Tisztelt Sportolók!
Lépten-nyomon olvasni, mennyire örülnének, ha Magyarországon vehetnék át következő érmüket, ha teljesítményüket a hazai közönségnek Budapesten mutathatnák be.
Rajta, tegyenek érte!
Dobják össze azt a párezer milliárdot, ami még több új stadionhoz kell! Elvégre az Önök hobbijáról, mániájáról, megélhetéséről van szó. Amit mellesleg döntő részben ma is közpénzből finanszírozunk.
Mondhatják: milliókat lelkesít egy futam, egy csörte, egy meccs küzdelme.
Milliókat meg hidegen hagy.
De nem is a piszkos anyagiak a legfontosabbak ebben a játszmában, Az ember szívesen költ –akár erején felül – az örömre, az önbecsülésére, olyan nem egészen racionális ügyekre, amelyekben nem az észé a döntő érv. Jól van ez így: a kijelölt, vagy csak a szívünkben létező ünnepvárás segít megbirkóznunk a hétköznapok fullasztó gondjaival.
Tisztelt Olimpikonok! Nézzenek mélyen a saját lelkükbe! Mit tettek Önök azért, hogy a sport, a testmozgás örömének vidám seregszemléje legyen...