Szuhanics Albert versei

Motoros térítés

A motorom legyengült,
kompresszió-baj van.
Mondd, emiatt miért van
depresszió rajtam?

Koncentrált a keverék,
gyújtást is a helyén.
Nem maradok sokáig
senkinek a telkén.

Eldugult a fúvóka,
kész a karburátor.
Kipucolom a dűznit,
s már indul magától.

Üljél mögém, kapaszkodj,
odahúzok neki.
Nézd a motor kétszázzal
a kanyart beveszi...

Nem vagyunk a templomban,
imádkozol hátul?
Leszek hát ily térítő
az egyháznak mátul!

Debrecen, 2009. 06. 11.​

Teve Elek

Volt egyszer egy here teve,
Teve Elek volt a neve.
Lába közt nagy teve here,
henyéléstől jól megtele.

Tevelányok sorban álltak,
vele kistevét csináltak.
Vemhes tevék, teherhordók,
lepték el a teve korzót.

Terhes-gondozóba jártak,
otthon ellenek a bátrak.
Jó lenne sok apás szülés,
ment neki az értesülés: -

Teve Elek, jön a gyerek,
otthon szülném meg teveled!
Egy tevefit veled ellek,
ugye gyerekkel is kellek?

Te gyereked e kis teve,
mondd meg, mi legyen a neve?
Büszke már a teve kebel,
fiam, teve Elek leszel!

Elfeledte Teve Elek,
vannak vemhes teve nejek.
Mind ellenek majd gyereket,
s ő ad nekik teve nevet!

Teve Elek már nem nevet,
éjjel-nappal nem is evett!
Apás szülésekre járkál,
nevet adni, púp a hátán...

Teve Kelemen, de rémes,
nem találok nevet szépet!
Teve Virág, de szép lánynév,
elhervad, ha letelt száz év.

Teve Elek nincs már velek,
sivatagban jár, meglehet.
Inkább hordja a sok málhát,
nem nyomja gond púpos hátát.

Ámde jönnek a levelek,
éhes a sok teve gyerek.
Sok a per, a gyerektartás,
jöhet túlóra, s a hajtás!

Nem lehet már here teve,
igen megnőtt a tehere.
Mit mondhatna Teve Elek? -
Jó, ha néha leheverek!

Debrecen, 2009. 06. 17.​

Hívunk néhány menyecskét​

Veszélyes hely a mocsár,
ott kínoz majd száz bogár!
Iszapszúnyog döngicsél,
megvághat a sáslevél!​

Lábad alatt inog ám
a cuppogós ingovány.
A mocsárgázt belégzed,
el is kábíthat téged!​

Keresztes pók, gyilkos légy,
a fák alatt résen légy!
Vámpír-nadály rád tapad,
piócáktól védd magad!​

Sok a varangy, a bolha,
beléptél a pokolba!
Ha ott maradsz ma éjjel,
küzdened kell lidérccel!​

Hagyd hát ott a mocsarat,
inkább fogd a poharat!
Egyensúlyozhatsz vélem,
lenn a boros pincében.​

Olyan ez, mint a mocsár,
elsüllyed ki erre jár.
Ám de nem a sárba vész,
ha poharat fog a kéz!​

Nem veszélyes, de édes,
danolászom te véled!
hívunk néhány menyecskét,
átmulatjuk az estét!​

Debrecen, 2009. 06. 18.​

​

Nem barát a haver
<O
Nem barát a haver,<O</O
ha a sors keze ver.<O</O
Átpártol ő oda,<O</O
hol trónol Fortuna.<O</O
<O
Amíg nyertes kockád,<O</O
ragaszkodik hozzád.<O</O
Ám ha bajok jönnek,<O</O
nem ejt érted könnyet!<O</O
<O
Nem barát a haver,<O</O
hátad mögé hever.<O</O
Figyeld csak meg őtet,<O</O
hogy bámulja nődet!<O
<O
Nem barát a haver,<O</O
ő neked csak teher.<O</O
Segítségre szorulsz?<O</O
Nélküle boldogulsz…!<O
<O
Mikor elfogy pénzed,<O</O
ezt mondja majd néked:
- Nem adhatok, komám!<O</O
Mért nézel rám bután?<O</O
<O
Jobb ha most belátod,<O</O
keress egy barátot!<O
Aki majd meghallgat,<O</O
segít néha rajtad!<O
<O
Nem hízeleg neked,<O</O
helyre teszi eszed!<O</O
De hozzád őszinte,<O</O
s nincs neki kőszíve!<O</O
<O
Nem barát a haver,<O</O
neked ejtened kell,<O</O
Összes haverodat,<O</O
s tartsd meg barátodat!<O</O
<O
Debrecen, 2009. 06. 20.<O</O​

Szegfű a kalapon

Amikor én vártalak,
a szívembe zártalak.
Varázslatos remények,
elképzeltem személyed.

A hirdetés alapján
szegfű lesz a kalapján.
Nem alszunk már csak hármat,
találkozunk vasárnap!

A csütörtök úgy telt el,
szemeztem kék szemeddel.
Szőke hajad rám omlott,
ajkadról méz áramlott.

Megőrültem pénteken,
hiányoztál én nekem!
Álmodoztam szombaton,
karcsú derekad fogom...

Nagy utazás, sok túra,
érdekel a kultúra...
Művelt vagy és diplomás,
kedvenced sport, nyelvtudás...

Vidám vagy és humoros,
könnyed és nem darabos.
Kalandorok kíméljenek!
úgy emlékszem, írtál ilyet...

És eljött a vasárnap,
nagy élmények ma várnak!
Megismersz e engemet?
kék nyakkendőt viselek...

Betértem a presszóba,
ez jöhetett csak szóba.
Találkozón jelölve,
meghitt hely lesz belőle?

Egy matróna, félig holt...,
a kalapján szegfű volt.
Nem fért el, csak két széken,
rögtön azt hittem végem...!

Volt odabenn pár vendég,
kék nyakkendős, te jó ég!
A nagy, veres dromedár
szeme össze-vissza jár...

Fortuna el nem hagyott,
nem tudhatja, ki vagyok!
Nem igaz, lám semmi sem,
amit írt ő énnekem!

Egyedül a humora,
abban nincs semmi hiba!
Már a kilincs kezemben,
innen, bizony kimentem!

De szomorú vasárnap,
nagyon gyötör a bánat.
Végül vissza tekintek,
e helynek búcsút intek.

Egyszerre csak mit látok,
karcsú, szőke lány áll ott!
A kalapján szegfű van,
könnyel küszködve rohan...

Sajnos, mikor bementem,
akkor úgy megijedtem.
Nem is vettem őt észre,
a matrónát megnézve...!

Emberek, most mit tegyek,
hogyan magyarázzam meg?
Mi vert úgy át? Jól tudom,
a szegfű a kalapon!

Debrecen, 2009. 06. 20.

​

Esemény tabletta​

Esemény tabletta,
vedd be,
ne légy mafla!

Bekapta barátod?
nem lesz jó,
meglátod...!​

Debrecen, 2009.05. 28.<!-- / message --><!-- sig -->​

​

Cicanév​

De szép állat a cica,
simogasd meg Katica!
Nézd csak, kinyújtja lábát,
domborítja a hátát.​

A friss tejet szereti,
szalámid is megeszi!
Dörgölődik lábadhoz,
ragaszkodj az állathoz!​

Milyen puha és meleg,
a kezedben hogy remeg...
Nyugtasd meg és simogasd!
Gyere cicus! Hívogasd!​

Hogy alszik az öledben,
még a szeme se rebben!
Míg vigyáz rád Vicuska,
aludj szépen, cicuska!​

Egy a baj csak te veled,
nincsen még neked neved!
Kérdem Vicust, Katicát,
hogy nevezzük a cicát?​

Segítsetek gyerekek,
aki tudja, mondja meg!
Amit kérek nem egyéb,
csak egy kedves cicanév!​

Debrecen, 2009. 06. 23.​

Nincsen vége még​

Egy kis virág, még gyenge, harmatos,
sáros bakancs, durván rátapos.
Letiporva zsenge szirmai,
hajnali ég harmatot ad neki.​

Kisüt a nap, s az eltiport virág,
magához tér, csodás szirmot ád.
Hát higgy benne, hogy megsegít az ég,
erőre kapsz, nincsen vége még!​

Ha úgy érzed, minden elveszett,
már mit sem ér az életed neked.
Mindig marad egy reménysugár,
csillagtalan, fekete éjszakán.​

E kis reményt az ég küldi neked,
bár szót sem vált, senki már veled.
Hát bízz benne, hogy megsegít az ég,
csak hinned kell, nincsen vége még!​

Ha elhagyott mindenki tégedet,
gondolj arra, az Isten még szeret!
Tenyerén hord, minden rendbe jön,
siker vár rád, új társ, nagy öröm...​

Hát ne add fel, te csak higgy, szeress,
ne csüggedj el, örüljél, nevess!
Hiszen tudod, hogy megsegít az ég,
boldog leszel, nincsen vége még!​

Debrecen, 2009. 06. 24.​

Ma éjjel játszanék

Tegyél le rólam angyalom,
ma éjjel szád nem csókolom.
Füledbe most nem suttogok,
szerelmes én ma nem vagyok.

Ma éjjel én gyerek leszek,
kezembe játékot veszek.
Egy kisvasúttal játszanék,
én erre vártam már oly rég.

Ma éjjel nem veled leszek,
nem simogatom kebledet.
Nem bújok hozzád ágyamban,
gyermekké válok vágyamban.

Ma éjjel mesét olvass fel,
oly boldog leszek én, hidd el!
Egy ily rendhagyó éjszakán
nem szeretkezem véled ám!

Tegyél le rólam angyalom,
ma éjjel nem jó alkalom.
Ezennel kisfiú leszek,
és szeretkeznem nem lehet.

Tehát ne játsszunk semmi mást,
csak egyszerű papás-mamást.
Egymáson fekszik majd testünk,
mit felnőttektől ellestünk.

Ma éjjel legyünk gyerekek,
most komolykodnunk nem lehet.
Nézd mit mutat az árnyékunk,
most megy az előjátékunk.

Debrecen, 2009. 06. 26.​

​

Egy géniusz emlékére​

Csak a jók mennek el,
szikrázó csillagok.
Egyikük-másikuk
csodás fénnyel ragyog.​

Minket úgy hagynak itt,
ahogy harmat cseppje,
napsugár szavára,
száll a végtelenbe.​

Michael Jackson elment,
utolsó sóhajjal.
De mi itt maradtunk
döbbenettel, jajjal.​

Rajongói tudják
király volt, nem vitás.
A popzene egén
egy csodás látomás.​

Gyerekek éneklik,
..Mi vagyunk a világ!"
A sok örökzöld dal,
mind-mind érte kiált!​

Fellépni készült ő,
visszatérni végre.
Előző nap táncolt,
s lám felment az égbe!​

Csak a jók mennek el,
zene volt élete.
Még utolsó nap is,
felhangzott éneke...​

Paris, Prince és Blanket,
gyermekei árvák,
édesapjuk szavát
többé már nem hallják.​

Lehet a Holdon jársz,
Moonwalkert énekelsz,
vagy csillagok porán
könnyedén táncra kelsz...?​

Michael Joseph Jackson,
könnyel küzdök, érzem.
Csak a jók mennek el,
nyugodjál békében!​

Debrecen, 2009. 06. 25.​

​

Ne keresd a kincset​

Ne keresd a kincset mélyben
a föld alatt nem leled.
Az ég felé nyújtózkodnál?
Nézd, sírnak a fellegek!​

Tenger mélyére merülhetsz,
találhatsz ott gyöngyöket.
De van annál nagyobb kincs is,
víz alatt te nem leled.​

Hegyek csúcsán mi megcsillan
napnak fénye jégcsapon.
Csillagok közt nem találod
s távoli bolygón, napon.​

Ne keresd a kincset, itt van
a bensőnkben létezik.
A mi szívünk hogyha tiszta,
igaz lelkek meglelik.​

Ott ragyog a szemeinkben,
az emberség, s szeretet.
Őrizzétek ezt a kincset,
s az Isten van veletek!​

Debrecen, 2009. 07. 04.​

​

Sárgabarack​

Füsti fecske fenn cikázik az égen,
virágos volt a barackfánk, de régen.
Elhullatta a gyönyörű szirmait,
akkoriban ismertem meg valakit.​

Sárgabarack virít fenn a lomb között,
a barackfánk új színekbe öltözött.
Roskad a sok terméstől a fa ága,
gyere babám, szedjük vesszőkosárba!​

Tavasz után hamarosan jön a nyár,
az én rózsám szüretelni haza vár.
Hozd a létrát, két oldalán felmászunk,
odafenn majd sok barackot találunk!​

Szedjük, szedjük óvatosan kosárba,
lombok között kellemes a találka.
Úgy elkapott engem fenn a szerelem,
szomjan halok, adj egy csókot én nekem!​

Hozzá érek kebledhez, hogy domborul,
ne ellenkezz, mert a létra felborul!
Oly hamvas az, mint az érett, friss barack,
megremeg, ha karjaimban tartalak.​

Sárgabarack, jaj de jó azt megenni,
de még jobb a barna babám szeretni.
Jer galambom, egyél, magad ne kéresd!
Mit is adjak a barackhoz tenéked?​

Neked adom a szerető szívemet,
egybekelünk, megígérem ezt neked!
Tavasszal ha virágzik a barackfa,
megtarthatjuk a kézfogót alatta!​

Debrecen, 2009. 07. 09.​

​

Csoki​

Bocsi,
nincs nálad csoki?
lehet az Boci,
esetleg táblás,
az is egy áldás.
Nugátost ennék,
számomra emlék
a sok Sportszelet,
sportoló nem leszek,
mégis szeretem,
mindet megeszem.
Mogyorós is jöhet,
felfalnék egy ölet!
Talán a meggybonbon
azonnal felbontom.
Főleg ha konyakos,
nem leszek óvatos!
Nápolyi ha csokis,
azt szeretem csakis.
Jó a drazsé, jó a Tibi,
adjon egyet már valaki!
Nestlé csoki olvad számban,
étcsoki a spájzban hány van?
Ha nincsen más itthon,
Katicám kibontom,
ruháját letépem,
bizony ezt merénylem!
Bár tortabevonó,
csupaszon csuda jó,
természetes, natúr,
mert az éhség nagy úr!
Ha meghíznék ettől,
nem eszek mást keddtől
csak diétás csokit,
így kezdem a fogyit.
Na meg egy nagy fagyit,
de abból is csokit,
csoki legyen csakis,
tudja jól a fagyis!
S Gundel-palacsita
nagyon csalafinta,
az ám csak a mámor,
tízet eszek mától!
Bocsi,
van nálad csoki...?​

Debrecen, 2009. 07. 09.​

​

Vigasztaló​

Szép orcádon árnyak ujja,
felhőt kerget újra, újra.
Szemed tavának tükrében
sellő zokog mélyen, mélyen.​

Könnyeidbe rejtegetve,
igazgyöngyök hűs permetje.
Ajkad árván még megremeg
pedig van ki szeret, szeret!​

Óh örvendjél, óh viruljál,
fénybe, virágba boruljál!
Feledj könnyet, tenger lányát,
aggodalmak óceánját!​

Vigasztaljon ifjú lelkem,
napfényt adó szép szerelmem.
Neked nyújtom vágyón kezem,
maradj velem, maradj velem!​

Debrecen, 2009. 07. 12.​

​

Magyar fohász​

Szép szülőföldem az Alföld nekem,
ott szárnyal vélem a képzeletem.
Akácos úton a porban megyek,<O</O
dűlőút árkában szedret szedek.​

Búzaföld szélén jár vándorbotom,<O</O
délceg fű meghajlik lábnyomomon.<O</O
Lapú zöld levele nézd, int felém,<O</O
pók selymes hálóján játszik a fény.
<O
Távolban rónaság vár, hívogat<O</O
nékem még tartogat új titkokat.<O</O
Gémeskút vödre rejt vizet nekem,<O</O
forró dél idején jéghidegen.<O</O​

A magas égen jár fényes napunk,<O</O
tüzel a magyar nyár, itthon vagyunk.<O</O
Tiszának töltését elérheted,<O</O
kicsit még pihenek, s veled megyek.<O</O​

Itt még a madár is szabadabb ám,<O</O
égen száll, földön jár, nincsen határ!<O</O
Amerre letekint nagy rónaság,<O</O
forró szél zengi az élet dalát.<O</O​

A szülőföldem ez, magyar hazám,<O</O
itt hozott világra engem anyám.<O</O
Hogy a nagy Alföldön itthon legyek,<O</O
szép Magyarországon magyar gyerek!<O</O​

Úgy nőttem, mint fának zsenge lombja,
mint rózsa bimbója szirmát bontja.<O</O
Itt teljesedett ki az életem,<O</O
kívánom országunk boldog legyen!<O</O​

Debrecen, 2009. 07. 13.<O</O​

​

Nyári túra​

Itt a nyár, a kutya meleg,
én mint egy eb, úgy lihegek,
talán kicsit fogynom kéne?
Halasszuk a jövő hétre!​

Menni kéne a szabadba,
természetbe, ki a strandra,
megmártózni a friss vízben?
Voltam tavaly, egy-két ízben!​

Barátokkal összejárni,
biciklizni, hegyet mászni,
labdát rúgni kinn a réten?
Jobb heverni, á..., nem..., mégsem!​

Indulhatnánk nyaralásra,
rá is férne a családra...
Ám de nem jobb tévét nézni?
a kanapén heverészni!​

Jókat inni, jókat enni,
szunyókálni, hemperegni.
Csak azt tudnám, miért hízok?
már totyogni alig bírok!​

Cipelem a vastag hájam,
zsírosodik a nagy májam.
Mit vétettem, hogy a sors ver?
én, ártatlan, szegény ember!​

Dudva lepi el udvarunk,
de gyomlálni lusták vagyunk.
Kapát fogni most ki akar?
Úgyis kinő elég hamar!​

Meggyőztetek, enni megyünk,
gyors-éttermi menüt veszünk!
Odáig is kocsikázzunk?
Nehogy elfáradjon lábunk!​

Debrecen, 2009. 07. 15.​

​

Michael Jackson emlékére
<O​

Még egyszer éneklek,
még egyszer táncolok.
Londonban fellépni,
már soha nem tudok.<O</O
<O​

Még egyszer próbálunk,
a rajongók várnak.
Jegyek ezreiért
hosszú sorok állnak.​

Vége van, vége van
elmúlt egy nagy élet.
Minden zenevarázs
csak egy szép emlék lett.​

Búcsúzom tőletek,
emlékezzél reám.
Hunyd le a szemedet
Michael Jackson dalán!​

Debrecen, 2009 07. 03.<O</O​

Agglegény

A vak legény agglegény,
beléd szerelmes szegény.
Szeress bele e legénybe,
s te leszel a szeme fénye!

Az agglegény tapogat,
de nem csak az arcodat.
Engedd neki, hadd tegye,
csak bugyidba nyúl bele!

Vak tyúk is talál szemet,
vak is szemtelenkedhet.
Üvegszemmel is kiszemelt,
a kezedre csókot lehelt.

A vak legény szerelmes,
éjjel-nappal téged les.
Hunyorog a vakablakon,
szemébe süt a nap nagyon?

Az agglegény vak szegény,
egy világtalan egyén.
Te legyél az ő virága,
s lesz egy illatos világa!

Debrecen, 2009. 06. 22.​

​

Túrós csusza​

A túrós csuszát én úgy szeretem,
a tányéromról azt mind megeszem.
Friss és tepertős, úgy illatozik,
benne oly kellemes íz lakozik.​

A forró csuszára tejfelt teszek,
frisset, fehéret és jéghideget.
Érzem a számban az étel-csodát,
holnap is kérek majd ily vacsorát!​

A túrós csuszát én úgy szeretem,
csak arra vágyom és mást nem eszem!
Illata gőzöl a tányéromon,
vacsorázz vélem én azt akarom!​

Töpörtyűs csusza a vágyam csak egy,
abból is legyen egy tányérnyi hegy!
Hideg sör kíséri forró csuszánk,
nem lehet ennél ma jobb vacsoránk!​

Serceg a töpörtyű míg harapom,
olvad a jó túró ajkaimon.
Csúszik a tészta is, torkomon már,
mind ennek fölötte friss tejfel vár!​

Gyere egy csuszára, térjünk be hát,
közben kinézünk az ablakon át.
Jöhet az eső, a szél, a hideg,
reánk a jó csusza vár idebent!​

Debrecen, 2009. 07. 17.​

​

Üzen a szél​

Tudod e hogy honnan fúj a szél?
Hunyd le szemed, így megérezed.
Tenger szaga járja át talán,
Vagy a száraz délről érkezett?​

Tudod e a szél miről mesél?
Hunyd le szemed, nyisd ki füledet.
Fülledt vadon zaját hozta el,
Esőerdők fölött született.<O</O​

Tudod e hogy honnan fúj a szél?
Átalszelvén kéklő óceánt.
Víz illata járja át egünk,
Onnan jött hol, még madár se járt.<O</O​

Tudod e, hogy mi az üzenet?
Olyan vígan dúdolja dalát.
Talán fontos, jó hírt hoz neked,
Oly boldog hogy végre rád talált!<O</O​

Halld meg ember, ó a szél szavát,
Hogy megértsed, mit suttog neked.
Lelked nyisd meg zöld ablak gyanánt,
Megérteni létezésedet!<O</O​

Debrecen, 2009. 07. 19.<O​