Szuhanics Albert versei

alberth témája a 'Irodalom' fórumban , 2006 November 25.

  1. alberth

    alberth Állandó Tag

    [​IMG]

    A május ellebben


    Heverünk a napon,
    május csábos nagyon,
    virágillat bódít.

    Ne fogd vissza magad,
    oly kedves a szavad,
    mikor engem szólít...

    Csalogányok dala
    május hívó szava
    enyeleg veletek...

    Ez a május nekem
    egy örök szerelem
    szeretek, szeretek...

    Szitakötő zizzen,
    átröppen a vízen
    véle száll a párja.

    Nem csak tudom, érzem,
    felpezsdül a vérem,
    én sem vagyok árva!

    Szállanak a hetek,
    nincs ki jobban szeret,
    lényünk tündérszárnyon.

    Kényeztet a hónap,
    nem nyújt mást, csak jókat,
    és ez nem csak álom.

    Kezed a kezemben,
    vér lüktet eremben,
    lészel imádságom?

    A május ellebben,
    fehér fellegekben,
    mint egy könnyű sóhaj.

    Mi marad meg nekem?
    Te és a szerelem,
    mint örökös óhaj...

    Debrecen, 2017. 04. 24.
     
  2. alberth

    alberth Állandó Tag

    [​IMG]

    Tizenkét pillangó


    Pillangókeringő piheként lebegő,
    súlytalanul könnyed, mint a friss levegő,
    rebbenő, szökkenő lepketánc, mennyei
    csodát varázsolnak természet kezei.

    Virágillat-árban éterként illanó,
    tarka lepke röppen, tizenkét pillangó,
    van köztük egy fehér, s egyetlen fekete,
    mert ami egyszerű, nagy annak szerepe.

    Legszebb az ő röptük, legszebb az ő táncuk,
    bár fekete-fehér, nem színes a szárnyuk.
    Tizenkét pillangó táncol a rét felett,
    van köztük, amelyik szivárványként lebeg.

    Kék táncol pirossal, sárga a lilával,
    járnak csodás valcert a fényes világgal,
    üdvözlik a napot, zümmög dongó s a légy,
    dalos madár s béka szolgáltat szép zenét.

    Táncoljatok, lepkék, tizenkét pillangó!
    Színes lepkeszárnyon rebbenni volna jó,
    pirosan, fehéren, kéken és feketén
    vagy lila-bársonyon lebegnék veled én.

    Te szállanál velem aranyfényű zöldön,
    mint egy szép mesében e tavaszi földön,
    szédülnénk a fényben keringő-zenére,
    s vörösre festene esteli nap fénye.

    Debrecen, 2017. április 2.
     
  3. alberth

    alberth Állandó Tag

    [​IMG]

    Kinizsi Pál a törökverő


    Aki csatát sosem vesztett,
    nevétől a török reszket,
    Magyar Balázs dicső veje,
    rettenetes az ereje

    Benigna, szép felesége,
    legféltettebb szemefénye,
    Vázsonyba hoz pálosokat,
    kapuval véd házsorokat.

    Somló várát is megkapja,
    Mátyás király akaratja,
    déli végek védelmével
    az ottománt zúzza széjjel!

    Ki egykori molnárlegény,
    az utókor nagy erején
    csodálkozik, száját tátva,
    mert kezében volt egy tálca.

    Rajta teli vizespohár,
    Mátyás szomját oltotta, bár...
    mégis az volt feljegyzendő,
    hogy a tálca egy malomkő!

    Fél kezével nyújtotta fel,
    illendően, ahogyan kell,
    malomkövön e poharat,
    Mátyásnak, ki lovon maradt.

    Szomját oltván megkedvelte,
    széles kedvét benne lelte,
    nagy erejét megcsodálta,
    vezérének verbuválta.

    Volt ő ispán, országbíró,
    de nem erről írt sok író,
    híres bajnok, s nagy kár érte,
    ellensége nagyon félte!

    Törökverő legendája
    jó hírt hozott a világba,
    fél tőle az oszmán népe,
    már meg is fut a hírére!

    Ápoljuk hát az emlékét,
    hogyan védelmezte népét!
    Véget vetett sok-sok jajnak,
    elébe ment ő a bajnak!

    Kinizsi Pál, molnárlegény,
    szeretteihez volt szerény,
    de az ellent nem kímélte,
    nevét a szultán is félte!

    Debrecen, 2017. 08. 02.
     

Megosztás