Aztán, ahogy belépett a luxus-fogadóterem ajtaján, figyelmét azonnal felkeltette két elképzelhetetlenül szép fiatal nő, akik éppen akkor emelkedtek fel az egyik heverőről, ahogy belépett.
Minden várakozást felülmúlt a meglepetés, több okból is, Adamski soha sem gondolt arra, létezhetnek női űrhajósok is. Különös megjelenésük, leírhatatlan szépségük, ami még csak fokozódott, ahogy üdvözölték az érkezőket, együtt a fényűző környezettel, ebben a szabad világűrben száguldó űrhajóban, lenyűgöző volt.
A két nő közül az alacsonyabb megérintette Adamski kezét az ismert üdvözlési jellel, aztán azonnal elfordult és a helyiség másik részébe indult. Azután a magasabb, és láthatón fiatalabb lépett közelebb, majd érintette lágyan ajkait Adamski arcához. Közben visszatért a másik bájos teremtés is, kis poharat tartott a kezében, színtelen folyadékkal, és Adamskinak nyújtotta.
Mélyen meghatódva a jelenlévők barátságos kisugárzásától, megköszönte és elvette a poharat. A víz (egyértelműen az volt) tiszta forrásvíznek tűnt, annál azonban kicsivel sűrűbb, olyasmi konzisztenciájú, mint a nagyon finom olaj. Ahogy megitta, igyekezett visszanyerni higgadtságát e két rendkívüli, számára teljességgel elképzelhetetlen szépségű fiatal teremtés látványa kapcsán.
Az, amelyik az italt hozta, nagyjából 160 cm magas lehetett, igen világos bőrű; aranyszínű, váll alá lógó hullámos hajjal és aranyszínű szemekkel, olyan tekintettel, mely egyaránt volt lágy és örömet sugárzó. Vállai tökéletesen szimmetrikusak. Adamski tisztában volt vele, a nő szinte könyvként olvas gondolataiban. Szinte áttetsző bőrén semmiféle hiba nem volt látható, tökéletesnek és finomnak látszott, miközben melegséget sugárzott. Alakja finoman kidolgozott volt, fülei kicsinyek, sötétpiros ajka, ragyogó fehér fogakkal. Nagyon fiatalnak látszott, Adamski becslése szerint semmi esetre sem lehetett több húsz évesnél. Keze karcsú volt, hosszú, érzéki ujjakkal. Sem ő, sem a társaság egyetlen tagja sem használt semmiféle sminket az arcán, a körmeik sem voltak festve. Mindkettőjük ajkainak színe természetes mélyvörös volt. Nem viseltek ékszereket sem, semmit, ami annak lenne mondható. Igazából bármiféle ékszer csak elterelte volna a figyelmet természetes szépségükről.
Lágyan aláeső, fátyolszerű, bokáig érő öltözetet hordtak, derekukat élénk színeket tartalmazó öv fogta körül, melyekbe ékköveket szőttek.
Az alacsony szőke ruhája világoskék volt, törékeny szandálja arany színben pompázott. Később Adamski megtudta, városlakó, és a Vénuszról származik....
stb, stb, stb,....................