Sziasztok,
Csak 1-2 éve foglalkoztatnak a spirituális dolgok. Azóta elolvastam jó néhány könyvet, és egyre jobban beleásom magam a témába. Mindig is érdekelt, hogy ki vagyok, miért vagyok, miért vagyok pont most és pont itt... Gondolom, mostanra kezdek "megérni"
Van egy jó kis mondás: Véletlenek nincsenek. Hát most már biztos vagyok, hogy ez nem csak egy mondás, hanem ez így is van. Visszagondolva az eddigi életemre, mindennek megvolt az oka, mindenről kiderült előbb-utóbb, hogy miért kellett megtörténnie. Szerintem erre a forumra sem véletlenül találtam rá. Kerestem valamit a neten, és ez az oldal volt az első találat. Ráklikkeltem, és hosszú órákig itt ragadtam, és persze regisztráltam is.
Tavasszal a párom ugyan így járt, keresett valamit, és az első találat egészen más volt, de ott ragadt. Ez az oldal a transzlégzésről szólt. Olyannyira felkeltette az érdeklődésünket, hogy elmentünk egy ilyen alkalomra. Életem (és párom életének is) a legmeghatározóbb élménye volt. Ez egy egész napos foglalkozás. A nap fele arról szól, hogy felkészíti a résztvevőket a transz megélésére, és segít a konkrét problémájának, kérdésének a megfogalmazásában. Maga a légzés, ami segíti a transzállapot elérését kb 20 perc. (A foglalkozást vezető mondta, hogy kb ennyi idő kell hozzá, én nem tudom, hogy mennyi ideig tartott, mert az időérzékelés teljesen megszűnt) A transzban eltöltött idő is változó, de ezt sem tudom, hogy mennyi ideig tarthatott nálam. A nap végén közösen megbeszéltük az "élményeket". Minden résztvevőnek egy jól megfogalmazott kérdést kellett feltennie, amelyre meg szeretné kapni a választ a "fentiektől". És ez meg is történt mindenki esetében. Nekem annyi volt a kérdésem, kérésem, hogy: "Meg szeretném találni a bennem élő Istent, vagy lelket".
A légzés egy teljes légzés, ami segítségével a teljes tüdő megtelik levegővel. A légzést elég intezíven, gyorsan kell végezni. Alatta olyan zene szól, ami "átsegít". Nálam az átlépést sámánzene segítette. Ekkor a légzésem lelassult. Nem volt tudatos, de éreztem, hogy teljesen nyugodt. Az élmény pedig szinte leírhatatlan:
Először azt láttam, hogy felettem mindenütt fény van, és éreztem, hogy ez nem csak fény, hanem rengeteg energia. Majd azt éreztem, hogy megfeszül a hátam, minha homorítani akarnék és a kezeim felemelkednek, tenyérrel fölfelé. Utána mindkét tenyeremből hihetetlen mennyiségű fény és energia távozott a felettem levő fény és enegria összességbe. Ez többször egymás után megtörtént. Közben éreztem, hogy könny folyik a szemeimből. Majd azt éreztem, hogy a testem, és én nem ugyan azok vagyunk, én egyértelműen a testem fölött voltam (hogy mennyivel, azt nem tudom). Majd boldogságot, szeretetet éreztem. Az eszmélés is sokáig tartott. A tudatom egy pillanat alatt visszatért, mert meghallottam, hogy valami nagyon vacak zene szól. De a testem nem reagált, hosszú percekig egy porcikámat sem tudtam megmozdítani.
Végig olvastam ezt a teljes topicot, és láttom, hogy vannak köztetek igen tapasztaltak is a témában. A véleményeteket szeretném kikérni, hogy pontosan mi volt ez? Lett volna lehetőség a tapasztalatok megbeszélésére egy külön egyeztetett időpontban a foglalkozást vezetővel (jó pénzért :-( ), de az első időpont nem volt nekem jó, a további egyeztetés pedig sajnos elmaradt.
Köszönöm.
