P. László : „Nemzeti Dal"
Talpra Magyar, hív az urna!
Meg ne válaszd Viktort újra!
Kibírsz vele még négy évet?
Ez a kérdés! Válassz, kérlek!
Mi magyarok annyi mindent elcseszünk,
Elveszünk, ha nem maradt egy csepp eszünk!
Alkotmányunk véres kardja
Hajszálon függ, rozsda marja.
Nevet rajtunk Európa:
"Lázadj már, te idióta!"
A magyarok szégyene, hogy kertelünk,
Felkelünk, de odacsapni nem merünk!
Nincsen jövőnk, csúf a múltunk,
Jelenünkből nem tanultunk!
Sírunk, hogy a sors lecsap ránk,
Nem hogy inkább észbe kapnánk!
A magyarok kedvelik a bánatot,
Állnak, mint a vágóhídi állatok.
Fényesebb a lánc a kardnál,
Fegyvert fogni mér' akarnál?
Fogjál inkább papírt-tollat,
Valljad be az adót holnap!
A magyarok jámborsága végtelen,
Képtelen ezt felfogni az értelem.
Gazdaságunk büszke gálya,
Nyugdíjpénzünk elment rája!
Lyukas csónak nem gyorsnaszád,
Lapát helyett fogjunk kaszát!
A magyarok istenére, mit teszünk,
Kik leszünk, ha hullámsírban itt veszünk?
A magyar név megint szégyen,
Nem mutat jól nagy mellényen!
Még hogy e nép vitéz, bátor?
Mit keres itt a diktátor?
A magyarok istenére, mit várunk,
Kit ámítunk azzal, hogy mi diktálunk?
Száz trafiknak egy a vége,
Megy a Lázár bal zsebébe!
Jobb felől a Közgép tömi:
Ettől szép a rablórömi!
A magyar nép önérzete szép dolog,
CBA-val jobban megy a mély torok.
Orosz testvér, orosz atom,
Levizsgáztunk pribék szakon!
Büszke ránk az elvtárs, Putyin:
Soha nem nyert ennyit mutyin!
Jövőnk múltján ötágú a szégyenfolt,
Vörösebb a vérnarancs már régen volt!
Hol sírjaink egykor állnak,
Nyugodt földet nem találnak.
Verejték lesz ott a harmat,
Ez a sorsa a magyarnak!
Mi magyarok, áprilisban választunk,
Elűzzük a rablókat, vagy rábasztunk!