Legnagyobb prágai élményem még a '80-as évekből való. Autóval a Várhoz közeli parkolóban álltam meg. A parkoló őr odajött és németül elmondta, hogy fünf Kronen Ein Stunde, vagy valami hasonló. Mikor látta, hogy ez a nyelv nekem nem megy, ö sajnálattal közölte, hogy magyarul nem tud. De megkérdezte, én milyen nyelven beszélek. Mondtam angolul. Elkezdtünk beszélgetni így. Gyönyörűen beszélt Prága történetéről, éttermekről, meg mindenről ami érdekelhetett. Hogy, hogy nem, arra fonodott a szó, hogy más nyelven tudok-e. Mondtam, még oroszul is tudok - elég jól. Erre fordított, és oroszul kezdett beszélni, de tényleg, mintha valamelyik nagy orosz irót hallottam volna. Én meg szégyeltem magam, mert ehhez képest én csak a konyhanyelvet ismertem.
Most már érdekelt, honnét tud ez a parkolóőr így idegen nyelveket? Erre ő elmondta, a "prágai tavaszig" ő a Károly Egyetem klasszikafilológia professzora volt, de aktívan részt vett a prágai tavaszban, ezért száműzték a katedráról és már 15 éve parkolóőr. De jól érzi magát. Na ez a csodálatos ember nekem hozzánőtt Prágához.