Kedves Verocska!
Az őszi szünetre szabadságnak csak az okt. 29-31-ét (tehát három napot) lehet szabadságnak kiírni. November 1. hivatalos munkaszüneti nap, november 2. pedig akkor szabadság (csak akkor!) ha nov. 10-én - szombaton - nem dolgozzák le azt a napot, mert például az adható tanítás nélküli munkanapokból arra a napra tartalékol az intézmény 1 napot....
Több éven keresztül volt vitám a téli-őszi-tavaszi szünet napjairól, de mint az olyan esetekben, amikor nekünk kedvező lenne a jogszabály, magasról tesznek rá. Ugyanis a következő a helyzet :
Szakál Ferenc Pál EMMI Köznevelés-fejlesztési Főosztály állásfoglalását idézem:
"326/2013. Korm. rendelet
30.§ (3) A pedagógus számára az iskolában az őszi, a téli és a tavaszi szünet munkanapjai tanítás nélküli munkanapok, amelyek idejére a köznevelési intézményben ellátandó feladat is elrendelhető.
A szünetek munkanapjai tehát nem attól válnak tanítás nélküli munkanappá, hogy ezekre a napokra az igazgató elrendel valamilyen feladatot, hanem attól, hogy a jogszabály ezt kijelenti. Sőt, a második tagmondatból éppen az következik, hogy ezekre a napokra nem feltétlenül rendel el a munkáltató az intézményen belül ellátandó feladatot (lásd: „is”!).
Ezek a napok tehát a pedagógus számára akkor is munkanapok, ha külön előírt feladatot nem kap, és nem tartózkodik az intézmény területén.
Milyen munkát végez akkor? Egy iskolában dolgozó pedagógusnak számos olyan feladata van, amely munkaköréből következő feladat, és amelyet akkor is el kell végeznie, ha külön felszólítást, előírást erre nem kap. Több ilyen található a 326/2013. Korm. 17.§ (1) bekezdésében olvasható felsorolásban (pl. foglalkozások, tanítási órák előkészítése, a gyermekek, tanulók teljesítményének értékelése). De előfordulhat az is, hogy az igazgató ezekre a napokra előír valamilyen otthon elvégzendő feladatot (az említett felsorolásból ilyen lehet pl. az intézményi dokumentumok készítése). És természetesen – ahogy az idézett jogszabályrészlet is említi – elrendelhető (-hető!!!) ezekre a napokra az intézményben ellátandó feladat is (pl. gyermekfelügyelet, szertárrendezés, értekezlet, továbbképzés…).
30.§ (4) A pedagógus szabadságát – a tizenhat évesnél fiatalabb gyermek után járó pótszabadság kivételével – elsősorban a nyári szünetben, óvodákban a július 1-jétől augusztus 31-éig tartó időszakban kell kiadni, annak figyelembevételével, hogy a gyermekek óvodai nevelését a teljes óvodai nevelési évben biztosítani kell. Ha a szabadság a nyári szünetben nem adható ki, akkor azt az őszi, a téli vagy a tavaszi szünetben, a szünet munkanapjait meghaladó szabadságnapokat pedig a szorgalmi időben, illetve a nevelési év többi részében kell kiadni.
Az idézett szakasz több fontos kijelentést is tartalmaz. Az első, vastag betűvel kiemelt szabály az, hogy
a pedagógus szabadságát elsősorban a nyári szünetben kell kiadni. „KELL.” Ez a szó a
jog nyelvén azt jelenti, hogy nagyon szigorú szabályról van szó, amelytől nem lehet eltérni, amelynek nincs alternatívája. Mellette ugyanakkor ott az „elsősorban”, ami látszólag enyhíti a „kell” erejét. Ez azonban csak látszólagos. Némileg valóban enyhíti, de nem azért, hogy a munkáltatónak lehetőséget adjon az eltérésre, hanem azért, mert adódhat olyan helyzet, hogy a munkáltató nem tudja ezt a szabályt betartani. Az „elsősorban” itt azt jelenti, hogy ez kell hogy legyen az első megoldás. Vagyis így kell eljárni, másképp csak akkor lehet, ha ez a megoldás megvalósíthatatlan.
Ezt a jelentést erősíti a másik, dőlt betűvel kiemelt rész is, amely az első megoldás lehetetlensége esetén követendő megoldást írja le. Ez ugyanis a „ha-akkor” kötőszó-párost tartalmazza, vagyis mindaz, ami itt le van írva, feltételhez kötött,
csak a leírt feltétel esetén lehetséges: „Ha a szabadság a nyári szünetben nem adható ki.”
Tehát a pedagógus szabadságának kiadása (iskolában):
- A szabadságot a nyári szünetben kell(!) kiadni.
- Ha(!) ez nem tehető meg, akkor a szünetek napjain.
- Ha(!) még így is marad szabadság, akkor a szorgalmi időben.
Kérdés, hogy mitől adódhat olyan helyzet, ami miatt a nyári szünetben nem adható ki a szabadság. Ezt okozhatja valamilyen vis major eset (természeti csapás, rendkívüli hideg…), ami miatt a nyári szünetben kell napokat pótolni, vagy az intézmény valamilyen csak nyáron megvalósítható programja, vagy az a tény, hogy a pedagógus más jogszabályban leírt lehetőséggel élve a szorgalmi időben kapott szabadságot (erről később).
Semmi esetre sem szabályos eljárás az, ha az igazgató automatikusan szabadságként adja ki a szünetek napjait, ezzel ugyanis a fentebb említett „kell” ellen vét. Ez egyébként az idézett (3) bekezdés miatt tökéletesen fölösleges is.
A bekezdés első feléből kiderül, hogy a leírtak nem vonatkoznak a gyermekek után járó pótszabadságra (mely mint tudjuk már mindkét szülőnek jár!). Ennek kiadására tehát a munka törvénykönyve előírásai érvényesek."
Ehhez képest pl. a kaposvári tankerület is kiadta az intézményeinek, hogy az évközi szünetekre szabadságot kell kiadni a dolgozóknak, ami egyértelműen törvényellenes.