Fényben úszó és félhomályban bújó freskók
Az Őrségben, az erdő mélyén áll egy kis templom, amely az 1200-as évek végén épült a Szentháromság tiszteletére. Freskóit 1377-78-ban festette Aquilai János, aki az egyiken magát is megörökítette. Ez Európa legrégibb portréja. A mester képeket festett a külső falakra is.
A festő arcképe
A templomot a XVII. században vehették birtokba a reformátusok, s valószínűleg ők meszelték le a falakat. A több rétegben felhordott mész megóvta a falfestményeket a pusztulástól. A XIX. század első felében az épület elhagyottá vált, a tetőzete beomlott. Az Árpád-kor eme építészeti gyöngyszemének megmentésérére 1865-ben indult gyűjtés. Hat évvel később tűz pusztította, s a következő évtizedekben a becsorgó víz a belső képek 40 százalékát tönkre tette. A legsürgősebb javításokat 1941-ben végezték el, de a képeket csak 1968-ban restaurálták.
A templomot különleges fényjáték jellemzi. Évszakonként más-más ablakon süt be a nap, így mindig más festményt világítanak meg a sugarak. A szentély és a hajó közti diadalív belső felén látható Szentháromság-jelképre Szentháromság vasárnap árad a fény a szentély csúcsíves ablakából, ami azért érdekes, mert nem naptári dátumhoz, hanem húsvéthoz kötött, azzal együtt mozgó ünnep, amely a húsvét utáni 57. napon van. A Szentháromság ábrázolása sem szokványos: az általánosan elterjedt háromszög helyett egy körben kisebb, és abban még kisebb kör fejezi ki a három isteni személyt.
Vízkereszt reggelén a szentély kör alakú ablakából a betlehemi csillagra és a kis Jézushoz érkező háromkirályokra esik a fény az északi falon. A nyári napfordulókor a felkelő nap sugarai az ajtó mellett látható Máriát aranyozzák be, aki a köpenye alá, azaz oltalmába vette a segítségét kérő lelkeket, köztük egy uralkodót is, aki a koronájával tűnik ki a többiek közül. A téli napéjegyenlőség alkalmával a bejárati ajtón át süt be a lemenő nap Végighalad a templomon, s előbb Jézus keresztre feszítését, majd a tisztítótüzet és a mennyországot, végül pedig az ítélkező Krisztust világítja meg. A freskók egy részét sohasem éri napfény, köztük a déli falon megörökített Szent Erzsébet alakját sem. Az ítélkező Krisztus balján megfestett pokol mindig félhomályban van.
Ha a látogató napfényes időben megy be a templomba, s világos ruhát visel, a ruhájáról visszaverődő fény a falra vetül, s olyan képek is világossá válnak, amelyeket az ablakokon, ajtón betűző sugarak nem világítanak meg.
A Szentháromság ritka jelképe
János mester a magyar szenteket is megörökítette. Az északi falon az egyik jelenet Szent Lászlót ábrázolja, amint az angyal fejére helyezi a koronát. Az arca hasonlít a hermája vonásaihoz, pedig a kettő megalkotása időben és térben egyaránt távol esett egymástól. A déli falon Szent Erzsébet képe látható. Erősen megkérdőjelezve született meg az a feltételezés, hogy néhány töredék eredetileg Szent Istvánt, valamint Árpád-házi Szent Margitot ábrázolta. Más szerint az északi fal második képsorának bal oldalán a lovon ülő alak Szent Imre herceg, amint egy kelyhet nyújt át az atyjának.
A képen ott a betlehemi csillag is.
Sajátosak a templom alaprajzának arányai is. A hajó hosszúságának és szélességének, a szentély méreteinek, a hajónak és a torony magasságának az arányai a hetes számhoz kötődnek.