S
sisne*
Vendég
OSHO MINDENNAPRA
118. Barátság
118. Barátság
Legelőször is önmagunkkal kell barátságban lennünk,
de nagyon ritkán találsz olyan embert, aki barátságos önmagával.
Önmagunk ellenségei vagyunk, miközben hiába reménykedünk abban,
hogy a barátja lehetünk valaki másnak.
de nagyon ritkán találsz olyan embert, aki barátságos önmagával.
Önmagunk ellenségei vagyunk, miközben hiába reménykedünk abban,
hogy a barátja lehetünk valaki másnak.
Azt tanították nekünk, hogy ítéljük el önmagunkat.
Az önszeretet bűnnek számít. Pedig nem az.
Az önszeretet minden más szeretet alapja.
Csupán az önszereteten keresztül lehetséges az emberbaráti szeretet.
Minthogy az önszeretetet elítélik,
a szeretet minden egyéb lehetősége is eltűnt a Földről.
Ügyesen kiszámított stratégia ez a szeretet elpusztítására.
Olyan, mintha azt mondanád egy fának:
"Ne tápláld magad a földből; az bűn.
Ne tápláld magad a holdból és a napból és a csillagokból; az önzés.
Légy önzetlen - szolgáld a többi fát."
Logikusnak látszik, ezért veszélyes.
Logikusnak látszik: ha másokat akarsz szolgálni,
hozz áldozatot; a szolgálat egyenlő az áldozattal.
De ha egy fa feláldozza magát, akkor meghal,
nem lesz képes más fákat szolgálni;
egyáltalán nem lesz képes létezni.
Azt tanították neked: "Ne szeresd magadat."
Szinte ez lett az úgynevezett szervezett vallások egyetemes üzenete.
Nem Jézusé, de a kereszténységé mindenképpen; nem Buddháé, de a buddhizmusé -
minden szervezett vallásnak ez lett a tanítása:
"Ítéld el önmagadat, bűnös vagy, értéktelen vagy."
És ennek az elítélésnek a következtében az emberi lények fája összezsugorodott,
elveszítette a fényét, képtelen a megújulásra.
Az emberek csak vonszolják magukat valahogyan.
Nincsenek gyökereik a létezésben, gyökértelenek.
Próbálnak mások szolgálatára lenni,
de képtelenek rá, mert még önmagukkal sem barátságosak.
Az önszeretet bűnnek számít. Pedig nem az.
Az önszeretet minden más szeretet alapja.
Csupán az önszereteten keresztül lehetséges az emberbaráti szeretet.
Minthogy az önszeretetet elítélik,
a szeretet minden egyéb lehetősége is eltűnt a Földről.
Ügyesen kiszámított stratégia ez a szeretet elpusztítására.
Olyan, mintha azt mondanád egy fának:
"Ne tápláld magad a földből; az bűn.
Ne tápláld magad a holdból és a napból és a csillagokból; az önzés.
Légy önzetlen - szolgáld a többi fát."
Logikusnak látszik, ezért veszélyes.
Logikusnak látszik: ha másokat akarsz szolgálni,
hozz áldozatot; a szolgálat egyenlő az áldozattal.
De ha egy fa feláldozza magát, akkor meghal,
nem lesz képes más fákat szolgálni;
egyáltalán nem lesz képes létezni.
Azt tanították neked: "Ne szeresd magadat."
Szinte ez lett az úgynevezett szervezett vallások egyetemes üzenete.
Nem Jézusé, de a kereszténységé mindenképpen; nem Buddháé, de a buddhizmusé -
minden szervezett vallásnak ez lett a tanítása:
"Ítéld el önmagadat, bűnös vagy, értéktelen vagy."
És ennek az elítélésnek a következtében az emberi lények fája összezsugorodott,
elveszítette a fényét, képtelen a megújulásra.
Az emberek csak vonszolják magukat valahogyan.
Nincsenek gyökereik a létezésben, gyökértelenek.
Próbálnak mások szolgálatára lenni,
de képtelenek rá, mert még önmagukkal sem barátságosak.
