Orpheusz-Krisztus (antik kozepkor)

Musical festival

Number B013

Title The Demostheneia at Oenoanda

Defmap east
Findspot Oenoanda
Language Greek
Trans David Potter

Introduction A dossier of five letters (I-V) recording the establishment of a festival at the city of Oenoanda in the reign of Hadrian.
I. The Imperator Caesar Trajan Hadrian Augustus, son of the divine Trajan Parthicus and grandson of the divine Nerva Germanicus, pontifex maximus, with tribunician power for the eighth time, consul for the third time, sends greetings to the magistrates, council and people of the Termessians. I praise Julius Demosthenes for the love of honor he has shown to you and confirm the musical competition that he has promised you. He will contribute the cost from his own treasuries. let the penalties which he has fixed against those who contravene what he has fixed concerning his gift be enforced. The ambassadors were Artemon son of Diogenes Tolobasios, Simonides, son, grandson and great grandson of Simonides and Mettius Apelles. Farewell. August 29, from Ephesus.
II. On Artemeisios 24 (July 25), when Claudius Capito Rubrianus was high priest of the emperors, I, Gaius Julius Demosthenes, son of Apollonius, of the Fabian tribe, prytanis and secretary of the council of the Oenoandians, since I have loved my dearest homeland since earliest youth, and have not only maintained but thoroughly surpassed the generosity of my ancestors towards it, in the annual subsidies that I made to ensure fair prices in the market and in providing a boundless supply of [...] to the magistrates, and as I have constructed a food market with three stoas facing it, two with one and one with two stories, and have spent more than 15000 denarii on this and the purchase of the houses that were removed to make way for this building, and as I wish, additionally, to leave behind for my homeland, in like manner with these buildings, a permanent capital fund, publicly promise (the foundation of) a theatrical festival to be called the Demostheneia, which will be celebrated at three year intervals, just like the other penteteric festivals are celebrated, so that on the fourth year it will commence on the Augustus day (first day) of Artemeisios (July 1); and for this festival I or my heirs will contribute 1000 denarii every year in the month of Dios (January) from the coming year until we designate property that is capable of maintaining an income of this size, which one of the eikosoprotai, selected by the city, will rent out for 1000 denarii during each five year period at his own risk, or shall occupy it himself, if he wishes, securely fixing the interest at the accustomed local levels—however, in accordance with my patriotic zeal in this matter also, on condition that 100 denarii yields (monthly) interest of ten asses. In this way it is not burdensome for the person who undertakes on both my and the homeland's behalf, so that my nephew, Simonides, son and grandson of Simonides, great grandson of Moles, has promised publicly to pay the rent for the first three year period. I offer all my thanks not only for this alone but also because he has undertaken the agonothesia of the first festival after me, so that, having performed his duties he leaves behind a model for the agonothete who will be elected after him.
Since, together with the interest from the three-year period, without compound interest 3,450 denarii are collected along with the 1,000 denarii from the year in which the festival is held, 4450 denarii in all. as large a sum shall be provided for the prizes of the competition to each of the victors as is given by the province in the civic festivals held in the cities, apart from the penteteric games, that is 1,900 denarii in all; and 600 denarii shall be given for hired shows, and for theatrical displays, and for gymnastic competitions in which only the citizens will compete, a total of 150 denarii shall be divided among the individual contestants and the remaining 1,800 denarii, and anything that is by chance remaining from the prizes of competitors who by chance do not appear, will be given as judges' fees to the members of the council and to the sitometroumenoi, since the councilors should serve as judges and sitometroumenoi who are not members of the council should be picked by lot until a total of 500 is achieved, so that each receives 3 denarii; and the remaining 300 denarii and anything left over from the prizes shall be divided between the citizens who are not sitometroumenoi and the freedmen and the paroikoi.
When I or my heirs designate the estates, then Simonides, the eikosaprotos of the first three year period, or whoever the city shall choose from time to time in other three years periods, will collect and lend out the income from them, as has been written above, and will take care that the lands do not deteriorate, and that the income from them is not diminished.
It will be necessary in the elections held in the year before the festival to choose an agonothete from the members of the council, who pays nothing from his own funds but who will square the income and expenditure and render accounts in the month of Audnaios (March) of the year following the festival to three of the eikosaprotoi, whoever the city appoints, who will adjudicate in the sanctuary of the ancestral god Apollo, so that religious respect for the god may be added to natural fair dealing. The agonothete will use the title, so-and-so, son of so-and-so, agonothete of the first (second, third) festival of the Demostheneia, as the year indicates. But if anyone transgresses any of these provisions or diminishes, or directs for any other purpose the income, or the estates, or their price if they have been sold, or commits some fraud, or proposes or passes a decree or petitions a governor with a view to preventing any of my instructions from being carried out, whether he be a magistrate or a private citizen, he shall pay a fine of 2,500 denarii to the ancestral god Apollo to be the property of the temple, and 5,000 denarii to the most sacred treasury of the emperor, and the person who provides information about this matter and assists my project will receive an eighth part of this sum ; and my estates and those of my descendants will not be diminished.
The arrangements and dates of the competitions are set out below in this announcement:
On the Augustus day of Artemeisios (July 1): a competition for trumpeters and heralds, in which the victors are given a prize of 50 denarii;
after the meeting of the council and the assembly on the 5th: a competition for writers on encomia in prose, in which the victors will be given 75 denarii;
the 6th day will be left clear because of the market that takes places then;
the 7th: a competition for poets, in which the victors will be given 75 denarii;
the 8th and 9th: a competition for playing the flute players with chorus: the first prize winner will be given 125 denarii, and the second 75 denarii;
the 10th and 11th: a competition for comic poets, the first prize winner will be given 200 denarii, the second 100 denarii;
the 12th: a sacrifice for ancestral Apollo;
the13th and 14th: a competition for tragic poets, the first prize winner will be given 250 denarii, and the second 125 denarii;
the 15th: second sacrifice to ancestral Apollo;
the 16th and 17th: competition for citharodes, who will receive as first prize 300 denarii and as second prize 150 denarii;
the 18th: an open competition for all, for which will be given a first prize of 150 denarii, a second prize of 100 denarii, and a third prize of 50 denarii, and 25 denarii will also be given to the person who provides the scenery;
the 19th, 20th and 21st: hired performers among which shall be mime artists, acts and displays, for which prizes are not provided; and the other acts which are for the benefit of the city are hired for these days, for which 600 denarii will be paid;
the 22nd: gymnic competitions for citizens, on which 150 denarii will be spent.
III. When Licinianus Lyson was high priest of the emperors, on 4 Artemeisios (July 5), the preliminary proposal of Comon son of Croesus, Veranius son of Comon, and Simonides, son and grandson of Simonides, great grandson of Diogenes, was written down concerning the measures taken with a view to realizing the festival of the Demostheneia in our community, and concerning all the measures relevant to it, and Julius Demosthenes, our most excellent citizen who also founded the festival, a man of the greatest distinction, outstanding in reputation, ancestry, and character not only in his home city but also in the province, has come forward and in addition to all the other good things that he has provided for the city, in founding public buildings and making benefactions unceasingly, and for the penteteric musical festival which he himself has established at his own expense, has promised that he will, in addition, and at his own expense, make ready and dedicate to the city a golden crown carrying relief portraits of the emperor Nerva Trajan Hadrian Caesar Augustus and our leader, the ancestral god Apollo, which the agonothete will wear, and an altar decorated with silver which has an inscription to the dedicator—the council has praised the....man for his continuous goodwill to the city and for his present patriotic zeal and his unsurpassed great heartedness and his devotion to the emperors, and honored him with every honor, and has passed the following decree so that the festival should be adorned in every way, and that devotion to the emperor who has supported it should be completely fulfilled:
The agonothete should wear the previously mentioned gold crown and a purple robe, and at the beginning of the new year should make the ceremonial entrance, performing the pious rituals for the emperor and the gods of the homeland on the Augustus day of the month of Dios (January 1) and processing in company with the other magistrates, and he should take a front seat at the meetings of the council and the assembly and at shows wearing the previously mentioned attire. In the year that he acts as agonothete, three panygeriarchs should be chosen by him from the councilors in order to take charge of the market and the supply of provisions at the festival and to inspect and organize the things that are offered for sale, and to punish those who disobey; likewise ten sebastophoroi should also be chosen by him who, wearing white clothing and a crown of celery leaves, will handle, bring forward and escort the images of the emperors, and the image of our ancestral god Apollo, and the previously mentioned holy altar; likewise twenty magistophoroi should also be chosen by him, who will lead the way dressed in white clothing without undergarments, also carrying shields and whips, and they will be in charge of good order in the theater as they have been instructed by the agonothete. All the previously mentioned officials shall be chosen from the citizens. Likewise, two agelarchs should be chosen by him from boys of the noblest families, who will additionally select around twenty children, whom they themselves will inspect, who will organize a race run with torches, and the victor should be crowned and honored by the city with a decree and, if he wishes, with a statue, the cost of which shall be borne by the agelarch himself, or, if not, should be content with the honor of a decree; but a sum can be assigned for this, as much as the agonothete chooses.
The following will process through the theater and will sacrifice together during the days of the festival, according to the way the agonothete gives written instructions for each communal sacrifice:
the agonothete himself: one bull;
the civic priest of the emperors and the priestess of the emperors: one bull;
the priest of Zeus: one bull;
the three panegyriarchs: one bull;
the secretary of the council and the five prytaneis: two bulls;
the two politikoi agoranomoi : one bull;
the two gymnasiarchs : one bull;
the four treasurers: one bull
the two paraphylakes : one bull;
the ephebarch : one bull;
the paidonomos : one bull;
the supervisor of public works: one bull;
of the villages
Thersenos with Armadu, Arissos, Merlakanda, Meha Oros, [...]lai, Kirbu, Euporoi, Oroata, [...]rake, Valo, and Yskapha, with their associated farmsteads: two bulls;
Orpenna Siepla with associated farmsteads: one bull;
Ogarsan [...] with Lakistaunda and Kakasboi Killu and their associated farmsteads: [...]bull (?);
[.]yrnea with Nigyrassos with its associated farmsteads: one bull;
Vauta Marakanda with associated farmsteads: one bull;
Milgeipotamos Vedesa with associated farmsteads: one bull;
Prinolithos Kolabe [...] with associated farmsteads: one bull;
Kerdebota Palangeimanake with associated farmsteads: one bull;
Minaunda Pan[..]syera with associated farmsteads: one bull;
Ornessos, Aetu nossia, Korapsa with their associated farmsteads: one bull;
[...]a Sapondoanda with associated farmsteads: one bull.
No one has authority to exact a tax for these sacrifices.
The demarchs and the archidecanoi, in villages where there are archidecanoi, should assume supervision of the village sacrifices, with the agonothete making provision in the year before the festival that demarchs and archidecanoi are chosen for the year of the agonothesia, and indicating one man from each village from those who take part in the common sacrifice who must make provision for the sacrifice. if any of those previously mentioned does not take part in the common sacrifice, he will pay a fine of 300 drachmas to the city as if he had received a judicial sentence, with the agonothete making the names of those who participate in the common sacrifice and join the procession public, and making the names of those who do not participate in the sacrifice public, so that those who ought to have payment extracted from them by the city are conspicuous.
The sacrifices that are sent by other cities
These should also be escorted with a procession through the theater at the time that they are sent, and the decrees that are sent by the cities should be lodged in the archives by the incumbent magistrates, and the agonothete should write a reply to the cities concerning their participation in the sacrifice. Those who have already served as agonothete should sit in the front row in the festival with the agonothete.
There should be no taxes throughout the whole period of the festival on any goods sold, sacrificed, imported, introduced or exported during all the days of the festival.
On the first day of the elections of the year before his own agonothesia, the agonothete should propose the most suitable of the councilors as (next) agonothete, there being a proposal, counter-proposal and a five year period of exemption from official duties, covering two years before the festival and three years after the festival, and all the other regulations being observed as also exist for the priest of the emperors according to the laws concerning the elections; and on 30 Hyperberetaios (December 31) of the year of his agonothesia, the agonothete shall hand over the crown, with its weight checked, and the altar, unweighed but in sound condition, just as he had received it, to the agonothete who succeeds him and this should be recorded in the archives.
All the other arrangements should be just as laid out by the public promise of the most distinguished Gaius Julius Demosthenes and the decrees concerning these matters that have been confirmed by the most divine Imperator Nerva Trajan Hadrian Caesar Augustus.
A stone stele should be set up by the agonothete C. Julius Simonides, and this should be placed in the stoa in front of the food market next to the standing statue of the most distinguished Julius Demosthenes, and on it should be inscribed the public promises, and the most sacred letter of Imperator Nerva Trajan Hadrian Caesar Augustus, and the decrees of the council and assembly concerning the festival; and Julius Demosthenes has indicated that he will bear the expense to be incurred for the stele from his own funds.
Concerning the festival's tax free status and the agonothete's exemption from official duties, it was decided that the most distinguished governor Flavius Aper should be petitioned, and that ambassadors should be chosen in the assembly to approach him, and that a proposal concerning all the matters which had been decreed should be put to the assembly, so that it might be confirmed by it. And there should be a written approach by the people to the governor through its decree concerning the festival's tax free status, and the agonothete's exemption from office, and ambassadors should be chosen.
IV. The council and the people of the Termessians at Oenoanda decided: Gaius Julius Demosthenes, of the Fabian tribe, a friend of all the governors, and personally known to the emperors for the most excellent reasons, in addition to all the other ways in addition to all the other ways in which he has benefitted the homeland, as he has dedicated a food market and stoas at his own expense and at every opportunity made abundant provisions available, has founded, in addition, from his own finances, a penteteric musical festival, equal in prize money to the civic festival that are held in the province, which the divine Imperator Nerva Trajan Hadrian Caesar Augustus has also recognized and confirmed; and furthermore, during the meeting of the council that has just now taken place in the month of Iulius, he has come forward and made a public declaration that he will dedicate to the city a gold crown and an altar decorated with silver for the reverence of the emperors and for the adornment of the city. Wherefore a testimonial should be sent on his behalf to the most distinguished governor Flavius Aper, and this man should be asked to confirm exemption from office for the adgonothete and tax-free status for items that are imported, introduced, sold, exported, and put up for sale during the days of the festival, which we have decreed, since other governors have already given us permission by edicts to grant exemption from duties to new magistracies that have been created after the codification of our laws just as is the case for previously existing magistracies, and to hold festivals in the cities under their control, so that we, as a consequence of his philanthropy, may share the benefits that he provides and in this way the city may be enhanced.
C. Licinnius Thoas, C. Licinnius Fronto, HREF="">Tlepolemos son of Croesus, Diogenes, son and grandson of Diogenes, great grandson of Moles, and Croesus son of Tlepolemos were chosen as ambassadors from the first men of our community to present him with this decree.
V. The person who is established as agonothete for this competition shall have five-year exemption from duties...and there shall be tax-free status during the days of the competition, if you take care that the city's revenues are in no way diminished. The ambassadors were C. Licinnius Thoas, C. Licinnius Fronto, Tlepolemos Diogenes, son of Croesus, son and grandson of Diogenes, great grandson of Moles, and Croesus, son of Tlepolemos.

Ritoók Zsigmond: Seikilos sírfelirata

''A hellenizált zsidó irodalom, inkább az élet gyarló, múlandó voltának érzékeltetésére, és az ember felelősségének hangsúlyozása céljából említi. Tralleisz vallásilag, és kulturálisan elég kevert volt ahhoz, hogy bármely oldalról eredeztethető a hatás, hiszen temérdek pogány kultusz helye mellett, zsidó közösség is volt a városban, Ignatiosznak, a tralleisziekhez írt levele pedig azt bizonyítja, hogy a II. század elején, keresztyének is éltek ott.''

Szt. Jusztin :
„Azok, akik a költők által kitalált mítoszokat az utókorba átviszik, nem bizonyítanak velük semmit a tanuló ifjúság előtt; mi ki fogjuk mutatni, hogy ezeket a gonosz démonok hatására alkották, akik ily módon akarták megcsalni és félrevezetni az emberi fajt. Amikor a démonok a próféták által kinyilatkoztatni hallották Krisztus eljövetelét és az istenteleneknek tűzben való bűnhődését, napvilágra hoztak több úgynevezett Jupiter fiat azzal a célzattal, hogy az emberekben azt a hiedelmet keltsék, mintha a Krisztusról mondott dolgok csak oly csodás mesék lennének, mint amilyeneket a költők kitaláltak.”

... s kérik vissza, az életet...

[Ritook, Seikilos]

„apaitei”

''Egy ilyen rövid költemény esetében, mely metrikailag, láthatólag pontosan meg van szerkesztve, aligha mindegy, hogy mi az utolsó szó. A gondolat, hogy az élet valami, ami csak időlegesen a mienk, s így egyszer el- vagy visszakérik, számos szerzőnél előfordul a görög-római klasszikusoknál éppúgy, mint hellenizált zsidónál, vagy keresztyénnél.
Közhely ez is. De közhelyet is különböző összefüggésekben lehet értelmezni. A görög-római vigasztalás-irodalom, ezzel vigasztal, a pszeudoplutharkhoszi Apollóniosz vigasztalása - abból idézek csak néhány szót:
„Nem szabad zúgolódni, ha az amit rövid időre kölcsön adnak nekünk, visszakérik. Mert hiszen - amire gyakran szoktunk hivatkozni -, a bankárok sem zsörtölődnek, ha azt a letétet, amit náluk úgy helyeztek el, hogy majd visszaadják, tőlük visszakérik. Az életet úgy birtokoljuk, hogy majd vissza kell adnunk, az azt nálunk elhelyező isteneknek, de azt hogy az aki adta, mikor kéri vissza, bizonytalan.”
Eddig az idézet.
A hellenizált zsidó irodalom, inkább az élet gyarló, múlandó voltának érzékeltetésére, és az ember felelősségének hangsúlyozása céljából említi. Tralleisz vallásilag, és kulturálisan elég kevert volt ahhoz, hogy bármely oldalról eredeztethető a hatás, hiszen temérdek pogány kultusz helye mellett, zsidó közösség is volt a városban, Ignatiosznak, a tralleisziekhez írt levele pedig azt bizonyítja, hogy a II. század elején, keresztyének is éltek ott. Ha azonban nem csak az élet élvezet, hanem az élet, mint kölcsön, vagy letét gondolata is közhely, még élesebben vetődik fel a kérdés: Mi teszi az elkérést itt mégis egyedivé, és hatásossá?
Éppen az, hogy ez az utolsó szó. Utána nem következik semmi. Nincs magyarázkodás, mint a konszoláció irodalomban. Hivatkozás bankárokra, letétre, ususz-fruktuszra. De Istennek való tartozásról sem, mint a Bölcsesség könyvében, vagy Phylonnál. És nincs arról sem: mi lesz aztán? Vagy, hogy: lesz-e aztán valami?
Ennél fogva, mindenki a maga számára értelmezheti a verset, és töltheti ki ezeket az üres helyeket, melyek éppen abból adódnak, hogy a vers közhely, ahol e kérdésekre különféle válaszok vannak adva.
De ebből adódik éppen az utolsó szó, az „apaitei” fordításának problémája is. A szó fordítása nem csak prozódiai okokból lehetetlen, hanem a görög szó tágabb jelentésköre miatt is.
A szó épp úgy jelentheti azt, hogy „elkéri”, mint azt, hogy „visszakéri”. A közhely, azt sugallja, hogy a természet, az isten, vagy istenek adták, s kérik vissza, az életet.''

Orpheus-Kandelaber

Libyen - Tripolitanien - Sabratha - Museum - Orpheus-Kandelaber

Örök titok marad hogyan és miként vetül Orpheus képe Krisztusra. Megpróbáljuk persze megtudni a megtudhatót, mit hittek, gondoltak róluk a kora középkorban, mit árulnak, hallgatnak el híveik és elleneik, azok kik megpróbálták ''összegondolni'' vagy haragosan szétválasztani őket. Írásban, szóban, vagy mozaik képeken, falfestményeken ábrázolni, kőbe, fába, elefántcsontba faragni, agyagba formázni, pénzérmekre, medálra domborítani, pecsétre vésni, fémbe önteni. Orpheuszról azt feltételezik, annak alapján ami megtudható róla a hallgatási tilalom ellenére , mely körülveszi, hogy tanítása valamiféle egyistenhithez vezet. Találunk utalásokat az irodalomban az eleusinai misztériumhoz való kapcsolódásához, hol a beavatási szertartás titkot itt-ott megszegők azt rebesgették, hogy valamiféle monotheizmushoz vezette a híveket. (Talán ezzel magyarázható, hogy Eleusina évszázadokon át, keresztény környezetben sem vesztette el befolyását.) Tágabb köröket írva Krisztus és Orpheusz alakja köré, arról szeretnénk megbizonyosodni, hogy nevükben, tanításukban milyen vélekedések születtek a zenéről, a táncról. Táncoló Krisztus? Joggal elcsodálkozhatunk, mikor egy apokrif evangélium erről beszél.
Ne legyenek azonban előítéleteink, habár a tánc és a zene nyílt dicsérete és védelme nem gyakori az antik kereszténység korában. Sokkal több az ádáz tagadás, de talán ebből is látszik, a harcos elutasítás arról árulkodik, hogy erős, létező ellenállást kellett leküzdeni, mígnem megszelídülve a létharcok után, a kereszténység is, a maga módján eszmenyivé téve (a szépség a hitet beragyogja) magához vette, védőszárnya alá helyezve a mozgás és a hangok művészetét.

Orpheus es ket (tancolo?) Sziren

[Paul Getty Muzeum]

Poet as Orpheus with Two Sirens
Unknown
Greek, Tares, South Italy, about 350 - 300 B.C.
Terracotta and pigment

''A seated man is flanked by sirens, creatures part bird and part woman, in this nearly life-size terracotta group. In Greek mythology, the singing of the sirens lured sailors to their deaths; thus the creatures have general funerary connotations. The seated man is also a singer, as shown by his open mouth and his now-missing lyre, which he once cradled in his left arm. His precise identity, however, is uncertain. He might be Orpheus, who was famous for his singing and who traveled to the land of the dead and was able to return. But in art of this period, Orpheus is usually shown wearing a specific Eastern costume not seen here. Therefore, this man may just be an ordinary mortal, perhaps the deceased, in the guise of a poet or singer.

Originally brightly painted, this large-scale terracotta sculpture is characteristic of the Greek colonies in South Italy. With its funerary imagery, the group may have decorated a tomb. Although terracotta sculpture is also found in mainland Greece, artists in the Greek colonies in South Italy used this medium with greater frequency and on a larger scale because there were few sources of good stone suitable for sculpting.''

Megfeszitett Orpheus

[ Spyr. megj.: A lelet eredetiseget nemelyek ketsegbe vonjak. A hitelesseg koruli vitat meg figyelmesen at kell olvasni, kutatni.]

''The object in question is a third-century amulet, a picture of which they found “tucked away in the appendices of an old academic book.” The dating of the amulet is important, because it pre-dates the Council of Nicaea, which saw the establishment of modern Christian doctrine under the auspices of the Emperor Constantine. The amulet itself is now lost, having disappeared from the Museum of Berlin in the Second World War.''

A tudós és a művészi igényességű zenéket Stephan Hagelnél találjátok. Nagyon jók a Panugua interpretációk. A legjobb és archeomuzsikológiai szempontból érzésem szerint legkifogástalanabb előadás Stelios Psaroudakes professzoré. (A Demodokos dal ókori mintára készült hangszerrel kísért mai dallam, antik hangulatot próbálva felidézni).

Kossuth Rádió / Szonda/Tudomány
2006. december 22.

''Amikor Egyiptomban a 60-as években megépítették a Níluson a Nagy Gátat, mielőtt a Nasszer-tó vize végleg elárasztotta volna a területeket, a világ régészei leletmentő ásatásokat végeztek. És az amerikaiak ekkor találtak rá egy keresztény-kopt kódexre, közvetlenül az egyiptomi-szudáni határ mellett egy kolostorban. Ennek a kódexnek, amelyet a lelőhely után Kasr el-Wiz - kódexnek neveztek el, nagyon érdekes lett a története. A benne levő ősi szövegeknek az első alapos tudományos elemzése és közreadása csak most történik meg, mégpedig Magyarországon. A könyv szerzője Hubai Péter, a Szépművészeti Múzeum egyiptológusa.- '65 karácsonyán, illetve '66 újévén az amerikai sajtó szétkürtölte a világszenzációt. Akkor a Time magazinban megjelent egy cikk: New World of Jesus, Jézus új szavai. Ehhez képest a kódexet valamilyen megfoghatatlan oknál fogva igen hamar elfelejtették.- És hova került, tehát hol őrzik ezt, vagy hol őrizték? Elvitték az amerikaiak magukkal?- Ez a kódex Kairóba került és ott a Kopt Múzeumban őrizték. Én magam 1991-ben láttam először a Kairói Múzeum első emeletén, egy tárlóban, hát mondjam azt, porosodni.- Nem foglalkozott vele senki. Tehát filológus nem látta, nem elemezték.- Én erről semmit nem tudtam. Mellé volt írva az, hogy imakönyv. Szerettem volna megnézni, hogy mi ez? Ez Egyiptomban nem könnyű dolog. Többször jártam Egyiptomban, többször próbálkoztam, nem sikerült megtudnom semmit.


1999-ben ezt a kódexet már Asszuánban láttam, a Nubia Múzeumban. Megint megpróbálkoztam. Ismét az éppen hivatalban levő államtitkárhoz küldtek. Az államtitkár felhívta az asszuáni múzeum igazgatóját, majd pár perc múlva letette a kagylót, és azt mondta, öné a kódex, publikálhatja. Ez fantasztikus ajándék volt, mert meg sem fordult a fejemben, hogy publikálhatnám, annál is inkább, merthogy korábban azt hallottam, hogy különböző tudósok állítólag már publikálták. Két iratot tartalmaz ez a kódex. Az egyik nem teljesen új, ugyanis előkerült egy, a koptnál még egzotikusabb nyelven, ó-nubiai változatban. A második irat egy, legalábbis tudomásom szerint teljesen ismeretlen szöveg, sem az Óegyházban, sem később nem volt ismeretes, vagy legalábbis eddig nem került elő a klasszikus nyelveken. Tehát nem ismerjük sem görögül, sem latinul, sem szírül, sem esetleg mondjuk koptul, vagy akár ó-nubiai változatban. Ez úgy tűnik, teljesen ismeretlen szöveg.

- Na de mi ez tulajdonképpen? Ha nem imádság, esetleg valami evangéliumhoz hasonlítható szöveg?

- Az első iratról könnyebb nyilatkozni. Nem teljesen olyan evangélium, ahogy mi az evangéliumot ismerjük. Van egy olyan tudományos megnevezés, a közelmúltban született maga a kifejezés is, hogy dialógus evangélium. A megváltó kijelentései ezek dialógus formában. Az első iratban már húsvét után, de még a mennybemenetel előtt, Péter a kereszt titka felől érdeklődik. A második irat ennél nehezebb dió, himnuszokat tartalmaz. Az irat maga nevezi a himnuszokat himnusznak, noha én például nem nevezném annak. Szokatlan forma. Ez a történet nagycsütörtökön, vagy esetleg nagypénteken játszódik. Mindenesetre a keresztre feszítés előtt. Úgy tűnik, hogy a kereszt már áll.

El kell, hogy áruljam a nagy titkot, a kereszt alatt körtáncot táncoló Jézus az, aki itt megjelenik. Nincs részletezve, hogy hogyan, nem tudjuk. Jézus megszólítja a tanítványait, maga köré gyűjti őket, és felszólítja, hogy himnuszai után feleljenek erre, és azt, amit korábban himnuszoknak nevez, a későbbiekben körtáncoknak nevezi. Feltehetően ez férfiak tánca, valami olyan körtánc, mint amit ma is láthatunk keleten.''

Jezus tanca

Hubai Péter
A Megváltó a keresztről
Szent István Társulat
Kopt apokrifek Núbiáról (A Kasr el-Wizz Kódex)

Jézus tánca


''Dalolni vágyom és dallá válni vágyom.
Mind táncoljatok!
Enni vágyom és etetni vágyom.
Hallani vágyom és szólni vágyom.
Tisztulni vágyom és tisztítani vágyom.
Értésre vágyom, mert értelem vagyok.
A Kegyelem vezeti a táncot.
Fuvolázni vágyom, mind táncoljatok!
Jajdulni vágyom, mind jajongjatok.
A Nyolc dicséretet énekel velünk.
A Tizenkettő körtáncot jár fenn.
A Minden táncot jár fenn.
Aki nem táncol, nem ismeri meg az előtte állót.''

Görög Költők Antológiája, egy zsidó szekta ünnepsége.
Weöres Sándor fordítása

Jezus Himnusz

Ο Ύμνος του Ιησού ~ Αποσπάστηκε από τις Πράξεις του Ιωάννη. Αποτελεί απόκρυφο κείμενο του 2ου αιώνα (περίπου το 130 μ.Χ.)


XCVI
Τώρα, προτού παρθεί από τους άνομους Εβραίους,
που εξουσιάζονταν επίσης από τον άνομο ποιμένα,
μας μάζεψε όλους μαζί και είπε:
Προτού παραδοθώ σ’ αυτούς, ας τραγουδήσουμε έναν ύμνο στον Πατέρα,
κι έτσι να προχωρήσουμε προς αυτό που ανοίγεται εμπρός μας.
Μας ένωσε σαν δαχτυλίδι,
κρατώντας ο ένας το χέρι του άλλου,
κι αυτός στεκούμενος στο κέντρο, είπε:
Απαντήστε με ‘αμήν’ σ’ εμένα
Κι άρχισε τότε να τραγουδά έναν ύμνο, λέγοντας:

Δόξα σε σένα, Πατέρα.

Κι εμείς, γύρω σα δαχτυλίδι, απαντήσαμε:
Αμήν

Δόξα σε σένα Κύριε
Δόξα σε σένα Χάρη
Αμήν
Δόξα σε σένα Πνεύμα
Δόξα σε σένα Άγιε:
Δόξα στην δόξα σου
Αμήν

Σε υμνούμε, ω Πατέρα!
Σ’ ευχαριστούμε, ω Φως,
όπου δεν πηγάζει σκοτάδι
Αμήν

Τώρα, καθώς δίνουμε ευχαριστίες, λέγω:

Θα σωζόμουν και θα έσωζα
Αμήν
Θα ελευθερωνόμουν και θα ελευθέρωνα
Αμήν
Θα πληγωνόμουν και θα πλήγωνα
Αμήν
Θα γεννιόμουν και θα εγκυμονούσα
Αμήν
Θα έτρωγα και θα τρωγόμουν
Αμήν
Θ’ άκουγα και θ’ ακουγόμουν
Αμήν
Θα ήμουν σκέψη, όντας ολόκληρη σκέψη
Αμήν
Θα πλενόμουν και θα έπλενα
Αμήν
Η Χάρη θα χόρευε, εγώ θα έπαιζα τον αυλό! Χορέψτε όλοι σας!
Αμήν
Θα θρηνούσα: θρηνήστε όλοι σας
Αμήν

Το νούμερο Οκτώ (Ογδοάδ), τραγουδά ευχαριστία μαζί μας
Αμήν
Το νούμερο Δώδεκα, χορεύει από ψηλά
Αμήν
Το Όλον σε υψηλό επίπεδο του χορού μας
Αμήν
Όποιος δεν χορεύει, δεν γνωρίζει τι ήρθε για να περάσει
Αμήν

Θα έφευγα και θα έμενα
Αμήν
Θα στόλιζα και θα στολιζόμουν
Αμήν
Θα ενωνόμουν και θα ένωνα
Αμήν
Δεν έχω οίκο και έχω οίκους
Αμήν
Τόπο δεν έχω και έχω τόπους
Αμήν
Ναό δεν έχω και έχω ναούς
Αμήν

Λυχνάρι είμαι σε σας που με κοιτάτε
Αμήν
Καθρέφτης είμαι σε σας που με αντιλαμβάνεστε
Αμήν
Πόρτα είμαι σε σας που με κρούετε
Αμήν
Οδός είμαι σε σας τους οδοιπόρους...

Τώρα απαντήστε στον χορό μου
Δείτε τον εαυτό σας σε μένα που μιλώ
Και βλέποντας τι πράττω,
κρατήστε σιγή για τα μυστήριά μου.

Εσείς που χορέψατε, αντιληφθείτε τι πράττω,
διότι σε σας ανήκει αυτό το ανθρώπινο πάθος, που θα υποφέρω.
Διότι εσείς δεν μπορούσατε καθόλου θα καταλάβετε τι υποφέρατε
εάν δεν είχα αποσταλεί σε σας, ως λόγος του Πατέρα.
Εσείς που είδατε τι υποφέρω, είδατε εμένα ως υποφέροντα,
και βλέποντας δεν αντέξατε μα ολοκληρωτικά ταραχτήκατε,
ταραχτήκατε για να γίνετε σοφοί.
Δείτε με ως κλίνη, αναπαυτείτε πάνω μου.

Το ποιός είμαι θα το γνωρίσετε όταν αποχωρήσω.
Αυτό που τώρα φαίνεται να είμαι, δεν είμαι.
Θα δείτε όταν έρθετε.
Εάν εσείς γνωρίζατε πως να υποφέρετε,
θα ήσασταν ικανοί να μην υποφέρετε.
Μάθετε να υποφέρετε και θα είστε ικανοί να μην υποφέρετε.
Ότι δεν γνωρίζετε, εγώ ο ίδιος θα σας το διδάξω.
Ο Θεός σας είμαι εγώ, όχι ο Θεός του προδότη.
Θα κρατήσω επικοινωνία με φωτισμένες ψυχές.
Μέσα μου γνωρίστε τον κόσμο της σοφίας.
Πάλι, μαζί μου πείτε:

Δόξα σε σένα Πατέρα
Δόξα σε σένα Κόσμε
Δόξα σε σένα Άγιο Πνεύμα

Κι αν εσείς θέλετε να γνωρίζετε σχετικά με μένα, τι ήμουν,
να γνωρίζετε ότι με έναν λόγο ξεγέλασα τα πάντα
και δεν ξεγελάστηκα.
Έκανα άλμα:
Μα καταλάβετε το Όλο,
και καταλαβαίνοντάς το, είπε:

Δόξα σε σένα Πατέρα
Αμήν

János–apokrif (körtánc)

János–apokrif, a második század első feléből, az apostolokhoz

''Az írás egy misztikus körtánc bemutatásával kezdődik, amelyet Krisztus rendezett még keresztre feszítése előtt. Megparancsolta tanítványainak, hogy fogják meg egymás kezét és képezzenek egy kört. Ő maga középen állott. A tanítványok körben járva mozogtak (táncoltak), miközben Krisztus egy dicsőítő dalt énekelt:

Üdvözülni akarok, és üdvözíteni,
úgy legyen.
Oldódni akarok, és oldani,
úgy legyen.
Kévébe köttetni akarok, és kévét kötni,
úgy legyen.

Sebesülni akarok, és sebet okozni,
úgy legyen.
Isten nemzett engem, s magam is Istent nemzek,
úgy legyen.
Éhes vagyok, és éhséget oltok,
úgy legyen.

Akarom, értve értsetek, s az értelem maga vagyok,
úgy legyen.
Fürödni akarok bennetek, s füröszteni titeket,
úgy legyen.
Egy a karból veletek énekel,
úgy legyen.

Tizenkét sugár az égen táncot lejt,
úgy legyen.
Ki nem lejt táncot a karban, nem ismeri, mit akartam,
úgy legyen.
Egyesülni akarok és egyesíteni,
úgy legyen.

Lámpásod vagyok neked, ki rám tekintesz,
úgy legyen.
Tükröd vagyok neked, ki bennem ismersz magadra,
úgy legyen.
Kapud vagyok, megnyílok, ha megzörgeted kilincsemet,
úgy legyen.

Ösvényed vagyok – ki rajtam vándorolsz,
úgy legyen.
Ki követed táncomat, általam légy önmagad,
úgy legyen.
Aki szólok, az Ige vagyok,
úgy legyen.

Míg a táncot járod, egy vagyok veled,
tiéd az emberi kín, amit majd szenvedek,
úgy legyen.
Szenvedésed nem lehet teljes,
ha nincs veled az Atyától jött Ige,
úgy legyen.
Ha majd szenvedőt látsz, de nem csak szenvedését,
megismered a szenvedőt, s benne az üdvözítőt,
úgy legyen.

Éld az Igét, a részvét bölcsességével,
úgy legyen.''

Ladocsi Gáspár szövegváltozata alapján,
2007. 07. 07-én a Magyar Örökség Alapítvány táborában,
Sopron mellett, fordította: Turcsány Péter

Latin (és egy kis görög) mindenkinek (Szent Istvan Radio)

''N Az evangélista szerint maga Krisztus és tanítványai is ύμνήσαντες, azaz himnuszt énekelve, távoztak az utolsó vacsora helyéről, majd vonultak föl az Olajfák hegyére. Van hagyomány, mely még az ének szövegéről is tud. Ez nem hiteles, hanem ún. apokrif – az írás melletti -, amely nem került be a szent iratokba. Találkoztunk már ilyennel. Az apokrif hagyományban szerepel pl. Szent Péter látomása, a Quo vadis, Domine? - Hová mégy, Uram?, amely címet adott Sienkiewicz híres regényének. A fentebb említett himnusz-töredék is híressé vált, sokan ismerik és idézik különféle célokra ma is. Íme a latin szöveg:

F Solvere volo et solvi volo.
Salvare volo et salvari volo.
Generare volo et generari volo.
Cantare volo et cantari volo.
Saltate cuncti!
Ornare volo et ornari volo.
Lucerna sum tibi, ille, qui me vides.
Janua sum tibi, quicunque me pulsas.
Qui vides, quod ago, tace opera mea
N Babits azt írja, hogy „talán a legrégibb latin nyelvű himnusztöredék, ami ránk maradt” – s Weöres Sándor mint János evangélium-apokrifot közli fordítással együtt, a következő címmel: A teljesség felé”. A szöveg első hallásra könnyűnek tűnhetett: első felében ugyanazon igék aktív és passzív befejezetlen főnévi igeneve szerepel öt sorban. Solvere volo et solvi volo - Szabadítani akarok, s szabadulni akarok. Salvare volo et salvari volo. – Épen akarok tartani, és épen akarok maradni. Generare volo et generari volo. – Első megközelítésben (Weöres Sándor is így fordítja: Nemzeni akarok és megfoganni akarok. Viszont Finály latin szótár szerint az ige fennköltebb értelmű: ezt használják Isten alkotó tevékenységére, pl. az ember teremtésére (nem véletlenül szerepelhet egy dalszövegben: „Alkotni, Uram, s alakulni vágyom!” – Ez a megoldás akár hitelesebb is lehet az előbbinél.) Cantare volo et cantari volo. -Énekelni akarok, és akarom, hogy énekeljenek rólam. S most egy rövid sor következik: Saltate cuncti! – Táncoljatok mindannyian! Ez a motívum igazán illik a zsidó ünneplési szokásokhoz. Még egy sor variálja az aktív-passzív igenévpárt: Ornare volo et ornari volo. – Ékesíteni akarok, és ékesedni akarok; - majd változik a szöveg felépítése: Lucerna sum tibi – lámpásod vagyok neked, ille, qui me vides – te ember, ott, aki engem látsz. Janua sum tibi – ajtód vagyok neked, quicunque me pulsas – bárki vagy, aki rajtam kopogtatsz. Qui vides, quod ago – aki látod, mit teszek, tace opera mea – ne szólj a kedvemért! A közkeletű fordítások pontatlanságaiból nem arra kell következtetni, hogy latinul nem lehet megtanulni; a költők nagyvonalúak.

F S hogy áttérjünk a kis görögre, akad egy olyan görög töredék is, mely mintha az iménti szöveg folytatása lenne: Tróthénai theló kai trószai theló – sebesülni akarok és sebezni akarok, phagein theló kai bróténai theló – enni akarok, és akarom, hogy tápláljanak; akúein theló kai akueszthai theló – hallani akarok, és hallatszani akarok, lúszaszthai theló kai lúein theló – tisztulni akarok és tisztítani akarok; noéthénai theló, núsz ón holosz – akarom, hogy értsenek, mert a teljes értelem vagyok. (A núsz – ész, értelem - fogalom görög neve eléggé elterjedt.) Hé kharisz khóreuei. – A kharisz (kegyelem) vezeti a kartáncot. Aulészai theló – sípolni akarok (az aulosz közismert görög fúvós hangszer neve), orgészaszthe pantesz! – ünnepeljetek mindannyian! (Innen a túlzott „ünneplés”-re az eredetileg misztérium-szertartásokat jelentő orgia szó.) A theló a latin volo megfelelője, - vigyázzunk, ne tévesszük össze a tau-val írt telosz (vég, mint az óráinkat bevezető Szeikilosz énekben, ill. cél, mint a cél-okság teleológia szóban.) A pantesz – mindenki - semleges alakja a panta (minden dolog, minden dolgot) már többször előfordult. A pantesz a latin omnes-nek a panta az omnia-nak felel meg.

N Fentebb említettük, hogy Babits dicsérte a latin himnusztöredéket. A kötet, amelyben ez szerepel a szintén híres Amor sanctus. Ebben gyűjtötte össze Babits számos latin nyelvű keresztény himnusz magyar fordítását, a címadó himnuszét is.''

~~~~~~~~~~~~

Eva kozbenjarasaval erkezett valasz a szerkesztotol, Nemeth professzor urtol:

''Kedves és tisztelt Asszonyom!

A kérdezett rész forrása: János István A középkor himnuszköltészete Bp. 1983 Tankönyvkiadó 7. és különösen 8. oldal további utalásokkal Babits Mihályra. A görög zenére vonatkozó bibliográfiát bőségesen megtalálja, ha a Google keresőben a Ritoók Görög zene szavakkal indít.
Érdeklődő figyelmét ismételten köszönve

Üdvözlettel:
Németh Béla''

Orpheus (kortanc ?)

Orphic ceremonial bowl showing sixteen naked adepts, eight men and eight women, in a circle with their feet touching. ("The Sanctum of the Winged Serpent," Orphic bowl, 200-300 CE. In Joseph Campbell, Creative Mythology, p. 96.)''

Bálvánnyá válik Krisztus Orpheusz alakját öltve? Erre még gondolni is szentségtörés. A régi szobrok, templomok árnyékától is óvakodni kell, mert ott hűsöl az ördög. Délszaki melegben az nagyon szigorú intés. Még az elejtett pénzt sem tanácsos felvenni, mert kamatos kamattal veszi vissza a kísértő. A mesteremberek, művészek, hangszerkészítők, zenészek hajítsák el szerszámaikat melyekkel a régi hitet, szokásokat szolgáltak. Ne készüljön színházi maszk az énekesnek, lenge ruha a táncosnak, ne ékesítsék ékszerekkel, illatosítsák illatokkal. A bálványok pedig ledönttetnek. Nincs alku. Így a hitet vészben-veszélyben szenvedélyesen védő egyházatyák. Orpheusz-Krisztus körül pedig beszédes csend árulkodik arról, hogy a nagy ellentétek feloldása nem mindig történik végletes szigorral. Zajlik egy mindmáig eldöntetlen vita, hol szenvedélyesen, hol józan érveléssel. Hamu alatt izzik a parázs. Megszólalnak békésebb hangok arról, miként szolgálhatják a mesterségek, a művészetek a kereszténységet. Orpheusz-Krisztus kezében ott a lyra, a kithara, a jó pásztorok pánsípja. Egy templom padozatában, faragott felével lefele fordítva pedig egy dombormű várja, hogy megtaláljuk. A panduridáján játszó Múzsa.

[Egy erdekes tanulmany: Elisabet Frieslander, Dancing Muses?
figurations of Muses. The style of the Mantineia Muses, their attitudes and gestures, as well as the treatment of their shapes and drapery, reveal ... A panduridan jatszo Musa mellett meg ket tarsa, valamint az Apollon es Marszuasz zenei versenyenek jelenete is lathato a dombormuvon. Keresem a teljes abrazolast.]

Muzsak

National Archaeological Museum in Athens, Greece
Artist/Maker School of Praxiteles
Description
Français : Bas-relief d'un piédestal, en marbre, provenant de Mantinée en Arcadie. Il s'agissait du décor de la base d'un groupe statuaire de la trinité délienne Léto, Apollon et Artémis, ou d'un autel. La plaque présente trois des neuf muses tenant des instruments de musique et des rouleaux de parchemins. Les reliefs sont de style praxitélien et sont probablement l'œuvre d'un disciple du grand sculpteur. Milieu du IVe s. av. J.-C. Musée archéologique national, Athènes.
Dimensions H. 0,97 m ; L. 1,36 m ; ép. 0,12 m
Accession number MNA 215
Location Department of Sculptures
Source/Photographer Marsyas (2006)
Other versions NA

Apollo es Marsyas zenei versenye

Bas-relief appartenant à un groupe de trois plaques provenant du revêtement d'un piédestal de Mantinée en Arcadie. Il s'agissait du décor de la base d'un groupe statuaire de la trinité délienne Léto, Apollon et Artémis, ou d'un autel. La plaque présente le concours entre Apollon et Marsyas. Apollon, assis, joue de la cithare, tandis qu'à droite Marsyas joue de la flute. Entre eux se tient le Scythe qui va punir l'insolent Marsyas après sa défaite. Les reliefs sont de style praxitélien et sont probablement l'œuvre d'un disciple du grand sculpteur. Milieu du IVe s. av. J.-C.
English: Apollo and Marsyas, relief, middle of the 4th century BC. Sitting Apollo, on the right, is playing the lyre; on the left, Marsyas is playing the flute. Standing in the middle is the Scythian who will punish Marsyas after his defeat.

Apollon, a zenei verseny gyoztese

School of Praxiteles
Description
Français : Bas-relief d'un piédestal, en marbre, provenant de Mantinée en Arcadie. Il s'agissait du décor de la base d'un groupe statuaire de la trinité délienne Léto, Apollon et Artémis, ou d'un autel. La plaque présente trois des neuf muses tenant des instruments de musique et des rouleaux de parchemins. Les reliefs sont de style praxitélien et sont probablement l'œuvre d'un disciple du grand sculpteur. Milieu du IVe s. av. J.-C. Musée archéologique national, Athènes.