E
elke
Vendég
Hannah
érdekes mintha én írnám....:-D
érdekes mintha én írnám....:-D
Teremtő tudat... Ki vagyok...
- Téma inditó Bonaona
- Kezdés dátuma
Szióka!
Mindent lehet ebben a topicban...a mindenség nem szelektál csak visszatükröz...a teremtő tudat maga a létezés ...a tudat a lét....Isten...minden benne zajlik és általa... semmi se lehetetlen számára....az elme(fizikai én) amivel most azonosulsz...szintén általa kap létjogosultságot...az elme tudást gyűjt...képes rá...tanítható...a gondolat áramokat felfogja és továbbítja...a tudat megtapasztalhatóvá teszi...így bármi amiben hittel vagy... energiát adva neki általad valósággá válik...látsz valamit gondolatban ....még ha azt is feltételezik sokan a jövőt látják...ha hitük az, hogy azt látták és meg vannak győzödve róla azzá lesz...hisz maguk teszik oda...a hitünk nagyon különböző...ezért nincs olyan ami ne lenne igaz, hisz mint a teremtő tudat része...gondolattal bármit életre kelthetünk...csak ne akard... az akarás egy önmagába visszatérő energia ...mivel abból indul el, hogy még nem vagy rá képes...csak akarod...majd...még nem...
mikor elindul az ember ezen az úgynevezett spirituális úton...és megnyílik a létezésnek....rengeteg dologgal fog találkozni...pl: gondolat olvasás, (erre hiszik soksan látók), majd gyógyítás,(mivel a meditatív elme képes energetikailag másokat megérinteni), médiumítás (ez a legbecsapósabb, mivel olyan gondolat áramokat fognak, amiket eddig nem voltak számukra ismeretesek, így azt hiszik rajtuk kívül zajlik),a létezés hirnökei...tanítani kezdenek...konkrét válaszokat adnak...sajna elvéve mások szabadságát ezáltal, hogy saját kreativításukat éljék meg...a hitük szerint fog megmutatkozni előttük a minden...a hit a saját szabályaink, amiket elfogadunk...amik megkötnek...mindenki ugyan az az erő...mindenki képes rá, hogy mindezt megtapasztalja...de ezek csak ajándékok az uton...bármelyiknél megállsz nem válhatsz szabaddá...csak egy szabad korlátok nélküli ember juthat el az igazság ama arcához, ahol minden egy....az önvalóval való egység élmény után már nem lesz benned vágy, hogy több legyél mint ami vagy...mert annál több már nem lehetsz...minden képesség a birtokodban lesz, de nem fog érdekelni....látsz, hallasz, értesz...a legtisztább frekvencia lesz a tied....a csend....amiből a minden született...
sirkan49
Kitiltott (BANned)
csak egy szabad korlátok nélküli ember juthat el az igazság ama arcához, ahol minden egy....az önvalóval való egység élmény után már nem lesz benned vágy, hogy több legyél mint ami vagy...mert annál több már nem lehetsz...minden képesség a birtokodban lesz, de nem fog érdekelni....látsz, hallasz, értesz...a legtisztább frekvencia lesz a tied....a csend....amiből a minden született...
Szervusz Bona! kiss
Bizony nagyon igazad van,én is már sok-sok éve "rájöttem" erre.Még kislány koromban,amikor rajztáblával a hónom alatt jártam egyedül erdőn,mezőn.Amikor sikerült felmásznom a legmagasabb csúcsra,és onnan néztem szét,csodálatos melegség öntött el,szerettem volna átölelni mindazt,amit láttam.Aztán ebben a boldog "magányban" elcsendesedtem.Tudod, az ember ha a "magányt" felkeresi és a külvilág (itt a szokásos mindennapokra gondolok) felé érzéketlenné,süketté és vakká lesz,meghallja azt a hangot,amely belül a lélekben szól és melyet körülötte a csend kifejez.
Mert a csend beszél!
A csendben születnek a legszebb gondolatok,alkotások.
szia Hannah! mondhatni,a csend beszél!! sőt nálam zenél is
de csak akkor ha csendben vagyok!!nagy ölelés és kissneked!! és zene- Bonának is!!kiss
sirkan49
Kitiltott (BANned)
A csendnek ideje (is) van. Az "elmehalál" emberi fogalom,a való világnak nincs szüksége rá.
<object width="425" height="344"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/_EPlHa9-XSo&hl=en&fs=1&"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="http://www.youtube.com/v/_EPlHa9-XSo&hl=en&fs=1&" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></object>
"Vagyok én vki most?" Hannah
Ez még jobb a "Mi vagyok?"-nál is , mert megjeleníti azt akinek hiszem magam , de egy tőlem különálló jelenségként. A "Mi vagy Ki vagyok?" nem jeleníti meg, és abban a fázisban ahol még az ember nem tud elszakadni "önmagától" ez a kérdés csak légbeszállt szavak halmaza.
Köszönöm.
Ez még jobb a "Mi vagyok?"-nál is , mert megjeleníti azt akinek hiszem magam , de egy tőlem különálló jelenségként. A "Mi vagy Ki vagyok?" nem jeleníti meg, és abban a fázisban ahol még az ember nem tud elszakadni "önmagától" ez a kérdés csak légbeszállt szavak halmaza.
Köszönöm.
Az elme mindig dualításban gondolkodik...nem tudsz el szakadni önmagadtól, sőt nem is kell...ne akarj más lenni mint aki vagy...csupán csak ismerd fel az igazságát valódi énednek...ezért van a kérdés ki vagyok én...ennek a vizsgálódása vezet el az ez sem ez sem és ez sem felimeréséhez és végül marad az ami mindig is voltál...
Az a gondolat, hogy vagyok, létezem, még senkiben sem merült fel, mint vizsgálódási pont....az emberek ezt az egyet teljesen természetesnek veszik, nem kérdőjelezik meg hogy léteznek-e?... erről még soha senki nem akart meggyőződni... vagy benned felmerült valaha is ez a kérdés?... nem hiszem, hisz ami természetesként van jelen, azt az ember nem akarja megfejteni,megvizsgálni, megkeresni...vagy valaha, megakartad találni magad... vagy tudod mindig, hogy vagy.... akkor abban megegyezhetünk, hogy létezel, vagyis a Vagyok állapot a létezésed elsődleges igaz valósága, aminek a megállapításához nincs szükség a gondolkodásra, vizsgálódásra. Ez a leges leglényegesebb elsődleges gondolatnélküli állomás, ahol megszülethet a felismerése annak ki is vagy valójában.... ennek a pontnak a megtalálása a legfontosabb, és mégse szentelnek az emberek erre még egy icipici figyelmet sem.... pedig itt rejtőzik az igazság, amit megtalálhatnának, ha nem a világ dolgai között keresgélnének...csak megállva egy pillanatra észre kell venned a belső csended, a jelenlétedet, csak figyelni a belső mozdulatlanságra.... ez az ami állandóan jelen van, (benne vagy a létezem állapotában, akár hol is vagy), minden más csak is ezután következhet. Próbáld csak meg, a vagyok érzéssel való azonosulás nem kíván tőled semmiféle erőfeszítést, cselekvést vagy gondolatmenetet.... ilyenkor csak is a belső jelenlétedre van szükség, a figyelmedre, ami észreveszi a határtalan hullámtalan mozdulatlan örökön örökké jelenlévő csendet... minden gondolattal való azonosulás tehát csak is a létezem, állapotából tud megtörténni... minden a Vagyok állapotából indul el, a vagyok nem kíván semmiféle meghatározást, ha bármilyen erőfeszítésre technikára van szükséged az azt jelenti tévúton jársz.... ha bármilyen hogyan kérdés felmerül benned, és a válaszokat keresed, akkor megint azonosulni fogsz egy gondolattal... ez a nem azonosulás vihet csak is el a felismeréshez... mikor a vagyok állapotában tartózkodsz, megjelenik benned egy én tudat. Így kezdesz azonosulni mindennel...ez az elsődleges gondolat tehát az Én vagyok! ...ebből az Én gondolatából indult el minden.... még az elme is ebből született, az elme által pedig a minden született meg, szó szerint.... ha felteszed a kérdést hol jelenik meg legelőször az én tudatossága, a szívedet fogod megtalálni.... ha tovább haladsz észre veheted a szív, hogyan kelti életre az elmét, hogy kifejezhesse önmagát.... ez a kifejeződés az amin keresztül megalkotod a tapasztalataid összességét... ezért ez az egyetlen út amin, ha vissza felé haladsz megtalálod igaz valódat.... felismered és egyéválsz az igazsággal....
a „Ki” azt jelenti a világban, a „Vagyok” miáltal létezel és az „Én” amiből megszületett a minden....ezért ezt a kérdést teszi fel mindenki aki megélte már az egység élményt, ami egy határtalan belső nyugalom, egy végtelen öröm érzés...azért írom érzésnek, mert itt már a szavak nem jelentenek semmit...a gondolatok nem fejezhetik ki...csupán csak megélni lehet...benne lenni, egyéválni vele..:wink:
Kedves Vidámtvr!
A szavak légbeszállnak akkor is, ha nincs tartalom(semmit mondó), és akkor is ha nincs ereje,energiája a szónak.
A legegyszerűbb, legtisztább állapot a "vagyok", ehhez kétség nem fér. Erre a vagyok állapotra, mint a torzsára a káposztalevelek elsőként az Én simul,ez a lélekből(szívből) indul ,ebből az Én vagyok állapotból elindul a gondolatiság (elme)
Ki vagyok Én?
, mert mikor megjelenik az Én, akkor lehetséges a Te,és Ő is. Az elkülönültségben, a mások tükrében, viszonyításként rakodtak a levelek, sok-sok gondolattal azonosulva sok-sok káposztalevél, ez a tudattalan időszak,mikor azt tapasztaljuk,akik nem vagyunk, azért, hogy majd érzékelhessük azt,akik vagyunk. A vagyok állapotot az elme nem képes értelmezni, nem tud mibe kapaszkodni (ezért az érzékelés).A "ki vagyok én" kérdése a "varázsszó" a valóság megtapasztalására, ezzel a kérdéssel bontogatjuk le a torzsáról a leveleket. Éppen így találjunk meg önmagunkat!
A leválasztott levelek azonosulások, amik eltakarják az önvalót.
kisshannah
Kedves Vidámtvr!
A szavak légbeszállnak akkor is, ha nincs tartalom(semmit mondó), és akkor is ha nincs ereje,energiája a szónak.
A legegyszerűbb, legtisztább állapot a "vagyok", ehhez kétség nem fér. Erre a vagyok állapotra, mint a torzsára a káposztalevelek elsőként az Én simul,ez a lélekből(szívből) indul ,ebből az Én vagyok állapotból elindul a gondolatiság (elme)
Ki vagyok Én?
A "ki vagyok én" kérdése a "varázsszó" a valóság megtapasztalására, ezzel a kérdéssel bontogatjuk le a torzsáról a leveleket. Éppen így találjunk meg önmagunkat!
A leválasztott levelek azonosulások, amik eltakarják az önvalót.
kisshannah
kiss
Osho - Az ego könyve
Részlet
A siker
Hogyan küzdhetném le a különlegesség iránti vágyamat?
Mivel eleve különleges vagy, semmi szükség arra, hogy különleges akarj lenni. Te különleges és egyedi vagy - Isten ennél kevesebbel nem érte volna be, amikor megteremtett.
Mindenki egyedi, tökéletesen egyedi. Soha nem létezett még olyan ember a földön, mint te, és soha nem is lesz ilyen még egyszer. Isten most először és utoljára teremtett olyasvalakit, mint te, tehát semmi szükség arra, hogy különleges akarj lenni. Már eleve az vagy. Ha különlegessé próbálsz válni, azzal pont a különlegességet veszíted el, hiszen magával a próbálkozással azt feltételezed, hogy nem vagy az. Pont ezzel válsz közönségessé, átlagossá.
Na már most, ha te egyszer már kiindulópontként elfogadtad, hogy átlagos vagy, hogyan válhatnál különlegessé? Próbálhatod ezerféle módon, akkor is átlagos maradsz, mert a kiindulópont hibás. Persze elmehetsz a szabóhoz és készíttethetsz különleges ruhákat magadnak, elmehetsz a fodrászhoz valami vadonatúj frizurát csináltatni, használhatsz mindenféle kozmetikumokat, meg is tanulhatsz néhány dolgot, hogy műveltebbnek tűnj, festegethetsz és közben gondolhatod, hogy festő vagy ... csinálhatsz még néhány dolgot, amitől akár híres és közismert is lehetsz, de mélyen legbelül tudni fogod, hogy semmi különleges nincs benned. Olyan vagy, mint bárki más. Ez mind csak külsőség. Hogyan változtathatnád a közönséges lelkedet különleges lélekké? Sehogy.
Isten azért nem talált ki erre módszert, mert ő még soha nem teremtett egyetlen átlagos lelket sem, tehát nem is juthatott eszébe ez a probléma. Ő kivételes lelket adott neked. Ezt a lelket soha senkinek nem adta még oda korábban. Direkt neked teremtette.
Tehát csak azt szeretném, hogy megértsd, különleges vagy. Nem kell elérned a különlegességet, mert már a tiéd - csak vedd észre! Merülj el önmagadban és érezd! Senkinek nincs olyan ujjlenyomata, mint neked. Senkinek nem olyan az íze, az illata, a hangja, a szeme, mint a tiéd. Kivételes vagy. Sehol a világon nincs belőled még egy példány. Még az ikrek is különböznek egymástól - bármennyire is hasonlítanak, ők sem egyformák. Más utakon járnak majd, másképp nőnek fel, különböző egyéniségek válnak belőlük.
Azt kérded: "Hogyan küzdhetném le a különlegesség iránti vágyamat?" Vedd észre a valóságot! Nézz mélyen magadba, figyeld önmagad, és meglátod, a különlegességre való törekvésed elveszti az értelmét. Ha egyszer felfogod, hogy különleges vagy, a különlegesség iránti vágyad szertefoszlik. Ha azt kéred, adjak valami technikát, hogy hogyan ne legyél különleges, az is csak zavarni fog. Mert akkor megint csak próbálkozol valamivel. Először különlegessé akartál válni, most meg megpróbálsz nem különleges lenni. Állandóan csak próbálkozol, próbálkozol... folyton javítani akarsz magadon, egyszer így, másszor úgy, csak éppen soha nem fogadod el magadat olyannak, amilyen vagy.
Az én üzenetem az, hogy fogadd el magad olyannak, amilyen vagy, mert Isten is így fogad el téged. Isten tisztel téged, de te máig nem voltál képes tisztelni a saját lényedet. Légy mélységesen boldog, hogy Isten úgy döntött, neked létezned kell, hogy lehetőséget adott neked a létezésre! Így most láthatod ezt a világot, hallgathatod a zenéjét, gyönyörködhetsz a csillagokban, találkozhatsz a többi emberrel, szerethetsz és téged is szerethetnek - mit akarsz még?! Élvezd, amit kaptál! Ezt hajtogatom állandóan: örülj az életednek! Ebben az életigenlő ünneplésben egyszer csak megvilágosodik benned a felismerés, ahogyan a villám világítja be az eget, hogy különleges vagy.
De ne feledd: ez a felismerés nem az egóból ered; nem arról van szó, hogy másokhoz képest vagy különleges. Nem. Abban a szent pillanatban, pontosan tudni fogod, hogy mindenki más is különleges. Olyan, hogy átlagos, szokványos, egyszerűen nem is létezik. A lényeg tehát, hogy az azt gondolod: "Különleges vagyok. Különlegesebb, mint az a férfi ott, vagy az a nő ott." - akkor még nem érted a lényeget. Ez pusztán az ego játéka. Különleges vagy, de nem másokkal összemérhetően, nem másokhoz képest. Egyszerűen csak különleges és egyedi vagy úgy, ahogy vagy.
Részlet
A siker
Hogyan küzdhetném le a különlegesség iránti vágyamat?
Mivel eleve különleges vagy, semmi szükség arra, hogy különleges akarj lenni. Te különleges és egyedi vagy - Isten ennél kevesebbel nem érte volna be, amikor megteremtett.
Mindenki egyedi, tökéletesen egyedi. Soha nem létezett még olyan ember a földön, mint te, és soha nem is lesz ilyen még egyszer. Isten most először és utoljára teremtett olyasvalakit, mint te, tehát semmi szükség arra, hogy különleges akarj lenni. Már eleve az vagy. Ha különlegessé próbálsz válni, azzal pont a különlegességet veszíted el, hiszen magával a próbálkozással azt feltételezed, hogy nem vagy az. Pont ezzel válsz közönségessé, átlagossá.
Na már most, ha te egyszer már kiindulópontként elfogadtad, hogy átlagos vagy, hogyan válhatnál különlegessé? Próbálhatod ezerféle módon, akkor is átlagos maradsz, mert a kiindulópont hibás. Persze elmehetsz a szabóhoz és készíttethetsz különleges ruhákat magadnak, elmehetsz a fodrászhoz valami vadonatúj frizurát csináltatni, használhatsz mindenféle kozmetikumokat, meg is tanulhatsz néhány dolgot, hogy műveltebbnek tűnj, festegethetsz és közben gondolhatod, hogy festő vagy ... csinálhatsz még néhány dolgot, amitől akár híres és közismert is lehetsz, de mélyen legbelül tudni fogod, hogy semmi különleges nincs benned. Olyan vagy, mint bárki más. Ez mind csak külsőség. Hogyan változtathatnád a közönséges lelkedet különleges lélekké? Sehogy.
Isten azért nem talált ki erre módszert, mert ő még soha nem teremtett egyetlen átlagos lelket sem, tehát nem is juthatott eszébe ez a probléma. Ő kivételes lelket adott neked. Ezt a lelket soha senkinek nem adta még oda korábban. Direkt neked teremtette.
Tehát csak azt szeretném, hogy megértsd, különleges vagy. Nem kell elérned a különlegességet, mert már a tiéd - csak vedd észre! Merülj el önmagadban és érezd! Senkinek nincs olyan ujjlenyomata, mint neked. Senkinek nem olyan az íze, az illata, a hangja, a szeme, mint a tiéd. Kivételes vagy. Sehol a világon nincs belőled még egy példány. Még az ikrek is különböznek egymástól - bármennyire is hasonlítanak, ők sem egyformák. Más utakon járnak majd, másképp nőnek fel, különböző egyéniségek válnak belőlük.
Azt kérded: "Hogyan küzdhetném le a különlegesség iránti vágyamat?" Vedd észre a valóságot! Nézz mélyen magadba, figyeld önmagad, és meglátod, a különlegességre való törekvésed elveszti az értelmét. Ha egyszer felfogod, hogy különleges vagy, a különlegesség iránti vágyad szertefoszlik. Ha azt kéred, adjak valami technikát, hogy hogyan ne legyél különleges, az is csak zavarni fog. Mert akkor megint csak próbálkozol valamivel. Először különlegessé akartál válni, most meg megpróbálsz nem különleges lenni. Állandóan csak próbálkozol, próbálkozol... folyton javítani akarsz magadon, egyszer így, másszor úgy, csak éppen soha nem fogadod el magadat olyannak, amilyen vagy.
Az én üzenetem az, hogy fogadd el magad olyannak, amilyen vagy, mert Isten is így fogad el téged. Isten tisztel téged, de te máig nem voltál képes tisztelni a saját lényedet. Légy mélységesen boldog, hogy Isten úgy döntött, neked létezned kell, hogy lehetőséget adott neked a létezésre! Így most láthatod ezt a világot, hallgathatod a zenéjét, gyönyörködhetsz a csillagokban, találkozhatsz a többi emberrel, szerethetsz és téged is szerethetnek - mit akarsz még?! Élvezd, amit kaptál! Ezt hajtogatom állandóan: örülj az életednek! Ebben az életigenlő ünneplésben egyszer csak megvilágosodik benned a felismerés, ahogyan a villám világítja be az eget, hogy különleges vagy.
De ne feledd: ez a felismerés nem az egóból ered; nem arról van szó, hogy másokhoz képest vagy különleges. Nem. Abban a szent pillanatban, pontosan tudni fogod, hogy mindenki más is különleges. Olyan, hogy átlagos, szokványos, egyszerűen nem is létezik. A lényeg tehát, hogy az azt gondolod: "Különleges vagyok. Különlegesebb, mint az a férfi ott, vagy az a nő ott." - akkor még nem érted a lényeget. Ez pusztán az ego játéka. Különleges vagy, de nem másokkal összemérhetően, nem másokhoz képest. Egyszerűen csak különleges és egyedi vagy úgy, ahogy vagy.
AZ AZONOSULÁS
Az ego akkor alakul ki, amikor valami olyasmivel azonosulsz, ami valójában nem vagy. Bárki is légy, semmi szükséged azonosulásra. Semmivel sem kell azonosulnod: már eleve az vagy, aki vagy. Tehát bármilyen azonosulásról is legyen szó, az azt jelenti, hogy valami mással azonosulsz - valamivel, ami nem vagy. Az ember azonosulhat a testével, az elméjével, de abban a pillanatban, amint ez megtörténik, elveszíti önmagát. Erről szól az ego. Így formálódik, így kristályosodik ki.
Az én valamivel való azonosulást, önmeghatározást jelent, ez pedig minden rabszolgaság kiindulópontja. Azonosulj bármivel, és börtönbe zárod magad - maga az azonosulás lesz a börtönöd. Ne azonosulj semmivel, maradj teljesen önmagad, és akkor megtapasztalhatod a szabadságot. Az ego a rabság, az ego-nélküliség pedig maga a szabadság. Mindenki azonosul például a nevével, holott mindenki név nélkül születik. Végül aztán ez a név olyan fontosság válik a viselőjének, hogy képes akár meg is halni érte. Pedig hát mi egy Név? De abban a pillanatban, hogy azonosulsz vele, rendkívül fontossá válik annak ellenére, hogy mindenki név nélkül születik. Vagy ott a külső: mindeki azonosul a saját külsőjével. Amikor odaállsz a tükör elé, mit látsz? Magadat? Ugyan már! Egyetlen tükörben sem láthatod magadat, pusztán azt a formát, amivel épp azonosítod önmagad. Az már az emberi elme hülyesége, hogy függetlenül attól, hogy ez a külső mindennap változik, de te továbbra is azt hiszed, hogy az te vagy.
Amikor kisgyermek voltál, milyen volt a külsőd? Amikor még az anyaméhben voltál, milyen volt a külsőd? Ammikor még csak petesejt és spermium voltál, milyen volt a külsőd? Ha készítettek volna a megtermékenyített petesejtről egy mikroszkopikus felvételt, felismernéd magad az anyaméhben? Tudnád azt monddani, hogy "Igen, az ott én vagyok!" Képes lennél rá? Nem. Ha felvették vona magnóra az első ordításodat, amikor megszülettél, vajon felismeréd a hangodat, és tudnád azt mondani, hogy "Igen, ez az én hangom?" Nem, Pedig a tiéd volt, és azzal is azonosulnod kellett valamikor.
Ha egy emberről a haláláig képeket készítünk... A külsőnk folyamatosan változik - van némi folytonosság, mégis minden pillanatban változik... A tested hét évente teljesen kicserélődik; ma már egyetlen sejt sem ugyanaz benne, mint hét évvel ezelőtt volt, mégis azt gondojuk: "Ez az én testem, ez én vagyok." A tudatosságnak nincs formája. A forma csak egyfajta külsőség, ami egyfolytában változik - mintha csak a ruhád volna.
Az azonosulás maga az ego. Ha semmivel nem azonosulsz - sem a neveddel, sem a testeddel - akkor ugyan hol az ego? Akkor egyszerűen csak vagy, és közben mégsem vagy. Akkor tisztán csak te magad vagy, de az ego nincs sehol. Ezért mondta Buddha, hogy az én az nem-én. Úgy nevezte: anatta, anatma. Vagyis: "Nincs egód, tehát nem nevezheted magad atmának sem. Nem mondhatod magadra, hogy én, mert nincs én. Csak a puszta létezés létezik." És ez a puszta létezés a szabadság.
Amikor azt mondod én, valamivel máris azonosulsz: egy névvel, egy személyiségtípussal, egy testtel, egy múlttal, egy elmével, bizonyos gondolatokkal és emlékekkel. Csak akkor tudod azt mondani, hogy én, ha mélyen legbelül azonosulsz valamivel. Ha semmivel nem azonosulsz, és képes vagy csak önmagad maradni, nem tudod többé azt mondani, hogy én - az én egyszerűen eltűnik.
Az azonosulás maga az ego. Ha semmivel nem azonosulsz - sem a neveddel, sem a testeddel - akkor ugyan hol az ego? Akkor egyszerűen csak vagy, és közben mégsem vagy. Akkor tisztán csak te magad vagy, de az ego nincs sehol. Ezért mondta Buddha, hogy az én az nem-én. Úgy nevezte: anatta, anatma. Vagyis: "Nincs egód, tehát nem nevezheted magad atmának sem. Nem mondhatod magadra, hogy én, mert nincs én. Csak a puszta létezés létezik." És ez a puszta létezés a szabadság.
Az első lépés a dualítás megszüntetése, ha nem vagyunk kapcsolatban a testünkkel, nem vagyunk kapcsolatban a világgal. Gyökértelenek vagyunk, és ha nincsenek gyökereink a testünkkben, semmit sem lehet tenni, egyáltalán semmit. Amint egyszer gyökeret vertél a testedben, minden lehetségessé válik.
Az olyan problémák, mint a féltékenység, birtoklási vágy, mohóság - mind a gyökértlenség részei. Mivel nincsenek gyökereink, mindig félünk; és e félelem miatt támad a biroklási vágy, e félelem miatt nem tudunk bízni senkiben, és emiatt ébred bennünk féltékenység.
Tulajdonképpen magunkban nem tudunk bízni - ez a probléma -, és hogyan bízhatnánk önmagunkban, ha nincsenek gyökereink a világban? A bizalom akkor jön el, ha mélyen a földbe nyúlnak gyökereink. Akkor bármi jöjjön, tudod, hogy képes leszel kiállni és szembenézni vele. Akkor nem ragaszkodsz másokhoz - nincs rá szükség, elég vagy egyedül is.
Tehát az első lépés, egyre mélyebben gyökeret verni a testedben. Érezd jobban a tested, élvezd a mozgást, menj reggel futni, és élvezd a tested, valamint a száguldó energia érzését. Menj úszi, élvezd a tested, a folyót és a víz érintését. Kocogj, táncolj és ugrálj a szabad levegőn, a napon, és engedd, hogy a tested ismét örömtől remegjen.
Ez az első teendő, és vegyél annyi mély lélegzezetet, amennyit csak tudsz. Amint egyszer belekerülsz a testedbe, amint újra megelevenedsz a testedben, tízből kilenc problémád eltűnik.
Ez egy trükk, amit a társadalaom alkalmaz az egyén önmagától való elidegenítésére. Elvágja a kapcsolatod a testeddel, így olyan vagy, mint egy kísértet egy gépezetben. Benne vagy a testedben, de mégsem vagy benne - csak lebegsz ide oda. Megfogod a barátod kezét, de az csak egy halott kéz egy másik halott kézben - nincs érzés, nincs költészet, nincs öröm. Eszel, de csak tömöd magad: elveszett az íz. Nézel, de csak tompa színeket látsz, szürkeséget, port. Zenét hallgatsz, de csak hangok hullnak sorra, a zenét elszalasztod.
Tehát néhány hónapig élvezz ki mindent, ami a testeddel kapcsolatos: futást, kocogást, játékot, ugrálást, táncolást, éneklést, kiabálást a hegyekben. Hozd vissza a gyermekkorodat! És azt fogod érezni, hogy újjászülettél. Azt fogod érezni, pontosan ugyanazt, mint amit a hernyó, amikor pillangóvá válik.
Az olyan problémák, mint a féltékenység, birtoklási vágy, mohóság - mind a gyökértlenség részei. Mivel nincsenek gyökereink, mindig félünk; és e félelem miatt támad a biroklási vágy, e félelem miatt nem tudunk bízni senkiben, és emiatt ébred bennünk féltékenység.
Tulajdonképpen magunkban nem tudunk bízni - ez a probléma -, és hogyan bízhatnánk önmagunkban, ha nincsenek gyökereink a világban? A bizalom akkor jön el, ha mélyen a földbe nyúlnak gyökereink. Akkor bármi jöjjön, tudod, hogy képes leszel kiállni és szembenézni vele. Akkor nem ragaszkodsz másokhoz - nincs rá szükség, elég vagy egyedül is.
Tehát az első lépés, egyre mélyebben gyökeret verni a testedben. Érezd jobban a tested, élvezd a mozgást, menj reggel futni, és élvezd a tested, valamint a száguldó energia érzését. Menj úszi, élvezd a tested, a folyót és a víz érintését. Kocogj, táncolj és ugrálj a szabad levegőn, a napon, és engedd, hogy a tested ismét örömtől remegjen.
Ez az első teendő, és vegyél annyi mély lélegzezetet, amennyit csak tudsz. Amint egyszer belekerülsz a testedbe, amint újra megelevenedsz a testedben, tízből kilenc problémád eltűnik.
Ez egy trükk, amit a társadalaom alkalmaz az egyén önmagától való elidegenítésére. Elvágja a kapcsolatod a testeddel, így olyan vagy, mint egy kísértet egy gépezetben. Benne vagy a testedben, de mégsem vagy benne - csak lebegsz ide oda. Megfogod a barátod kezét, de az csak egy halott kéz egy másik halott kézben - nincs érzés, nincs költészet, nincs öröm. Eszel, de csak tömöd magad: elveszett az íz. Nézel, de csak tompa színeket látsz, szürkeséget, port. Zenét hallgatsz, de csak hangok hullnak sorra, a zenét elszalasztod.
Tehát néhány hónapig élvezz ki mindent, ami a testeddel kapcsolatos: futást, kocogást, játékot, ugrálást, táncolást, éneklést, kiabálást a hegyekben. Hozd vissza a gyermekkorodat! És azt fogod érezni, hogy újjászülettél. Azt fogod érezni, pontosan ugyanazt, mint amit a hernyó, amikor pillangóvá válik.
Kedves V.t.!
Neked hoztam.....Osho szavait...
Az energiának hullámai vannak. Olykor dagály van, máskor apály. Amikor dagályban vagy, nagyon könnyű kapcsolatot teremteni, kommunikálni, nyitottnak lenni, szeretni, kapni, adni. Amikor nem dagályban van az energia, hanem apályban, akkor nagyon nehéz kommunikálni, szinte lehetetlen. De mindkettő jön-megy – mindkettő az élet része. Nincs ebben semmi rossz, ez természetes – ne felejtsd el elfogadni!
Amikor úgy érzed, hogy az apály időszaka érkezett el, ne próbálj kommunikálni. Ne kényszerítsd magad megnyílásra, mert az a megnyílás nem lesz valódi. Az a mag időszaka. Egyszerűen bezárulsz, és önmagadban maradsz. Használd azt az időt mély meditációra. Nagyon termékeny a meditáció szempontjából. Amikor dagályban vagy, és áramlik az energia, egyre feljebb tör, az a szeretet ideje. Akkor teremts kapcsolatot, légy nyitott, adj. Ez a termés ideje, de nem tarthat egész évben. Azt mondják, hogy még a mennyországban sem énekelnek folyton az angyalok.
Tehát, amikor dal születik benned, énekelj. És amikor azt érzed, hogy minden bezárul, segíts bezárulni. Ezt jelenti a természetesség. Természetesnek lenni nem azt jelenti, hogy nyitottnak kell maradnod huszonnégy órán át – nem vagy egy varázslókalap. Vannak pillanatok, amikor be kell zárulni, különben túl fárasztó lenne, túl egyhangú, unalmas. Semmi szükség arra, hogy folyamatosan mosolyogj – azt csak a politikusok teszik, ők pedig ostoba emberek.
Vannak időszakok, amikor könnyeket kell köszönteni, és örömmel kell köszönteni őket. Vannak időszakok, amikor szomorúnak érezzük magunkat – a szomorúság csodálatos, ezért ha szomorúságot érzel, légy szomorú. Amikor boldogságot érzel, légy boldog. Hitelesnek lenni azt jelenti, hogy sosem ellenzed azt, ami éppen történik. Menj vele… bízz benne. Éjszaka bezárulnak a lótusz szirmai, reggel újra kinyílnak – ami természetes folyamat.
A modern elmében viszont – különösen az új generációnál – egy nagyon téves elképzelés van megszületőben, az az elképzelés, hogy mindig nyitottnak kell lenni, mindig szeretetteljesnek. Ez egy újfajta kínzás, újfajta elfojtás, az erőszak egy új divatja. Erre nincs szükség. A hiteles ember az, akinek hihetsz. Ha szomorú, elhiheted, hogy bizonyára szomorúságot érez., mert igaz ember. Ha bezárul, abban is hihetsz, megbízhatsz benne. A meditáció állapotában van – egyszerűen csak önmagában akar lenni. Nem akar kimenni, mély önvizsgálatban van. Jó! Ha mosolyog és beszél, akkor kapcsolatot akar teremteni, ki akar lépni a lényéből, adni akar. Hihetsz egy ilyen embernek.
Neked hoztam.....Osho szavait...
A bezárulás érzése
Néha szeretnék elbújni egy sötét lyukban, különösen a menstruációm idején.
Néha szeretnék elbújni egy sötét lyukban, különösen a menstruációm idején.
Az energiának hullámai vannak. Olykor dagály van, máskor apály. Amikor dagályban vagy, nagyon könnyű kapcsolatot teremteni, kommunikálni, nyitottnak lenni, szeretni, kapni, adni. Amikor nem dagályban van az energia, hanem apályban, akkor nagyon nehéz kommunikálni, szinte lehetetlen. De mindkettő jön-megy – mindkettő az élet része. Nincs ebben semmi rossz, ez természetes – ne felejtsd el elfogadni!
Amikor úgy érzed, hogy az apály időszaka érkezett el, ne próbálj kommunikálni. Ne kényszerítsd magad megnyílásra, mert az a megnyílás nem lesz valódi. Az a mag időszaka. Egyszerűen bezárulsz, és önmagadban maradsz. Használd azt az időt mély meditációra. Nagyon termékeny a meditáció szempontjából. Amikor dagályban vagy, és áramlik az energia, egyre feljebb tör, az a szeretet ideje. Akkor teremts kapcsolatot, légy nyitott, adj. Ez a termés ideje, de nem tarthat egész évben. Azt mondják, hogy még a mennyországban sem énekelnek folyton az angyalok.
Tehát, amikor dal születik benned, énekelj. És amikor azt érzed, hogy minden bezárul, segíts bezárulni. Ezt jelenti a természetesség. Természetesnek lenni nem azt jelenti, hogy nyitottnak kell maradnod huszonnégy órán át – nem vagy egy varázslókalap. Vannak pillanatok, amikor be kell zárulni, különben túl fárasztó lenne, túl egyhangú, unalmas. Semmi szükség arra, hogy folyamatosan mosolyogj – azt csak a politikusok teszik, ők pedig ostoba emberek.
Vannak időszakok, amikor könnyeket kell köszönteni, és örömmel kell köszönteni őket. Vannak időszakok, amikor szomorúnak érezzük magunkat – a szomorúság csodálatos, ezért ha szomorúságot érzel, légy szomorú. Amikor boldogságot érzel, légy boldog. Hitelesnek lenni azt jelenti, hogy sosem ellenzed azt, ami éppen történik. Menj vele… bízz benne. Éjszaka bezárulnak a lótusz szirmai, reggel újra kinyílnak – ami természetes folyamat.
A modern elmében viszont – különösen az új generációnál – egy nagyon téves elképzelés van megszületőben, az az elképzelés, hogy mindig nyitottnak kell lenni, mindig szeretetteljesnek. Ez egy újfajta kínzás, újfajta elfojtás, az erőszak egy új divatja. Erre nincs szükség. A hiteles ember az, akinek hihetsz. Ha szomorú, elhiheted, hogy bizonyára szomorúságot érez., mert igaz ember. Ha bezárul, abban is hihetsz, megbízhatsz benne. A meditáció állapotában van – egyszerűen csak önmagában akar lenni. Nem akar kimenni, mély önvizsgálatban van. Jó! Ha mosolyog és beszél, akkor kapcsolatot akar teremteni, ki akar lépni a lényéből, adni akar. Hihetsz egy ilyen embernek.
Tehát ne próbálj semmit az elmédből a lényedre erőltetni. Hagyd, hogy a lényed mondja meg, mit akar, és az elméd legyen a cseléd, aki követi. Az elme azonban mindig úr akar lenni. Nem látok ebben semmi rosszat. Éld meg ezt az időszakot, és lassan-lassan látni fogod, hogy minden hónap ilyen lesz. Néhány napig nagyon nyitott leszel – néhány napig zárt. Sokkal egyértelműbb ez a nőknél, mint a férfiaknál, mert a nők még mindig peridicitásban élnek. A menstruációjuk következtében a kémiájuk, a testük kémiája huszonnyolc napos periódusban zajlik. Tulajdonképpen ugyanez történik a férfiakkal is, de az kevésbe megfogható, kevésbé látható. Nemrégiben néhány kutató felfedezte, hogy a férfiaknál is fennáll egyfajta havi ciklus, csak láthatatlan, mert nem jár vérzéssel. De ahogy a nők minden hónapban négy napig nagyon alacsony energiaszintre kerülnek, a férfiak is nagyon alacsony energiaszintre kerülnek négy napig minden hónapban. A férfiaknál ez az állapot nem annyira fizikai jellegű, nem látható, lelki jellegű – inkább belső, mint külső.
Ha barátokkal akarsz találkozni, sose találkozz velük akkor, amikor be vagy zárulva, találkozz velük akkor ha nyitott vagy. Nincs ezzel semmi baj, ez egy természetes folyamat.
„Minden, ami teljes, csodálatos. A részleges csúnya, a teljes gyönyörű. Ezért bármi vagy, legyél teljes benne, és teljes létezésed átalakítja magát, létezésed minőségét is. Minden egyes nap új, minden egyes pillanat új. Minden egyes pillanat után egy másik világba lépünk, és felkészültnek kell lenned, hogy semmi se tartson a hatalmában. Nem a világ legyőzése a valódi bátorság, hanem önmagunk legyőzése. Amit meg akarsz találni, ne keresd, mert rendelkezel vele, már ott van. Minden, amit kiagyalnak, hamis. Az igazság már itt van, fel kell tárni, fel kell fedezni. Nem tudod, mi az igazság; hogyan tudnád kiagyalni? Az életnek felajánlássá kell válnia; csak akkor van jelentése. Minden, ami gyönyörű és igaz, meglepetésként érkezik. Éppen ezért őrizd meg a meglepődés képességét. Ez az élet egyik legnagyszerűbb áldása. Mindent, amit szégyellsz, elrejtesz belül, a tudattalanban. Ekkor mélyebbre hatol a lényedben, kering a véredben, a színfalak mögül irányít. Egyetlen pillanat örökkévalósággá válhat, mert ez nem hosszúság, hanem mélység kérdése. Az idő hosszúság, a meditáció mélység. Százszázalékos felelősséget kell vállalnod, mert mindahányszor ha elfogadod a százszázalékos felelősséget, szabaddá tesz. A félelemnélküliség a legvallásosabb minőség. Ha a szeretetben gyökerezel, valódi gyökereid vannak. Másképpen nem lehet gyökeret verni. A teljes elfogadás minden ajtót kinyit. Az elfogadásban eggyé válsz, egységgé válsz. Kívül és belül csupán hamis megosztottságok vannak. Minden megosztottság hamis, de hasznos, mert nehéz lenne szavak nélkül beszélni. De azután eljutsz annak megértéséhez, hogy csupán egy van. Nincs olyan, hogy rajta kívül vagy belül. Egyszerűen egy, és te vagy az az egy.”
Vidámtavirózsa2
Új tag
Köszönöm a válaszokat , és Bona köszönöm az írást.
Igazából úgy érzem ,hogy nehezen tudom hasznosítani a válaszaitokat. Mindig arra tértek ki , hogy belül találjam meg a boldogságot és önmagam , de azokat az érzéseket és élményeket , amikről beszéltek egyáltalán nem érzékelem magamban. Úgy érzem ,hogy az a tudatállapot amiben vagyok egyszerűen nem alkalmas arra ,hogy bármi megteremjen benne ami független ettől a világtól. Olyan mintha le lenne korlátozva a tudatom , aminek a felszabaításához pont a korlátozottság miatt nincs képességem. 22-es csapdája. A gondolataim lecsendesítése és annak a kérdésnek az ismételgetése ,hogy "Ki vagyok?" pedig semmi eredménnyel nem jár , sőt unalmas és feszültségkeltő tevékenyégnek találom. Biztos jártatok már ti is ebben a fázisban. Mi lehet ebből a kiút? A tényleges gyakorlatban is hasznosítható kiút. Nektek mi volt az első meditációs eredményetek és mennyi idő után sikerült elérni ? Gondolom nagyon örültetek neki
Köszönöm ,hogy olvastok.
Üdv VT.!
Igazából úgy érzem ,hogy nehezen tudom hasznosítani a válaszaitokat. Mindig arra tértek ki , hogy belül találjam meg a boldogságot és önmagam , de azokat az érzéseket és élményeket , amikről beszéltek egyáltalán nem érzékelem magamban. Úgy érzem ,hogy az a tudatállapot amiben vagyok egyszerűen nem alkalmas arra ,hogy bármi megteremjen benne ami független ettől a világtól. Olyan mintha le lenne korlátozva a tudatom , aminek a felszabaításához pont a korlátozottság miatt nincs képességem. 22-es csapdája. A gondolataim lecsendesítése és annak a kérdésnek az ismételgetése ,hogy "Ki vagyok?" pedig semmi eredménnyel nem jár , sőt unalmas és feszültségkeltő tevékenyégnek találom. Biztos jártatok már ti is ebben a fázisban. Mi lehet ebből a kiút? A tényleges gyakorlatban is hasznosítható kiút. Nektek mi volt az első meditációs eredményetek és mennyi idő után sikerült elérni ? Gondolom nagyon örültetek neki
Köszönöm ,hogy olvastok.
Üdv VT.!
Köszönöm a válaszokat , és Bona köszönöm az írást.
Igazából úgy érzem ,hogy nehezen tudom hasznosítani a válaszaitokat. Mindig arra tértek ki , hogy belül találjam meg a boldogságot és önmagam , de azokat az érzéseket és élményeket , amikről beszéltek egyáltalán nem érzékelem magamban. Úgy érzem ,hogy az a tudatállapot amiben vagyok egyszerűen nem alkalmas arra ,hogy bármi megteremjen benne ami független ettől a világtól. Olyan mintha le lenne korlátozva a tudatom , aminek a felszabaításához pont a korlátozottság miatt nincs képességem. 22-es csapdája. A gondolataim lecsendesítése és annak a kérdésnek az ismételgetése ,hogy "Ki vagyok?" pedig semmi eredménnyel nem jár , sőt unalmas és feszültségkeltő tevékenyégnek találom. Biztos jártatok már ti is ebben a fázisban. Mi lehet ebből a kiút? A tényleges gyakorlatban is hasznosítható kiút. Nektek mi volt az első meditációs eredményetek és mennyi idő után sikerült elérni ? Gondolom nagyon örültetek neki
Köszönöm ,hogy olvastok.
Üdv VT.!
Kedves Vidámtr!
Mindennek megvan a sora, és ez így van rendjén. A kondicionált,automatizmust követő elme az emlékezet segítségével hívja elő az értéshez szükséges alapokat és mindíg csak egy kicsit fogad el, azokat a dolgokat,amelyek közelállnak a hitrendszeréhez.Az elmében nincs kvantumugrás,csak folyamat, step-by-step. Az új infóhoz való hozzáállás fontos.
Szerinted:
-Korlátozott, képtelen, alkalmatlan vagyok.
VAGY
-Nyitott elmém alkalmas az értésre.
Az elmének fontos a cél, a tartalmat Te rakod hozzá a tiszta szándékkal (jóérzéssel).
kiss
Az előbbi tanítások az elmenélküliségből, a csendből születtek.
A duális,logikán alapuló elmével (egyáltalán elmével)értelmezhetetlenek,semmitmondók.
Az elme az elmét érinti meg.
Az önvaló/csend az önvalót/csendet érinti meg.
Egyetlen-egy átjáró van, a lényedből feltörő,mindenek felett álló vágy az önvaló megismerése.kiss
ölel hannah
Hasonló témák
