.

A tudományos magyarázat viszont nem segít abban, hogy mihez kezdjek ezzel... Akkor és ott igazán félelmetes az az érzés, hogy még segítségért sem vagyok képes kiabálni...

Kattints a kibontásához...

tundértimi írta:

Sziasztok!

Azt álmodtam, hogy egy egyszerű, fehér falú, üresnek tűnő, leginkább parasztházra emlékeztető szobában vagyok, rémlik, hogy még mások is jelen vannak, de csak árnyaknak tűnnek...odalépek az ablakhoz, hogy tiszta levegőt engedjek be, szellőztessek, félrehúzom a függönyt, akkor látom, hogy az amúgy kisméretű ablak bukóra van nyitva, viszont a redőny teljesen le van engedve...

Csatolás megtekintése 1042511
azt hiszem nagyjából még értem is...már csak arra kell rájönnöm, hogy húzzam fel a redőnyt

Kattints a kibontásához...

A topik technikai okok miatt bezárva Újranyitva ezen a címen : http://canadahun.com/forum/showthrea...%C3%A9ld-el-II ide írhatjátok tovább az álmaitokat. További jó fórumozást. elke

Kattints a kibontásához...

Sziasztok

Ezt a 2012.08.31-i bejegyzést a régi álmodósból hoztam át.
Bár azóta ott sem beidézni, sem hozzászólni nem lehet:
az eltelt időszakban a régi topik közel 3x annyi látogatót vonzott,
mint ez az álmodós II.

És különös módon elke beharangozása ellenére a szerver összeomlását
a sűrűn látogatott régi téma nem idézte elő

Üdv D.

tundértimi írta:

Sziasztok!

Azt álmodtam, hogy egy egyszerű, fehér falú, üresnek tűnő, leginkább parasztházra emlékeztető szobában vagyok, rémlik, hogy még mások is jelen vannak, de csak árnyaknak tűnnek...odalépek az ablakhoz, hogy tiszta levegőt engedjek be, szellőztessek, félrehúzom a függönyt, akkor látom, hogy az amúgy kisméretű ablak bukóra van nyitva, viszont a redőny teljesen le van engedve...

Csatolás megtekintése 1042511
azt hiszem nagyjából még értem is...már csak arra kell rájönnöm, hogy húzzam fel a redőnyt

Kattints a kibontásához...

Szia Timi

vikTORZ írta:

Sziasztok

Volt sok kellemetlen álmom. Vannak olyanok, amelyekre már a felébredésem után 5 perccel sem emlékszem, míg van olyan is, amelyet még így évek múltán is fel tudok idézni.
Már nagyon korán, ált. iskola 4.-es korom óta kollégiumok lakója voltam. Azóta felnőttem, egyetem, munka, "fészekből kirepülés", stb sb. De még most is emlékszem egy álmomra.

A kollégiumban aludtam akkor, és azt álmodtam, hogy alszom a kollégiumi szobában. Ezek 10 ágyas szobák voltak, így 10en laktunk együtt. Az álmomban felriadtam éjszaka, mert egy furcsa, különös zaj zavart meg. Egy gólya megsérült valahogy a tetőn. Pont a szobánk egyik ablaka előtt zuhant le fentről, így még azt is láttam, amint leesik. Szörnyű hangon "jajveszékelt" már amennyire egy madár képes erre. Zuhogott az eső és én, az álmomban kiszaladtam hozzá, noha a valóságban erre képtelen lettem volna a kollégium éjszakás nevelői és a bezárt ajtók miatt. Borzalmasan nézett ki szegény pára, remegett, sárral kevert vér mocskolta be szárnyait. Nem segítettem neki, csak néztem szegényt, nagyon megijedtem akkor. Kicsit úgy éreztem, mintha valamilyen szinten én lennék e sérült madár.
Ezt követően még néhányszor felbukkant egyik-másik álmomban egy sérült gólya, általában mindig más helyzetben. Bár a későbbi álmaimban előfordult, hogy tudtam segíteni neki.

Rengeteg álmomat fel tudom idézni, de nem akarom magammal feltölteni a topicot

Kattints a kibontásához...

Szia

tundértimi írta:

Kedves fórumtársak,
Álmomban azt mondtam édesapámnak, hogy addig nem mehetek férjhez, amíg el nem váltam.
Szerintetek, mi értelme egy ennyire nyilvánvaló tényt álomban is hangsúlyozni?
Ami még lényeges lehet, hogy apa már 20 éve odaát van.

megköszönném, ha lenne bármi ötlet
kiss

Kattints a kibontásához...

Szia

hurrikany írta:

Ma azt álmodtam, hogy a kisbabám megnőtt, és összeveszett velem, hogy nem adtam neki csokit. Pedig még csak 6 hetes

Kattints a kibontásához...

Szia

Globalmind írta:

Én gyakran álmodom, hogy valami magaslaton vagyok (ez bármi lehet: épület, lépcső, vagy akár egy nagyon magas hinta) és félek, hogy lezuhanok. Komoly halálfélelmem van, sőt olyan is előfordult már, hogy el is kezdtem zuhanni álmomban. Szerencsére mostanában ritkultak az ilyen álmok, mintha "kigyógyultam" volna belőlük. Mit mondanak az álmoskönyvek ennek a tartalomnak a jelentéséről?

Kattints a kibontásához...

Mayra írta:

Azt nem tudom mit mond az álmoskönyv, de más megközelítésben szimbólumként a régiek azt mondják figyelmeztetés, hogy "föntről nagyot lehet esni", más értelmezésben a csúcson lenni valaminek a végét és egy új kezdetet is jelölhet. A zuhanás ebben az értelmezésben természetes velejáró, hiszen újba kezdeni annyit tesz a legeslegelejétől valamit elindítani.
A zuhanásnak fizikai értelemben annyi jelentősége lehet, hogyha hajlamos vagy a bal oldaladon aludni, akkor jobban megterheled a szíved, vagyis a szívritmust gátolod, ezért a zuhanás érzés...arra felébredsz és másként helyezkedsz, amit már a szíved is jól visel. Elnézést az álomfejtőktől...

Kattints a kibontásához...

Kedves Mayra

alfahold írta:

Néhány napja volt egy félelmetes álmom, fel is ébredtem, annyira megijesztett. Az egyik barátnőm kislányával álmodtam, aki álmom szerint eladta a lelkét a gonosznak és engem is meg akart szerezni. Én az egyik szobában voltam, ő egy másikban. Állt mellette egy férfialak, akit nem láttam jól, csak tudtam, hogy együtt vannak. Aztán jött a kislány és erőszakosan elkapta a fejemet és azt akarta, hogy a szemébe nézzek. A szeme írisze tűzpiros volt, a pupillája viszont átlátszó. Tudtam, hogy nem szabad sokáig szemébe néznem. A másik alak a szobában maradt és onnan figyelt. A küzdelem közben ébredtem meg nagy szívdobogással.
Előre is köszönök minden hozzászólást.
Alfahold

Kattints a kibontásához...

alfahold írta:

Sziasztok

Álmomban a húgommal sétáltam, amikor egy templom oldalához értünk, ahol egy szép, nagy Szűz Mária-szobor állt. Széttárt karokkal, az egyiken rózsafüzérrel.

Kattints a kibontásához...

GadMar írta:

A széttárt karok hívást, befogadást jelent. Lehet, hogy
a templomba is be kéne menni.

Kattints a kibontásához...

zsuzsixyz írta:

Én többször is álmodtam olyat, hogy egy hozzám nagyon közel álló családtagom megpróbál megölni. (De sosem sikerül végül megtennie, illetve a végkifejlet már sosem szerepel az álmomban.) Ilyenkor mindig nagyon rossz érzés, de ez vajon jelent valamit?

Köszönöm

Kattints a kibontásához...

Szia

most írta:

visszatérő álom? ha leírnál egyet talán meg lehetne oldani ...mindenesetre bűntudat szaga van...
azért a rossz érzés természetes...
kettős célja van egyik az emlékezés... másik mert a való életben is problémád van vele

Kattints a kibontásához...

Dzsulesz írta:

Már harmadszorra álmodtam hasonlót a hónapban, ilyenkor szerintem már jelent valamit, csak azt kéne tudni, hogy mit. Özönvízzel, szökőárral kapcsolatos.
Az első álmom az volt, hogy nem lehet tudni milyen okból de sietek, mintha menni kéne valahova, de olyan riadtan, amikor egyszer csak megjelenik a bátyám akinek azt mondom én nem akarok menni, miért kell, erre ő: tovább kell menned, túlságosan feszült vagy. Azután egy helyen hátrafordulok, bátyám sehol, idegenek körülöttem és mindenki néz hátra, hogy óriási hullámok közelednek felénk, ekkor visszafordulok, becsukom a szemem,mosolygok, teljes mértékű nyugalom és melegség önt el, lebegek és azután felébredtem.
A második az, hogy barátokkal túrázunk, de hirtelen egy meredek sziklaparton találjuk magunkat, az ég rettenetesen sötét, a tenger morajlik, a hullámok csapódnak neki a falnak, baljósnak tűnik a helyzet, ezért sietve vonulunk visszafele,de egyből egy nagyvárosba kerülünk, amely eléggé kihalt, igyekszünk minél magasabbra jutni, végül is utolér az ár, egy szekrény tetején guggolok, már érzem,hogy fuldoklok ám mégse, még párszor ugyanezt érzem, azután felébredek.
A tegnap pedig, alszom itthon, a házunkban, amikor felébredek és kinézek az ablakon, hatalmas víztömeg vesz körül,egy pillanatra mintha el lenne merülve a ház a vízben,ekkor megrémülök, azután a felszínre bukik és sodródik tovább, ám teljesen épségben,visszafekszem aludni, amikor ismét felkelek egy folyóparton van a ház, kimegyek a partra, ekkor felfedezem, hogy a szüleim is velem voltak a házban, örülök nekik. Sok, a katasztrófát túlélő ember vesz körül, akik keresik szeretteiket, megtudjuk, hogy a család nagy része eltűnt. A távolból látjuk, hogy hatalmas ár közeledik, de nem ér el hozzánk. Az álom végén hajón találom magam, amikor is egy tömbház nagyságú ár tart felénk, mindenki csodálkozik engem ismét hatalmas nyugalom tölt el, tudom, hogy itt a vég és mosolyogva nézek szembe vele. The end!
Szóljatok hozzá!

Kattints a kibontásához...