Az alábbi írás először angolul, a Hungarian Free Press, majd az Amerikai Népszava és a Hungarian Spectrum kiadásában jelent meg 2015 Novemberében a következő címmel: Is Hungary Taking Canada’s Jews for a Ride? E magyar nyelvű változat több helyen is frissítette az eredeti angol szöveget, és immáron több részletre bontva jelenik meg a Kanadai Magyar Hírlap oldalain. A szerző ezúton szeretne köszönetet mondani Kertész Ákos, Kossuth Díjas írónak, Holokauszt túlélőnek, aki nagyszerű fordításával, stilisztikai érzékével járult hozzá e szöveg magyar nyelvű közléséhez.
(Elie Wiesel és Randolph L. Braham tiszteletére…)
*
Orbán Viktor
Bevezetés az affinitás látszatát keltő hízelgés műfajába
“Ne arra hallgass, amit mondok, azt figyeld, mit teszek!”
Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke
Az affinitás látszatát keltő hízelgés, az átverési technikák legrégibb és talán legsikeresebb formája. Központi szerepet játszik az Ó Testamentumban. Éva ezzel a módszerrel vette rá Ádámot, hogy egyenek az Élet Fájának tiltott gyümölcséből, ami aztán az emberiség tragikus bukásához vezetett. Iskarióti Júdás a szeretet csókját színlelve, ugyanezzel a módszerrel árulta el Jézust. Durante (alias Dante) Alighieri az Isteni színjáték című remekművében, több mint 700 évvel ezelőtt, a Pokol legalsó bugyrába helyezte azokat, akik ugyanígy, szeretetet mímelve rabolták meg embertársaik lelkét, úgy csapták be a jóhiszeműeket, hogy visszaéltek a bizalmukkal. Dante tudta, hogy a szeretetet hazudó csábítás a leghatékonyabb és éppen ezért a leggyalázatosabb csalás. A legundorítóbb formája ennek, amit a gyermeket elcsábító pedofil pap tesz, aki visszaél a gyermek ártatlanságával, nyíltszívű bizalmával és szeretetével, és így rabolja el tőle eredendő jogát a boldogsághoz. A hazug, hízelgő szeretet eltereli a gyermek figyelmét a zavaráról és a természetes szégyenérzetéről, és egy hamis örömélménnyel csapja be, s ettől úgy érzi, hogy „különleges” bánásmódban részesült. Ez a különleges bánásmód teszi aztán, hogy az áldozatok olyan nehezen döbbennek rá a hízelgő csalásra, hogy alig bírják fölismerni a megrontásukat, és szembenézni azzal, mi is történt velük, és bevallani legalább önmaguknak, hogy a kapcsolatuk a normális élettel és a természetes szeretettel mindörökre megromlott. Sokan évtizedekig kínlódnak tőle, és van, aki soha többé nem bír menekülni az élmény gyalázatától, ami megnyomorította egy életre.
Ezt a fajta átverést, a Wikipédia a következő módon ismerteti: “Az affinitás látszatát keltő, hízelgő átverés áldozatai rendszerint olyan csoportok tagjai, mint mondjuk vallási vagy etnikai közösségek, nyelvi kisebbségek, vagy generációs csoportok, például idősek közössége, vagy akár szakmai testületek. A szélhámosok, akik az affinitás látszatát keltő átverés módszerével élnek, gyakran maguk is tagjai a csoportnak, vagy legalábbis úgy tesznek. Sokszor épülnek be megbecsült közösségi és vallási vezetőkként a csoportba, és így győzik meg az embereket, mondjuk egy bűnüggyel fölérő befektetés felől, hogy az a legszabályosabb, és a legnyereségesebb. Ezek a csalók a csoport tagjai között lévő barátságot és bizalmat használják ki. Mivel az ilyen szűk csoportoknak nagy a belső kohéziójuk, az áldozatok sokszor nem értesítik a hatóságokat, hogy hivatalos úton jussanak jogorvosláshoz, hanem inkább a csoporton belül próbálják megoldani a problémáikat”.
Alapvető művében a két amerikai pszichoterapeuta, Bonnie és Richard Schaub (Lásd: Dante’s Path, Gotham könyvkiadó, 2003), metaforaként alkalmazza Dante Isteni színjátékát, hogy kapaszkodókat adjon az áldozatok kezébe a fent ábrázolt átveréssel szemben. Leírják ennek a szélhámosság típusnak a megjelenési formáját és a hatásmechanizmusát: „A becsületes arc vonzalmat ébreszt, fölkelti az ösztönös szeretetedet, így hálóz be, hogy könnyen manipulálhasson. Te lépremész, és ráfizetsz, bedőlsz a jóindulatodnak és a gyanútlan természetednek. A csaló a jámborságodra épít; a jóságodat használja föl ellened. Mindannyian (normális emberek) rendkívül nyitottak vagyunk. Rövidre szabott életünk során nagyvonalúan akarunk túllépni a kicsinyes problémákon, ezért nem vesszük észre a csalást. Nem akarunk kisstílű részleteken fönnakadni, így aztán a nagylelkűségünkre fizetünk rá, és későn eszmélünk, hogy még egyszer nem követhetjük el ezt a végzetes hibát”.
Arbeit Macht Frei: ez volt az a csalárd istenhozott, ami a bevagonírozott és az öt-hat napos utazástól holtfáradt zsidókat köszöntötte Auschwitzban, a pokol kapujában, a lengyelországi náci koncentrációs táborban. Ez talán a kegyetlen megtévesztés leghírhedtebb szimbóluma a világon. A német szociológus Max Weber a protestantizmusnak tulajdonítja a magasfokú munkamorált. A német nácik viszont azt is tudták, hogy a protestánsok mellett a munkamorál sehol nem olyan erős, mint Ábrahám népében. Tudták, hogy a pokol kapui fölött hívogató, csábító ajánlatnak, egy zsidó, alkatilag, majdhogynem képtelen ellenállni. Gondosan válogatták meg a szavaikat, hogy az érkezőket megnyugtassák, gyanakvásukat elaltassák, így kísérték őket sebesen
zuhanyozni, hogy lemoshassák magukról mind a szennyet, mely kimerült testüket borította, hogy aztán fölfrissülve olyan gyorsan állhassanak munkába, ahogy csak lehet. Mielőtt beléptették a munka felszabadító erejére gerjedő zsidókat a zuhanyozóknak álcázott gázkamrákba, még egy utolsó csábítással hízelegtek nekik: arra figyelmeztették a szerencsétleneket, hogy ne feledkezzenek meg arról, hová akasztották ruháikat, mert a zuhanyzás utáni keresgélés, hátráltatná a felszabadító munka kezdetét. Másfél millió zsidót – egyharmaduk magyar volt – csábítottak el a hízelgő csalásnak ezzel a trükkjével a nácik az örökre emlékezetes auschwitzi haláltáborban.
Az affinitás látszatát keltő, hízelgő átverés műfaját a világ minden táján alkalmazzák. Miközben Sztálin álnokul fölmagasztalta a proletariátust, kirabolta a Szovjetunió teljes lakosságát (a proletárokat is!), utána Közép- és Kelet-Európa népeit; megfosztva valamennyit az élethez, a szabadsághoz és a boldogsághoz való joguktól. Sztálin Orosz utódai manapság, e template puhább módszereit csiszolgatják, ezzel nyomulnak, újfent Közép- és Kelet-Európa felé.
Hitler az árja fajt magasztalta föl, és ennek ürügyén söpört el hatmillió zsidót a föld színéről, és kezdett egy globális háborúba, mely végül, világviszonylatban, százmillió ember életébe került. Ma Kína, Irán, Törökország és több tucat autokrácia világszerte finomítja, korszerűsíti az eredeti receptet. Orbán Viktor, a jelenlegi magyar miniszterelnök ennek a szirénhangú betyárkodásnak egy joviálisabb, szívélyesebb mestere. Ma már egyre több Közép-Európai kormány az ő általa kifinomított módszereket majmolja.
Orbán, a határon túli, elsősorban Észak-Amerikai magyarok körében, az Anti-kommunizmusra, a keresztény értékekre, a magyarságtudat fenntartására, az összefogásra, a hazaszeretetre helyezi a hangsúlyt, e szavakkal nyúlja le több millió külföldön élő magyar lelkét. E jól bevált módszerrel zsebeli be a szavazatait azoknak, akik Sztálin és Brezsnyev magyar csatlósainak kegyetlen, testet és lelket nyomorító rémuralma elől menekülve hagyták el hazájukat 1945 és 1990 között. A hazai szegényeknek azt hazudja, hogy kormánya jobban teljesít, és ezt úgy bizonyítja, hogy meghamisítja a szegénységi index mércéjét, illetve, pártjához lojális, idomított bábukat szerepeltet közmédiumokban, akik a hízelgő átverés technikáival etetik a népet. A szabad és olcsó internet használat elleni lépéseit egy olyan szakáccsal főzi ki és etetteti be, aki nemcsak otthonosan mozog a Twitter, a Facebook, a közösségi médiumok által hasznosítható átverések eszköztárában, hanem az átverésre szakosított rendszer egyik leghűségesebb, legszorgalmasabb katonája. Orbán ugyan ezt a hízelgő átverést használja most a lázadozó pedagógusokkal, vagy azokkal szemben, akik a közegészségügy lerombolt falai mögül próbálják a közösség figyelmét felhívni mindazokra az átverésekre, amelyekre nincs más kifejezés, mint szégyen és gyalázat.
Orbán a konzervativizmus eszméivel csábítja a konzervatív politikai tömörüléseket világszerte, eltitkolva előlük, hogy valóban milyen ellenszenvvel viszonyul azokhoz az eszmékhez, melyek a konzervativizmus központi értékei mindenütt a világon. Miközben Magyarországon, saját szavaival élve, egy „illiberális államot” épít, az újonnan választott kanadai Liberális kormányt azzal eteti, hogy ő is a kanadai Liberális Párt által képviselt értékek és elvek híve. Mint e sorozatban bemutatjuk, Orbán ugyan ezt a hízelgő technikát alkalmazza a külföldi zsidósággal szemben: az affinitás látszatát keltő, hízelgő átverés eszközeivel próbálja leplezni kormányának, pártjának Magyarországon elkövetett antiszemita indíttatású lépéseit.
Kertész Ákos, akinek a kanadai kormány politikai menedékjogot nyújtott Orbán önkényuralma elől 2012-ben, a következő szavakkal foglalta össze a hízelgő átverésre szakosított Orbán rendszer lényegét: „Orbánt kizárólag a hatalom megszerzése és megtartása érdekli. Vakon engedelmeskedő embereivel mindig oda nyomult, ahol a politikai térben vákuumot észlelt. Ha a kommunista-gyalázás látszott célravezetőnek, akkor komcsizott, ha a liberalizmus, akkor liberális lett, ha a konzervatív polgári duma jött be, akkor konzervatív lett, ha a klerikalizmus, akkor hívő katolikussá vált, ha magyarkodni kellett, ő volt a legnagyobb magyar, ha a rasszizmus jött be, akkor rasszista volt, de ha úgy volt előnyös, hogy hízelegjen a zsidóknak, a zsidók védelmezőjeként rántott kardot – mikor mi volt a trendi”. (Kertész Ákos. „A bukás anatómiája” Amerikai Népszava. 2015. Április 27.) Saját írásom arról a hízelgő átverésről szól, amelyre Kertész Ákos utolsó mondata utal: Orbánnak a külföldi zsidóság felé tanúsított hízelgését, az affinitás látszatát keltő átveréseit elemzi.
Dolgozatomat Elie Wiesel és Randolph L Braham holokauszt-túlélők, történészek tiszteletére írtam. Ők nem csak metaforikusan sétáltak át a pokol kapuin, mint Dante, de a maguk hús-vér valóságában is megjárták a poklokat, és vissza is jöttek, hogy óva intsenek bennünket azoktól, akik a gyakorlatban alkalmazzák a hízelgő átverés módszerét. Tisztelettel köszöntöm őket az áldozatukért, és különösen azért a szerepért, melyet áldozatuk árán, mint hírhozó tanúság tevők töltenek be az én generációm számára, példát mutatva a bennünket követőknek is.
folytatás kövezketik…
Göllner András hét részes sorozatának hatodik része a KMH-ban már publikált ötödik, negyedik, harmadik, második és első részből folytatódik. A szöveget magyarra fordította a KMH részére Kertész Ákos.
(Elie Wiesel és Randolph L. Braham tiszteletére…)
*
Orbán Viktor
Bevezetés az affinitás látszatát keltő hízelgés műfajába
“Ne arra hallgass, amit mondok, azt figyeld, mit teszek!”
Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke
Az affinitás látszatát keltő hízelgés, az átverési technikák legrégibb és talán legsikeresebb formája. Központi szerepet játszik az Ó Testamentumban. Éva ezzel a módszerrel vette rá Ádámot, hogy egyenek az Élet Fájának tiltott gyümölcséből, ami aztán az emberiség tragikus bukásához vezetett. Iskarióti Júdás a szeretet csókját színlelve, ugyanezzel a módszerrel árulta el Jézust. Durante (alias Dante) Alighieri az Isteni színjáték című remekművében, több mint 700 évvel ezelőtt, a Pokol legalsó bugyrába helyezte azokat, akik ugyanígy, szeretetet mímelve rabolták meg embertársaik lelkét, úgy csapták be a jóhiszeműeket, hogy visszaéltek a bizalmukkal. Dante tudta, hogy a szeretetet hazudó csábítás a leghatékonyabb és éppen ezért a leggyalázatosabb csalás. A legundorítóbb formája ennek, amit a gyermeket elcsábító pedofil pap tesz, aki visszaél a gyermek ártatlanságával, nyíltszívű bizalmával és szeretetével, és így rabolja el tőle eredendő jogát a boldogsághoz. A hazug, hízelgő szeretet eltereli a gyermek figyelmét a zavaráról és a természetes szégyenérzetéről, és egy hamis örömélménnyel csapja be, s ettől úgy érzi, hogy „különleges” bánásmódban részesült. Ez a különleges bánásmód teszi aztán, hogy az áldozatok olyan nehezen döbbennek rá a hízelgő csalásra, hogy alig bírják fölismerni a megrontásukat, és szembenézni azzal, mi is történt velük, és bevallani legalább önmaguknak, hogy a kapcsolatuk a normális élettel és a természetes szeretettel mindörökre megromlott. Sokan évtizedekig kínlódnak tőle, és van, aki soha többé nem bír menekülni az élmény gyalázatától, ami megnyomorította egy életre.
Ezt a fajta átverést, a Wikipédia a következő módon ismerteti: “Az affinitás látszatát keltő, hízelgő átverés áldozatai rendszerint olyan csoportok tagjai, mint mondjuk vallási vagy etnikai közösségek, nyelvi kisebbségek, vagy generációs csoportok, például idősek közössége, vagy akár szakmai testületek. A szélhámosok, akik az affinitás látszatát keltő átverés módszerével élnek, gyakran maguk is tagjai a csoportnak, vagy legalábbis úgy tesznek. Sokszor épülnek be megbecsült közösségi és vallási vezetőkként a csoportba, és így győzik meg az embereket, mondjuk egy bűnüggyel fölérő befektetés felől, hogy az a legszabályosabb, és a legnyereségesebb. Ezek a csalók a csoport tagjai között lévő barátságot és bizalmat használják ki. Mivel az ilyen szűk csoportoknak nagy a belső kohéziójuk, az áldozatok sokszor nem értesítik a hatóságokat, hogy hivatalos úton jussanak jogorvosláshoz, hanem inkább a csoporton belül próbálják megoldani a problémáikat”.
Alapvető művében a két amerikai pszichoterapeuta, Bonnie és Richard Schaub (Lásd: Dante’s Path, Gotham könyvkiadó, 2003), metaforaként alkalmazza Dante Isteni színjátékát, hogy kapaszkodókat adjon az áldozatok kezébe a fent ábrázolt átveréssel szemben. Leírják ennek a szélhámosság típusnak a megjelenési formáját és a hatásmechanizmusát: „A becsületes arc vonzalmat ébreszt, fölkelti az ösztönös szeretetedet, így hálóz be, hogy könnyen manipulálhasson. Te lépremész, és ráfizetsz, bedőlsz a jóindulatodnak és a gyanútlan természetednek. A csaló a jámborságodra épít; a jóságodat használja föl ellened. Mindannyian (normális emberek) rendkívül nyitottak vagyunk. Rövidre szabott életünk során nagyvonalúan akarunk túllépni a kicsinyes problémákon, ezért nem vesszük észre a csalást. Nem akarunk kisstílű részleteken fönnakadni, így aztán a nagylelkűségünkre fizetünk rá, és későn eszmélünk, hogy még egyszer nem követhetjük el ezt a végzetes hibát”.
Arbeit Macht Frei: ez volt az a csalárd istenhozott, ami a bevagonírozott és az öt-hat napos utazástól holtfáradt zsidókat köszöntötte Auschwitzban, a pokol kapujában, a lengyelországi náci koncentrációs táborban. Ez talán a kegyetlen megtévesztés leghírhedtebb szimbóluma a világon. A német szociológus Max Weber a protestantizmusnak tulajdonítja a magasfokú munkamorált. A német nácik viszont azt is tudták, hogy a protestánsok mellett a munkamorál sehol nem olyan erős, mint Ábrahám népében. Tudták, hogy a pokol kapui fölött hívogató, csábító ajánlatnak, egy zsidó, alkatilag, majdhogynem képtelen ellenállni. Gondosan válogatták meg a szavaikat, hogy az érkezőket megnyugtassák, gyanakvásukat elaltassák, így kísérték őket sebesen
zuhanyozni, hogy lemoshassák magukról mind a szennyet, mely kimerült testüket borította, hogy aztán fölfrissülve olyan gyorsan állhassanak munkába, ahogy csak lehet. Mielőtt beléptették a munka felszabadító erejére gerjedő zsidókat a zuhanyozóknak álcázott gázkamrákba, még egy utolsó csábítással hízelegtek nekik: arra figyelmeztették a szerencsétleneket, hogy ne feledkezzenek meg arról, hová akasztották ruháikat, mert a zuhanyzás utáni keresgélés, hátráltatná a felszabadító munka kezdetét. Másfél millió zsidót – egyharmaduk magyar volt – csábítottak el a hízelgő csalásnak ezzel a trükkjével a nácik az örökre emlékezetes auschwitzi haláltáborban.
Az affinitás látszatát keltő, hízelgő átverés műfaját a világ minden táján alkalmazzák. Miközben Sztálin álnokul fölmagasztalta a proletariátust, kirabolta a Szovjetunió teljes lakosságát (a proletárokat is!), utána Közép- és Kelet-Európa népeit; megfosztva valamennyit az élethez, a szabadsághoz és a boldogsághoz való joguktól. Sztálin Orosz utódai manapság, e template puhább módszereit csiszolgatják, ezzel nyomulnak, újfent Közép- és Kelet-Európa felé.
Hitler az árja fajt magasztalta föl, és ennek ürügyén söpört el hatmillió zsidót a föld színéről, és kezdett egy globális háborúba, mely végül, világviszonylatban, százmillió ember életébe került. Ma Kína, Irán, Törökország és több tucat autokrácia világszerte finomítja, korszerűsíti az eredeti receptet. Orbán Viktor, a jelenlegi magyar miniszterelnök ennek a szirénhangú betyárkodásnak egy joviálisabb, szívélyesebb mestere. Ma már egyre több Közép-Európai kormány az ő általa kifinomított módszereket majmolja.
Orbán, a határon túli, elsősorban Észak-Amerikai magyarok körében, az Anti-kommunizmusra, a keresztény értékekre, a magyarságtudat fenntartására, az összefogásra, a hazaszeretetre helyezi a hangsúlyt, e szavakkal nyúlja le több millió külföldön élő magyar lelkét. E jól bevált módszerrel zsebeli be a szavazatait azoknak, akik Sztálin és Brezsnyev magyar csatlósainak kegyetlen, testet és lelket nyomorító rémuralma elől menekülve hagyták el hazájukat 1945 és 1990 között. A hazai szegényeknek azt hazudja, hogy kormánya jobban teljesít, és ezt úgy bizonyítja, hogy meghamisítja a szegénységi index mércéjét, illetve, pártjához lojális, idomított bábukat szerepeltet közmédiumokban, akik a hízelgő átverés technikáival etetik a népet. A szabad és olcsó internet használat elleni lépéseit egy olyan szakáccsal főzi ki és etetteti be, aki nemcsak otthonosan mozog a Twitter, a Facebook, a közösségi médiumok által hasznosítható átverések eszköztárában, hanem az átverésre szakosított rendszer egyik leghűségesebb, legszorgalmasabb katonája. Orbán ugyan ezt a hízelgő átverést használja most a lázadozó pedagógusokkal, vagy azokkal szemben, akik a közegészségügy lerombolt falai mögül próbálják a közösség figyelmét felhívni mindazokra az átverésekre, amelyekre nincs más kifejezés, mint szégyen és gyalázat.
Orbán a konzervativizmus eszméivel csábítja a konzervatív politikai tömörüléseket világszerte, eltitkolva előlük, hogy valóban milyen ellenszenvvel viszonyul azokhoz az eszmékhez, melyek a konzervativizmus központi értékei mindenütt a világon. Miközben Magyarországon, saját szavaival élve, egy „illiberális államot” épít, az újonnan választott kanadai Liberális kormányt azzal eteti, hogy ő is a kanadai Liberális Párt által képviselt értékek és elvek híve. Mint e sorozatban bemutatjuk, Orbán ugyan ezt a hízelgő technikát alkalmazza a külföldi zsidósággal szemben: az affinitás látszatát keltő, hízelgő átverés eszközeivel próbálja leplezni kormányának, pártjának Magyarországon elkövetett antiszemita indíttatású lépéseit.
Kertész Ákos, akinek a kanadai kormány politikai menedékjogot nyújtott Orbán önkényuralma elől 2012-ben, a következő szavakkal foglalta össze a hízelgő átverésre szakosított Orbán rendszer lényegét: „Orbánt kizárólag a hatalom megszerzése és megtartása érdekli. Vakon engedelmeskedő embereivel mindig oda nyomult, ahol a politikai térben vákuumot észlelt. Ha a kommunista-gyalázás látszott célravezetőnek, akkor komcsizott, ha a liberalizmus, akkor liberális lett, ha a konzervatív polgári duma jött be, akkor konzervatív lett, ha a klerikalizmus, akkor hívő katolikussá vált, ha magyarkodni kellett, ő volt a legnagyobb magyar, ha a rasszizmus jött be, akkor rasszista volt, de ha úgy volt előnyös, hogy hízelegjen a zsidóknak, a zsidók védelmezőjeként rántott kardot – mikor mi volt a trendi”. (Kertész Ákos. „A bukás anatómiája” Amerikai Népszava. 2015. Április 27.) Saját írásom arról a hízelgő átverésről szól, amelyre Kertész Ákos utolsó mondata utal: Orbánnak a külföldi zsidóság felé tanúsított hízelgését, az affinitás látszatát keltő átveréseit elemzi.
Dolgozatomat Elie Wiesel és Randolph L Braham holokauszt-túlélők, történészek tiszteletére írtam. Ők nem csak metaforikusan sétáltak át a pokol kapuin, mint Dante, de a maguk hús-vér valóságában is megjárták a poklokat, és vissza is jöttek, hogy óva intsenek bennünket azoktól, akik a gyakorlatban alkalmazzák a hízelgő átverés módszerét. Tisztelettel köszöntöm őket az áldozatukért, és különösen azért a szerepért, melyet áldozatuk árán, mint hírhozó tanúság tevők töltenek be az én generációm számára, példát mutatva a bennünket követőknek is.
folytatás kövezketik…
Göllner András hét részes sorozatának hatodik része a KMH-ban már publikált ötödik, negyedik, harmadik, második és első részből folytatódik. A szöveget magyarra fordította a KMH részére Kertész Ákos.