[FONT="]A Mindenség, vagyis az Atya, vagy nevezhetem a Forrásnak is, kibővült énje vagy.<o></o>
[/FONT] [FONT="]A keletkezésed, az atya vágyából ered. Aki meg akarta ismerni azt, amit oly fenségesnek, oly dicsőségesnek érez. Mivel rajta kívül nem volt senki más, így csak az odabent létezett. Elmélkedni kezdett, vagyis gondolkodni, hogy is tehetné tapasztalattá azt, amit tud. A gondolat erejénél fogva, ezért megosztotta önmagát. Így keletkezett a szellemünk, amin átsuhant egy múló érzelem, ami az atya öröméből eredt, és ez az érzelem létre hozta a lelkünket, mely az atyából kiáradó energia folyamot, ami nem más, mint a szeretet, mederbe terelje. Nagyon fontos, hogy megértsd az érzelem, ami átsuhant rajtad múló. Vagyis nem örök. Ami a lelkedet feltölti az az atya végtelen szeretete. A te lelked tehát maga a szeretet. Ez az egy érzés, ami örök. A többit, te hoztad létre.<o></o>
[/FONT] [FONT="]<!--[if !supportEmptyParas]--> <o></o>
[/FONT] [FONT="]A létezésben szabad akaratot kaptál, hogy megismerd azt, amit már tudsz. Mivel a Forrás energia kiterjesztése vagy. Ugyanazzal a teremtő erővel rendelkezel, mint az atya. Vagyis te is a gondolat erejével és az érzelmeid kivetülésével hozod létre magad körül a valóságodat, és azzá válsz, amit csak elgondolsz magadról. Mivel fény és érzelmi entitások elegy vagy, ami annyit jelent forma nélküli, bármit is gondolj, azzá válsz. Amit tudnod kell, az életben mindig azt vonzod vissza, amit azzal a gondolattal kapcsolatban érzel. Nagyon fontos ezért, hogy tisztában legyél az érzéseiddel. <o></o>
[/FONT] [FONT="]<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o></o>
[/FONT] [FONT="]Életek során tapasztaltad már meg milyen a félelem, egyedüllét, birtoklási vágy, mi a szerelem és még sorolhatnám mennyi érzést, hoztál létre életeidben. Ahogy ebben az életedben is szembesültél már valamennyi lelki állapottal. Igen lelki állapot, mivel az érzéseidet a lelked tárolja, ő a felelős a te érzelmi beállítottságodért. Ahogy leveted földi ruhádat szellemben lakozó lélekké, leszel. Ami azt jelenti szellemed, viszi tovább az életedben szerzett tapasztalatokat és lelked a hozzájuk tartozó érzéseket. Tehát azzá válsz, amit alkottál magaddal kapcsolatban, elfeledve azt, aki valójában vagy. De e tapasztalások segítenek neked megismerni azt, amit tudtál, de nem tapasztalhattál. Minden ellentét erősíti benned azt, amit igazán értékelni tudsz. Ha nincs a gyűlölet, nem tudhatod, hogy milyen a megbocsátás. Ha nincs bánat nem, értékelheted az örömöt, és így tovább.<o></o>
[/FONT] [FONT="]Ezért minden érzés fontos a lélek számára. Így mutatkozik meg előtte az élet értelme.<o></o>
[/FONT] [FONT="]A létezésben minden entitás elindult a tapasztalatok szerzésére. Nem volt kiszabott út csak a vágy a teremtésre. A gondolat teremtő erejével alkotni kezdtünk, és létre hoztuk a változatos világegyetemet. Mindent, amit létre hoztunk, meg is akartuk tapasztalni. Ezért megalkottuk a fizikai világban önnön képmásunkat, ami a testet öltés eszköze volt. Mivel az atya szabad akaratot adott, hogy megismerje mire képes, így mi is szabad akaratot adtunk önnön képmásunk kezébe. Ami azt jelenti, elfeledtetted magaddal azt, aki vagy, hogy a tudatlanság homályában tapasztald azt, amivé váltál. A lényed, aki egy veled, ő tudta, ha már eleget tapasztaltál, kérni fogod önön magadtól az igazságot. Ami így hangzik: Ki vagyok Én?! Mikor fel teszed ezt a kérdést semmi mást nem teszel mint saját magadtól megkérdezed, vagyis a tudatodtól, így nem tehet mást, mint feltárja neked az igazságot és elvezet oda, ahonnan indultál. Minden rezzenésed, ami gondolati síkon elindul belőled valósággá, válik. A fizikai világban a manifesztáció folyamata időt vesz igénybe, mire a fény sebessége lassul és az anyagi részecskék, megjelennek világunkban. Ez a lassulási folyamat, hozta létre a tér és az idő fogalmát. Mivel amit most gondoltál az később valósul meg. Ez csak is az anyagi világra vonatkozik. A létezésben, nincs tér és idő. Így az érzékelésedben kialakult a múlt és a jövő, de számodra a jelen a legfontosabb. Mert csak a jelenben létezel, mint tudat. Az elme az, ami tárolja az információkat és képes önönmagában elmerülni, vagyis utazni az agytekervények között és előszedni azt, ami már megtörtént, és tervezni azt, ami még nem. A tudat a gondolatot figyeli, és ő onnan tudja mi az, ami történni fog. Minden ember gondolatokat bocsát ki magából és ezek a gondolatok érzésekkel, járnak. Aki már spirituálisan fejlett látja ezeket és képes a jövődbe látni, mert látja ezzel a gondolkodással, mi az, amit vissza fogsz vonzani életedbe, mivel a megvalósulásuk időt vesz igénybe. Ha kikéred a véleményét, egy látónak, az nem azt jelenti az is fog megtörténni, mert te hoztad létre és te vagy az, aki meg is változtathatod. Mindig tudd, mit szeretnél elérni, hogy tudd jó irányba mész e. Ha nem is tudod mi az, amit szeretnél, csak azt, hogy azt nem akkor is tudsz rajta változtatni. Mindig te indítod útjára a dolgok történését, és te is szüntetheted meg. <o></o>
[/FONT] [FONT="]<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o></o>
[/FONT] [FONT="]Az elme tehát teljes szabadságot kapott tőled, ahogy te is az atyától. Így átvette az irányítást önön magad felett, mert így akartad. Te tudod mi a szeretet, de nem tudtad eddig tapasztalni, ezért életre hívtad az ellentétét magát a félelmet, ami abban segített neked, hogy viszonyításod legyen ahhoz amit érzel, mert ha csak szeretet ismered, nem tudhatod, hogy az mennyire fenséges.<o></o>
[/FONT] [FONT="]A félelem arra emlékeztet téged, hogy így nem vagy egész. A neve is ezt jelenti: „fél”-„elem”, vagyis valaminek csak az egyik része. Ebből az érzésből ered, az egyedüllét, vagyis a magadra maradás érzése, ami kiváltotta azt, hogy félsz attól, amit nem tudsz, pontosabban, amit az elmével nem osztottál meg. Mivel az elme nem láthat tovább a fizikai valóságon, de érzékeli azt. Így tudtad ez az állapot mulandó. Vagyis nem örök. Mert örök az te vagy aki érez.
[/FONT] [FONT="]<o>
</o>[/FONT]