Mindig aktuális: Problémák a reiki gyakorlóknál, amik jellegzetesek:
I: Nem tud haladni a Reiki útján tovább egy pontnál, elakad. A hibát nem magában keresi. A tanítóban. "A tanító a hibás" - gondolja - "Nem ért meg engem". "Ebben nincs elég tapasztalata a tanítónak, nekem több van". "ÉN jobban tudom már nála ezt". Megítélik a tanítókat.
Esetei: Akaratlanul is másnak kivánják magukat mutatni, mint ami belül van. (Én nem olyan vagyok).
Vagy ami belül van, azzal nem akarnak, nem tudnak vagy nem mernek szembenézni. Mert bizony belül ott a dühös gorilla. Néha megpróbálják, de aztán feladják.
A Szellemi út nem lineáris, mint sokan hiszik. Mélypontokkal jár. Egyre mélyebbekkel. Másképp nem megy, közben vannak magas pontok is.
Sokszor az vezet a problémához, hogy a gyakorló tökéletességre törekszik, ami biztos kudarchoz fog vezetni. Egyetlen tanító sem volt tökéletes, se Jézus, se Buddha, se Lao-Ce, és ők ezt megmutatták. A gyakorlóban ébred fel - jaj, ez nem is tökéletes - hogyan is tudna ENGEM tanítani? Így menekül meg az EGO a feloldódástól. Így hát tanítótól tanítóig megy - mindegyikre kivetíti a benne lévő tökéleteségre törekvés megfelelőjét, de attól hogy ilyennek akar valakit látni, a tanító nem akar tökéletesnek látszódni, ha valóban tanító. Nem akar megfelelni a gyakorló elvárásainak. Nem akar másnak látszódni. Ö már békében él magával.
Vagy látják, más gyorsan fejlődik - és tudat alatt arra vágynak, ők legalább olyan gyorsan vagy még gyorsabban fejlődjenek. Türelmetlenség, akarnokság. Írigység. Ezek lépnek fel. Eloszlatni is csak a gyakorló tudja őket - ha hajlandó meglátni, ezek benne vannak.
És vannak gyakorlók, akik őszintén örülnek más fejlődésének - és ez elhozza a sikert, hogy bár a nagy többségnek évekre, lehet évtizedekre van szüksége ahhoz, ami pár gyakorlónak 1-3 év - mégis, nem türelmetlenek. Hálásak. E gyakorló megérti, ez nem verseny, és a lényeg, hogy saját ütemében érjen célba. Kitartás, szorgalom vezet a sikerhez. Hála, és tisztelet. Semmi más.
Bár valóban, akadnak akik gyorsan haladnak az úton - ez a ritka. A sikert nem adják könnyen. Akik gyorsan haladnak: átadják magukat teljesen, könnyedén a reikinek - nagyon gyorsan fejlődnek. Tanítóik amit mondanak, hálával és köszönettel fogadják el és úgy gyakorolnak tovább. Bíznak a tanítóban, tudják ő már bejárta ezt az utat, ismeri a vargabetüket is. Nincs bennük ragaszkodás saját véleményhez, elképzeléshez. Nincs saját véleményük, amivel összehasonlítanák a tanító útmutatását - hanem azt követik. Ők maguk nem is gondolják sokszor, milyen gyorsan fejlődnek - sokszor bizonytalanok magukban, és eza jó - rábizzák magukat az életre, a Reikire - hadd sodorja, amerre akarja...
Gyakori hiba, hogy bár a gyakorló sokat segít társainak, tanítóinak - ezt ÉN-ből teszi, nem önzetlenül - és az ilyen "áldozathozatal" nem az valójában. Nem jár spirituális fejlődéssel. Csak az számít áldozathozatalnak, amit az ember nem magáért tesz. Nem azért, róla jobb vélemény legyen vagy felhívja magára mások figyelmét - hanem szolgál önzetlenül.
Meg kell keresse magában - miért van benne kisebbrendűségi érzés? Kinek, miért akar bizonyítani? Sokan csak azért vonzódnak a spirituális utak felé, mert életüket sikertelennek érzik, úgy érzik nem kapnak elég megbecsülést és azt gondolják, ha szakmájukban ezt nem tudták elérni, majd akkor a spirituális úton ezt pótolják.
Keanu Reeves-nek mondja a Constantine-ban az arkangyal - te a pokolra kerülsz, hiába szedtél ki több száz démont emberekből. Mert te mindent magadért teszel - hogy valamit elérj vagy elkerülj - nem másokért. És Keanu Reeves sokáig nem érti. Úgy gondolja, ő az emberekért teszi, amit tesz - pedig csak magáért dolgozik, saját vágyait akarja elérni - a többi ember ehhez csak eszköz számára valójában. Nehéz ezt magunkban meglátni, észrevenni.
Akik tökéletességre törekednek, gyakran túl feszültté válhatnak. Az élet nem lesz öröm számukra így, hanem küzdelem. Pedig a gyakorlás öröm, a gakorlókat a reikiben szinte szétfeszíti sokszor a jókedv, a derű.
A tudatalattiba lenyomott dolgok, fel nem dolgozott problémák - amiket csak a tanítók látnak, hogy mi van belül - egyszer csak robbannak a helytelenül gyakorlóban. Lehet 10 év múlva, lehet 20 év múlva, de mindig robbannak. És akkor már késő. Ezért van, hogy a felelősséget vállaló tanítók nem adnak meg II vagy III avatást annak, aki nem végezte el a szinttel való munkát. Bizony a II. szinttel való munka akár 20 évig is eltathat.
Bárhogy rejtegeti is nem tudatos énjét a gyakorló - a tradicionális tanító látja. Tudja. Még csak mellette se kell lennie, tudja mi történik - és nem gyakorolhat, nem fejlődhet a gyakorló helyett. Tradicionális szervezetek ereje pont abban van, hogy ilyenkor ha a gyakorló tanítót vált vagy irányzatot - ugyanzzal a problémával menve a tanítókhoz, ugyanazzal a válasszal fog találkozni. Fél-tradicionális vagy független szervezetben, ahol a tanítók felelősége nem annyira hangsúlyos, ilyenkor is meg lehet kapni az avatást - a tanító mossa a kezeit - ő akarta, megkapja a jogot a Tapasztaláshoz. Aztán lesz, ami lesz.
A magasabb behangolás a Reikiben nem megoldja a meglévő problémát, hanem felerősíti.
II: Nem tud haladni a Reiki útján vagy elakad. A hibát nem magában keresi. Tanító nélkül gyakorol. "Több szimbólum kell" - gondolja. "Egy másik szimbólum kell, ami majd megold mindent" . Így születnek az "új" "Reiki" irányzatok" akár - melyekből maga a reiki szokott eltűnni. Kivétel nélkül e meg nem világosodott, egojuk által elkápráztatott, nagyravágyó "tanítók" azok, akik nyugaton "meg kell mutassanak" belső késztetésből más tanítóknak "általuk még nem ismert jobb szimbólumot". Azaz kiválasztottnak kívánják magukat megélni, akik akár az alázatosság álarca mögé bújva, a többieket akarják tanítani - az '"új utat a reikihez" vagy "csoda" szimbólumot.
Ez a vágy nem a helyes hozzáállás, miért akar valaki Reiki III. avatásban részesülni. Ha vak vezet világtalant, abból csak probléma lett mindig. Aki önmagát kívánja mások fölé helyezni és ezért akart a Reiki III. avatásban részesülni - nem a Reiki útját járja. Csak olyanok fogják követni őket, akikben ugyanúgy ott van ez a vágy.
Alapja, hogy korán kapták meg a reiki avatásait, maguk is érzik hogy korai volt és ezt elleplezni az egojuk bedob ilyen trükköket. Közben Japánban mai napig akár szimbólumok nélkül érik el a reiki gyakorlók a megvilágosodást, segítenek a betegeken és Magyarországon is sok Reiki I.-es avatott "csodára" képes - mert csak átadja magát a Reikinek kezelés alatt - teljesen, feltétel nélkül. Nem akar ő csodát "csinálni", egyszerűen csak hagyja hogy rajta keresztül megtörténhessen. Ezért nincs szüksége szimbólumra se hozzá.
Míg régen nyugaton a reiki szimbólumokban látták az emebrek a siker zálogát, ma már - hála a japán tanítóknak, útmutatásaiknak - kiderült, a szimbólumok egy része nyugaton létrehozott, nem attól működik a Reiki. A jó, gyakorlott reiki gyógyítónak nem kell semmilyen szimbólumot használnia. Mégis meggyógyulnak a betegek,a kik felkeresik.
Akik nem haladnak az úton, keresnek kívül, ők vetik rá magukat "új reiki szimbólumokra" - a szimbólumtól várva a megoldást. Lehet, kis megkönnyebbülést az egoja el is játszik neki. Mindez azt mutatja, az illető nem érti a Reiki útját - legyen bármennyi beavatása - lehet nem neki való.
Ahogy Porosz Tíbor már 1995.-ben ezt megfoglamazta, leírta a Reiki III. avatottaknak. Ő nem adott semmi szimbólumot - leírta, mi a Reiki, mi nem az, mennyire nem értik nyugaton a III. avatottak se, mi a Reiki. Mi számít a rEikivel való szakításnak, pld. amint bárki uj szimbólumot csempész a rendszerbem, az már nem Usui módszere, nem a reiki. Ezért tűnik el ezen irányzatokból a reiki gyógyhatása - mert az illető saját ÉN-jét csempészi a reikibe, saját vágyait.
Ahogy Lin-csi mester mondta egyszer - "Jó családból származó fiúkat és lányokat babonáznak meg ezen fene rókák. De bizony mondom néktek, egyszer e vaksi szörnyektől is számon kérik majd a köles árát s izzó vasgolyóbisokat fognak nyelni az öreg Jama előtt. "
17 évnyi tanítási tapasztalat rövid összefoglalása volt. Természetesen ezek a gondok, előforduló esetek nem csak a Reikire, hanem minden szellemi útra ugyanúgy jellemzőek. A felsorolt esetek, jellegzetességek 20 év tapasztalata, sok tradicionális úton.
Még ha a gyakorló utat is vált - az se segít. Hiába cserli a Zen gyakorlást Tantrikusra, Jogára - ugyanazzal a problémával fog szembesülni.
Ezért nem szabad avatni arra fel nem készült, nem kellően megtisztult tudatú gyakorlót magasabb szintre - legyen bármennyire szimpatikus, legyen az ember saját gyermeke akár - mert a korai avatás következményei sokkal roszabbak, mintha megharagszik pár gyakorló a tanítókra. A tanítók ezt simán elviselik - sokkal inkább, mint hogy elgeyengülésük miatt egy tanítvány súlyos beteg legyen vagy pszichésen zavarodott. Aki felősséggel áll egy úthoz - nem kíván egyetlen emebtársának sem problémákat okozni, olyat tenni, ami felerősíti a gondot - még ha az jóval később is következik be.