Vajon el lehet felejteni magyarul? – Egy külföldön élő magyar viszonya az anyanyelvéhez

Melitta témája a 'Hírek' fórumban , 2017 November 14, 01:24.

Melitta - 2017 November 14, 01:24
  1. Melitta

    Melitta Adminisztrátor Fórumvezető

    Régóta foglalkoztat a kérdés, hogy elfelejtheti-e valaki az anyanyelvét. Bolgár nagypapám – a Magyarországon töltött ötven év után is – határozottan állította, hogy nem.

    Jó tíz éve élek külföldön, és ezalatt megtanultam, hogy a külhoni magyarok nyelvhasználatával kapcsolatos sztereotipikus mondatok, az „anyanyelv ösztönből jön”, „csak odafigyelés kérdése, mit használ az ember”, „sznobság x idő után idegen szavakkal beszélni” kijelentések felszíni igazságtartalma mögött összetett és igen árnyalt labirintus rejlik. Ebben az útvesztőben bolyongva, az én viszonyom is változott a saját anyanyelvemhez. Trembácz Éva Zsuzsa írása a nyelvhez való viszonyáról a magyar nyelv napján, amit 2011 óta november 13-án ünneplünk.

    Ha most útravalót adhatnék tizenegy évvel ezelőtti önmagamnak, talán elfújnék egy darabot abból a rózsaszín felhőből, amely eltakarta az idegen kultúrában való mindennapi élet következményeit, többek között a nyelvhez való viszony önkéntelen változását. Tudatában sem voltam annak, hogy ösztönösen rigorózus nyelvőrként vágtam neki a nagyvilágnak, és hol elképedtem, hol dühöngtem azon, miért kell egy magyar nyelvű beszélgetést idegen szavakkal megtűzdelni, valamint: hogyan is történhet meg, hogy egy-egy hétköznapi kifejezést hosszú másodpercekig keresgél valaki. Az élet szerencsére szembeállítja az embert a saját előítéleteivel, hogy közelről nézve azokat, a sok-sok „igen, de” szertefoszlassa őket.

    „Az anyanyelv ösztönből jön”, és „csak odafigyelés kérdése, mit használ az ember” gondolata sokáig tartotta bennem is magát. Aztán láttam, hogy ezt az „ösztönösséget” mennyi minden ostromolja a hétköznapokban.

    Nyolc-tíz órán át egy másik nyelven dolgozni, kommunikálni, érvelni, információt feldolgozni, egy szakterületen elmerülni, egy másik nyelven élni az életet, gyakran úgy, hogy nincs magyar közösség a közelben, igenis rányomja a bélyegét az anyanyelv használatára. Bevallom, nekem is hamarabb ugrik be a recruitment kifejezés, mint a munkaerő-toborzás, mert angol nyelven sajátítottam el a munkámhoz szükséges szakmai ismeretet, amelyet napi nyolc órában használok. Folyamatosan két nyelvet használni igazi agytorna, és roppant fárasztó, így már nem gondolom, hogy főbenjáró bűn lenne a két nyelv közötti ugrálás során megbotlani. Az odafigyelést pedig jócskán befolyásolja, hogy milyen gyakran, illetve milyen ritkán használunk egy magyar kifejezést, mennyi időt tölt valaki Magyarországon, hiszen a nyelv változásait a távolból nem könnyű beépíteni a nyelvhasználatba. Én is mosolyogtam, amikor a gyerekként ’56-ban Amerikába került tanítványaim jégszekrénynek hívták a hűtőt 2015-ben, és most én állok döbbenten a mindent lerövidítő gyakorlat, a „koviubi, talizunk” és társai előtt.

    [​IMG]

    Amikor valaki külföldre költözik, egy kis batyuban viszi magával az anyanyelvét. A csomag egy részét folyamatosan használja, egy része érintetlenül a batyu alján marad, és hazatérve sikerül(het) kicsit újratölteni. A bepakolt útravaló megkopik idővel, és csak limitáltan tud táplálkozni a talajból, ahol a gyökerei vannak – pedig ezt a talajt közel hozza a Skype, az internet, az online rádiók és tévék. Tudományosan bizonyított, hogy az akcentuson sem kell nagyon csodálkozni: a hangszálakat, ajkat mozgató izmok koordinációja változik, ha huzamosan egy másik nyelven beszélünk, de ez személyenként változó, mert az izmok rugalmasságától függ.

    A sznobságot pedig érdemes egyéni megítélés alá vetni: van, aki az, és van, aki nem.

    Ez utóbbi esetben kérem a fenti tényezők figyelembevételét. Továbbra is azt gondolom, hogy a pubertáskor után megszilárdult nyelvtudást – mély traumát átéltek kivételével – nem lehet elfelejteni, de ahogy saját bőrömön tapasztaltam meg azt, hogy igenis nehéz kisebbségi nyelvet ápolni, megőrizni, átadni, úgy a saját anyanyelvemhez való viszonyom is változott. Tudatosult bennem, milyen mérhetetlen nagy komfortot ad az, ha a saját nyelvén éli az életét az ember. Angolul megingok egy-egy szó használatán, megkérdőjelezem, hogy jól mondtam-e, és nem egyszer zavar, hogy nem tudom olyan árnyaltan és finomra hangoltan kifejezni azt, amit szeretnék, ahogy az belül megfogalmazódik bennem. Lelki dolgokról sokkal jobb magyarul beszélgetni, mert úgy érzem, maradéktalanul át tudom adni azt, amit megélek, míg angolul egy pici mindig bennem marad. Kétségtelenül izgalmas két nyelven létezni, hiszen olyan, mintha két énem lenne, amelyet a két nyelv, és a hozzájuk kapcsolódó kulturális többlettartalom is formál. Gyakran érzem, hogy más ember vagyok angol és magyar nyelvi közegben: a magyarul – szerintem – szórakoztató énem nem könnyen konvertálható „angol” környezetbe, így sokáig zaklattam a férjem azzal, hogy unalmas vagyok angolul.

    [​IMG]

    Bármennyire érdekes is ez a kettősség, szinte a zsigereimben érzem a változást, amikor hazaérek: mintha lehullanának körülöttem az idegen nyelv kreálta falak. Számomra élmény elmerülni a magyar nyelv szépségeiben, gazdag hangzókészletében, és már-már perverziónak érzem az olyan szavak feletti merengéseimet, mint a cipőfűző, sündörög vagy a bazsarózsa. Igaz, hogy izgalmas ki-be járkálni a két nyelv között, de

    míg a tanult nyelv olyan, mint egy szoba, amelynek falaiba időnként beleütközünk, és amely fizikai voltából adódóan meghatározza mozgásterünket, az anyanyelv olyan, mint egy színes virágokkal teli, határtalan zöld mező.

    Úgy érzem, a szoba falait sok-sok energiával kijjebb és kijjebb tolhatjuk, teljesen lebontani, virágokkal beültetni nem lehet azt.

    Kosztolányi erről ezt mondta: „Csak az anyanyelvvel nem lehet soha jóllakni, csak attól nem kapunk soha csömört, csak azt fogadjuk magunkba korlátlanul úgy, hogy minden szemerjét azonnal vérré változtatjuk. A többi nyelvből kisebb-nagyobb adagot bírunk el, mint az orvosságból.” Kétnyelvűek mindig közelebbinek érzik az egyik nyelvet: azt, amely a lelkük nyelve.

    Azt is mondják, hogy egy másik nyelvet akkor tesz valaki igazán magáévá, amikor azon a nyelven álmodik. Én mindig magyarul álmodom. És tudom, hogy a lelkem nyelve magyar. Ahogy azt is, hogy a nagyapámnak igaza volt.

    Trembácz Éva Zsuzsa

    nelvrol.jpeg
     

Hozzászólás

Melitta témája a 'Hírek' fórumban , 2017 November 14, 01:24.

    1. analema
      analema
      Egyszer hajdanán Romániából visszafelé jövet éjszaka közepén beestem egy benzinkúthoz a határ közelében, majd elkezdtem kézzel-lábbal magyarázni, hogy tudok-e forintért tankolni. Az eladó nő nézett nagy kerek szemekkel, hagyta hogy küzdjek egy kicsit, majd megszólalt ékes magyarsággal, hogy persze hogy tankolhatok forintért és szólt a kutas srácnak, hogy mennyi lejért toljon az autómba, természetesen neki is magyarul :)
      Vegetable, CasaLoma, Ernoe és 1 másik tag kedveli ezt.
    2. Ernoe
      Ernoe
      Egyszer Moszkvába voltam és egy hordozhato televiziot akartam venni. Nem volt nehéz felismerni melyik az a bolt mert egy magyar busz állt elötte, a turisták ellepték az üzletet.
      -
      Beálltam a kollegámmal a sor végére anélkül, hogy a honfitársak nyakába estünk volna ami 2000 km-re a hazátol szinte kötelességnek számitott volna.
      -
      A turisták a magyaron kivül láthatoan nem beszéltek más nyelvet mert minnél elörébb kerültek a sorban annál izgatottabban tanakodtak arrol,
      "Hogyan kell kérni televiziot oroszul? Hát nem jutott eszükbe. :(
      -
      Az egyik azt javasolta "Probáljuk meg németül."
      Ezt jo ötletnek találták a többiek is és ezután azon töprenget az egész sor:
      "Hogyan mondják németül, hogy televizio?" :)
      -
      Köztudott, hogy a világ szinte valamenyi nyelvén a "televizio" az televizio, (televigyenyia, televizija... vagy hasonlo,.. )
      csak éppen németül hivják "Fernseher-nek"
      -
      Végül jött a jo hir, hogy ne aggodjanak, az elado perfekt beszél magyarul, az elöbb azt kérdezte az egyik vevötöl, hogy "Garantija?", mire a vevö "nem-et" mondott és megértette. Nyilvánvalo, hogy tud magyarul csak nem akarja elárulni.
      -
      Mi meg sem probáltuk németül, rögtön magyarul kértünk, és hogy nincs szükségünk garantiára azt is felfogta.
      -
      Néha jobb ha az anyanyelvnél maradunk, akkor kevesebb hibát követünk el. :)
      Utoljára módosítva: 2017 November 14, 15:07
      Vegetable, setni és analema kedveli ezt.
    3. analema
      analema
      Egy munkatársam átszállással jött haza az egyik karibi szigetről egy másik szigeten keresztül, ahol voltak gondok a csomagokkal, mert ahelyett, hogy átrakták volna a másik gépre azzal együtt be kellett checkolniuk az országba csomagostól.
      A fegyveres vámügyintéző/katona egy kukkot nem tudott angolul csak spanyolul, és nem akart semmit megérteni. Aztán az ígyjárt turisták összedobtak neki 20 dollárt, minek hatására fél perc alatt elvégzett egy középfokú angol nyelvtanfolyamot és minden ment gördülékenyen tovább :D
    4. advocatus_diaboli
      advocatus_diaboli
      Mert?
    5. varázsdoboz
      varázsdoboz
      Analéma, ez nagyon jóóó!:hurra: Ahogy Tanár Úr javasolta,jobb ha mindenki marad az anyanyelvén. A vámos fazonnál is bejött:rohog:
      CasaLoma kedveli ezt.
    6. FLAMINGO
      FLAMINGO
      Ernő!
      Szerintem mindenki - nem csak a gyerekek, de a felnőttek is - annyit ért egy adott nyelvből, amennyit használ(t) belőle :)
      Ha a felnőttek a gyerekeikkel CSAK a konyhanyelvi szintet gyakoroljak, honnan is lehetne a gyerknek kiterjedtebb a tudása?
      Az már persze más kérdés, hogy a szülő milyen mélységig merül bele az adott nyelv ismeretének átadásába.
      Ezt most nem értem! Nyelvi analfabétizmus?
      A - kicsit talán nagyképűen - saját tapasztalataim szerint minél korábban kezdenek el egy gyerekkel több nyelven kommunikálni, azt a gyerek agya annál könnyebben fogadja be.
      Mivel a nyelv nem egy egzakt tudomány, a "tanult" nyelvi szabályok az évek során áthághatatlan fallá nőnek és úgy kb 4o felett, ha addig nem tanultál legalább egy idegen nyelvet, nem is fogsz már megtanulni, mert az agyad nem fogadja el, hogy "úgy is lehet" valamit kifejezni..
      Érdekes.
      Nálunk "csak" két nyelven beszéltünk (orosz, magyar) a gyerekekhez, de nem volt ilyen tünet.
      Az egyetlen furcsaság a fiunk esetén az volt, hogy akiről megérezte, hogy az orosz az anyanyelve, ahhoz nem volt hajlandó magyarul szólni, hiába is kérlelte az adott személy.
      Mi is az ovi kezdetekor váltottunk csak magyarra, hogy ne legyen beilleszkedési gond és ez annyira bejött, hogy 3 hónap multán a fiunk már nem is akart megszólalni oroszul (míg a lányunknál ez nem fordult elő).
      Mostanra pedig - sajna - annyira háttérbe szorult az orosz, hogy az autodidakta módon megtanult angolt sokkalta jobban beszéli (úgy kb felső fokon), míg oroszul szinte meg sem tud (akar) szólalni. :(

      Ez is tipikus. Én amikor az angolt kezdtem el tanulni az őskorban (úgy a 9o-es évek közepén), a tanáraink mind az sulykolták belénk, hogy most a vizsgára tanulunk, nem pedig a hétköznapokra. Azaz példakérdésekre példaválaszok helyes kiejtéssel és megfelelő nyelvatnnal. Ha levizsgáztunk, elkezdhetünk ténylegesen angolul tanulni és valahol igazuk volt.
      Ennek egyenesági következménye, hogy középfokon tud az illető, de képtelen a szabad kommunikációra, amíg magában át nem lépi azt a korlátot, hogy "jajcsakhelyesenmondjam" és a vezérelv az nem lesz, hogy a lényeg, hogy megértsem és megértsenek. Ehhez viszont gyakorlás kell - kinek több, kinek kevesebb.
      Azért ennek talán az volt a hátterében, hogy a volt szovjetúnió nagyvárosaiban - már amelyik nem volt zárt város - és turisták látogatták, a frekventált boltokban a (volt)szoc országok nyelveit értő eladókat alkalmaztak (épp a turisták miatt).
      A nekem pl egy könyvesboltban dolgozott Kijevben anno és mivel be kellett ülnie a péztárgép mögé, úgy kb 6-7 nyelven zsigerből ismerte a számokat ( a spanyoltól a románig), mivel a vásárlók nem feltétlenül tudtak oroszul...
      A nagyobb boltokban amúgy is előny volt az ilyesfajta sokoldalúság.
      Érdekes, hogy azóta akkorát fordult a világ, hogy pl. az említett Kievben anno oroszul illett tudni és szinte megmosolyogták a "vidéki" ukránt, ma már szinte erőltetik, hogy csak ukránul... (persze ennek nyilvánvaló politikai okai vannak, ami itt eléggé témaidegen lenne, ezért nem mennék bele)

      És, hogy a cikkhez is hozzászóljak:
      A már említett és magasztalt nejem (remélem valaki visszamondja neki :) ) anyanyelve az ukrán.
      Ahogy írtam Kijevben nem nagyon dívott az ukrán és ő 18 éves korától 24 évesig ott élt, majd bátran eljött velem Magyarországra és itt élünk több, mint 3o éve.
      Vagyis életének 2/3-t nem anyanyelvi környezetben élte, mégis több dialektust is folyékonyan beszél 4o év távlatából is.
      Azok a "celebek"pedig, akikről Gyula írt, szerintem csupán a figyelmet próbálják felhívni magukra, hogy 2 hét után már a saját anyanyelvüket is törve beszélik (mivel egyébbel nem nagyon menne).
      ladysla, Ernoe és CasaLoma kedveli ezt.
    7. CasaLoma
      CasaLoma
      Szerintem ezért tanulnak meg a gyerekek sokkal könnyebben és gyorsabban kommunikálni idegen nyelven. Bennük nincsenek még meg ezek a "jajcsakhelyesenmondjam" gátlások, ők egyszerűen mondják, amit közölni akarnak, olyan szókinccsel és olyan nyelvhelyességgel, ahogy éppen ki tudják fejezni magukat.
      analema, udvarfy és FLAMINGO kedveli ezt.
    8. JuhJóz
      JuhJóz
      Szvsz. az anyanyelvet elfelejteni nem lehet, csak a szókincs egy része/nagy része passzívvá válik. Érted mit mond, de amíg "vissza nem jön" aktívba, zsigerből a használt nyelven válaszolsz könnyen.
      Általam igen tisztelt pszichológus (és többnyelvű pár, ill. anyósom, nejem példája, akik svábok) azt vallják, hogy idegen nyelvre nem szabad "tanítani" a gyereket, de ha a szülők következetesen csak saját anyanyelvüket használják, akkor akár 3 nyelvű lesz a gyerek, megtanulja a külső környezet nyelvét is. (Amit anyanyelvként használ a külső környezete.)
      Ők nem szabályok mentén tanulnak, sima mintakövetés.
      Viszont a honi nyelvoktatás katasztrófa, (és sajnos minden egyéb is az oktatásban.) Ernoe talán visszaigazol, de nemcsak a plebs, de némelyik echte német médiamunkás is pocsék nyelvtanisággal beszél, mégsem "lövik le".
    9. eddy56
      eddy56
      Van egy hangos chat program tobb mint tiz evig hasznaloja voltam aktivan, neha naponta tobb oraban is.
      MAr kozel egy honapja jartam oda, mikor rajottem, hogy a tagsag nagyresze kulfoldon el.
      Volt pl egy idos kanadaban elo ur,aki amikor eloszor jott fel a csetre torte a magyart. Nehany honap mulva lehetett ugyan akcentust erezni a beszedeben, de tokeletesen vissszatert neki az, amit majd 50 evig nem hasznalt szinte egyaltalan.

      Egy aranyos tortenet: egy holgy(75 korul lehet) 56-ban hagyta itt magyarorszagot, es azota nem mert hazajonni. Eggy budos szot nem tud maig sem a magyaron kivul mas nyelven. Egy nap szova tettem neki, hogy mar tobb mint 40 eve el kanadaban, es meg mindig nem tanulta meg aZ angolt, vagy a franciat. Mire a holgy:
      -Zolikaaaaam, hat tud itt mindenki magyarul :)
    10. *Rima
      *Rima
      Márpedig akadnak benne címeres ökörségek és valótlanságok
      Akinek ebben a témában van rutinja az
      azonnal látja
      Utoljára módosítva: 2017 November 14, 18:13
    11. JuhJóz
      JuhJóz
      Na, hazaértünk. Sommás kinyilatkoztatás. Miért is? Azért mert?
    12. *Rima
      *Rima
      A két három nyelvet olyan flottul tanuljak párhuzamba mint a huzat .
      Ami bámulatos hogy úgy váltogatják mint más a kanalat vagy a villát
      és Sohasem keverik .
      Magyar környezetben az első reakció jeeeee itt mindenki így beszél .
      Az lesz a domináns nyelv amelyik nyelvvel tanul és barátai vannak .
      A családi nyelvet konyhanyelven sajátítja el ha sokat van anyanyelvi
      környezetben a nyelvi tudása rohamban fejlődik .
      Ha nem gyakorolja hamar felejtodik de gyorsan visszajön .
      A mi gyerekeink beszélnek magyarul az enyém egy harmadikat is .
      Felnőtt korukra hálásak mert ezzel a plusszal rendelkeznek .
      analema és udvarfy kedveli ezt.
    13. *Rima
      *Rima
      A gyerek nem úgy tanul meg egy idegen nyelvet mint egy felnőtt .
      Te lefordítod magadban a magyart és azt adod vissza .
      A gyerek nem fordít a gyerek párhuzamot hoz
      és megjegyzi az alma az Apple és következő esetben a látott képet társítja a szóhoz .
      Láttam mar ezen a szisztémán alapuló nyelv tanítást ,nem tudom hogy felnőtt
      esetében miként eredményes .
      analema, udvarfy, CasaLoma és 1 másik tag kedveli ezt.
    14. *Rima
      *Rima
      Ami kibírhatatlan a magyar tv -ben és ezért Soha nem is nézek TV-t
      Az a végtelen sok hosszú körülményes körülírt fogalmazás
      amit angolul elmondanek három szóban
      Azt magyarul percekig várom ,hogy
      Nyögd mar ki hogy mit akarsz mondani
      Ernoe kedveli ezt.
    15. analema
      analema
      Sokszor érzem úgy, hogy az itt aktívan fórumozók mindegyike egyfajta csodabogár és igazi különlegesség a maga nemében.
      Te pont az a csodabogár vagy, akiről ez az eszperantó tanulás simán feltételezhető :)
      Csak egy mellékszál, hogy gyerekkoromban én is hazavittem néhány hónapra az eszperantó könyvet a könyvtárból, csak nem találtam olyat a suliban sem, akit rajtam kívül érdekelt. A másik ilyen dolog volt a programozási nyelvek, ami a '80-as években azért nem volt annyira meglepő.
      advocatus_diaboli kedveli ezt.
    16. advocatus_diaboli
      advocatus_diaboli
      Hogy én csodabogár vagyok, az teljesen biztos, magam se vitatom. Érdekesség, hogy pendelyes gyerekként imádtam a sci-fiket, közülük is főleg azokat amikben a tudós feltalál valami elmés szerkentyűt. Na most e művek majdnem mindig arra a sablonra épülnek, hogy az öreg tudós feltalálja, de aztán egy másik fazon hősködik a találmánnyal, aki sokkal fiatalabb. A tudós sokszor meg is hal a mű elején. A sztori így logikus a maga módján, mert rendkívüli dolog feltalálásához nagy tudás kell az meg általában csak öregkorra érhető el, a hősködéshez azonban fiatal életkor az előnyös.
      Na és én e művekben szinte kizárólag a TUDÓST irigyeltem! Akkor is ha nem ő hősködött, sőt, ha akár meghalt is hamar. Az én példaképem a TUDÓS volt, nem a hős. Az aki feltalál, nem az aki a találmányt használja! Arra vágytam hogy olyan legyek mint a tudós. Akkor is ha ennek az az ára hogy különc csodabogárnak tart a világ.

      Sok vallás szerint a vágyak karmát indukálnak, „bevonzzuk” a sorsot... nos, én semmit se tettem direkt azért hogy különc meg csodabogár legyek, de a legjobb úton vagyok hozzá. Még találmányaim is vannak, amennyiben a regények mondhatóak annak némi nagyvonalúsággal. Annyi bizonyos hogy ha szó szoros értelemben nem is „találmányok”, de mindenféleképpen lehet őket ALKOTÁSNAK nevezni.

      Az ilyen sorsnak kétségkívül van egy rakás óriási negatívuma, kellemetlensége, sok szenvedéssel is jár, nélkülözéssel, stb... bizonyos értelemben azonban mondhatom hogy „magam választottam”. Ez így szó szerint nyilvánvalóan nem igaz, mert szó se volt tudatos választásról, olyan értelemben azonban nagyonis, hogy lényegében az lett belőlem ami jellemtípus a legjobban tetszett azokban a gyerekkori művekben, amit irigyeltem!

      Nos, MEGKAPTAM. Tehát, bár eszméletlenül sok mindent gyűlölök az Emberiségben, az Életben, a Társadalomban, stb, ennek ellenére, valamiféle elvont nézőpont szerint tulajdonképpen semmi jogom panaszkodni, mert telibe pont azt kaptam amit a leghevesebben sóvárogtam kiskölyökként!

      És tudjátok mi a legröhejesebb az egészben? Még most is úgy vagyok ezzel, hogy NEM IS AKAROK MÁSMILYEN LENNI. Nem is tudnék szerintem ha akarnék se, de nem erről van szó most, hanem nem is AKAROK.

      Igen, rengeteg embert irigyelek aki más életet él. Akik sokkal gazdagabbak, akik mazsolázgathatják a jobbnál jobb nőket, vagy akármi... irigylem őket fenemód, bevallom!

      Mégis, ha arra gondolok hogy ezt csak azon az áron érhetném el, hogy emiatt le kell mondanom egy csomó mindenről amit eddig elértem, meg fel kell vállalnom egy olyan életstílust ami egy egész rakás olyasmivel IS jár amit ki nem állhatok, nos, akkor inkább lemondok a bombanőkről, a sok pénzről meg minden másról is!

      Márpedig annyi eszem van hogy tudjam, ezek az életpályák „csomagkapcsolt eseményláncok”. Olyan NINCS, hogy csak a sok pénz és jó nők, de semmi negatívum mellé! (mármint amit én tartok negatívumnak). Minden sors jár egyaránt előnyökkel is meg hátrányokkal is. És én hiába irigylek másokat az előnyökért, ha semmi kedvem cserébe felvállalni a hátrányokat is.

      Nem, nem akarok másmilyen lenni.
    17. ladysla
      ladysla
      Ismerős házaspár egyik tagja az anyanyelvével idegennyelvtanár, a gyerekeiket 2 nyelven nevelték. A születésük óta következetesen mindegyik szülő csak az anyanyelvén szólt hozzájuk. A gyerekek érettségi előtt állnak. Mindegyik 3 nyelven beszél. Tökéletesen, szabatosan (mert az sem mindegy a használhatóság szempontjából, hogy milyen a minta), s mindig tudják, éppen melyik nyelven beszélnek.
      CasaLoma és varázsdoboz kedveli ezt.
    18. *Rima
      *Rima
      Mit gondolsz Canadaban hányan nevelnek így gyereket ?
      Sacc/kb minden második ajtóban
      Utoljára módosítva: 2017 November 14, 23:54
    19. gumelig
      gumelig
      Svájci feleségem ötödik idegen nyelvnek megtanult mellettem magyarul is. Nem akarták róla elhinni, hogy nem magyar.
      A kiejtését vidékies tájszólásnak vélték. Egyszer csapkodtam egy szunyog után és azt kédezte, hogy “még hált?”
      Imádta nyelvünket. Gátlástalanul tudott mindenkit kritizálni. Rá is faragott. Egy zürichi élelmiszer üzletben én áltam a kasszás nőnél, aki ázsiai volt, ő pedig rámolta el a szallag végén a cuccokat. Ki tudja milyen ördög lovagolhatta meg mert odaszolt nekem, hogy figyeljem a ferdeszeműt mert biztos csal.
      Erre a ferdeszemű visszaszólt magyarul, hogy “ á magyarok” Akkor láttam a köppenyén a tipikus magyar nevet. Nem vette zokon nejem beszólását. Mondta, hogy ő a férjétöl tanulta a nyelvet.

      17 éve váltunk el, de évente kétszer, szülinapokon telefonálunk egymásnak és anyámat is felhivja a szülinapján. Nem felejtette el a nyelvet. Nem beszéli olyan jól mint régen, de mindig megcsodálom.

      Én ugyan harminc év utàn mentem haza elöször, de csak néha a szlengemröl és a viselkedésemröl vették észre hogy “külföldi” vagyok.
      Hozzá kell tennem, hogy zürichben nagy magyar baráti kőröm volt. Eszébe sem jutott volna senkinek mesterkélten beszélni.
    20. bubu
      bubu
      Hat igen, errdekes modon azok akik nehany eve jottek el az O- hazabol "elfelejtettek" a Magyart, de meg Angolul sem beszelnek az a erdekes, jo magam tobbbet eltem itt mint az O-hazaban, de ha kinyitom a szam KM-tavolsagrol tudjak, hogy Magyar O-bol
      valo lehetek, gyerekeim persze kitunoen beszelnek angolul, de Magyarul is jol beszelnek.
      CasaLoma kedveli ezt.

Megosztás